Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

a “Képújság 1977. augusztus 26, A közművelődés kérdései A zenei ismeretterjesztés „műhelyei” Hol van már az az idő, amikor a könyvtár egyszerűen kölcsönző­helyet jelentett? Izgal­masan bővülő szolgálta­tásait — újabb és újabb váratlan ötleteket való­sítanak meg —i ma már az önművelés legfonto­sabb segítőinek tekint­jük. Az utóbbi években egyre több zenei részleg alakul a kisebb könyvtárakban is,' ahol pedig mód van rá, önálló fonotékák létesül­nek. Tolnában Szekszárdon működik — a megyei könyvtár részlegeként —kü­lön zeneműtár, és eddigi eredményeit figyelembe vé­ve, példamutatóan. A ta­mási és a dombóvári könyv­tár felépülésekor, a bony­hádi terjeszkedésével újabb zeneműtárak keletkeznek majd, és szükségszerűvé vá­lik hálózatuk megteremté­se. Mit tehet ez a hálózat ' a zenei műveltség terjeszté­séért, milyen lehetőségek kínálkoznak még? Erről be­szélgettünk Marosi Gábor- néval, a szekszárdi zenemű­tár vezetőjével. — Szekszárdon sem köny- nyen kezdődött a zenemű­tár meghonosítása... — A Könyvtártudományi és Módszertani Központ hároméves tanfolyamán ta­nított Pethes Iván, aki a zeneműtári mozgalom el­indítója, vezéregyénisége, elméletének kidolgozója. Ö javasolta, hogy vizsgáljam meg Szekszárdon egy zene­műtár szervezésének lehe­tőségeit. így aztán erről ír­tam szakdolgozatot, és idő­közben egyre reálisabbnak tűnt, hogy meg is valósul­jon az ötlet. Legelőször is azt a tényt kellett elfogad­tatni, hogy a zeneműtárnak nem kell feltétlenül a könyvtár épületében lennie. Ha a város központjában van, és a könytártól sincs Marosi Gáborné távol, már teljesítheti fel­adatát. Akkoriban alakítot­ták át az Augusz-házat, és itt sikerült elhelyezni a ze­neműtárat. Igaz, társbérlet­ben vagyunk a Liszt Fe- renc-teremmel, de ennek a lehetőségnek is örültünk akkoriban. — Hogyan kezdte el mű­ködését a fonotéka? — Komoly előkészülete­ket igényelt. Nemcsak a speciális bútorzat megterve­zése, megcsináltatása, a technikai berendezés vásár­lása, az állomány beszerzé­se hárult ránk, hanem sza­bályozni kellett a zenemű­tár működését, kialakítani a beszerzés, feldolgozás, használat rendjét, felmérni az érdeklődők körét, egy­szóval beilleszteni a könyv­tári szervezetbe. Mindezt a most alakuló zeneműtárak már egyszerűbben végezhe­tik, mert készen kapják a módszereket. Mikor mindez megtörtént, háromezer pél­dányos tájékoztató füzetet csináltattunk, és vártuk a zene iránt érdeklődőket. — Hamar népszerű lett Szekszárdon a zeneműtár. — Már az első évben 798 beiratkozott tagunk volt. Tavaly év végén 864. Las­san, egyenletesen növekszik ez a szám, de nem is kívá­natos, hogy sokkal több ér­deklődő legyen, a helyszű­ke miatt. Harminc fejhall­gatónk van, azaz egyszerre Eredményjelzők exportra A Finommechanikai és Elektronikus Műszergyár­tó Szövetkezet tájékoztató berendezéseket készít. Termékeik 60 százalékát exportra szállítják. So­kat vásárolnak a KGST-országuk. A szövetkezet készíti a moszkvai olimpiára is a tájékoztató eredményjelző berendezéseket. (MTI Fotó — Ba­laton József — KS) ennyien hallgathatnak ze­nét. Most kívánunk besze­rezni három új lemezját­szót, hogy növelhessük az egyszerre hallgatható prog­ramok számát. De lemezen kívül kottát, partitúrákat és