Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-05 / 183. szám
A^PÚJSÁG 1977. augusztus 5. A közoktatás kérdései Miért nem tanulnak tovább ? Az elhelyezkedés Régente nem volt divat a lányokat taníttatni. Először anyagi okokból. Később az egyáltalán nem haladó hagyomány marasztalta a faluban a lányokat és a féltés, ihogy mi lesz belőlük, ha kikerülnek a szülők és a falu közvéleményének ellenőrzése alól? Tíz-tizenöt évvel ezelőtt lányok körében már a gimnázium volt a divat, az íróasztal reményében. Aztán feltöltődtek az adminisztrációs munkakörök és kiderült, hogy érettségi után még tanulni kell, legalább szaktanfolyamon. Még ma is tart a szakközépiskolák népszerűségének növekedése és lassan emelkedik a szakmatanulás rangja is. A szülők általános igényévé vált szakmát adni Miért lenne ez sok? — kérdezhetné valaki, hiszen befejezték az általános iskolát, törődjünk inkább azokkal, akik azt sem végzik el! Csakhogy ma már szakképzett és művelt munkásokra van szükség minden poszton és a nyolc osztály ismeretanyaga csak alapja a további művelődésnek. A kiművelt emberfők is időben kellenek, nem öt vagy tíz év, az egyén szempontjából pedig keserves, küzdelmes esztendők után. Sokkal több lány nem tanul tovább, mint fiú. Ennek alig lehet oka, hogy nem elég nagy a választék a női szakmákból. Sokkal inkább fény derül az okokra, ha a szülők foglalkozását és a családok sajátos helyzetét nézzük meg. A szülők majdnem mindig segédmunkások. illetve háztartásbeliek. gyerekeik kezébe. A bonyhádi Il-es iskolából például a több mint kilencven nyolcadikos közül öten nem jelentkeztek sehova. Hasonló az arány a bátaszéki iskolában is, de ugyanez mondható el a kisebb iskolákról. Három, négy, öt gyerek nem tanul tovább, tehát a tanulók számához viszonyítva magasabb a tovább tanulók aránya. Ha hivatalos jelentést kellene írni, még a statisztikai kimutatás ismeretében sem lenne túlzás azt állítani. hogy szinte minden gyerek továbbtanul a megyében. Csakhogy, hetven iskolánk van a megyében. A hetven iskolából pontosan 157-cn nem tanulnak tovább. Ha nem, akkor vagy az édesanya, vagy a gyerek betegsége nem teszi lehetővé átmenetileg a tanulást. A szociális helyzetük is rendszerint rosszabb, mint társaiké, éppen a szakképzetlenségből következően, de nem ritkán azért, mert az apa hol dolgozik, hol nem, de inni mindig iszik. A leggyengébb tanulók hagyják abba az általános iskolánál, de ha ezt végiggondoljuk, megint csak a családi környezetnél kötünk ki. Ha szülő sem tanult, nem tud segíteni, vagy nem is akar, egyáltalán nem törődik a gyereke tanulmányi előmenetelével. Az is lehet, hogy az érdemjegy csak a tárgyi tudást tükrözi, a képességet nem, mert az az ingerszegény családi környezetben ki sem bontakozott. Ök maguk nem sokat tudnak mondani a faggatózásra, hogy mit kezdenek magukkal? Nehéz is lehet beszélni arról, hogy nem mehet el a fiú a háztól, mert az anyját kell megvédenie. ha az apa részegen jön haza. Arról sem szívesen beszél senki, ha úgy szökött vissza az apjához a nagyszülőktől. Az már sokkal biztatóbb, hogy az apa bent járt az iskolában és ígérte, tanulni fog a kislány. ha családi viszonyaik rendeződnek. Most már vállalni akarja az elveszett édesanya szerepét, ha már úgy ragaszkodik hozzá a gyerek. Elszomorító, ha tizennégy- éves kislány életcéljának tekinti a férjhezmenést, és „addig majd csak lesz valahogy”. A vállát vonogat- ja. Van varroda közelben, tizenhat éves korában elmegy oda, mert divatozni azért szeretne, meg kell is, hogy minél előbb elkeljen. Divatosan öltözködni, minél előbb önállóvá válni minden tinédzser természetes vágya és törekvése. Az már szomorúbb, hogy ezt az önállóságot egyre többen nem az emberi gazdagságban a tudás megszerzésében látják, hanem csupán a pénzben. Osztály- főnökök és pályaválasztási felelősök panaszolják, hogy egyre több gyereket és szülőt kell meggyőzni arról, mindjárt az általános után tanuljon a gyerek. Gyakoriak a válaszok, „segédmunkásként többet keresek, mint egy kezdő mérnök!” „Most akarok öltözni, szórakozni, utazni.” Azért a legtöbb szülőt meg lehet győzni. Mégis