Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
2 ‘ÄPÜJSAG 1977. augusztus 28. Hétfő: Apartheid-ellenes világkonferencia a nigériai fővárosban — Leningrádban megkezdődik a magyar— szovjet ifjúsági barátságfesztivál — Közzéteszik a kínai pártkongresszus dokumentumait. Kedd: Az amerikai külügyminiszter Pekingben tárgyal — Szakértői megbeszélések a genfi leszerelési bizottságban — Waldheim líbiai látogatása. Szerda: Ciprus a Biztonsági Tanács rendkívüli ülését sürgeti — Súlyos harcok etiópiai és Szomáliái csapatok között — Zavargások Sri Lankában. Csütörtök: Tito és Kim ír Szén találkozója Phenjan- ban — A PFSZ központi tanácsának ülése Damaszkusz- ban, Arafat közvetít Kairó és Tripoli között. Péntek: Gromiko fogadja McGovem szenátort — Az afrikai frontállamok csúcsértekezlete Lusakában, további viharok a dél-afrikai atombomba-kísérletek tervei kapcsán, a brit külügyminiszter afrikai útja. Szombat: Az iráni sah Csehszlovákiában — Cyrus Vance Tokióban Fukuda japán kormányfővel tárgyal — Újabb feszültséghullám Libanonban. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése A világsajtóban már egyre több szó esik a néhány nap múlva Bécsben esedékes szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóról: a jelenlegi, nem kevéssé bonyolult helyzetben van miről véleményt cserélnie a két vezető hatalomnak. A hét is tükrözhette az előkészületeket, hiszen Genfben sorozatosan tanácskoztak a leszerelési szakértők; ugyanakkor a SALT-megbeszéléseket háromszor elhalasztották, nyilván magasabb szintre várva; s változatlanul nagy az élénkség a válságövezetek, így a Hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózkodik Reza Pahlavi iráni sah. Képünkön: az iráni államférfi és Húsúk elnök a prágai várban. (Képtávírónkon érkezett.) Közel-Kelet, /Afrika és Ciprus körül. Maguk a külügyminiszterek is tevékenyek voltak. Gromiko, miután részt vett a szovjet—jugoszláv tárgyalásokon, McGovern amerikai szenátort fogadta, Cyrus Vance viszont Pekingben és Tokióban járt és szemmelláthatólag a kínai pártkongresszus utáni állapotokról próbált első kézből tájékozódni. 1. leiről tanácskoznak az afrikai frontállamok? Londonban légi sztrájk szült iszonyatos zűrzavart a repülőtereken, de azt természetesen biztosítani tudták, hogy dr. Owen brit külügyminiszter gépe időben felszáll- jon. Annál kérdésesebb, hogy afrikai kőrútján minden az előre elképzelt menetrend szerint történt-e? Owen — a feketebőrű amerikai ENSZ-nagykövet, Andrew Young társaságában — ugyanis az „utolsó Rho- desia-javaslatot” viszi Lusakába, ahol a telepesrendszerekkel szomszédos afrikai fromtállamok tartanak csúcsértekezletet. A rendezési terv, a helyzet kényszerűségéből, kétségkívül messzebb megy, mint a korábbi elképzelések. Vannak azonban homályos részei (London felelősségvállalása, az esetleges nemzetközi békefenntartó erők kérdése, a különböző nemzeti szervezetek bevonása a hatalomba, s mindenekelőtt a gerillamozgalom leszerelése), amelyek tisztázásra szorulnak, vagy ebben a formában elfogadhatatlanok a Hazafias Front számára. Ugyanakkor a hírek szerint a Smith-rendszer máris visszautasította volna az indítványt, amely a fajgyűlölő kabinetnek és hadseregének feloszlatását is magába foglalja. Smithék egyelőre ragaszkodnak a szerdára kiírt választásokhoz, amelyek keretében a hatmilliós fekete lakosságból nyolcezren (!) szavazhatnának. Ha viszont Salisbury-ben visszautasítják az „utolsó tervet”, egyetlen nyílt támaszuk marad: Dél-Afrika. S az maga is egyre elszigeteltebb. A héten Lagosban