Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-25 / 199. szám
1977. augusztus 25. ^PUJSAG 3 A tomerőmü-építkezés Az atomerőmű gépházában — a csarnok acél- szerkezetének szerelésével egyidejűleg — már készítik a turbinaalapokat. Rendkívül nagy betonozási munka ez is, óriási terhet és emellett rezgést is kell bírnia az alapnak. Amikor a helyszínen jártunk, az első turbinaalap elkészült és a másodiknak a betonozásán dolgoztak a 22-es ÁÉV brigádjai. Az alapozás, az egész csarnok feltöltése gazdaságosan történik. Nem betonozzák ki az óriási teret a legalsó térségben — az alaplemez fölött —, hanem különleges „lábakat”, fölül kehelyszerű vasbeton tartókat helyeztek el, szabályos rendben, aztán homokkal töltötték meg az összes többi helyet a gépházban, ezeknek a tartóknak a magasságáig. Rengeteg homok kell ehhez, éjjel-nappal folyt a feltöltés. Néhány héttel ezelőtt, amikor éjszakai műszakról készítettünk riportot, katonákkal találkoztunk ennél a munkánál: talicskázták, teregették a homokot. Mostanában már felhordószalagon ömlesztik az anyagot és katonák, meg építőtábori, Vas és Zala megyei diákok teregetik szét. A turbinaalapok elkészülése után még igen magasra kell jutni a betonozással, mielőtt maga a turbina megérkezne és elhelyeznék a gépházban. Az alapon ugyanis „turbinaasztal” készül, természetesen ez is rendkívül erős vasbeton lesz, s az áramtermelő gép ezen fekszik majd. Rengeteget kell dolgozni, amíg mindez elkészül a több mint 250 méter hosszú gépházban. G. J. Fotó: Gottvald A folyékony betont mixerkocsi hozza Katonák és diákok a homokfeltöltésen A fesztivál jegyében A Leningrádban napjaink- > ban folyó második magyar— szovjet ifjúsági barátságfesztivál programjához kapcsolódva megyénk KlSZ-szerve- zetei, ifjúsági klubjai több helyütt rendeznek barátsági esteket, megemlékezéseket. Hétfő este a dombori Má- tai Antal KISZ-vezetőképző táborban tartottak barátsági estet. A középiskolai KISZ- titkárok egyhetes továbbképzésének résztvevői kiállításokkal, kulturális bemutatókkal emlékeztek a szovjet— magyar barátságfesztiválra. A KlSZ-titkárok a táborban tanultakat hat csoportban dolgozzák fel. Ezek a csoportok most önálló kiállításokat rendeztek, ahol tablókon, kivágott képeken, képeslapokon mutatták be a szovjet nép életét, gazdasági eredményeit. Sok érdekes ötlettel találkozhattunk a kiállításon. Az egyik csoport szovjet termékeket — órákat, fényképezőgépeket — állított ki, míg mások színes diavetítéssel tették még élőbbé kiállítású-/ kát. A kiállítások megnyitóján a csoportok rövid műsort adtak. Bemutatták egymásnak a szovjet fiatalok táncait, dalait. A barátságfesztiválról ' való megemlékezés mellett majd minden kiállítás utalt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő évfordulójára is. A paksi atomerőmű-építkezés fiataljai is rendeztek barátsági estet. A barátsági es- - ten részt vettek az atomerőmű-építkezést irányító szovjet műszakiak, az építkezésen dolgozó alakulat katonái és a község KISZ-fiataljai is. Az atomerőmű lakótelepi KISZ- klubjában rendezett esten megemlékezték az első barátságfesztiválról, arról készített diafilmeket vetítettek, majd tájékoztatót hallgattak meg az idei fesztivál eddigi eseményeiről. Végül kultúrműsorral zárult a barátsági est. Az istállótrágya nagy érték Jobb munkaszervezést Az istállótrágya közismerten nagy jelentőségű a növénytermesztésben. A jó minőségű istállótrágya