Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

1977. július 21. /"ÍŐu«\# , , “nrÉPUJSAG 3 Atomerőmű-építkezés ( A hatékonyság útjai (1.) Új munkák a főépületnél Az atomerőmű reaktora hermetikusan zárt építmény­be, aknába kerül majd. A reaktorakna fenékburkolata, ami ugyancsak hermetikus, már elkészült. Horváth Béla, a 22-es ÁÉV 34. számú épí­tésvezetőségének termelési előadója társaságában keres­tük fel ezt a helyet,, ahol már többször is jártunk, de azóta úgy kialakult a leendő reak­torboksz, hogy kezd „földön­túli” hangulatot árasztani, iszonyúan vastag acélajtóival, gigászi pilléreivel, magassá­gával és szokatlan formáival. Felső képünk a reaktorakna fenékburkolatát mutatja, ami kör alakú, az átmérője 10 760 milliméter. Horváth Béla tá­jékoztatása szerint erre 60 centi magas vasbeton szerke­zet kerül, aztán maga az ak­na, vagyis hengerpalást alakú hermetikus burkolat. Ennek megépítéséhez íves pakette­ket, betonacél szerelvényeket készítenek. Világtól elzárt hely lesz tehát az a rész, ahol a maghasadás, az atomreak­ció lejátszódik, szabályozva, megfékezve és állandósítva, hőtermelés céljából. Július 6-án Franciaország­ba utazott a szekszárdi Szö­vetkezeti Madrigálkórus, hogy eleget tegyen a vendéglátók meghívásának és részt ve­gyen a St. Vidal-i dalosünne­pen. Ezt a találkozót négy év óta rendezik meg. Az együt­tes 8-án érkezett meg a Szekszárd nagyságú Le Puy- be, ahol a városházán a pol­gármester fogadást adott. A fogadáson megjelent Patkó Imre, a párizsi magyar nagy- követség kulturális attaséja és felesége is. Ezután került sor az első hangversenyre Le Puy kitűnő akusztikájú szé­kesegyházában. A madrigál­kórus egyórás koncert kere­tében a preklasszikusoktól a mai, kortárs zeneszerzőkig szólaltatott meg kórusműve­ket. A nagyszámú hallgató­ság között helyet foglaltak a város politikai és zenei éle­tének vezetői és ott volt Pat­kó Imre kulturális attasé. A hangverseny — melyet Ligeti Andor karnagy dirigált, or­gonán közreműködött Lányi Péter zenetanár —, osztatlan elismerést aratott. A L’ÉVE'ILLE című francia na­pilap a következőképpen mél­tatta az együttes produkció­ját: „A szekszárdi madrigál­kórus, amelyet sokat ígérő hír előzött meg, nem okozott csa­A gazdaságii élet testes szó­tárában nincs még egy olyan kifejezés, amit gyakrabban használnának', említenének a hatékonyságnál. Csakhogy meglehetősen önkényes az értelmezés, már-már ahány értelmező, annyiféle „haté­konyság”. Lassú a fölisme­rés, összetett fogalomról van Szó, amiben résztevékenysé­gek tucatjainak eredménye sűrűsödik, bár elvileg pusz­tán ráfordítás és eredmény viszonya a hatékonyság. A félreértések, félremagyarázá­sok következményeként az­után megtörténik, a gyártó szentül hiszi, javította mun­kája hatékonyságát, mivel jól fizető termékéből a terve­zettnél is többet vitt piacra, holott ugyanabból az anyag­ból másutt kétszer jövedel­A reaktorakna melletti egyik helyiségben a hegesztők kor­rózióálló acéllemezzel borítják a betonfalat. Bórsavtartá­lyok lesznek ebben a teremben, itt is hermetikusan zárt­nak kell lennie a falburkolatnak. Az egész reaktorépület, az ú gynevezett egyes számú reak­torboksz mellett készül a ke resztirányú villamos helyiség. Ennek építési munkái is most kezdődtek el, a 22-es Á£V dolgozói alapoznak. Fotó: Gottvald Károly működő kórus tagjainak ba­ráti vendégszeretetéről. Ked­vességükkel, közvetlenségük­kel elősegítették a koncertek sikerét. A szekszárdi madri­gálkórus, mely azzal a kül­detéssel utazott Franciaor­szágba, hogy ott méltóképpen képviselje hazai kórusmuzsi­kánkat, szerezzen újabb bará­tokat zenei életünknek, kül­detésének eleget tett, öregbí­tette népünk jó hírét hatá­rainkon túl is. LEMLE ZOLTÁN lódást. A nehéz harmóniájú darabok előadásában is tö­kéleteset nyújtott. Mint ama­tőrök, a kórusművészet csú­csaira jutottak és megérde­melt ünneplésben részesül­tek. Július 9-én egy Le Puy melletti községben adott hangversenyt a kórus. Erről a ,,L’ espoir” c. újság az aláb­biakat írta: „A Bartók-szvi- teket elragadtatással hallgat­tuk és mély benyomást tett ránk. A közönséget elbűvölte a csoport elegáns megjelené­se. Ez az elegancia az együt­tes klasszisát hangsúlyozta, mely képességeit illetően, or­szágának rangos képivelője.” Július 10-én lépett fel a madrigálkórus St. Vldal- ban, egy XIII. századból származó kastély udvarán. Itt mutatta be műsorát a Fran­ciaország minden részéből ideutazott nyolc énekkar, mintegy 250 dalosa is. A ta­lálkozót az „Örömteli, vidám éneklés” elnevezésű kórus­mozgalom keretében hívták életre. Ez a kórusmozgalom 36 éves múltra tekint vissza. A szekszárdiak előző két koncertjének hatására, -ta­pasztalatgyűjtés céljából sok zenei szakember jött el erre a hangversenyre. A vendéglá­tó kórus karnagya szerint számukra különös élményt jelentett a madrigálkórus szó­lamainak differenciált ének­lése és az igényes művek mű­vészi megszólaltatása. Meg­fogalmazták, hogy saját kó­ruskultúrájuk további fejlő­dése szempontjából sok hasz­nosítható! hallottak. A Ko- dály-iskola módszereiben gyökerező zenei stílus nagy érdeklődést váltott ki. A zenei élmények mellett szólni kell a történelmi mű­emlékekben gazdag, szép fek­vésű Le Puy város és az itt Idén februárban a szocia­lista ipar értékesítése 48,6 milliárd forintot tett ki, szemben a tavaly februári 44,7 milliárddail. Megengedve a túlzást: a többlet még nem eredmény. Csak akkor az, ha olyasfajta termékekből, szol­gáltatásokból áll, amilyenek iránt tartósan nagy a keres­let, s amilyeneket — az össz­társadalmi munkaráfordítá­sokat tekintve jövedelmező­en, azaz — hatékonyan bo­csáthat ki a gyártó cég. S ennyi sem ©lég. Hiszen, ha csupán ez lenne az egyetlen feltétel, megtörténhetne, két- három iparág összehozza a szóban forgó többletet, ám az ellátásban és a kivitelben súlyos zavarok keletkezné­nek. Azért, mert azí általuk termelt terven felüli áru máishomnét vont el anyagot, energiát, munkaerőt, szállító- eszközt, stb., amíg tehát — a gondolati játékban a kép­telenségig elemezve — Du­nát rekeszthetnénk hengerelt acéláruval, nem lenne autó­busz, polietilén, cement. Érdemes föllapozni a nép­gazdaság ötödik ötéves tervé­ről. — az országgyűlés ülésén 1975. december 18-án — el­fogadott törvényt. Ebben a többi között azt olvashatjuk: „Az ipari termelés hatékony­ságának erőteljesebb növelé­sét szelektív fejlesztéssel, a hazai és a nemzetközi mun­kamegosztásnak, a szakosí­tásnak és a kooperációnak a bővítésével, a műszaki szín­vonal emelésével, korszerű vezetési és szervezési mód­szereknek az alkalmazásával kell elérni.” Már ez a summázat is ér­zékelteti, milyen tarka a teendők szőttese, s még in­kább kibontakozik sokféle színe, ha közelebbről vesszük szemügyre. A szelektív fej­lesztés két szava mögött ugyanis bonyolult feladatok serege áll, a hazái alapanyag- termelés növekvő súlya épp­úgy, mint a termékszerkezet változása. Nagy hiba ezért a gazdásági hatékonyság át­fogó mércéjét .szűkíteni, s úgy vélekedni, hogy há több a nyereség a gyárnál, a vállalatnál, máris hatéko­nyabb a munka. mezőbb árut készíthettek volna. Kapaszkodjunk a tényék­be: a ruházati ipar nem tar­tozik a termelésüket látvá­nyosan bővítő ágazatok közé. Tavaly például mindössze 0,6 százalékkal állítottak elő töb­bet, mint 1975-ben. A koráb­bi esztendők — kivéve 1973- at — sem tanúskodnak szé­dítő iramról. Tételezzük fék hogy a ruházati ipar cégei nagy nékiveselkedésisel meg­kétszerezik termelésüket. Látszatra remek dolog. Való­jában semmi köze nem len­ne a hatékonyság javításá­hoz, mert mihez kezdene a kis- és nagy-, a külkereske­delem a termékheggyel, s még .inkább, miibe kerülne ez a több a társadalomnak?! Az ötödik ötéves tervben a ru­házati ipar termelésének ter­vezett mértéke 30—32 száza­lék. Az árukibocsátás egé­szén belül azonban 38— 40 százalékkal növekszik a korszerű alapanyagú, ter­melékeny technológiával elő­állított cikkek aránya. Ez már mond valamit. Még ért­hetőbben közli a hatékony­ság mibenlétét az a tény, hogy a már említett, s ha­sonló változásoknak, így a termelékenység emelkedésé­nek köszönhetően, a ruháza­ti ipar egy dollárt 51,50 fo­rintért termel majd ki 1980- ban, míg 1975-ben 59,20, 1970-ben 74,20 forinttal érte el ugyanezt. Magába száll, ki okos név­re vágyik — figyelmeztet a közmondás, azaz először sa­ját képességeit veszi szem­ügyre, tetteit értékeli kriti­kusan, s csak azután ítélke­zik másokról. A hatékony­ság javítása az okosság ma­gas fokát tételezi fel, s köve­teli meg mind a termelői kö­zösségektől, mind azok veze­tőitől. Az egyszerűbb cselek­vési lehetőségek ugyanis fogytán vannak, a bonyolul­tabbak, a rejtettebbek kerül­nek sorra, s ezek fölismeré­se, hasznosítása nem könnyű. Ráadásul, egyszerre kell tö­rődni azzal, ami rövid, s ami hosszú távra szól, de úgy, hogy holnapi terveink ne ke­resztezzék a holnaputánit. Tények, tapasztalatok iga­zolják: a vállalatoknál, s az irányító szerveknél is most tanulják ezt. Nem puszta ké­nyelmességből hanyagolták el ezeket a tudnivalókat, ha­nem mert az ösztönzési rend­szer mereven, sokféle torzu­lással közvetítette a haté­konysági követelményeket. Az 1976 januárjától érvényes szabályozók javítottak a helyzeten, de minden válla­latra egyformán, s tökélete­sen ható szabályozás egész egyszerűen nem létezik. Ezért nő meg a központi és a he­lyi akarat ötvözésének fon­tossága, ezért kerül első hely­re az a teendő, hogy a mun­ka társadalmi és helyi, azaz makro- és miikroszintű haté­konyságának hosszú útja ne- csak párhuzamos legyen, ha­nem a másaikhoz minél kö­zelebb húzódjék, ha lehet, egybeessen, LAZAR GABOR (Következik: Versenyek, versenyzők) Franciaországban vendégszerepeit a szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus Tnhlicift ocotlpn m UUUWy CjdIClp mást, biztosan LASSO FÖLISMERÉS A HOSSZÚ OT A SZŐTTES SOKFÉLE SZÍNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom