Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

2 ^PÚJSÁG 1977. július 21. A két olasz származású munkás 1927-ben Dukakis Massachusetts állam kormányzója átadja a tél évszázadot késett dokumentumot Spencer Saccónak, a kivégzett olasz munkás unokájának. (Telefotó AP—MTI—KS) Massachusetts amerikai szövetségi állam, kormány­zójának aláírásával, prokla- mációt hozott nyilvánosság­ra. amely visszavonja a „megbélyegzést és a szé. gyent” Sacco és Vanzetti ne­véről, akiket — mint isme­retes —, hamis vádak alap­ján — az erősödő munkás­mozgalommal szembeni harc jegyében, az amerikai reak­ció nyomására 1927. augusz­tus 23-án kivégeztek. Ezzel a proklamációval a bostoni hatóságok, ötven évvel a felháborító tett után beis­merték, hogy a két munkás­vezető elleni ítéletük tör. vénytelen volt. Elkésett beismerés Carter-Begin tárgyalásai Genfi értekezlet még az idén Menahem Begin izraeli kormányfőnek kedden a Car­ter elnökkel folytatott tár­gyalásairól a Fehér Ház ál­tal kiadott nyilatkozat meg­állapít já: Carter és Begin egyetért abban, hogy a genfi értekezletet még ebben az évben össze kell hívni. Jody Powell, a Fehér Ház szóvi­vője közölte az újságírókkal, hogy Begin az amerikai el­nök elé terjesztette a béke- tárgyalások felújítására vo­natkozó izraeli tervet és ezt Carter elnök „előretekintő­nek és. megfontolásra méltó­nak” ítélte. Carter a vendége tisztele­tére adott vacsorán kijelen­tette: véleménye szerint si­került kiküszöbölni bizonyos nézeteltéréseket. Az elnök el­ismeréssel szólt Izrael kész­ségéről, hogy tárgyalóasztal­hoz üljön Gemfben, majd kö­zölte: Vance külügyminiszter a jövő héten kezdődő közel- keleti kőrútján magán jelle­gű megbeszéléseket folytat majd az arab vezetőkkel és később az izraeli vezetőkkel is. Dájan izraeli külügymi­niszter Jeruzsálemben tájé­koztatta a parlament külügyi és hadügyi bizottságát az iz­raeli tervről. Nemzetközi összeesküvés a forradalmi A nemzetközi, mindenek­előtt az amerikai imperializ­mus széles körű összeeskü­vést szőtt az etióp nép ellen azzal a céllal, hogy felszá­molja az etióp nép által el­ért forradalmi vívmányokat — állapítja meg az African Communist, a Dél-afrikai Kommunista Párt folyóirata „Az etióp forradalom prob­lémái” című cikkében. Az Etiópia elleni össze­esküvésben vezető szerepet játszik a Cl A, amely meg­próbál bevonni minden elé­gedetlenkedőt — a feudális és szélsőjobboldali elemektől egészen a szélsőbaloldalig — azzal a céllal, hogy megsza­kítsa a haladó társadalmi­gazdásági átalakulás folya­matát. A népi Etiópia elleni imperialista kampányban részt vesz Szudán és Szaúd- Arábia is. Ez a két ország az eritreat szakadárok segít­ségével próbálja «zétdarabol­Sztrájk A perui kormány tilalma ellenére kedden megkezdő­dött és 24 órára tervezett sztrájkkal kapcsolatos rend­zavarásóknak legkevesebb 6 halálos és több tucat sebesült áldozata van. A rendőrség letartóztatott 20 szakszerve­zeti vezetőt és aktivistát. Az őrizetbe vettek többsé­ge a baloldali vezetésű Pe­Etiópia ellen ni, gyengíteni az etióp álla­mot — mutat rá a dél-afrikai kommunisták lapja. Etiópiában 1974-ben gyö­keres változások indultak meg, azóta' az ideiglenes ka­tonai kormányzó tanács vég­rehajtotta Afrika egyik leg­radikálisabb agrárreformját: teljesen felszámolta a nagy­birtokot, véget vetett a job­bágyi földhöz kötöttségnek. Az ideiglenes katonai kor­mányzó tanács korlátozta a magántőke hatalmát a gaz­daság minden területén, ban­kokat, biztosító társaságokat, külföldi ipari vállalatokat ál­lamosított és népi ellenőrzés alá vonta a volt uralkodó bankbetéteit, palotáit. A kor­mányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy biz­tosítsa a munkásosztály ve­zető szerepét a nemzeti de­mokratikus forradalom fel­adatainak megoldásában — állapítja meg a folyóirat. Peruban rui Dolgozók Általános Szö­vetségének tagja. A munkabeszüntetés kö­vetkeztében a négymillió la­kosú fővárosban leálltak az ipari üzemek és a sztrájk megbénította a kereskedel­met, valamint a tömegközle­kedést is. Belgrád - ötödik hét H különválasztás ellen A kulisszák mögötti tár­gyalások olykor haszno­sabbaknak bizonyulhatnak, mint a plenáris üléseken elmondott nagy beszédek. Most is ez történt Belgrád- ban. Az európai