Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

1977. augusztus 26. zinte a végtelenségig le­hetne nyújtani a fenti képsort, hisz ahány gyár, annyi ezekhez ha­sonló hirdetőtábla. Legfeljebb a tartalmuk, a szakmák vál­toznak rajta, a lényeg vala­mennyin ugyanaz: Munkást felveszünk... A közelmúltban jelent meg a megyei tanács elnökének az a rendelete, amely szabályoz­za a munkáslétszám változta­tásának módját és lehetősége­it a megye valamennyi gyárá­ban, üzemében. A rendelke­zések egy része kifejezetten korlátozó jellegű, vagyis nem engedélyezi a létszám bővíté­sét jó néhány üzemben. Egy­szóval — okosan takarékos­kodnunk kell a munkaerővel. Spórolni azzal kell, amiből kevés van. Aligha akad ember, aki, mondjuk húsz évvel ez­előtt arra gondolt volna, hogy nálunk, Tolnában kevés lesz a munkát vállaló ember. Az igazság részben az, hogy nem is az ember kevés, hanem a munkaléhetőségek szaporod­tak meg a vidéki ipartelepíté­sek hatására. Nőtt a választék, és ugyan­azok az emberek, akik — en­nek már jó néhány éve — örültek volna bármiféle szá­mottevő ipari munkának, ma már válogathatnak a megnö­vekedett lehetőségek között. iEz, azt hiszem, egyértelműen jó. Az már kevésbé, hogy ezek a táblák még valamiről valla­nak: A „hátuk” mögött valós, és mindennapi munkaerő­gondok húzódnak meg. Hogy hol, miért kevés a munkaerő, erre közgazdászok, sőt eseten­ként szociológusok bevonásá­val keresik a választ, és ter­mészetesen a megoldást. Én erre ebben a néhány sorban nem vállaikozhatom, csupán a laikus kíváncsisága vezetett, amikor az effajta táblák mögé pillantottam, az alábbi néhány kis epizód ked­véért. Az ötven felé járó villany- szerelő már derékig áll a gö­dörben — és éktelenül károm­kodik KfRfSKfOflMl MUMT iv»> — Mi baj ? — kérdem. — Felvitte az isten a cégem dolgát, hogy velünk, képzett szakmunkásokkal kubíkoltat... Aztán, ha reklamálok, kétféle választ kapok. Vagy azt, hogy tán derogál a lapátnyelet fog­nom, vagy azt, hogy sajnos a munkaerőgondok ilyen meg­oldásra is rákényszerítik a vállalatot. Na, ez aztán tény­leg megoldás, mert ha még kétszer, háromszor így járok, hát esküszöm, vén fejjel sze­dem a sátorfámat... Hosszú betongerendák ke­resztben, az üzem udvarán. Négyen üldögélnek rajta, tér­dükön a táskából eszegetik a hazait. Csak a tenyérbe simu­ló bugyii az evőeszköz, ilyes­fajta ebédhez nem is dukál más ... Vékony, fekete ember teszi a szájába a gondosan metszett falatpt. Jól megrágja, csak az­tán szólal meg: — A múlt héten voltam a doktornál. Addig nyaggatott az asszony — teszi hozzá ma­gyarázóig, mentségképpen. — Azt mondta, jó lenne minden­nap rendszeresen a főtt étel, mert másként nem gyógyul a fekély. De mire itt lesz étkez­de... Bicskájával legyint hozzá, aztán mintha csak a mozdu­latot folytatná, belekanyarint a jó illatú fokhagymás „hüve­lyesbe”. — Menj át a ... üzembe. Ott minden délben terítenek neked... Tapossák egymást a bubo­rékok a fröccsös pohárban. — Haverom, ha te is nem lennél ilyen ütődött. már ré­gen otthagytad volna őket. De bezsongtál a köpenynek, meg a neonfénynek az üzemben. A meló ott is csak meló ... Igaz, hogy én két órakor ko­szosabb vagyok, mintha te nem áztatnád le magad egy hétig, de nézd meg tizenkette­dikén a borítékunkat... Jó, jó, tudom, nem