szakirodalmat is gyűjtünk. — Igényli a közönség? — Igen. Aki maga is ze­nél, gyakran kér kottát, vagy partitúrát. A zenei műveltségi versenyre készü­lő gimnazisták is nálunk böngészték ezeket az anya­gokat. — Kikből áll a zenemű­tár közönsége? — Elsősorban tizen- és huszonévesekből. Cáfolva azokat, akik szerint a mai fiatalokat csak a könnyű műfaj, a popzene vonzza. Nálunk popzene egyáltalán nincs. De sok csoportos lá­togatónk is van — akik egyébként nem szerepelnek a zeneműtár beiratkozott tagjai között. A szekszárdi nyugdíjasok klubja minden hónapban tart foglalkozást, az összes általános és több középiskola látogat el egy- egy órára, és a szakmun­kásképző két osztálya ha­vonta kétszer járt ide az elmúlt tanévben. A foglal­kozásokat ilyenkor általá­ban nem mi tartjuk, csak mi szervezzük meg, a TIT és a zeneiskola segítségével. — Látom, a zeneműtári „hirdetőtáblán” gyerekraj­zok vannak. — Óvodások is járnak ide... Prokofjev Péter és a farkas című művét hallgat­ták meg, és utána lerajzol­ták, amit elképzeltek. — Szükség van a zene­műtárosok zenei ismereté­re...? _ — Aki a zenét nem sze­reti, az képtelen egész mun­kaidejét zenehallgatással, zenével foglalkozva tölteni. Én hat évig tanultam zon­gorázni, kolléganőm, Béres Jánosné énekszakos a fő­iskolán, és harmadik tár­sunk, aki tiszteletdíjasként dolgozik, Török Béla bácsi, nagy zenegyűjteményéről közismert Szekszárdon. — A zenét a zeneműtár­ból haza is lehet vinni... — A zenét, de nem a le­mezeket... Lemezt nem ad­hatunk kölcsön, amúgy is nagyon gyorsan tönkremen­nek, és nehéz pótolni, egy- egy felvételt újra beszerez­ni. De szívesen másoljuk át magnetofonszalagra azt, amit kiválasztanak anya­gunkból. — Úgy tűnik, a zenemű­tárba azok járnak, akiknek már van valamilyen kap­csolata a komoly zenével. — És az ' irodalommal, mert gyakran kérnek iro­dalmi lemezeket is a .zene­műtárba látogatók. Igen, ez így van, de mivel több mint nyolcszáz emberről van szó, ennek csak örülhetünk!­Törtük a fejünket azon is, hogy miként lehelne azokat is ellátni igényesebb mu­zsikával. akik nem keresik az alkalmat a zenével való találkozásra. Vagy ahol je­lenleg még nincs rá' mód. — A legkisebb művelő­dési házban is van magne­tofon, vagy lemezjátszó. Magnetofonszalagok is Van­nak. gyakran csak a múló slágerek őrzésére. Nem le­hetne ezekkel kezdeni vala­mit...? ' — Szívesen alakítanánk ki egy válogatást, amit rámá­solhatnánk egy-egy művelő­dési ház szalagjaira, és így eljutna a komoly zene ki­sebb településekre is... Ter­mészetesen a könyvtárakat is a folyamatba iktatva. Most alakítjuk ki egyéb­ként a megye jelenleg mű­ködő zeneműtárainak, zenei részlegeinek egységes tema­tikáját... A zeneműtár olyan lehetőségeket kínál, ami­vel magánerőből nehéz versenyre kelni: jobb élni velük. A zenei ismeretterjesztéshez igénybe lehet és kell venni a fonotékákat, mint kiderült, a távol­ság sem akadály. V. F. É. Esztergom A paraszti Érdekes nyári gyakorlatra vállalkozott az Ybl Miklós Építőipari Főiskola műemlé­ki diákkörének egy csoport­ja. Esztergomban töltötték szünidejük egy részét. A vá­rosi tanáccsal kötött együtt­működési szerződés alapján, a Balassa Bálint Múzeum se­gítségével folytatták a város és környéke XVII—XVIII— XIX. századi népi építészeti emlékeinek a