Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
1977. július 10. ^PÜJSÁG 3 Vasutasnap Rágni lehet a vas-olajszagú füstös levegőt. A gurítódombról egy vén „Trumann” lökö- di le a kocsikat a rendezőre. Lent aztán sarusok kapkodják el őket. Néha egy-egy durranás, a sarus gondolatai ilyenkor már talán a kis kertes ház körül, a szőlő körül járnak, amit permetezni kell majd. „Én sima rézgálicot használok még mindig...” A sínek közé gyalulatlan deszkából tákoltak egy kispa- dot. Négy asszony telepszik ré, egy szusszanásnyi időre. Csevegnek. „Villával köny- nyebb lett volna... Hiába a lapát elakad a zúzott bazaltba.” Pályamunkások. Ha a 6zükség úgy hozza, egy műszakban hatvan tonna zúzott követ hánynak ki... Az ölükben pihentetik a kezüket. Vajon hány kiló Fabulon egyenlő hatvan tonna sóderrel? Négyen — összesen hetven éve dolgoznak itt a dombóvári állomáson. „Jöttünk kislányként gyomot vágni a sínek közül, meg vizet hordani, aztán ittragadtunk. Télen, nyáron itt kinn, a sínek között. Az évek meg csak elszaladtak. A lapát mindenhol egyforma nehéz, igaz?” A vén Trumann gyomra pillanatok alatt elnyel 10—12 lapát szenet. Aztán a fűtő ölébe húzza az aktatáskát és tempósan szalonnázni kezd, a csukott szájjal is forróságot lehelő kazán mellett. A gőzös — hivatalosan 411-es — asztmásán szuszogva indul neki a gurítónak. Jól túl van már a nyugdíjon, de így tartalékon még hasznát lehet venni. Gyuri bácsinak még egy éve van a nyugdíjig. Aztán ő is „tartalékba” kerül. Talán épp egyszerre, az amerikai mozdony — és dombóvári mozdonyvezető. Két füstös, sokat dolgozott öreg. „Ha ennek a vén Trumannak keze lenne, éppúgy tapogatná magát, mint én, ha a reuma kínoz. .. Bezzeg a dízelek — azok már igen.” Mármint a Bobok, Púposok, Szergejek és a Nohabok... „Kitérő szabad. Igen kitérő. ..” Az ezer lóerős magyar dízel, a Púpos, könnyedén húz be a Mecsek völgyei közé. „Mostanában annyit írnak, beszélnek a vasút nehézségeiről. A szépségéről is kellene már..kihajol egy pillanatra a barnára sült fiatalember az ablakon. „Engem lekergetni sem lehetne innen. Tudja milyen érzés, ha ezer lóerő van az ember feneke alatt...” „Szabad pályatér... Igen, szabad pályatér...” Szalad felfelé a feszültségmérő mutatója. A tizenhat harmincas dombóvár—komlói személy nekifekszik az emelkedőnek. Fél nyolckor már égnek a pályaudvar lámpái. Recsegve szól a mikrofon:A vágány mellett kérjük vigyázni... A vékony, idős ember kikapcsolja a hangosbeszélő mikrofonját, aztán kiballag a peronra. Elnéz az utasok felé, akikért ilyen hosszú, végetlen a vasutasszolgálat. Egyik ka- bátujja üresen begyűrve a parolinos zubbony zsebébe... Jobbra fenn a gurító már nem látszik a szürkületben. Parányi fénnyel himbálóznak a vasutasok lámpái, mintha szentjánosbogarak hintáznának a sínek felett... Holnap már kiteszik a transzparensét az állomásépületre: Éljen a vasutasnap! Szöveg: Győri Varga György Fotó: Bakó Jenő Nagy Gyuri bácsi: „Apámmal együtt hatvan évet szolgáltunk le a vasútnál” Tóth János, ezer lóerők „lovagja” Jó utat... „Nyáron gazoztunk, télen havat lapátoltunk.” Marton Gyu- láné, Tóth Gézáné és Ambrus Anna. Pályamunkások. A fűtő uzsonnája Döngeti a kaput a brigád égi ismerős kopogott be D nemrég a tamási járási n pártbizottság munkatársához, Pozsonyi Attilához: Perlaki Imre autószerelő, a tamási Béke Tsz-ből. Az ismeretség forrása: Pozsonyi Attila nemrég még agronómusként dolgozott a szövetkezetben. Talán ezért is fordult hozzá közvetlenül az autószerelő és ezért kezdte azzal, hogy nem panaszkodni jött, hanem segítségért. Szocialista brigádot akarnak alakítani, már hónapok óta beszélgetnek róla, szóltak a vezetőségnek is, azonban semmi útmutatást nem kaptak, hogyan kezdjenek hozzá, „A srácok engem maceráinak, szinte naponta, hogy intézkedjek”. A fiatal szakmunkás megkapta az útmutatást és az ígéretet: a szövetkezet vezetőségének, pártszervezetének felhívják a figyelmét a tennivalókra. Ez azóta már megtörtént, sőt, a téesz-ben megígérték, hogy július 1-ig „hivatalosan” is megalakítják a szocialista címért versenyző brigádokat, segítik a vállalások elkészítését, megkapják a naplót a brigádok, köztük az autó- és traktorszerelő brigád is. Július elseje elmúlt. A kíváncsiság vitt el a szövetkezet központi gépműhelyébe, történt-e valami addig és azóta. Perlaki Imre, nem szívesen szakítja félbe munkáját, ebben a percben futott be a Zsuk, sofőrje kuplunghibára panaszkodik. Ilyenkor gyorsan kell intézkedni. — Majd mi megcsináljuk — mondják a társai, amikor kiderül, hogy az újságíró a szocialista brigád ügyében jött, érdeklődni. — Valóban bementem Attilához, mert már elfogyott a türelmünk. Itt vagyunk heten, rendszeresen olvasunk újságot, hallgatunk rádiót, nézünk tévét és sokszor szerepelnek a szocialista brigádok. És ilyenkor mindig arról beszélgetünk, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni. Sőt, már régóta csináljuk is. — Félreértés ne essék: nem a pénzről van szó. Az itt nekünk megvan. Nem azt akarom mondani, hogy a fizetési boríték nem fontos. De talán még többre jutnánk, még többet tudnánk tenni, ha szocialista brigádban lennénk. Néha irigykedünk, hogy _ brigádok mennek vetélkedőre, tapasztalatcserékre, kirándulásra, aztán meg elismerik őket, kitüntetést is kapnak. Mi meg mindebből kimaradunk. ~ beszélgetésből aztán fMfe kiderül, hogy a brigád ijl; hónapok óta döngeti a kaput, a mozgalom kapuját. És nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Munkájának eredményeképpen egyre kevesebbet állnak javítás miatt a gépek. Az új óvodának „játékszerré” alakítottak át egy kiselejtezett Nysa buszt, a játszótérre libikókát, körhintát csináltak, most is készülnek hasonló „akcióra”. Sokallották az évek óta ösz- szegyűlt hulladékot, szemetet a műhely mellett, egyik hétvégen — társadalmi munkában — eltakarították az egészet. Beneveztek a moziüzemi vállalat által szervezett „Ember a felvevőgéppel” vetélkedőre, részt vettek a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának vetélkedőjén — már kaptak is leveleket, hogy figyeljék továbbra is az adásokat, áz eredményhirdetés miatt. Politikai vitákat rendeznek, vagy ebédidőben, vagy munkaidő után. Legutóbb Kádár elvtárs római látogatását beszélték meg, most a bonni híreket figyelik. — Csak éppenhogy semminek sincs nyoma, mert nincs írásban lefektetve vállalásunk, nincs brigádnaplónk — mondja Perlaki Imre, aki a vezétője a héttagú brigádnak. — Mint ahogy rendezünk „családi összejöveteleket” is, a brigádtagok elhozzák az asszonyokat, egyikünk-másikunk horgásztanyájára, ezekről is lehetne néhány sor, esetleg fénykép a naplóban. — Azt várjuk, hogy a szövetkezet vezetése az irányvonalat adja meg. Mondják meg, mit vállaljunk. Sokat tudunk magunktól is, de ha megmondják, mit vár még el azonkívül a szövetkezet, többre megyünk. Például: a tavasszal felolvasták a közgyűlésen, hogy a szövetkezet csatlakozik a csepeliek, majd a hartai téesz szocialista brigádjának felhívásához, versenyre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére Megmondhatnák nekünk,, hogy mi mit tegyünk ezért... * A szövetkezet elnökét nem találom, szabadságon van. Katona József párttitkár is úgy látja a dolgokat, ahogy a brigádvezető. A szövetkezet vezetősége egyszerűen nem ér rá a brigádmozgalommal foglalkozni, annyira leköti a termelésszervező, -irányító munka. Négy éve jött létre —* egyesülésből — az új szövetkezet, negyvenmilliós adóssággal. Ennek több mint a felét azóta már „ledolgozták”, az idei terméskilátások is biztatóak. És ha a vállalás teljesítése sikerül — 17 százalékos árbevétel-növekedést vállaltak — akkor egyenesbe jönnek. R : edig éppen a szocialista munkaverseny segíthetné, hogy még jobbak legyenek az eredmények, a brigádok képesek adni azt a pluszt, amire szüksége • van a szövetke- , zetnek. — Hét brigád van alakulóban, köztük a legtürelmetlenebbek a szerelők. Meg a cseringáti sertéshizlaló telepen az asszonyok. Elkértük a dombóvári Alkotmány Tsz versenyszabályzatát, hogy legyen valami támpontunk, amikor a mienket elkészítjük. Csak eddig nem volt időnk rá. Vagy inkább azt kell mondjam, hogy a szövetkezet vezetősége nem szakított időt rá. A versenybizottságot sem alakítottuk még meg. * Hogy türelmetlenek a brigádok? Ez érthető. És az effajta türelmetlenségnek örülni kell. Annak kevésbé, hogy az embereknek okuk van türelmetlenkedni, mert a vezetés nem veszi tudomásul segítőszándékú mozgolódásukat. A négy évvel ezelőtt született kormányhatározat szerint „a munkaverseny szervezése és ösztönzése a gazdasági irányító munka szerves része, a gazdasági vezetők munkaköri kötelessége”. A TOT-nak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munka- verseny-mozgalmának továbbfejlesztésére kialakított irányelvei szerint „a szövetkezetek vezetőségei mérjék fel a munkaversenyek segítségével megoldható termelési, fejlesztési és kulturális feladatokat, a versenyben részt vevő egyének, brigádok, szer-- vezeti egységek helyes irányú versenyvállalásainak kialakításához nyújtsanak segtíséget és a vállalások, valamint a szövetkezetek adottságainak, lehetőségeinek figyelembevételével alakítsák ki álláspontjukat a munkaversenyek feltétel- és értékelési rendszerére vonatkozóan...” Az irányelvek nagy fontosságot tulajdonítanak a szocialista brigádmozgalomnak. „Ennek fejlesztése egyik legjelentősebb önkormányzati munka”. 0 *S5if e talán elég is az idézetekből. Józan ésszel is arra kell következtet- i*i8äs$ ni, hogy a termelés irányítása, szervezése nem választható el a szocialista versenytől, az szerves része kell, hogy legyen. És ezért döngetik jogosan a szocialista brigádmozgalom kapuját a szövetkezet autó- és traktorszerelői. JANTNER JANOS Induló, várakozó utasok