egy előkelő, menő cég —de fizetnek, hap- sikám? Igen. Ez ám az igazi hatékonyság... Mesedélután a teenagerek között. — Gyönge kis pénzt kaptam egész hónapra. Ezerkettő, hát az is valami? — De nem fogytál le a ro­botban, ahogy elnézlek ... — Ez mondjuk, igaz. Vicc-; bői sem mondanám, hogy én voltam a gyakorlat alatt az üzem leghasznosabb tagja. Na, de nem ,is hajszoltak bennün­ket. Sőt, az a krapek, tudod, a főnök, azt mondta már az első nap, öcsi. semmi nyüzs­gés, aztán majd én szólok, ha kell valami... Nem vagyok güzü, hát nem is tolongtam később se. De a mester sem szakad bele, ahogy elnéztem... A középkorú tanár le-föl mászkál, mintha most is a padsorok előtt magyarázna: — Nem tudom, te emlék­szeme még azokra a „bezzeg” időkre? Csak azért kérdem, mert így könnyebben meg tu­dom magyarázni azt, amit kérdeztél. Mikor mi voltunk ilyen srá­cok, nem saját kocsikon furi-s káztunk víkendezni a Duná­ra. Kikutyagoltunk. Nem üz­letben vették apáink az ere­deti bőrlasztit a focihoz, órá­kig bütyköltünk egy ócska rongylabdát, hogy legalább egy arasznyit pattanjon is. Mielőtt elunnád, kibököm a lényeget. Szóval, megdolgoz­tunk még a szórakozásunkért is. élre ne érts, nem az a ; baj, hogy a mi srácaink­ig nak nem kell ugyanúgy =s-"sill csinálni. Csak az, hogy nem tanulják meg időben a munka, az erőfeszítés örömét. Azt hiszem, ebben azért mi, okos, szorgalmas felnőttek is benne vagyunk. Győri Varga György Foto: Bakó KÉPÚJSÁG 3 * Tudósítóink írják Készülődés az új tanévre (Folytatás az 1. oldalról) nütt rendben elvégezték. El­sőnek a kaposszekcsői iskola átalakítása és takarítása fe­jeződött be, ahol új, szak- rendszerű tantermeket alakí­tottak ki. Folyamatban van Döbröközön az általános is­kola teljes külső és belső ta­tarozása, korszerűsítése. Az építők úgy ígérik, hogy ott is zavartalanul megkezdőd­het majd szeptemberben a tanítás. Ugyancsak nagyobb mérvű tatarozás folyik Gyu­la jón a hétközi diákotthon­ban, ahol az épület már élet- veszélyes volt. Ennék elhá­rítása megtörtént. Dombóváron a Gárdonyi Géza általános iskolában új szakszertárakat, megfelelő nevelői szobát építettek, va­lamint elkészült a sportud­varban a bitumenes pálya. A dombóvári 3. számú iskolánál ez év szeptemberétől a •—a- korlati foglalkozásokat már nem a régi pincében fogják tartani, hanem új műhely­ben. A két tantermes poli­technikai műhely az udvar­ban épül fel DO típusú fa- házelemekből, amelynek az alapozási munkái már ké­szen vannak, s még ebben a hónapban az UNIÓ Ipari Szövetkezet szocialista bri­gádjai, valamint a szülői munkaközösség társadalmi összefogásával elkészül. Az általános iskolák fel­újítása mellett az óvodákat is kitakarították, csinosítot­ták. A 2. számú óvodánál ezenkívül bővítették a ját­szóudvart, új óvodát adtak át Csikóstőttősön, és már fo­lyik a legújabb, 100 gyermek foglalkoztatását biztosító 6. számú városi óvoda építésé­nek előkészületi munkája. Magyarszéki Endre DuhafOUvár A dunaföldvári iskolákban és óvodákban mindenütt nagy a sürgés-forgás, szorgos kezek készítik a legdrágább kincsünknek a szeptemberi „újra induláshoz” a máso­dik otthont. Az iskolák, óvodák tataro­zását (falak javítása, festése) csaknem teljes egészében társadalmi munkával szer­vezték meg. Az össztársadal­mi megsegítés értéke