Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
1977. augusztus 20. ^PÜJSÁG 3 Japán fiatalok megyénkben A KISZ KE vendégeiként hazánkba érkezett egy húsztagú, fiatalokból álló japán delegáció, mindannyian a Nemzetközi barátságokat elmélyítő szervezetnek a tagjai. Van közöttük földműves, vasúti munkás, mérnök. ^Először Szegedet és környékét látogatták meg, majd Kecskeméttel ismerkedtek, 17- én pedig megyénkbe érkeztek a japán fiatalok. Az ellső napon a megyeszékhely nevezetességeit nézték meg, 18- án Deicsre látogattak a háziipari szövetkezetbe, ezután Gemencbe tettek kirándulást. Délután Dombori- ban voltak, ahol baráti találkozón vettek részt, a közép- iskolás KISZ-vezetőkkel. Tegnap délelőtt a Tolnai tájak című filmet nézték meg a Nagyvilág művészmoziban, majd a Jóreménység Termelőszövetkezet szőlészetét tekintették meg. Délután két órakor Krizsán István, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára fogadta a japán fiatalokat és tájékoztatta őket a magyar, elsősorban Tolna megye ifjúsága élet- és munkakörülményeiről, a szocialista brigádmozgalomról, a fiatalság lakás- helyzetéről. Tadao Yaguramaki, Toyama megye kongresszusi képviselője, a csoport vezetője átadta ajándékul Krizsán Istvánnak szervezetük dekoratív zászlóját és érméjét, valamint egy ragasztott eljárással készített szép japán faliképet. A vörösrézből készült érem a világ fiataljainak barátságát fejezi ki. A csoport vezetője elmondta, hogy szervezetük rendszeresen indít csoportokat: voltak Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban és Svájcban, valamint Romániában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és hazánkban. Egyébként rendszeresen fogadnak magyar fiatalokból álló csoportokat is, amelyeknek tagjait — más országokéhoz hasonlóan — japán családoknál helyezik el, hogy ezzel is kifejezzék a mindannyiónk számára oly fontos barátságot, családiasságot. Tadao Yaguramaki örömmel számolt be arról, hogy szervezetük idén első alkalommal Vietnamba is indít delegációt. Délután a japán csoport Alsópélre utazott, ahol a középiskolás építőtábor lakóival, azok munkájával ismerkedtek. vhm Paks Találkozók, lövészverseny, ünnepség Pakson tegnap zajlott le az ünnepi eseménysorozat. Munkás-paraszt találkozót tartottak délelőtt. 9 órától a három termelőszövetkezetben: a Duna menti Egyesülés Tsz- be a Paksi Atomerőmű Vállalat, az Aranykalász Tsz-be a 22-es ÁÉV egyik brigádját, hívták meg, a Vörös Csillag Halászati Tsz-be pedig az! Erőmű Beruházási Vállalattól érkezett egy kollektíva. A szövetkezeti vezetők tájékoztatást adtak a vendégeknek, majd ismerkedés következett, egy-egy tsz-brigád tagjaival. Majornézés, határjárás és közös ebéd után elmentek a munkás-paraszt találkozók résztvevői az alkotmánynapi községi ünnepségre, a művelődési házhoz délután 3 órakor. Az ünnepi beszédet Uhrin Vendel megyei tanácstag, a dunakömlődi tsz elnöke mondotta. Színvonalas műsort adtak a művelődési ház népi táncosai, és az ifjúsági ház amatőr művészeti csoportjának tagjai versmondással, pol-beat énekléssel. A hagyományos Népfrontkupa lövészverseny is tegnap volt Pakson, a nagyközségi népfront-bizottság és a konzervgyár MHSZ lövészklubjának közös rendezésében. Harminc csapat, több mint száz résztvevő versenyzett a lőtéren. Ma biztonságban, törvényes rend közepette boldogulhat mindenki Borbély Sándor beszéde a debreceni nagygyűlésen A Hazafas Népfront Hajdú- Bilhar megyei Bizottsága alkotmányunk törvénybe iktatásának 28. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett pénteken délután Debrecenben. A város üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek dolgozói mellett részt vettek a nagygyűlésen a hajdúsági termelőszövetkezetek küldöttségei is. Ott volt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szabó István, a TOT elnöke, Sikula György, a Hajdú-Bihar megyei párt- bizottság első titkára, Szabó Imre, a megyei tanács elnöke és Alberth Béláné, a népfront megyei titkára. A Himnusz hangijai után Fazekas Károly, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei Bizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Borbély Sándor mondott beszédet. Borbély Sándor bevezetőjében az MSZMP Központi Bizottsága és Kádár János személyes üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlés résztvevőinek, majd alkotmányunk lényegéről szólva hangsúlyozta: — Alkotmányunk, amely népünk történelmi harcainak eredménye és vívmánya, forrása jogrendszerünknek, fejlődő demokráciánknak, szocialista törvényességünknek. A benne foglalt jogok és kötelességek gyakorlásában nincs és nem is lehet hatalma senkinek meggátolni bárkit; valamennyi rendelkezését megtartjuk és megtartatjuk mindenkivel. Természetesnek tartjuk — mint ahogyan egész életünk formálásában mindig és mindenütt —•, hogy a szocialista jogrend érvényesítésében és betartásiban is elsősorban nekünk, a párt tagjainak kötelességünk példát mutatni. Ez a feladat azonban korántsem olyan egyszerű, mint némelyek gondolják, hiszen még a csendes hétköznapokon is bátor, kommunistákhoz méltó kiállást követel a párt tagjaitól. Mégis azt mondhatjuk, a kommunisták Borbély Sándor ma emelt fővel állhatnak társaik elé az üzemekben, az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben. Biztonságos, emberi életet ígérünk, olyan körülményeket, amelyek közepette a teremtő jószándék mindig széles útra talál, és álljuk a szavunkat. Küzdelmeink nyomán — úgy, ahogy itt, Hajdú-Bihar megyében is — az országban mindenütt gyökeresen megváltoztak az életfeltételek. Ma biztonságban, törvényes rend közepette, háborítatlanul boldogulhat mindenki. A KB titkára ezután, belpolitikai életünkről szólva, a következőket hangsúlyozta: — Fejlődésünk eredményeként ezrek és százezrek keresik a lehető legkedvezőbb módját annak, hogy kell értelmesen, szocialista módon élni és dolgozni. És kiktől várnák az útkeresők a meggyőző feleletet, ha nem azoktól, akik az eddigi győzelmeikben vezették őket? Jogos tehát az igényük, hogy korunkhoz méltó életforma megismerésében, a környezetünkben élő és dolgozó párttagok mutassanak példát és személyes helytállásukkal is bizonyítsák: valóban ez az egyetlen helyes életút, amely az ember igazi boldogulásához vezet. A szüntelen példa- mutatás követelménye megint csak gyakran a kemény megpróbáltatások sorozatát igényli. Mégis, hogy a párt tagjaihoz méltón álljuk a próbát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint például a szocialista brigádmozgalom tömegmozgalommá válása. Éppen most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kezdeményezett munkaversenyben érünk el minden korábbinál gazdagabb és értékesebb eredményeket. Elismerésen szólt Hajdú- Bihar megye gazdasági fejlődéséről, a kimagasló ipari és mezőgazdasági eredmények- s ről, a lakásépítési program nagyszerű megvalósításáról, a tudomány, kulturális élet gyors fejlődéséről — megváltozott életünk legfőbb jellemzőiről1. A megye fejlődésének beszédes számai után hangsúlyozta: — Debrecen és Hajdú- Bihar megye fejlődését számba véve, valójában a dolgozó nép hatalmát megalapozó, megbonthatatlan munkásparaszt szövetségről, szocialista társadalmunk szövetségi politikájának kézzelfogható eredményeiről szóltam. Pártunk a nép hű szolgálataként értelmezi történelmi küldetését; politikánk szocialista társadalmunk érdekeit testesíti meg és minden igyekezetünk az emberi felemelkedésért történik. Párttagságunk és egész társadalmunk egybehangzó akaratának megfelelően folytatjuk ezt a politikánkat, együtt kovácsoljuk a jövőben is közös győzelmeinket. Jogos tehát az ünnep öröme, dolgos, boldog népünk ünnepli honfoglalását; küzdelmes, de sikeres életét — mondotta befejezésül Borbély Sándor. A beszéd elhangzása után a kábái Vörös Csillag Termelőszövetkezet két fiatal tagja új búzából sütött kenyeret nyújtott át Borbély Sándornak. i A nagygyűlés az Interná- cionálé hangjaival fejeződött be. (MTI) így láttam a Szovjetuniót 1949 májusának végén adták hírül az újságok, hogy nyolcvantagú magyar parasztküldöttség indul, öthetes tanulmányútra a Szovjetunióba. Hazánkban akkorra már megalakultak az első termelőszövetkezetek. A nyolcvan parasztember — legtöbbjük egyéni gazdálkodó — küldetése az volt, hogy megismerkedjék a nagyüzemi gazdálkodás előnyével, módszereivel, a kolhozparasztok életével. Mondhatnánk: történelmi jelentőségű esemény volt ez az utazás, — Magyarországról az első csoportos látogatás a Szovjetunióba. Hírt adott az utazásról lapunk is. A küldöttségnek két Tolna megyei tagja volt: a bátai Holczmann József és az újiregi Csikós József. Holczmann József, az egykori 1919-es veterán, hazaérkezése után alapító tagja, majd elnöke lett a bátai termelőszövetkezetnek, nemrég bekövetkezett haláláig munkálkodott — különböző funkciókban — a termelőszövetkezeti mozgalom fellendítéséért. Csikós József ma Balaton- fűzfőn él. Vezetőségi tagja volt az újiregi termelőszövetkezetnek, mint mezőőr vonult nyugdíjba 1972-ben. Ezután vette József fiával — a Fűzfői Nitrokémia munkásával — közösen zet a szép családi házat, amelynek teraszán most felidézzük a 28 év előtti utazás emlékeit. — Egy életre szóló élmény volt az nékem — mondja, és felcsillan a szeme, ahogy beszélni kezd. — Nagyon meglepett, amikor 1949 tavaszán megszólított idős Balázs Ferenc, a falu párttitkára: Parasztküldöttség megy a Szovjetunióba és rád gondoltunk. Most azt szeretném tudni, azaz szeretnék tudni a megyebizottsági elvtársak, lenne-e kedved hozzá? — Hogy miért lepődtem meg? — Azon, hogy épp engem választottak, amikor a megyéből mindössze ketten mehettek. Engem, a párton- kívülit. — Dolgos, becsületes parasztember vagy, van tekintélyed, hallgatnak rád az emberek, — nyugtatott meg Feri bátyám. Mert most ez a fontos. Hogy aki kimegy, ne csak nyitott szemmel járjon, hanem el is tudja mondani, amit látott, hallott. — Egyszóval ráálltam. Csak egy kis türelmet kértem, meg kellett beszélni az asszonynyal. Hamarosan megjött a hivatalos értesítés, a meghívó. Felmentem Pestre. A Szabadsághegyen szállásoltak el bennünket. Több előadást hallgattunk arról, mit fogunk látni, mire figyeljünk. Varsón mentünk keresztül, megszakítva az utat pár órás városnézésre, majd irány Moszkva. Ünnepélyesen fogadtak bennünket és megkezdődött a program. Mezőgazdasági gépgyárakat néztünk meg, ellátogattunk a kolhozokba, szovho- zokba. Bizony leesett az állunk a csodálkozástól. A harmadik-negyedik látogatás után már természetesnek vettük, hogy kenyérrel és sóval fogadnak bennünket és hogy milyen melegszívűek, barátságosak ott az emberek. Mesélhetnék most is órákig, bár ilyen korban — elmúltam hetvenegy éves — egyre többet felejt az ember. De azt a sok szépet nem lehet elfelejteni. Ami meglepett : a sok gép. Mi még csak a kévekötő áratógépet ismertük, itt már egymás mellett Csikós József sorakoztak a kombájnok. Géppel szántottak, vetettek, arattak. Mi itthon ásóval szedtük a cukorrépát, ott már megvoltak a répafejelő és -szedő gépek. Nálunk kézi géppel permeteztek, ott motoros gépekkel. Láttunk például a Dobronka kolhozban kilencezer liter tejet adó teheneket, hatalmas baromfi- telepeket, tejüzemet, sajt- és vajgyárat, húsfeldolgozó üzemet, három-négyszobás kol- hozparaszt-lakásokat. Az egyik kolhozban nézem a lucernát. Beleállok: mellig ér. — Nálunk legfeljebb térdig ér — mondom kísérőmnek. — Hogyan csináljátok? — Ez a legegyszerűbb, — mondta nevetve. — Kötéllel. Ketten megfogjuk a két végén és végighúzzuk a virágzó lucernán. Ez a pótbeporzás, amit nem végeznek el tökéletesen a méhek, rovarok. Micsurinszk! Az volt csodálatos. Az a sokfajta, hideget és szárazságot is tűrő növény, gyümölcs. Mutattak piros bélű almát. Szerettem volna megtudni, hogy csinálták, mert ilyen körtém van, jó lenne alma is. Kertészkedő ember vagyok, hátha nekem is sikerül. Dehát hiába mondták el, olyan bonyolult a kinemesítése, hogy arra egyénileg nemigen képes az ember. Addig is tudtam, hogy a magyar parasztság boldogulásának útja a szövetkezés. De a látottak csak megerősítettek ebben. Nagyon vártuk már a hazatérést, hogy itthon elmondhassuk tapasztalatainkat. Meg hogy megtudjuk, mi újság. Mert bizony azalatt az öt hét alatt csak kevés hír jutott el hozzánk hazulról. Arról értesül tűnik, hogy összeült az új országgyűlés és arról is döntöttek a képviselők, hogy el kell készíteni az új alkotmányt, de azt nem várhattuk el, hogy rendszeresen hírt kapjon ki-ki a falujáról, családjáról. Befejezve a programot, azért még kértük, hogy elmehessünk Leningrádba, többen mondták, hogy most vannak a fehér éjszakák. Kérésünket teljesítették. így az eredeti programon kívül meglátogathattuk a forradalom bölcsőjét. Voltunk az Aurórán, a Téli Palotában, a Szmolnijban, a Péter-PáL erődben, megcsodáltuk a város szép épületeit, utcáit, tereit és újságot olvastunk éjszaka, lámpafény nélkül. — És jött a hazatérés... — Igen. A Nyugati pályaudvaron ünnepélyes fogadtatás, majd a faluban szinte megrohantak a barátok, ismerősök. Alig győztem szóval őket. Utána, meghatározott program szerint, faluról falura mentem, tartottam az élménybeszámolókat. Sikerrel. Vagy tizenöt-húsz helyen fordultam meg és közülük mindössze két falu maradt, ahol nem alakult még abban az évben termelőszövetkezet. A többiben igen. Nálunk, Ujiregen is. Csikós József vezetőségi tag lett a Béke Tsz-ben. — J. J. — iilliSÉSlSSiiSllíllSSlM