maradtak 137-en. mert húszat a pályaválasztási intézet utólag elirányitott szakmunkás- képzőbe, olyan helyekre, ahova kevesen jelentkeztek. Kérdés viszont, hogy tanév kezdetén megjelennek-e majd a tanintézetben. Mert minden évben akadnak né- hányan, akik meggondolják, vagy a családi körülményeik változnak úgy, hogy nem mennek az iskolába és éppen azok közül, akik utólag jelentkeztek. És itt fel kell hívni a figyelmet az ösztöndíjakra. Ma már nem fordulhat elő, hogy egy jó képességű gyerek azért ne tanuljon, mert a szülőknek nincs elég pénzük! Éppen az ő számukra alapították az ösztöndíjakat, csak kérni kell! Erről a lehetőségről nem minden általános iskola tájékoztatja a szülőket, gyerekeket elég alaposan. A megyei tanács végrehajtó bizottsága hozott egy határozatot arról, hogy a cigány tanulókat, amennyiben eljutnak a hetedik általános iskolai osztályig, nyilván kell tartani és személyre szólóan odafigyelni, hogyan tanul, és hol fog továbbtanulni. Ugyanezt a pályairányítást ki kellene terjeszteni azokra is, akik nem cigányok, de más okból hátrányos helyzetben vannak. A pályaválasztási intézet megteszi, amit tehet. Évekig őrzik a továbbtanulási lapot, de ez már tulajdonképpen késő. A cél, hogy minden általános iskolát végzett tovább tanuljon. Kivétel nélkül. Miért sok a kevés? A Szvetlána diákjai Ljudmila Burjákova diáklány a Szvetlána oktatóüzemében A Szovjetunióban mind nagyobb figyelmet fordítanak az általános és középiskolai végzős tanulók pályaválasztási felkészítésére. A pedagógusok jelentős segítséget adnák a diákoknak a képességeiknek legjobban megfelelő szakma kiválasztásához. Az ország sok iskolájában új tantárgyként vezették be „A pályaválasztás alapjait”. A tanárak az egyes vállalatok és tudományos intézmények szakemberéivel karöltve azon fáradoznak, hogy minél alaposabban megismertessék a gyerekekkel a különféle szakmákat. Több vállalatnál és gyárban speciálisan berendezett, úgynevezett oktató miniüzemeket létesítettek. A le- ningrádi „Szvetlána” gyárban például 350 kilencedik és tizedik osztályos tanulót foglalkoztatnak. A termelő- munkában való közvetlen részvétel, a munkások és szakemberek gyakorlati segítsége és tanácsai lehetővé teszik számukra, hogy eldöntsék, melyik szakma iránt éreznek elhivatottságot. Az új tantárgy bevezetésének eredményességét bizonyítja, hogy a Szvetlánában foglald koztatott minden negyedik diák a vállalattal köti össze további életútját. (APN—KS) A függöny Másokkal is megesik, hogy éppen azt nem veszik észre, ami mellett naponta elmennek. Én is nemrég fedeztem fel azokat a bizonyos függönyöket, és nem is magamtól. A szekszárdi, Arany János utcai önkiszolgáló étterem mellett egy nagy, piros Ikarus parkolt, 'mellette sétálgatva, cigarettázva, beszélgetve várakoztak utasai. Egyikük az étterem függönyein csodálkozott. Hogy hogyan lehet ki akasztani ilyen gyűrött, kétes színű textíliát, és hogy na, milyen is lehet ez az étterem, ha ennyire nem .törődnek azzal, hogyan néz ki. A turisták nevettek a dolgon, .folyt a találgatás, mitől ilyen a nylonfüggöny. Én sejtem: egyszer mosógépbe rakhatták, s az ott szerzett sérüléseket sohasem fogja már kiheverni. Persze, ez sem változtat a lényegen, .meg az sem, ha mi szekszárdiak már észre sem vesszük... Az NDK délnyugati részén van Suhl, ez a 450 éves város. Az utóbbi néhány évben igen sokat változott az ősi település. A megyeszékhely központjában korszerű lakótömböket építettek, s nagymértékben fejlődött a suhli ipar is. A Suhlban gyártott mopedek és vadászfegyverek külföldön is ismertek. A Kennedy-ügy újra kísért (4.) Gyilkosok összeesküvése A legszörnyűbb pillanat ABRAHAM ZAPRUDER dallasi lakos, Kennedy elnök tisztelője ugyanis azon a napon titkárnőjével együtt ott állt a vasúti töltés melletti betonkorláton. Zapruder egy 8 milliméteres filmfelvevő gépet hozott magával. Az, amit a képkeresőbe befogott, Amerika legújabb kori történelmének legszörnyűbb eseménye volt. Bár jelenleg, megmagyarázhatatlan okból, néhány kocka hiányzik a filmből, magát a filmszalagot pedig kétszer szétvágták és újra összeragasztották, a 22 másodpercnyi hosszú film mégis bizonyít. A néző látja, amint a kíséret élén haladó motor- kerékpárosok befordulnak az Elm Streetre, és mögöttük egyenletes sebességgel halad az elnök Lincoln gépkocsija. Kennedy mosolyog és integet a tömeg felé. Azután, néhány másodpercre, egy útjelző tábla takarja el az autót, amikor pedig az újra megjelenik a filmkockán, Kennedy már megsebesült. összeszorított keze torkára kulcsolódik. Connally, aki nyilvánvalóan sértetlen maradt, jobbfelé hátrafordul, hogy kiderítse, mi történt. Azután teljesen körbefordul balfelé, és ekkor arca hirtelen kiduzzad, haja ziláltan a szemébe hull, ő maga pedig lecsúszik a gépkocsi padlójára. A hátsó ülésen Jacqueline Kennedy megsebesült férje fölé hajlik, aki mindinkább előre és balfelé hanyatlik. Az autó továbbhalad lefelé a lejtőn. Néhány másodperc telik el. Azután az elnök feje egy pillanatra néhány centiméterrel előre „biccen”. Majd az elsötétült filmkocka eltűnik a vér és az agyvelő szétfröccsenő sugarai közepette — ezt egy szörnyű erejű hirtelen találat okozta, amely szétzúzta az elnök fejének jobb oldalát és testét hátravetette az ülésre; a gépkocsi pedig óránkénti 104 mérföldes sebességgel iramodik előre. Ezeket a filmkockákat egészen a közelmúltig viszonylag kevesen látták. A Life című folyóirat, amely megvásárolta Zapruder filmjét, „erkölcsi meggondolások” miatt kivágta a végzetes jelenetet megörökítő kockákat. A kutatók többsége számára azonban, akik látták a filmet, nyilvánvaló a következtetés: a végzetes lövést elölről és az elnöktől jobbfelől adták le, a bokrokkal benőtt vasúti töltés irányából. Thompson professzor, akit a Life a gyilkosság kivizsgálásával megbízott (amikor az összeesküvésről előterjesztett bizonyítékait a folyóirat tulajdonosai nem fogadták el, ő lemondott munkája folytatásáról), mindenki másnál hosszabban és figyelmesebben tanulmányozta Zapruder filmjét. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elnök gépkocsijára legalább négy lövést adtak le. Az első, amely a tankönyv- raktár ablakából történt, az elnök hátába talált. A második, amelyet a kerületi levéltár közeli épületének tetejéről adtak le, megsebesítette Connallyt. A harmadik és a negyedik lövés majdnem egyidőben volt: az egyik az elnök tarkóját, a másik pedig — elölről — a halántékát találta. Thompson elmélete egysze- rően a Newton-törvényen alapul. Amikor egy testet hátulról nyomás ér, az előremozdul. Amikor elölről éri nyomás, akkor hátramozdul. Éppen ez látható a filmkockákon. A bizottság azonban nem vette figyelembe ezeket a tényeket, mivel ennek a változatnak az elfogadása azt jelentette volna, hogy elismeri az összeesküvés létezését. Fegyverhez hasonló tárgyat tartó ember világosabb képe jelenik meg azon a filmen, amelyet Orvill Nix készített — ő a gyilkosság idején Zap- ruderrel szemben állt, az utca túlsó oldalán. A 8 milliméteres filmkocka maximális megnagyítása során látható — bár igen elmosódottan — egy emberre emlékeztető alak, aki hosszú csövő pisztolyhoz hasonló, valamiféle tárgyból céloz, a töltés mögött álló krémsárga furgon mögé rejtőzve, Ézt a filmkockát később megmutatták Lee Bowers vasutasnak, aki a gyilkosság szemtanúja volt. Ö közölte a Warren-bizottsággal, hogy a vasúti hidat övező kerítés közelében „szokatlan sürgésforgást” látott, éppen abban a pillanatban, amikor a lövések hallatszottak. „Ez éppen az, amit én láttam” — jelentette ki Bowers a Nix készítette filmkockáról. NÉHÁNY HÓNAPPAL később Bowers meghalt. Gépkocsija fényes nappal nekirohant egy híd lábának. A gyenge forgalmú úton, mérsékelt sebességgel haladó autó hirtelen az út szélére csúszott. Bowers — egyike annak a Kennedy, Oswald és Tippit rendőr meggyilkolása ügyében kihallgatott tizenhét tanúnak, aki szokatlan körülmények között, az eseményeket követő három éven belül meghalt. A tanúk közül öten — a hivatalos közler mény szerint — „természetes halállal” haltak meg, a többi tizenkettő pedig a szerencsétlenség, gyilkosság vagy ön- gyilkosság áldozatául esett. A „véletlen” halálesetek ilyen láncolatának valószínűsége: 1:100 millió. (Folyt, köv.)