felmérését. Ez volt a negyedik alkalom, hogy a paraszti élet emlékei­vel gazdagították a műkin­cseiről, műemlékeiről hazánk határain kívül is jól ismert város építészetének doku­mentumait. Esztergomot egykor a szép kapuk városaként is emle­gették. Ezért fordítottak a diákok nagy gondot a porta­bejáratok élethű megörökí­tésére. A négy év alatt vagy negyvenet vettek számba. Az egyszerű „jármos” kaputól a kőkeretes, fából készült mű­ves barokk kapukig sokféle még ma is megtalálható a városban. A bejáratok általá­ban nagyméretűek, kétszár­nyúak voltak. Sok helyütt kö­zépen volt a kis kapu, másutt az egyik nagy kapu szárnyá­ba építették be. Színezésükre leginkább a barna és a zöld különböző árnyalatait hasz­nálták. Rajzpapírra került az a napsugár kapu is, amely­nek motívumai az alföldi pa­rasztházaknál is megtalálha­tók. A főiskolások csaknem har­minc telekegyüttest, kocsi­sok, bognárok, parasztok egy­élet emlékei kori házait, udvarait, pincé­it, mezőgazdasági épületeit vették „lajtsromba”. Meg­örökítették a szentgyörgyme- zei kerületben az egykori bí­róházat, amely a XVIII. szá­zad végén épült. Csaknem minden szobájában kemence állt, és a füstöt úgynevezett mászókéményen vezették el. Megtalálható még Eszter­gomban a XVIII. században honos “másik tüzelőszerkezet, a szabadkémény emléke is. Érdekes az a ház, amelyet idei munkájuk során örökí­tettek meg. 1810 körül épült, úgynevezett könyökben haj­lított épület. Feltehetően be­álló kocsma lehetett. Sok egyedülálló érdekes­séget vetettek rajzlapra a Szőlőhegyen, ahol számos szép pince-présház áll. Talál­tak itt kétszárú, úgynevezett nadrágpincéket is. Hasonlók­ra leltek az idén az úgyneve­zett diósvölgyi tájon. Ezek teljes dokumentációját is elkészítették. Az ilyen pince- építkezések tulajdonképpen a török korból erednek. A pince egyik szára azért volt rejtett, hogy az ellenség elől eldugják a bort. Az egyik szár a későbbiekben is a bor, a másik pedig a zöldségek tá­rolására szolgált. A leendő városgazdák ut­caképeket is megörökítettek. Köztük van például a Honvéd utca, amely azért volt olyan széles, mert a kocsisok utcája volt. BERDE ÉVA A szovjet nép jóváhagyta A Szovjetunió alkotmánytervezetét össznépi vitára bocsá­tották. Az országban a dolgozók gyűléseken és nagygyű­léseken fejezik ki, hogy támogatják az új alkotmányter­vezetet. A képen: gyűlés a moszkvai Lihacsov Autógyár­ban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1977. május 27-i ülésén törvény- erejű rendeletet hozott arról, hogy országos vitára bocsát­ja a Szovjetunió új alkot­mánytervezetét. Ugyanakkor jóváhagyta a Szovjetunió új állami himnuszának szöve­gét és zenéjét. A szovjet alkotmányterve­zet a szovjet emberek fi­gyelmének középpontjában áll. Októberben tartják a legfelsőbb tanács soron kö­vetkező ülésszakát, amikor az alkotmánytervezetet a megfelelő módosítások után jóváhagyják. Az új alkot­mány elfogadása nemcsak a szovjet nép nagy jelentőségű történelmi dátuma lesz, de hatalmas jelentőségű nemzet­közi esemény is. Az egész or­szágban folyó gyűléseken a szovjet emberek büszkén so­rolják a jelenleg érvényben lévő, 1936-ban elfogadott al­kotmány óta eltelt 40 év si­kereit. Az új alkotmány tükrözi a szovjet társadalomnak az utóbbi évtizedekben bekövet­kező