kb 100 ezer forint. A Virágzó Tsz kőművesei, festői és szorgal­mas asszony brigád ja a bel­városi óvodát és napközi ott­hont tette rendbe. Az Alkot­mány Tsz kőművesei a kül- végi óvodát javították és me­szelték ki. Berecz Emil kis­iparos a belvárosi iskola fes­tését végezt el. Társadalmi munkával történik az óvodák és napközi otthoni termek csiszolása és vilupálozása is. A kendergyár és dolgozói a felújítási munkákhoz nyújta­nák nagy segítséget. Jelenleg a Kossuth Lajos utcai iskola- épületen dolgoznak. A salét- romos, omladékos falak bur­kolását végzik és az elavult csatornahálózatot cserélik ki. Az új WC-tömb is meg­épül. A volt pártházat 280 ezer forint költséggel és tár­sadalmi munkával óvodává alakítják. A túlzsúfolt óvo­dákból történő csoportáthe­lyezés mellett idén egy cso- portfejlesztést kapunk. Ja­nuár elsejével újra egyet. Akkor kb 80 százalékos lesz az óvodai ellátottság Duna- földváron. A kisdobosokat patronáló szocialista brigá­dok és az egyes szülők be­rendezést felújító, rendezőé« szépítő munkáját augusztus utolsó hetére tervezték a ne­velők szervezésével és közös munkájával (szemléltető táb­lák készítése, padok ablakok lef estese). így az óvodákban már a napokban az iskolában pedig szeptember 5-én tiszta, ízlé­ses dekorált és elrendezett termekben kezdődik a mun­ka. A tárgyi feltételek meg­teremtésére az iskolavezetés nagy gondot fordított és for­dít. Sógor Mária __________________t_________ N égyfelé az iskola A tanács perben állt egy pedagógussal Tudósítóink számoltak be arról, hogy a szeptemberi iskolakezdéshez folynak, illetve befejeződtek az előké­születek. Mi őcsényben jártunk... Szomorú látvány. A Hő­sök terén álló iskola falai omladoznak, az utcát és udvart belepte a gaz. Még- csak nem is feltételezhető, hogy szeptemberben ide kis­diákok járjanak. A napkö­zinek is itt kellene működ­nie, de helyette ismét az óvodai napköziben főznek az iskolásoknak is. Zala Béláné, vezető óvó­nő elmondja, hogy konyhá­juk annak idején két cso­port (52 gyerek) kiszolgálá­sára épült. Utána egy cso­porttal bővült az óvoda. Je­lenleg 85 óvodás és tizen­négy óvodai dolgozó van. Ehhez jön két iskolás nap­köziscsoport (hatvan gye­rek) és tíz pedagógus, akik az előzőekhez hasonlóan is­mét az óvodából kapják ebédjüket, amit a helyi tűz­oltószertárban (kényszer- megoldás ez is!) fogyaszta­nak el. Adjuk csak össze: tehát idén pontosan 196 személyre főznek az óvoda konyháján. Abban a konyhában, ami meglepően tiszta, de nincs egy előkészítője, a lesza­kadt Góliát-mosogató helyett „üzemelő” zomácozott tálak egy alkóvban állnak, nincs raktár, illetve kényszerűség­bői az elkülönítőt használ­ják e célra, a tűzhelyek fa- tüzelésesek. A konyha úgy­nevezett törzslapján 85 az engedélyezett főzési létszám. Az első és második osz­tályosok a tavalyihoz ha­sonlóan ebben a tanévben is a művelődési házban fog­nak tanulni. Az egyik terem nyáron — mint eredetileg is — klub, a másik pedig egy héttel ezelőtt is bútor­raktár volt. Padok egymás hegyén-hátán, lavórok a földön, a fekete táblára pe­dig a szünetet váró boldog gyerekek írták fel: „Vaká­ció”. A termek falai pisz­kosak, állítólag a festésre és nagytakarításra sor kerül még az iskolakezdésig. Az udvar végében az érzék­szerveket egyáltalán nem gyönyörködtető reterátok „díszlenek”, kézmosási lehe­tőség pedig a néhány lavórt leszámítva nincs. A víz be­vezetését idén nyárra ter­vezték. .. Miszlai Dénesné, a közsé­gi tanács elnöke lehangoltan legyint, amikor az „iskola­témát” hozom szóba. — Higgye el. hogy csak erre az ügyre több hóna­punk ment el, s részben hasztalanul. De hát kezdem az elején. Korábban négy helyen tanultak az itteni ál­talános iskolások, a tantes­tület is természetesen négy helyen volt. Két tanterem volt a tésztagyári iskolában, egy a régi óvodában, szin­tén kettő a Hősök terei is­kolában (itt- még plusz négy pedagóguslakás), és négy osztály tanult a Perczel ut­...és az iskolaudvar, ahol néhány hete még sertések dagonyáztak tait olyképp, hogy a tan­termeken kívül egy 150 adagos konyhát és ebédlőt is alakítsanak ki. A mun­kát elkezdték, de a lakók miatt nem tudták folytatni. Pedig az iskolának már ta­valy novemberben készen kellett volna lennie. Hosszas huza-vona után a „negyedik család” vásárolt Őcsényben egy házat. Köz­ben — a tárgy szempontjá­ból nem lényeges, de az ügyet igencsak hátráltató — jogi vita támadt a vásárolt házzal, volt tulajdonosával és lakójával. Végre idén februárban üres lett az épü­let. A pedagógust kérte a tanács, hogy két-három hét leforgása alatt festessék ki új lakásukat és költözze­nek végre el az iskolából. De ez nem ment a sertések miatt. Ugyanis azoknak még nem volt meg az új helyük. A községi tanács a költöz­ködés legutolsó határidejét május 15-ben jelölte meg. Mivel akkor sem mentek, a tanács kénytelen volt a bí­rósághoz fordulni. A bíró­ság ítélete csak egy lehetett! S a jogerőre emelkedést megelőző napokban végre kiköltöztek a lakók. (Ez jú­lius közepén volt.) Nyilvánvaló, hogy a decsi költségvetési üzem csak ak­kor vonul fel ismét öcsény- ben, ha a megkezdett mun­káikat befejezik. Jankovics Lajosné, a Tol­na megyei Tanács V. B. szekszárdi járási hivatala művelődésügyi osztályveze­tője a következőket teszi az őcsényi „iskolaügyhöz”: — Az őcsényi gyerekek­nek és pedagógusoknak ez az önző viselkedés egy igen kemény esztendő vesz­teséget jelentett. Hiába vál­laltak társadalmi munkát az ottani pedagógusok, hiába szorongtak a rozoga épü­letekben a gyerekek. A csa­ládnak csak a sertésállo­mány volt fontos. Az ilyen embereket, azt hiszem, nem kérni, hanem utasítani kell! V. Horváth Mária Fotó: Szepesi László cai iskolában. Az utóbbiban nyáron átrakattuk a tetőt és kifestettünk. A tanácson tudtuk meg, hogy 1975-ben elhatározták, végre megszüntetik az isko­lával kapcsolatos áldatlan állapotot, s olyan átalakítá­sokat terveztek, hogy két épületbe (a Hősök terei és a Perczel utcai iskolába) helyezik el a tanulókat. A tésztagyári iskolából két szolgálati lakást csináltak és még másik két — szintén szolgálati — lakással együtt felajánlották a Hősök terén lakó családoknak. Hárman azon nyomban el is köl­töztek. A negyedik család (pedagógus férj és háztar­tásban dolgozó, leginkább sertésneveléssel és -hizlalás­sal foglalkozó asszony) nem fogadta el egyik felkínált lakást sem. Az „alkudozás” közben a tanács 1976 tavaszán a de­csi költségvetési üzemtől megrendelte a Hősök terei iskola átalakítási munkála­A Hősök terei iskola az udvarról...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom