Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
XXVII. évfolyam, 202. szám ÁRA: 1,— Ft 1977. augusztus 28., vasárnap Mai számunkból TSZ-ELNÖKÖK TANÁCSKOZÁSA (3. old.) AZ IL 15—53-AS LADA NYOMÁBAN (3. old.) SZEKSZÁRD, FUCHS ŰR SZEME FßNYE HÚSKOMBINÁT (4—5. old.) (3. old.) Személyes gazdasági döntések MINDNYÁJAN ellenőrizhetjük önmagunkban: mi jut eszünkbe a ^gazdálkodás” szó hallatára. Alighanem csupa millió meg milliárd — amit köznapi, olvasói nézőpontból soknak, vagy kevésnek minőlsíteni sem könnyű —, csupa bonyolult fogalom: a beruházás, az értékesítés, az export és társai... De mi a helye a szélesen hömpölygő gazdasági folyamátokban a soknullás számok özönében az egyénnek; jut-e egyáltalán hely itt számára? Sok látszat, és nem kevés tévhiedelem utalja a kizárólagos magánügyek sorába mindennapos kapcsolatainkat a gazdálkodással. Első látszatra valóban már-már a szerelmi vallomás személyességével rókonítható a bolti pultnál előadott vásárlói kérelem, annak a döntésnek a magánjellegéről nem is szólva, hogy egyáltalán elkült- jüik-e pénzünket, vagy inkább OTP-számlánkat gyarapítjuk. A látszatokat — s bevezetőül ez a csekély önibírá- lat sem felesleges —, a tájékoztatás, tehát a sajtó, a televízió bizonyos sajátos szóhasználata is fölerősíti. Ki ne hallotta volna a nyilatkozó kereskedelmi illetékest, aki nem arról beszél, hogy áruját eladja, hanem hogy a lakosságot „ellátja”, sőt: „gondoskodik” az áruellátásról... Innen pedig már egyenes út vezet az egyén gazdasági szerepét torzító látszatok társadalmi-termelési okaihoz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hiánygazdálkodás, a túlzottan központosított gazdaságirányítás egy egész történelmi korszakban szükségképp állította elő azt a nézetrendszert, amelyben nem jutott hely a személyes gazdasági döntéseknek. Hogyan is jutott volna, ha — mondjuk — a kabátvásárlás intézményesen azt jelentette, hogy jut-e mindenkinek lódenkabát? Maradjunk is a példánknál: a ruházati forgalomnál, amely kitűnően szemlélteti az egyéni gazdasági döntések teljességgél megváltozott szerepét. Nos, a ruházati forgalom most már tartósan elmarad a tervezettől: a kiskereskedelem ruházati eladásai, folyó áron, 1976-ban egy százalékkal, az idén májusig pedig az előző év azonos időszakához képest, a tervezett 6,6 helyett 4,8 százalékkal nőttek. GYORSAN TEGYÜK hozzá: a folyó ármegjelölés ebben az esetben azt jelenti, hogy az áremeléseket figye- lembevéve a ruházati forgalom valójában nem nőtt, hanem csökkent. Vagyis: a lakosság — az adott árakon és választéki összetételben — nem hajlandó az értékesítési tervet teljesíteni. Más szóval: a lehetséges vásárlók közül sokan úgy döntöttek, hogy köszönik szépen, ezt nem kérik... Talán mondani sem kell, hogy ez a döntés valójában széles népgazdasági hatáshullámzást kelt, hiszen befolyásolja az iparág kapacitás-kihasználását, nyereségét, anyaggazdálkodását. Azt pedig végképp felesleges hozzátenni, mennyire ódon, már-már nevetséges, ha ilyen körülmények között a ruházati cég igazgatója azt nyilatkozza, hogy ellát bennünket és gondoskodik rólunk, ahelyett, hogy — szíves elnézésünket kérve — jelezné: mit akar tenni, hogy értékesíthessen, Ez a mi képzeletbeli igazgatónk azonban korántsem áll egyedül nézeteivel. A világ közgazdasági szakirodalmában — és a gazdálkodás gyakorlatában — megoszlanak a nézetek az egyén döntési szerepéről, lehetőségéről. Bármily különösen hangzik: a tőkés monopóliumok modern gyakorlata voltaképpen az iménti igazgatói állásponttal rokonítható. J. K. Galbraith, a kapitalizmus na- fináitan okos védelmével világhírűvé vált amerikai közgazdász sokrétűen ábrázolja azt a folyamatot, ahogyan a monopóliumok megtervezik, természetesen a fogyasztói beleszólás teljes mellőzésével, mit állítanak elő öttíz év múlva, gondoskodván arról is, hogy reklámmal, a termék presztízs-rang na emelésével, a vásárló — ha tetszik neki, ha nem — feltétlenül megvegye azt. Másfelől pedig, a nyugati közgazdasági elméletben mindmáig érvényesül e nézetek ellenkezője is: az odaát nagy hatású, úgynevezett hatánhaszon-elmélet — túlzó végletességgel — kizárólag a személyes döntésekből, a szubjektív haszonérzésből kiindulva próbálja ábrázolni a gazdaságot. Nálunk a tervezett-szabályozott piaci hatások érvényesülnék a gazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy az országos tervek végrehajtása közepette messzemenően számolnunk kell az egyéni igényekkel, döntésekkel. A gyakorlatban ez bonyolult folyamatot jelent, mivel a személyes — de tömeges — gazdasági döntések egész sor ponton meghatározóak. Példánkban utaltunk már a fogyasztói kereslétre, mint e döntési folyamat lényeges mozzanatára; ide sorolhatók a lakosság megtakarításai, továbbá: a divatigények, s bizonyos megrögzött — például étkezési, szórakozási stb. — szokások. EZ UTÓBBIAK nyomban jelzik azt is, hogy a személyes gazdasági döntéseket, illetve az országos, népgazdasági terveket, prognózisokat korántsem valamilyen merev és hajlíthatatlan kapcsolatrendszer fűzi össze. Ellenkezőleg : kétoldalú és szüntelen kölcsönhatás érvényesül itt. A vásárlói, fogyasztói székások sorában nem kevés akad, amelyet — az igénykielégítés mellett — változtatni, korszerűsíteni keld; elég csupán bizonyos egészségtelen étkezési szokásokra utalni. A kölcsönhatás másik oldala pedig, hogy az egyéni gazdasági döntéseket tanul- mányozva-mérlegelve célszerű mindig pontosítani, és módosítani a terveket is. TÁBORI ANDRÁS Jelentős öt fővárosból és Csepelről Már folyamatosan, szalagszerűen termel a száraz kikészítő rész A legkorszerűbb technológiát képviseli a nyújtva szárító gép Kiemelkedő munkasikerek a Nagy Október szellemében Moszkva Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: A Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére csepeli kezdeményezésre kibontakozott jubileumi szocialista munkavenseny máris meggyőző eredményeket hoz a ki- rovabadi szőnyeg- és posztókombinátban. A kaukázusi szovjet köztársaság szőnyeg- és posztókombinátjában már előbb megkezdték a komplex műszaki felújítást ami új minőségi ellenőrzési rendszer bevezetésével párosul. . A szocialista munkaverseny egyik fő feladata most a termékek minőségi színvonalának további emelése. Ennek megfelelően alakították át az anyagi és erkölcsi ösztönzés rendszerét. Az eredmények önmagukért beszélnek. A vállalat termékei kivétel nélkül mind első osztályúak vagy osztályon felüliek. 43 szőnyegfajta közül 17 bizonyult eredményesnek az állami minőségi jelre, amelyre a Szovjetunióban csak a legkényesebb szempontoknak megfelelő termékek tarthatnak igényt. Tavaly ezt a minősítést az össztermék 27 százaléka érdemelte ki. A pártszervezet szorgalmazására az üzemi kollektíva áttekintette ötéves kötelezettségvállalásait és elhatározta, hogy 1980-ig 70 százalékra emeli az állami minőségi jellel ellátott szőnyegek arányát. Jelentősen növeli a termelési kapacitást a kombinát második gépsorának folyamatban levő üzembe helyezése. Az építőkkel együtt vállalták, hogy 1977. november 7-re 500 ezer négyzetméter szőnyeget gyártanak terven felül. Szófia Temesi János, az MTI tudósítója jelenti: Bulgáriában a közelgő jubileum alkalmából az ország valamennyi gazdasági kollektívája munkafelajánlást tett, s ennek nyomán számo6 üzemben javultak a termelés minőségi mutatói. Az eddig elért eredmények alapján a legnagyobb termelési sikerekkel a szófiai Dimitr Ga- nev színesfém-feldolgozó kombinát büszkélkedhet. Ez a nagyüzem nyerte a bolgár főváros félévi munkaverse- hyének vándorzászlaját is. A Dimitr Ganev kombinát jubileumi munkafelajánlásában kötelezettséget vállalt, hogy terven felül 500 ezer leva értékű első osztályú terméket állít elő. A vállalás nem irányozta elő a termelés mennyiségi növelését, a szóban forgó termékmennyiséget kizárólag a gyengébb minőségű áruk előállításának csökkentése révén kívánják megtermelni. A kombinát, „hivatalos” felajánlásán túl valamennyi kisebb termelési egység külön-külön vállalást tett saját minőségi mutatóiig nak megjavítására. Ennek eredményeképpen a kombinát nemcsak saját vállalását teljesítette és teljesítette túl (csak az év első hét hónapjában 2,5 millió leva értékű első osztályú terméket állított elő terven felül), hanem a termelés több más minőségi mutatója is lényegesen megjavult. Erről tanúskodik többek között az a tény, hogy idén még sem a belföldi, sem a külföldi partnerektől egyetlen reklamáció sem érkezett a kombinát címére. Prága Sebestyén Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Tíz éve tartó építése során a prágai metró Csehszlovákiában szinte jelképévé vált a Szovjetunióval való termékeny, hasznos együttműködésnek. Az 1974. májusa óta működő első szakaszt, a 7 kilométer hosszúságú „C” vonalat szovjet tapasztalak és gépek felhasználásával hozták, létre, s a Szovjetunió szállította főbb felszereléseit is, a vasúti kocsiktól a mozgólépcsőkig. A munkálatok azóta a 6 kilométernyi, 7 állomást magában foglaló „A” vonalra ösz- pontosulnak, a terv szerint az (Folytatás a 2. oldalon) Hatmillió forint nem kis pénz, még egy vállalati kasz- sza számára sem. Ennyit kellett kigazdálkodni a Simon- tornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnak, hogy a termelés korszerűsítését, a munka szervezettségét növelő beruházásba kezdhessenek. Régi gondja volt az üzemnek, hogy a szőrmekikészítö a központi teleptől távol eső helyen működött, és nem is éppen kedvező feltételek között. így kezdtek bele abba a saját beruházásba, amelynek ezeket a gondokat meg kellett szüntetni. Uj, korszerű, könnyűfémszerkezetes csarnokot építettek, saját kivitelezésben. A közel nyolcszáz négyzetméteres alapterületű csarnokban helyet kapott a vizes és a száraz szőrmekikészítés. Természetesen a beruházással nemcsak egyszerűen a munkakörülmények javítását tervezték, hanem számottevő technológiai, műszaki korszerűsítéssel a termelékenység növelését is. Az új csarnokban kétmillió forint értékű modern gépek felszerelését júliusban fejezték be az építők. Azért sajnos még egy ilyen „házilagos” beruházást sem mindig lehet különböző akadályok nélkül megvalósítani. A szőrme vizes kikészítéséhez új szennyvíztisztítót kellene építeni, erre viszont pillanatnyilag nem akad kivitelező. így az új ipari létesítmény bizonyos fokig „féloldalas”, hisz enélkül nem üzemelhet a vizes részleg. A tervek szerint ha már teljes kapacitással dolgozhat a szőrmekikészítő, 1980-ra ötvenszázalékos termelésnövekedést kell elérni. Az évi százezer juhbőr helyett százötvenezerből készül majd — a megfelelő kikészítés után kabát, bunda. (Fotó: Bakó) Beruházás és khettetezés - önerőből