nagyszabású világértekezletet rendeztek az apartheid ellen. Vors- terék tanulhattak abból a visszhangból is, amely a TASZSZ leleplezéseit követte, hogy valahol a kalahári sivatagban titkos előkészületek folynak az első dél-afrikai atomrobbantásra. Nemcsak a haladó világközvélemény nyilvánította ki elemi erővel tiltakozásait, de ezúttal már nem hallgathatott London, Párizs és Washington sem — Franciaország hosszú évek után végre bejelentette, hogy a “jövőben csatlakozik a Dél-Afrika elleni fegyverszállítási tilalomhoz. Afrika déli részében tehát tovább érlelődnek a változások, s ha valamikor, most különösképpen szükség lenne a fekete földrész erőinek összefogására. Sajnos, ebből a szempontból is hallatlanul káros az etióp—Szomáliái konfliktus, amely megosztja Afrikát és elvonja a figyelmet a déli, igazi frontokról. Igaz, a harcokkal párhuzamosan közvetítési kísérletek történnek, de egyelőre még nem vezethettek eredményre. Az elmúlt hét kiemelkedő magyar vonatkozású külpolitikai eseménye — Púja Frigyes külügyminiszter távolkeleti útja mellett — a II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál volt. Képünk a nagy sikerű rendezvény- sorozat egyik epizódját örökítette meg: a Leningrád melletti Petrodvoreck-ben a két ország művészei ízelítőt adtak népeik kultúrájából. (Képtávírónkon érkezett.) 2. Mi a jelentősége a PFSZ központi tanácsülésének? ,A palesztin problémát kirekeszteni a közel-keleti válságból épp olyan céltalan és lehetetlen, mint Hamlet nélkül színre hozni a dán királyfi históriáját...” — írta egy alkalommal a New York Times. Akadnak azonban még olyan erők, amelyek ilyen „modern rendezésben” szeretnék látni a Közel-Kelet színpadát. Washington és Tel Aviv igyekezete — bizonyos szóbeli gesztusok ellenére — arra irányul, hogy a genfi konferenciákról és a végleges megoldásból kiiktassák a palesztineket, megakadályozzák egy független, nemzeti állam létrejöttét. A diplomáciai manőverektől, a különböző föderációs terveken keresztül, egészen az újabb libanoni válsághullámig ezt a főcélt, a palesztinok kirekesztését és félreállítá- sát szolgálják a manőversorozatok. Ezért lényeges mozzanat, hogy Damaszkuszban összeült a Palesztinái Felszabadítási Szervezet központi tanácsa, amely értékelte az amerikai külügyminiszter villámlátogatását, valamint az új izraeli kormány politikáját. Határozottan megerősítette igényét az önálló palesztin államiságra és a többi arab országokhoz fordult a támogatás fokozása érdekében. (Nem titok, hogy egyes reakciós arab kormányzatok maguk sem bánnák a palesztinok mellőzését, de nyíltan egyetlen arab ország sem teheti ezt.) A palesztinok egyben a maguk részéről igyekeznek elősegíteni az arabok közötti viták feloldását: Arafat személyes közvetítői szerepet vállalt Egyiptom és Líbia viszályában. Erre azért is szükség van, mert jóllehet a héten hadifoglyokat cseréltek, még mindig fennáll az újabb robbanás veszélye. Mindez jó példája annak, hogy egy független palesztin állam nemcsak a palesztin probléma megoldásával jelentene előrelépést, de kedvező tényezőként szerepelhetne az arabközi kapcsolatokban is. 3. Hozott-e változást a kínai pártkongresszus? Vége a találgatásoknak: az utólagos bejelentések szerint megtartották a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusát, közzétették a legfontosabb beszédeket és az új vezető testületek névsorát. A lényeget illetően a pekingi kongresszus nem hozott valódi változásokat, továbbra is a maoista eszme- rendszer jegyében vezetik a világ legnépesebb országát. Természetesen