változásait, továbbfej­leszti a szocialista demokrá­ciát. Tökéletesebbé váltak a szovjet állampolgárok jogait megfogalmazó részek. Ilyen a munkához, a pihenéshez, az egészségvédelemhez, a társa­dalombiztosításhoz, a műve­lődéshez, a kulturális ered­mények élvezéséhez, a szólás- szabadsághoz, a lelkiismereti szabadsághoz, a tudományos­műszaki és művészi alkotó­munkához való jog. Az ál­lampolgárok jogai tartalma­sabbak és mélyebbek, a mö­göttük álló anyagi biztosíté­kok teljesebbek és nagyobb súlyúak lettek. Kim Rizsov: Valamit tenni kell Első dialógus — Valamit tenni kell, Mása! Máskülönben elmegy Lapinék- hoz — mondta Lena, miközben kicsavarta a frissen mosott pe­lenkát. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és kikapcsolta a padlókefél őt. — Lapinék megint elkapták Surát, amikor a gyereket sétál­tatta, Meglátod, itthagy minket! — Nem fog elmenni. Hiszen nálunk az én egész mérnöki fi­zetésemet megkapja. — Ha elmegy, nem tudom befejezni a disszertációmat. — Majd keresünk egy másikat. — Naiv emiber! — csattant fel Lena. — Ne felejtsd el, hogy nálunk nincs munkanélküliség. Még szerencse, hogy a lakás- problémája megoldatlan. A családhoz kell láncolni. — Hogyan? — Hát például úgy, hogy mindennap megborotválkozol. Nézd, Sura még fiatal. Unalmas esténként a tv előtt üldögélnie. Egyszer még majd elmegy a moziba, és bekövetkezik a leg­szörnyűbb: találkozik egy jólszituált férfival, akinek még jobb lakása van, aztán megkezdődik a nagy regény... — Mégis, mit javasolsz? Ne engedjük moziba? — Éppen ellenkezőleg. Udvarolnod kellene neki egy kicsit. Moziba vinni, sőt: színházba, étterembe! Második dialógus — Valamit tenni kell, Misa! Máskülönben elmegy Lapinék- hoz — sóhajtott fel Lena, miközben a fürdőkádat súrolta. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és befejezve a mosogatást, elzárta a csapot. — Suráról beszélek. Lapinék nem hagyják békében. — Lenocska, én teljes gőzzel csapom neki a szelet. És azt hi­szem, sikeresen. Tegnap a múzeumban megfogta a kezem, és megkérdezte: „Szeretsz, Misa?” — Este?! — Mondtam, hogy igen — vallotta ibe becsületesen Misa. — Igazi férfi vagy! Még 'jó, hogy hozzád mentem, nem ahhoz az idióta Szemjonovhoz. Mostantól kezdve munkaidő után bennmaradok az intézetben, hogy kettesben lehessetek. — Minek? — Azt hiszed, pusztán szavakkal sikerül itt tartanod? Ne fe­lejtsd el, Sura még fiatal! Harmadik dialógus — Valamit tenni kel, Misa! — nyögte Lena, miközben kezé­ben padlóronggyal kimászott az asztal alól. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és kikapcsolta a mosógépet. — Sura elmegy! — Ostobaság! Megígérte, hogy a sírig velem marad! — És te?! — Mondtam, hogy én is. — Istenem! Mondd, fel tudod te fogni, hogy egy nő számára, milyen megalázó az a fonák helyzet, amelyikben Sura van? — Megértem — mondta szégyenlősen Misa. — Annál is in­kább, mivel gyerekünk lesz. — Na látod! Haladéktalanul el kell venned feleségül! — De mi lesz veled? — kenődött el Misa. — Elválok tőled, aztán mint háztartási alkalmazott nálatok maradok. Majd az ismerősöknél f ogunk randevúzni. Első monológ — Valamit tenni kő, Misa! Máskülönben elmén Lapinékhoz: — mondta Sura, miközben szórakozottan nézegette a divat­lapot. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom