Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
A ^PÚJSÁG 1977. augusztus 28. magazin magazin magazin Új út a rádiózásban A kvodrofonikus zenei felvétel ircmyitóközpontja, a keverőpulttal Lakokockak A kvadrofóniára irányuló kísérletek még nincs tíz éve, hogy elkezdődtek, s jelenleg már sok rádióállomás berendezkedett kvadrofonműsor sugárzására. De mi is az a kvadrofónia? A kvadrofontechnikában négy közvetítő csatornára, s a felvételhez is legkevesebb négy mikrofonra, a visszaadáshoz pedig négy hangszóróra van szükség. Hangverseny-közvetítéskor a két első mikrofon a zene direkt hangjait érzékeli, ennek megfelelően a két első hangszóróban a közvetlen hangok szólalnak meg. A két hátsó mikrofon azonban inkább a hangversenyterem oldalsó és hátsó faláról visszaverődő zengő hangokat érzékeli és A repülő alkotmány, amelynek kiterjesztett szárnyai 21 méter hosszúak, fából és papírból van összeragasztva. Súlya 37 kilogramm. A motort a japán konstruktőrök kerékpárpedálokkal helyettesítették. A kísérletek alatt egy fiatal jatovábbítja. így a négy hangszóró együttes hatásaként egy bennünket körülvevő hangtér érzete jön létre, azé a hangtéré, amelyben a kvadrofon mikrofonnégyest felállítottuk. Ha pontosan a hangszórók által alkotott négyzet közepén foglalunk helyet' mind a négy hangszóró irányából, illetőleg azösz- szes köztes irányból is hallhatunk hangokat, kialakul az ún. „teremérzet”, úgy érezzük, mintha hangfelvétel színhelyén lennénk. Kvadrofon hangfelvétel csak megfelelő méretű és hangzású stúdiókban készíthető. A felvételekhez az eddigi mikrofonok és keverőasztalok használhatók, a hangrögzítéshez azonban pán 4 perc 27 másodperc alatt 2093 métert repült. Es így megdöntötte az eddigi világrekordot, amelyet az angolok tartottak már több mint tíz éve. A japán fiatalember azonban azt nyilatkozta, hogy még igen messze van a végső cél, hogy megnyerje azt négysávos magnetofonokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a négy csatorna párhuzamos rögzítését. Uj technikai problémákat vet fel viszont a kvadrofon rádió-műsorszórás. A megoldás az, hogy egyetlen adó sugározza a négy csatorna hangjeleit — úgy, hogy azok a hallgatónál tökéletesen szétválaszthatok legyenek — ám ez meglehetősen költséges. Most készült el Tallinban az észt rádió új stúdiója, ahonnan megkezdték a kvadrofonikus zenei adást. A rendszer kidolgozásában részt vett az A. Popov nevét viselő leningrádi rádióközvetítési és akusztikai tudományos kutatóintézet. a díjat, amelyet egy angol milliomos ajánlott fel annak, aki először repül be egy S formájú 800 méteres szakaszt. A milliomos azért tűzött ki ilyen bonyolult feladatot, mert tudja, hogy eny- nyire törékeny járművön milyen nehéz a megfordulás. A varsói egyetem 160 éves A varsói egyetem Stanislaw Kostka Potocka és Stanislaw Staszicz kezdeményezésére alakult meg 160 évvel ezelőtt, Sándor cár jóváhagyásával. Az egyetem alapját két főiskola — egy orvosi, s egy jog- és közigazgatási — jelentette. A kezdeményezők a határozat megszületése után 42 órával már létre is hozták az egyetemi szervezetet. 1817 januárjában az egykori Kazimierzow&ka palotában öt karon kezdte meg működését az egyetem, mégpedig a teológia, jog- és közigazgatás, filozófia, orvos- tudomány és a képzőművészeti karon. A kezdet szinte ideálisnak mondható. Az új intézmény „különleges királyi védnökséget” élvezett. Ez azonban nem tartott sokáig: a diákok forradalmi magatartása miatt az egyetemet 31 évre bezárták, s 1862-ben nyitotta meg újra kapuit, mint varsói A független Lengyelországban a varsói egyetem a legrangosabb felsőfokú intézmények közé tartozik. (BUDA- PRESS—INTERPRESS). Tisza-kutatás A Magyar Tudományos Akadémia mintegy 50 tagú kutatócsoportja a Kiskörei Vízlépcső térségében, a Mártély —Sasér tájvédelmi körzetben, valamint a lakiteleki holtágban végez kutatásokat. A Tisza-kutatás részben a holtág. részben a környező erdők zoológiái, hydrobioló- giai és botanikus