növeli a talaj tápanyagtartalmát, kedvező hatással van a talajszerkezetre, talajéletre, víz- gazdálkodásra. A fel nem használt istállótrágya viszont környezetvédelmi szempontból igen káros. Az istállótrágya nagy érték népgazdasági és üzemi szinten egyaránt, szakszerű kezelésével és felhasználásával nagy mennyiségű műtrágyát pótol. A fentieket figyelembe véve gazdálkodásunk mai szintjén nem mondhatunk le az istállótrágya felhasználásáról. • Tolna megye mezőgazdasági üzemeinek 1977. évi istálló- trágyázási terve: összes terület : 22 297 hektár. Kiszóródó mennyiség: 799 603 tonna, ebből robbantásos terítés: 1269 hektár, 55 640 tonna. Augusztus 20-ig az üzemek elvégezték e munkát 8240 hektáron (36,9 százalék). Kiszórtak 309 824 tonnát (38,7 százalék). Az eddigi teljesítmények alapján megállapítható, hogy az üzemek nem mindenütt fordítanak kellő gondot a szerves trágya kiszórására, Vannak olyan üzemeink, amelyekben augusztus 27-ig befejezik az istállótrágyázást és vannak olyanok is, ahol csak augusztus 20. után kezdték el. Az istállótrágyázási munka elvégzését nehezíti, hogy nincs elég szervestrágya-szóró és -markoló gép. Az elkövetkezendő időben az eddiginél jobb munkaszervezésre, (két műszak, nyújtott műszak bevezetése) és nagyobb üzemek közötti kooperációra (pl. gépek átcsoportosítása) van szükség, hogy ezt az igen fontos feladatot időben és jó minőségben el tudjuk végezni. Máté János agrokémiai főmérnök T. m. Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás így láttam a Szovjetuniót Hz emberért wem ott minden Lassan egy éve, hogy hazatértem ,a Szovjetunióból, de még mindig próbálom rendszerezni a látottakat, még mindig nem alakult ki tiszta kép előttem erről a hatalmas és csodálatos országról — kezdi a beszélgetést Kiss Melánia, a megyei KISZ-bizottság kulturális munkatársa. — Egy évet töltöttem Kom- szomol-főiskolán a Szovjetunióban — folytatja. — Hosz- szó ez az egy év, de arra, hogy igazán megismerjünk egy országot, az ország népét, arra kevés. Még mindig számtalan rejtély, most már kibogozhatatlan talány áll előttem. Olyan kérdések, amelyekre csak akkor kapnék választ, ha újabb évet, vagy éveket töltenék a szovjet emberek között. Hazatérésem óta számtalan társaságban tették fel a kérdést: milyenek a szovjet emberek, hogyan élnek, kik ők tulajdonképpen. És én is elmondtam, hogy szimpatikusak, hogy kedvesek, hogy igaz szívű vendégszeretők, hogy bajban mindig számíthatunk a szovjet barátaink segítségére. — Rengeteg nyitott kérdéssel jöttem haza. Kevés volt az egy év arra, hogy mindenre választ találjak. Például, amikor kimentünk, csodálkoztunk azon. hogy az épület nagy ablakain nyitható apró kis ablakok is voltak. Kérdezgettük egymástól minek ezek? Amikor mi szellőztettünk, akkor az egész nagy ablaktáblát kinyitottuk. Aztán jött a mínusz harmincfokos moszkvai tél. Hamar rájöttünik, hogy a kis ablakon is kiszellőzik a szoba és még sem hül le annyira, mintha kitárjuk a nagy ablakot... — Sok mindent elmeséltem már a Szovjetunióról, de azt hiszem, az oktatásügyük helyzete ragadott meg legjobban. Jártam nagy metropolisok iskoláitól a legkisebb falusi iskolában is és mindenhol a legkorszerűbb technikai eszközöket, oktatási feltételeket találtam. Ellátogattunk például egy kárpátukrajnai kis falu szovhozába. A mintegy ezer lakosú faluban általános és középiskola volt. Az általános iskolában nyelvi laboratórium, olyan felszereléssel, hogy