nem könnyű a zavartalan folyamatosság látszatát keltni, amikor magyarázatot kell adni a négyek bandájának működési lehetőségére, a kulturális forradalom viharzásaira, a belső összeütközésekre. Annál inkább, mert e belharcok még nem zárultak le. A felszólítások, hogy három éven belül teremtsék meg a „nagy rendet”, a konszolidáció nehézségeire vallanak. (A mértékadó megfigyelők szerint a vezetés személyi összetétele is a különböző csoportok kompromisszumát tükrözi, s kérdés, hogy mennyire lesz időtálló, teherbíró. A legutóbbi pekingi kongresszusök ugyanis minden esetben a viták lezárásának igényével léptek fel, de az összecsapások utána hevesebben folytatódtak.) Ilyen körülmények között a pekingi kongresszus nem tudott, és nem is akart, újat mondani a világnak. Külpolitikai állásfoglalását változatlanul a szélsőséges szov- jetellenesség, a háború elkerülhetetlenségének hirdetése, a három világ elmélete (vagyis a cinkosság a NATO legagresszívebb köreitől a Pinochet-juntáig mindenkivel), s az antiimperialista front gyengítése jellemzi. Folytatódott az ünneplés a kínai fővárosban. A több mint százezres tömeg a tizenegyedik pártkongresszus győzelmes megtartását ünnepelve vonult el a Mennyei Béke kapuja előtt, Mao Ce-tung már elkészült, de hivatalosan még fel nem avatott mauzóleumával szemben. (Képtávírónkon érkezett.) Kiemelkedő munkasikerek (Folytatás az 1. oldalról) új vonalon a jövő év közepétől már megkezdődik a próbaüzem. E cél elérésében most már nemcsak a szovjet tapasztalatok és gépek segítenek, hanem a metróépítők munkájának egy újabb nemzetközi vonása is: csatlakoztak a csepeli kezdeményezés nyomán elindult nemzetközi jubileumi munkaversenyhez. Vállalták, hogy a „C” vonal két alagútrészének összelyukasz- tását szeptember végéig elvégzik annak ellenére, hogy ehhez a találkozóhoz geoló- giailag igen nehéz és kényes szakaszon, az Óváros tér és a nemzeti színház környéke alatt kell több mint 500 méter hosszú alagútat építeniük. A vállalás teljesítése a legjobb úton halad. Az „A” vonal építésének tervét az év eddigi részében 105 százalékra teljesítették. Boriin Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Az NDK-beli Haldensle- bennek kiemelkedő szerepe van a magyar külgazdaságban, s egyben a magyar— NDK kapcsolatokban. Az Elba közelében fekvő városban évi 8 ezer tonna kezdő kapacitású egészségügyi kerámiagyár épül Magyarország és az NDK közötti gazdasági együttműködés legjelentősebb beruházásaként, a KGST komplexprogramjának keretében, magyar tervek alapján, jelenleg mintegy 550 magyar szakember, szakmunkás részvételével. A munkáknak határidőre történő magas színvonalú elvégzésére tavaly szeptemberben szocialista együttműködési szerződést kötöttek az építkezést lebonyolító magyar vállalatok — a NIKEX, az EMEXPORT, a Finomkerámia Ipari Művek, a Szilikátipari Tervező Intézet, a MÉLYÉPTERV, az IPARTERV, az Ut- és Vasútépítő Vállalat, a 31-es Állami Építőipari Vállalat — és az NDK porcelánipari beruházó vállalata, a WTK Meissen. Ehhez jött a csepeliek munkaverseny-felhívása a Nagy Október 60. évfordulójának méltó megünneplésére. A csepeli felhívás nyomán Haldenslebenben nemzetközi méretekben új kezdeményezés született. A Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség március végi NDK- beli látogatását követő napokban a gyár építésén dolgozó magyar és NDK műszaki szakemberek megalapították nemzetközi műszaki szocialista brigádjukat, kimondva, hogy az alapítóokmány szerzői az internacionalizmus szellemében, a kölcsönös segítés jegyében kívánnak dolgozni. November 7-én „munkaünnep” is lesz Haldenslebenben. Az NDK vállalatok elhatározták, hogy a Nagy Október 60. születésnapján gyújtják be az új gyár 1. számú alagútkemencéjét. A magyar vállalatok ehhez maradéktalanul elvégzik a kemence üzemelését biztosító vezeték- rendszer szerelését, ha próbaüzem jelleggel is — a hal- denslebeni gyár egy része már 1978 legelső hónapjától ténylegesen működni fog. Varsó Barabás János, az MTI tudósítója jelenti: A csepeli kezdeményezés nyomán nemzetközivé váló jubileumi munkaversenybe egymás után kapcsolódnak be- a lengyel gyárak, üzemek. A magasfeszültségű berendezéseket és kapcsolókat gyártó vállalat levelet intézett a külkereskedelmüket bonyolító ELEKTRIM vállalathoz, amelyben a jubileumi versenyvállalásban felajánlották, hogy a forradalom közelgő 60. évfordulója alkalmából a tervelőirányzatnál több árut szállítanak a Szov jetuniónak, és meggyorsítják a szovjet féllel kötött három szerződésük végrehajtását. A jubileumi verseny keretében tett felajánlásuk tárgya egy olyan termék, amelynek legfőbb importőre a Szovjetunió, és a KGST-tag- országokban egyetlen gyártója a WAR. Ez az ST—7-es típusú transzformátorállomás, amely a moszkvai Elektro ’77 kiállításon aranyérmet nyeri. E transzformátorállomás különlegessége, hogy elemeiket szántalphoz hasonló aljzatukon vontatni lehet, így képesek követni a tajgában vagy a sivatagban előrehaladó kutatókat. A legzordabb időjárási és terepviszonyok mellett is biztosítva az ipar előretörésének lételemét a — villanyáramot. A Csepel Vas- és Fémművekben, ahonnan az országos, majd nemzetközi méretűvé bontakozott jubileumi munkaverseny elindult, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő mozgalom középpontjában a minőség és a hatékonyság javítása, szovjet exportszállítások pontos teljesítése áll. A versenyt kezdeményező „Béke” szocialista brigád a szerszámgépgyár éves szovjet exporttervében szereplő 40 fúrógép összeszerelésén kívül az időközben felmerült újabb igények kielégítésére további 15 berendezés szerelését és átadását vállalta november 7-ig. A fúrógépek nagy részét a brigád már összeszerelte. A brigádnak része van abban is. hogy az egész csepeli szerszámgépgyárban számottevően javult a minőség. Ezt jelzi, hogy garanciális javításokra 60 százalékkal kellett kevesebbet fordítani, mint a múlt év hasonló időszakában. De nemcsak a végszerelés után kikerült szerszámgépen minősége, hanem alkatrészeiké is lényegesen javult. Azr ezeket készítő forgácsolóüzemek 30 százalékos selejtcsök- kentéssel 700 ezer forintot takarítottak meg. A tröszt valamennyi gyárában az egyik legfontosabb feladat a tervezett 2 százalékos önköltségcsökkentés, amely 300 millió forint megtakarítást jelent. Eddig több mint 160 millió forint értékű anyag- és energiamegtakarítást könyvelhetnek el a szocialista és munkabrigádok. Az idén eddig benyújtott mintegy 2000 újítás 55 százalékát megvalósították, ami máris 70 millió forintnyi eredménnyel járt. A hatékonyság fokozása érdekében a brigádvállalások kiterjednek a nagy értékű, nagy termelékenységű berendezések mind jobb kihasználására is. A jobb munka- és üzemszervezés, s a műszak- pótlékok ösztönző hatása eredményeként a Csepel Művek 144 ilyen nagy berendezésén az átlagos műszakszám a tavalyi év végi 2,4-ről augusztusig 2,55-re nőtt. A legtöbb nagy értékű gép, szám szerint 24, a szerszámgépgyárban üzemel, jobb kihasználásuk 6 millió forintnyi többletterméket, s ez egymillió forintnyi nyereséget eredményezett. Csapéi