feltárására irányul. Egy holland építész „hadat üzent" a függőleges falaknak, amikor a képen látható módon tervezett meg egy lakóházat. A különös építményben a három lakószinten ösz- szesen 105 négyzetméternyi lakótér van, s ehhez járul még az alagsorban rendelkezésre álló terület. A kocka alsó részében, ahol a csúcsból a lapok szétágaznak, úgy érezhetik magukat a lakók, mint egy tölcsérben; egészen fönt pedig sátorszerű a tetőzet. A lakókocka egy üreges vasbeton oszlopon áll, ebbe építették be a lépcsőfeljárót. Aki ezen felmegy, az alsó lakószintre lép be, amely egy viharba került hajó benyomását kelti; a falak és az ablakok ugyanis felfelé kiszé- lesedően ferdék. Ezzel szemben a két felső szint befelé hajló falfelületeivel inkább padlástérlakásokra hasonlít. Csak a zuhanyzó, — mely a A Volga deltájában, az asztra- hányi állami természetvédelmi területen virágzik a lótusz. A nép ,,Kászpi-tengeri rózsának” nevezi ezt a növényt. Nemcsak a helybeli lakosok látogatják, de a Szovjetunió sok más városából is eljönnek ide a turisták, hogy gyönyörködjenek a csodálatos virágban, mely több mint ezer hektárnyi területet borít be. A természetvédelmi terület növényvilágát csaknem háromszáz beépített konyhával együtt a ház tengelyében, a vizesblokk két oldalán foglal helyet — maradt függőleges falu ebben a modern „elvarázsolt kastélyban”. Az ég felé nyíló ablakon, felső szinteken, a hatszögletű alaprajz következtében sok erkély és fülke adódik. A lakókocka felső csúcsában lévő kis helyiség „duzzogónak” éppúgy kiképezhető, mint kis barkács- műhelynek, „lomkunyhónak”, vagy csillagnézőnek. A csúcsra állított lakókocka ötlete egy azok közül, amelyek gyökeresen szakítani akarnak a hagyományokkal. Több évvel ezelőtt már gyorsan múló szenzációt keltett a gömbház terve. Kiderült róla, hogy nem több érdekességnél, egyszerűen játék a formákkal. Marandandóan tartós sikerre majd egy olyan megoldás számíthat, ami tömeggyártásra alkalmas, praktikus, olcsó és tetszetős lesz. vízi és földi növény alkotja, mégis a lótusz örvend a legnagyobb népszerűségnek a természetkedvelők körében. Kevés olyan virág van a világon, mely szépségével felveheti a versenyt. A tenyérnagyságú virág reggel rózsaszínű, délfelé már ragyogó piros. A lótusz egész napon át változtatja a színét — a nap ragyogásának erősségétől, a szél irányától és a felhők elhelyezkedésétől függően. Repülő kerékpár Virágzik a „Kaszpi-tenger rózsája" Fuchs úr lenyelte az utolsó falat pörköltet, aztán a feleségéhez fordult: — Rózái! Van még pörkölt? — Csak a Julika része — válaszolta az aszony, és felállt a konyhaasztaltól. — De szaft csak maradt? — hitetlenkedett Fuchs. Az aszony belenézett a lábasba, aktán a merőkanálélrt nyúlt. Fuchs elégedett morgásnál fogadta a szaftpótlékot. Kenyeret szelt bele, s addig tunkolta, nyaggatta a kenyérdarabkákat, mígnem szétmálltak a zsíros, hagymás lében. Fuchs úr hosz- szan tölfekezett a szaftos élelemmel, aztán megivott egy köny- nyű spriocert. Nehezen álilt fel az asztaltól, öt-lhat percig szuszogott, piszkálta a fogát, s csak ímmel-ámmal törődött bele, hogy a vacsorával a nap tulajdonképpen véget ért. A szobában megpróbálkozott még a Népsport esti kiadásával, de az olvasáshoz már nem sok kedve maradt. Zörgette azért az újságlapokat, s bágyadt tekintettel hírek, ismeretlen események után kutatott a betűtengerben. Néha megállapodott egy-egy névnél, sornál, és megcsóválta a fejét. A felesége köbben végzett a konyhában, s rányitotta az ajtót. — Fél tíz — mondta az asszony. Fuchs felnézett az újságból: — Feküdjek le? — Fél tíz, és a Julika még nincs itthon — szólalt meg újra az asszony ingerülten. — Hát nincs, ez igaz... Hány órára ígérte? — Hány órára? Hány órára? Nincs itthon, ez a lényeg. Nincs, és nem is tudjuk, hogy merre jár. Tegnap reggel elment, és még mindig nincs itthon... — Te engedted el, Rózái... — Én... Mert az én szívem sincs vasból. És miért ne mehetne le a Balatonra egy lány? Itt kuksoljon velünk? Szórakozzon egy kicsit. Utóvégre már nagy .lány. Negyedikbe megy az őszszel, s ha a jó isten megsegít bennünket, jövőre már egyetemista lesz... — Akkor jól van — mondta Fuchs, és visszazökkent az újságjába. Az asszony keskeny bádogkannával járkált a szobában. Öntözött. Sorban odalépett az összes fiikuszhoz, filodendronhoz, kaktuszhoz, pálmához és mindet meglocsolta. Fuchs olvasott. Az asszony közben teleengedte a kannáját a konyhai csap alatt, és újra kezdte a körútját. Fuchs hasára ejtette az újságot, és a feleségére meredt: — Reggel már megöntözted ezeket. — Ebben a hőségben sokat kell öntözni. — A bankban mi hetenként egyszer öntözünk. — Képzelem. — Mit képzelsz? Olyan szép kaktuszok sehol sincsenek, mint a pénztárban. Odajárnak hozzám csodálkozni. A főkönyvelő tőlem kért bujtást. Nem lehet agyonöntözni a növényeket. Ez már nem föld, amiben ezek vannak, ez már iszapfürdő, mocsár. — Istenem ... — Mi az, hogy Istenem? Ez már mocsár. — Nem tudom, hogy a Julika merre járhat. — Hagyd már abba az öntözést. — Megállt egy autó, nem ...? — mondta az asszony, és az ablak felé fülelet. — Na és, ha megállt? Julika nem autóval ment. — Nem autóval. A barátnőjével... De esetleg ... — Nahát, Rózái... összebeszélsz minden marhaságot. Az asszony letette a kannát, és az ablakhoz lépett. Kinyitotta. Hosszan bámulta az utca sötét mélységét. — Na? — kérdezte Fuchs. — A ZÖLDÉRT-es Lévai jött — mondta az asszony, és otthagyta az ablakot. — Nevetséges — jelentette ki Fuchs, és felkelt a karosszékből. — Mindenkinek van autója, csak nekünk nincs. A Lévainak két éve még semmije sem volt. Most meg parádéznak. — Jövőre megkapod a Trabantot, és akkor te is parádézhatsz. Csapkodhatod az ajtót, moshatod, fizetheted a drága benzint. Vége lesz a jó pörkölteknek, vége lesz a nyugalomnak. Az asszony mereven a férjére pillantott: — Fuchs, jobb, ha lefekszel aludni. Pihenned kell. A végén még elszámolod magad a pénztárban, és nem sikerül megtakarítanod a mankópénzt. Fuchs megszemlélte a feleségét. Tűnődött egy keveset, hogy vajon komolyan beszél, vagy csak sértegetni akarja? Nem tudta, hogy mit akar a felesége. így aztán kibámult az ablakon, és ásított egy nagyot. Eseménytelennek mutatkozott az este. Tíz óráig mocorgott a karosszék és az ablak között, de tovább nem várt. Lefeküdt. El is aluldt mindjárt, jóízűen, mélyen, hangosan. Istenem, ez a férjem — sóhajtott FuChsné, aztán kihúzódott a konyhába. — Elmosogatott, az edényeket egyenként a helyére rakta, aztán pedig csak ült, a viaszosvászonnal letakart asztal mellett, és fülelt. A neszek önálló életre keltek a házban. Csupa motozás, koccanás, zuhanás, csikordulás volt az este. Zenéltek a vízvezetékcsövek, szörcsögték, cuppogtak az önzárós tartályok, a lift dorombolt, nyögött, gyüszmékelt, s egy férfi- színész az utca túloldalán, valamelyik sötét, kitárt ablak mögött, szerelmet vallott. Fuchsné fáradt szeme a képernyő fényét is megsejtette az utca tízméteres messzeségében, de azt, hogy üldögél, vagy ki alszik a színész ládája előtt, már nem tudta megállapítani. A lift nyögve lefékezett, Fuchsné visszatartotta a lélegzetét, és várt. A színész is nyögött a tévéládában: „Szerelmet mondtál...? — A léptek belevesztek a lépcsőház penészomlásaiba, s a színész nyögésébe: — „Szerelmet mondtál mégis?” — Az utcán csörömpölve összetört valami. A csörömpölés lomha szárnyakon emelkedett a háztetők között. Fuchsné arcán megingott egy fáradt izom. A rángástól megijedt. összerezzent, felállít. A falról leemelt egy régi rézedényt, amiben valamikor habot szoktak verni. Rongyot fogott, és szidok. Ledörzsölte a zöldes rézoxidot, aztán kifényesítette. Amikor végzett az edénnyel, sorra vette a kilincseket is. Tizenegyig fényesítette az ajtók szerkezeteit. Tizenegy órára minden fényesíteni való elfogyott. Ragyogtak a kilincsek, pántok, fáradt, régi fémek. Visszaült a konyhaasztal mellé, és fülelt. A házban Bertha Bulcsú : Fuchs úr szeme fénye