nálunk némelyik főiskola megirigyelhetné. Ebben az iskolában a gyerekek ukránul tanultak, de az anyanyelvűk mellett intenzíven tanulták az oroszt is. Emellett ango-^ lul és németül is tanulhattak. Kérdeztem, hogy miből tudták ezt előteremteni. Megmutatták az akkor készülő kémiai laboratóriumot. Kiderült, hogy az egészet a szov- hoz szerelte fel társadalmi munkában. Az alapanyagokat, a berendezéseket pedig az egyik közeli gyár vásárolta. Hogy miért, arra akkor jöttem rá, amikor benéztünk egy politechnikai órára. Náluk ezt munkára nevelésnek hívják. A lényege az, hogy a gyerekek nem alapműveleteket tanulnak, hanem kész munkafázisokat végeznek. Például ott egy rádiógyárnak készítettek alkatrészeket. Ugyanúgy, mint szüleik a gyári munkaszalag mellett, a politechnikai órán ők is termelőmunkát végeztek. Aztán a termékek ellenértékeként a gyár saját buszán elviszi kirándulni a gyerekeket, vagy felszereléseket vásárol az iskolának... — Amikor ezt elmesélem, általában azt mondják, hogy kirakatgazdaságban voltam. De így volt ez Altájban is. Egy hasonló nagyságú községben jártam. A lakásokban hideg, meleg víz, a faluban óvoda, általános és szakmunkásképző 'iskola, művelődési ház és szinte minden szolgáltatóipar. Az iskolában az ukrajnaihoz hasonló oktatási feltételek. És ami megint csak szót érdemel, hogy tudják is használni a felszereléseket. Nálunk sdk tanár azért nem használja az írásvetítőt, mert nem tudja hogyan kell bekapcsolni. Kint a legkisebb gyerek is természetes segédeszközként kezeli a legbonyolultabb felszerelést... — A szovjet oktatásban nem szóltam a hazafias, internacionalista nevelésről. Az irodalmi, osztályfőnöki órák, az úttörőfoglalkozások, a sportfoglalkozások állandó kísérője a nazafias nevelés. A szovjet fiatalok, a szovjet gyerekek szívügyüknek érzik az ősök emlékének ápolását, a háború áldozatainak tiszteletét. Szinte minden faluban van valamilyen hősi emlékmű. Nem egy faluban láttam, hogy a kiváló úttörők őráéget álltak az emlékműnél. A gyerekek számára ez mindennél nagyobb elismerés, megtiszteltetés volt. Nem muszájból, hanem azért csinálják, mert érzik, hogy ezt kell tenniük. Moszkva mellett hatvan kilométerre van Petriscsevo, az a kis falu, ahol Zója Kozmogyemjánsz- kaját elfogták a németek. A falu főterén, ott, ahol felakasztották, áll Zója emlékműve. Az egyszerű, fekete emlékoszlop körül félkörben faoszlopok vannak beásva a földbe. Az odalátogató úttörők nyakkendőjüket az oszlopokra szokták kötni. Mesz- sziről felejthetetlen látvány a rengeteg nyakkendőktől pirosló oszlop, a kör közepén az egyszerű emlékművel... — Azt mondtam és most is azt mondom, hogy kevés az egy év arra, hogy megismerjem a szovjet embereket. — Beszéltem munkásokkal, de nem voltam a lakásukon, vitatkoztam egyetemistákkal fontos elvi kérdésekről, de Kiss Melánia nem láttam, hogy csinálják ezt ők a gyakorlatban, láttam nyaraló úttörőket, láttam tanulni őket, de nem tudom, mit beszélnek otthon, a sarokban ülve nagyanyjukkal: dédszüleikkel. Először soknak tűnik az egy év. Aztán ahogy gyarapodnak a miértek, úgy lesz egyre kevesebb. Mindenesetre azt megállapíthatom, és ha általánosítani akarunk kijelenthetem; ott minden az emberért van. A szovjet emberekért, a nép felemelkedéséért, az ország kommunista építéséért dolgoznak mindannyian. TAMÁSI JÁNOS A kettes turbina alapjánál betonoznak. Erre a magas betonra majd „asztalt” építenek.