biztonság­ról szóló előzetes eszme­cserén a semleges és az el nem 'kötelezett országok csoportja —sok négyszem- közi egyeztetés eredménye­képpen — új javaslatot ter­jesztett elő, s ezt a részt­vevők vitaállapnak elfogad­ták. Harminchárom európai és a két észak-amerikai állam küldöttei folytatnak előkészí­tő tanácskozást a jugoszláv fővárosban, feladatuk meg­határozni az őszi európai biztonsági találkozó napi­rendjét, kezdetének napját időtairtamát. öt hete dolgoznak, s első pillantásra nem érteni, miért volt szükség ennyi vitára ah­hoz, hogy az első lépést meg­tegyék. Közelebbről tekint­ve azonban kiderül, hogy Belgrádiban is — az egy napi­rend vagy kettő? látszólag formális vitájában is — ugyanazok az ellentétek fe­szülnek mint általában az európai politikában, .bizo­nyos értelemben a világszín­padon. Az amerikai! politikai tá- madósizándékot, az enyhülé­si folyamatot veszélyeztető tervet még a nyugat-európai szövetségesek is aggodalom­mal figyelik, s ez a helyzet még fokozottabban ösztönöz­te a semlegeseket, hogy igye­kezzenek összeegyeztetni a szemben álló álláspontokat, válasszák ki az eddigi javas­latokból azokat a részeket, amelyek mindenki számára elfogadhatónak látszanak, így került asztalra Belgrád- ban a harmadik semleges közvetítő javaslat. Amíg idáig eljutottak, két nézet ált élesen szemben egymással. Először az an­gol—amerikai javaslatot ter­jesztették elő. Eszerint az oszíi találkozón az első napi­rendi pont keretében (né­hány hétig) beszéljenek ar­ról, ki hogyan teljesítette a helsinki záróokmányban elő­írtakat. Ezt követően, csak a második napirendi pont ér­telmében legyen szó a to­vábbi lépésekről: miként erősítsék együttműködésüket és az európai enyhülési fo­lyamatot. A Szovjetunió — szocialista szövetségeseinek támogatásával — hamarosan ellenjaiVaslatot nyújtott be, amely nem választja ketté a feladatot. Legyen egy napi­rendi pont keretében szó mind az eddig megtett út­ról, mind pedig a jövő fel­adatairól. A javaslatok megítéléséhez a kulcsot a kettéválasztás, il­letve a ketté nem választás adja. A szocialista országok célja, hogy barátságos esz­mecsere alakuljon ki Belg­rádiban, amely nem tér ugyan ki az eddig megtett út fölmérése, tehát a mérleg- készítés elől, de a hangsúlyt a jövőre, a közös munka le­hetőségeinek föltárására he­lyezi. A nyugatiak — min­denekelőtt az amerikaiak — azt igyekeztek elérni, hogy az őszi találkozó első része a múlt két esztendő mulasz­tásainak napirendi pontjává legyen, amely — amerikai el­képzelések szerint — a szo­cialista országokat a vádlot­tak padjára ültetné, az ún. „emlberi jogok” kérdésében. Félnek-e a szocialista or­szágok ettől? Nem félünk. Kádár János nemrég kifej­tette, hogy ha fölmérést ké­szítenének arról, miként ér­vényesül az emberi jogok összessége a szocialista; és hogyan a tőkés országokban, a mérleg nyelve a mi olda­lunkra billenne. Belgrádot azonban nem szabad a köl­csönös vádak színterévé ten­ni, nem győztesekre és le­győzőitekre van szükség, ha­nem a közös tennivalók meg­határozására. Ezzel azonban még nem ért véget az előkészítő vita. Tisztázni kell a munkamód­szer más vonatkozásait is. Az amerikaiak és más nyu­gati kormányok azt kívánják — megint a különválasztás szellemében —, hogy a hel­sinki záróokmány három fe­jezetét külön munkacsopor­tok vitassák meg — a szo­cialista országok egységes egésznek tekintik e doku­mentumot és arra töreksze­nek, hogy mondjuk a huma­nitárius kérdések megvitatá­sa (a harmadik kosár) ne választódjék el az egymás belügyeibe való be .nem avat­kozástól (első kosár). Nem tisztázódott még, hogy meg­határozzák-e az őszi találko­zó időtartamát. A szocialista országok tizenkét hetet szán­nak erre, a nyugatiak is bele­foglalták javaslatukba ezt a számot, azzal a kikötéssel, hogy ha ez idő alatt nem si­kerül a tárgyalásokat befe­jezni, folytatni kell azokat. Belgrádiban a harmincöt nagykövet jól vette az első akadályt, s remény van arra, hogy július .végéig befejezik az előkészítést, s szeptember végén vagy október elején megkezdődhet az érdemi ta­nácskozás. TATÁR IMRE Megegyezés - korlátokkal Szerda esti kommentárunk. Jövő márciusban nemzetgyűlési választásokat rendeznek Franciaországban. Bár az időpont viszonylag még távoli, a politikai gépezet már erőteljesen működik. Giscard d’Estaing elnök nemrég tartott beszédét egyesek a választási kampány nyitányának minősítik. S miközben a baloldal — a kommu­nisták és a szocialisták, valamint a baloldali radikálisok >— a közös program részletem munkálkodnak, a négy nagy kor­mánypárt kedden csúcstalálkozón tisztázta követendő tak­tikáját. Az ötödik köztársaság alighanem legizgalmasabb válasz­tása elébe néz Franciaország. (Egyesek még azt sem tartják kizártnak, hogy bizonyos belpolitikai okokból 1977. márciusá­nál korábban hívják az urnákhoz a választókat.) A baloldal elérkezett a hatalom küszöbére, a jobboldal pedig késhegyig menő harcot vív, — egyelőre a hatalom .bástyái mögül. Ilyen körülmények között csakugyan lényeges, hogy a négyes jobboldali tömörülés bizonyos alapkérdésekben közös nevezőre jutott. Mégpedig abban, hogy a választási kampány- bán nem támadják egymást, a szavazások második forduló­jában egységesen a legkedvezőbb .helyzetben lévő jobboldali jelölt mellett állnak ki és nem forgácsolják szét erejüket, va­lamint a jelöltek indításában is közeledtek álláspontjaik. En­nél szélesebb körű megállapodást azonban a keddi tanács­kozás nem hozott. Vagyis éppen azzal maradt adós*, amit a választók milliói vártak és várnák máig is a kormánypártoktól: a körültekintő gazdásági programot az infláció megállítására, a munkanélkü­liség ellensúlyozására; a külkereskedelmi mérleg megjavítá­sára. Egyszóval mindazon témákra, amelyek az előző válasz­tások, majd az elnökválasztás óta a meg nem tartott ígéretek közé tartoznak. De Gaulle, majd Pompidou távozásával a gualleizmus is lényegében csendesen, elszenderedett. Sem a bel-, sem a kül­politikában nem tapinthatók ki a tábornok eszméi, amelyek­kel a maguk idejében rokonszenveztek a francia választók. Csalódottságukban fokozatosan a baloldal felé fordultak, s nem csalódtak: az ország jövőjének felelős stratégiáját Pá­rizsiban már egy ideje nem a kormánypártdk berkeiben dol­gozzák ki. Amellett a jobboldal — miközben egységét harsányan hirdeti — állandó mozgásban van. Éppen most, a keddi csúcstalálkozón találgatták, vajon kinek tartják fenn az ötö­dik helyet. Azóta kiderült: Jean-Jacques Servan-Schreiber, a Szocialista Radikális Párt elnöke tarthat rá igényt, miután időközben pártjába beolvadt a jelentéktelenebb szociál- liberális mozgalom. Ha hinni lehet a párizsi találgatásoknak, Servan-Schreiber azokra számít majd a választásokon, akik a baloldali alternatíváig nem jutottak még el, de a jobboldal mindkét szárnyából: Giscard és Chirac politikájából kiábrán­dultak. S ilyenek szép számmal találhatók Franciaországban, a két kormánypárt őszinte aggodalmára. GYAPAY DÉNES LAPZÁRTA NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szerdán délután kon­szenzus alapján, szavazás nélkül, forma szerint is meghozta a gyakorlatilag már kedden jóváhagyottnak te­kintett határozatát, amely­nek értelmében javasolja a közgyűlésnek, hogy a Viet. nami Szocialista Köztársa­ságot vegyék fel az ENSZ- be. BUDAPEST A Magyarországon tartóz­kodó Klaus von Dohnanyi, nyugatnémet külügyi állam­minisztert szerdán fogadta Szekér Gyula miniszter­elnök-helyettes. A két or­szág kétoldalú kapcsolatai­nak további fejlesztését, va­lamint a nemzetközi gazda­sági kérdéseket érintő meg. beszélésen jelen volt Rácz Pál külügyminisztériumi ál­lamtitkár és Hermann Kers­ting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagy­követe. * Szerdán elutazott Buda­pestről az Abdul Kader Ab­dul Hamid Al Attrash lí­biai államtitkár vezette de­legáció. amely július 11—21. között Gosztonyi- János ok­tatási államtitkár meghívá­sára hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban. A küldöttség tagjai esz­mecserét folytattak Goszto­nyi Jánossal és az Oktatási Minisztérium vezető munka­társaival az oktatásügy idő­szerű kérdéseiről, a magyar gyógypedagógiai oktatás és tanárképzés eredményeiről. MOSZKVA Szerdán hazautazott a Szovjetunióból Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke, aki az SZKP KB meghívására a Krímben üdült. Carter a karikaturista szemével A játékos Jimmy fiú (A Süddeutsche Zeitung karikatúrája — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom