Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
4 Í^PÚJSÁG 1977. július 20. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hol a Családi lap ? Vincze Lászlóné szekszárdi olvasónk ezt írja szerkesztőségünknek: „A Családi lap című folyóiratot 1976. június 25-én előfizettem és azóta is várom a lapot, de egyetlen darabot sem kaptam. Októberben megreklamáltam, de sem választ, sem folyóiratot nem kaptam. Utána írtam Budapestre... Válasz helyett küldtek egy csekket, hogy fizessek be 28 forintot. No de mire fel? Hiszen én ezt már kifizettem a B/Nr 344104 számú előfizetési nyugtán. Ezzel újra bementem a szekszárdi posta hírlapelőfizetési osztályára, ennek eredményeképp két nap múlva újabb csekket kaptam, hogy fizessek be 24 forintot. Nem az összeg miatt reklamálok, hanem a Családi lapot szeretném végre megkapni.” Papp János, megyei hivatal- vezető választ a következő: — A lap előfizetőinek nyilvántartása a posta központi hírlapirodánál történik. A lapra vonatkozóan a posta- hivatalok csak közvetítik az előfizetési díjat az előfizető és a hírlapiroda között. Az előfizetési díjak nyilvántartása és a lap expediálása is ott történik. Az előfizetői példányokat közönséges levélpostai küldeményként az egyesített kézbesítők kézbesítik. (Sajnos a válaszból mindössze annyi derül ki, amit az újságelőfizetők általában tudnak is. Sajnáljuk, hogy a Posta hivatalból nem nézett utána, hogy hol és miért kallódik olvasónk Családi lapja és a befizetett 28 forintja. Reméljük ezt is mihamarabb megtudjuk.) Madocsa vízellátása Simon János, Madocsa község Tanácsának titkára levelét közöljük, amit a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak írt. Telefonszámunk: 129-01, 123-61. — Ez év kora tavaszán levélben fordultam Önökhöz, melyben kértem és javasoltam, oldják meg a vízellátást Madocsa községben. Levelemet azért írtam, mert arra gondoltam, később sok-sok gondjuk lesz a jelentősebb településekkel (pl. Dombóvár), illetőleg azok vízellátásának megszervezésével. A mi problémánk tulajdonképpen nem is probléma... A község lakossága jelentős anyagi áldozattal (és állami támogatással) megépíttette a községi vízmüvet, amit önök átvettek üzemeltetésre. A megyei tanács előrelátó segítségével nem egy kutat, hanem újabb 150 ezer forintos támogatásával másik kutat is építtettünk. A vízmű szakértői véleménye alapján ez bőségesen ellátja a 2300 fős lakosságot és a nagyon jelentős nagyüzemmel felérő háztáji gazdaságot vízzel. Persze csak akkor, ha az úgynevezett II. számú kutat is folyamatosan használják, és amelyet viszont ha nem használnak, eltöltődik homokkal. Aztán amikor nyáron „váratlanul” (?) meleg idő jön, nem ad vizet a kút. A lakosság pedig jön panaszra és várja a vizet. Nem tudunk mit mondani, illetve csak biztatást, amint ez az 1977. június 2-i tanácsülésen is történt, amely természetesen nem elégséges. (A vízkorlátozás sem.) Amiért a levelet írtam, az két kérdésből folyik, lévén, hogy a bevezetőben említett levélre sem kaptam választ: 1. A II. számú kút haszontalan beruházás volt? 2. Ki ad vizet Madocsa község lakosságának a jövőben, amikor a családok felénél több, tehát a község nagyobb része esetleg az egész község rá mer csatlakozni a vízműre? Mert jelenleg nyáron gyakran azokhoz járunk vizet kérni, akik saját „vízművel” rendelkeznek! Remélve, hogy a problémákat sikerül megoldani és az aratást végző emberek minden este fürödni tudnak és friss vizet ihatnak ezen a nyáron. Válaszol: Borbás István, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója: — Madocsa község vízellátását két kút biztosítja. Az I. számú kút, melyre a vízmű épült, a nyári hónapok kivételével, a vízellátást megfelelően biztosítani tudta. A II. számú kút tartalékként létesült, az I. számú kút meghibásodása, javítása esetén és a nyári hónapokban üzemel. A II. számú kutat szakaszosan üzemeltetjük, állandó üzemelésére a nyári hónapok kivételével nincs szükség, mivel a vízfogyasztás sokkal kisebb a két kút vízhozamánál. A községi tanács elnöke 1977. III. 21-én levélben fordult vállalatunkhoz — bár nem ez ügyben — hanem egy csőtöréssel kapcsolatban. A bejelentését kivizsgáltuk, mulasztást az ügyben nem tapasztaltunk. Az 1977. áprilisi és májusi hónapban vízmüveink a nyári csúcsfogyasztásra történő felkészülését ellenőriztük. Május 4-én Ma- docsán tartottunk ellenőrzést, mely során a községi tanács elnökét tájékoztattuk a csőtöréssel kapcsolatban, valamint kértük a vízművel kapcsolatos észrevételének, problémájának közlésére. A megbeszélésen probléma nem merült fel, ellenőrzésünk is megfelelőnek tartotta a felkészülést. A probléma csak a „váratlanul” beköszöntött meleg idő után, a II. számú kút állandó üzembe állítása után keletkezett, amikor pár nap után a kút váratlanul homo- kolni kezdett. Hasonló meghibásodása már volt a kútnak, melyet megjavíttattunk. A jelenlegit rövid időn belül megjavíttatjuk, addig is a község lakosságának szíves türelmét kérjük. Ismét a szedres! gázcseretelepről Horváth István szedres! olvasónk leveléből minden kommentár nélkül idézünk: — Örömmel olvastam a múlt hetekben megjelent ön kérdez — mi válaszolunk rovatukban, hogy Szedres községben a gázpalack kiadásának időpontja, valamint a bonyolult szállítási huzavona megnyugtatóan megoldódott. Sajnos a látszat néha csal! A közölt nyitva tartási időpont valóban a leírtak szerint alakult, de a palackszállítSs (ami szerintünk jóval fontosabb), sajnos nem. A cikk megjelenésétől számítva (két hétig) a telepkezelő beengedte a kiskocsikat. A kerékpárt nem, mondván, hogy „robbanásveszélyes”. Sajnos most már a kiskocsik is azzá váltak, ugyanis a telepkezelő írásbeli utasítás hiányában, nem hajlandó azokat a telepre beengedni. így a palackokat (van köztük 65 kilós is) ölben kénytelenek cipelni az emberek 25 méter távolságra. Gondolom, ez is komoly baleset okozója lehet... Ml VÁLASZOLUNK 7. LaPage-ék keresték „Dan- nyt” .S nyomozásuk eredményeiből semmit nem közöltek Helderékkel, akikkel egy szobában dolgoztak. A Polanski-villában történtek nyomozása még mindig holtponton volt, s csupán egy börtönbe került prostituált jóakaratából mozdult ki onnan. A call girüt Ronnie Ho- wardnak hívták, s éppúgy a Los Angeles-i női vizsgálati fogházban ült, mint Virginia Greham, egy másik, kábító- szeres receptek hamisításáért letartóztatott call girl, régi barátnője. Ugyanabba a cellába került Susan Atkins is, aki Virginiát rövidesen bizalmába fogadta. S a Manson- bandából őrizetbe vett lány bizalmas beszélgetéseik során elárulta, hogy a gyilkosság gyanúja ami miatt ül, megfelel a valóságnak. Először a Hinman-gyilkos- ságról beszéltek, Virginia Grehamnek fogalma sem volt, hogy cellatársnőjének más ügyékhez is köze lehet. Sőt még figyelmeztette is Susant, hogy vigyázzon miit beszél, nehogy a rendőrség többet megtudjon, mint amennyit úgyis tud. — Ugyan, én tudom, amit tudni kell — mondta a lány. — Különben más senkinek nem beszéltem, és nem beszélek róla. Tudod, téged bírlak: van benned valami, hogy tudjam, neked lehet a dolgokról beszélni, És különben se aggódj a rendőrség miatt. Tudod, van egy másik ügy is, s olyan messze vannak a megoldástól, hogy még azt sem tudják, mi történt valójában. ** — Miről beszélsz? — suttogta Virginia Greham, nehogy mások is meghallják. — Hát arról az ügyről a Beverly Hülsen... — Csak nem Sharon Tatere gondolsz? — Hát persze, hogy arra. Susán Atkins fölényesen mosolygott — Tudod-e, hogy ki csinálta? — Nem. — No, éppen itt ül előtted. A cellatársnő nem akarta elhinni. — Át akarsz verni... Susan azonban bizonygatta, hogy az igazat mondja. — De hát miért történt? — érdeklődött Virginia. — Mert egy olyan bűntényt akartünk elkövetni, amely felrázza a világot, hogy a világ felébredjen és tudomásul vegye... — És miért éppen azokat? — Mert a ház magányosan állt. S elmondta, hogy ők ismerték a házat, s tudták, hogy Terry Melcher, egy lemezgyáros lakott ott egykor, de nem tudták, amikor a „tett” elkövetésére indultak, hogy kit találnak itt. Nem számított nekik, hogy hány embert találnak ott, elhatározták, hogy valamennyiüket „kicsinálják”. Amit tettek, Charlie parancsára tették. Charlie a világ legerősebb embere. Magához emelte őt is, amikor San Franciscóban „felül semmi” táncosnőként tévelygett. S nemcsak ő, hanem a „család” valamennyi tagja, kész rá, hogy minden kívánságát kérés nélkül teljesítse: ő az apjuk, vezérük, szeretőjük. Charlie volt az, aki neki a Sadie Mae Glutz nevet is adta. És Charlie vezeti ki őket a sivatagból. A Halál-vöilgyé- be azért mentek, mert ott van egy lyuk, amely levezet a főid mélyébe, ahol egy egészen más világ létezik. Charlie tudja, hogy ez a bejárat hol van, ő a „Jézus Krisztus”, akii az övéit levezeti majd az alvilág forrásához, ahol valamennyien örökké élnek. Mielőtt a Spahn-tanyáról útnak indultak volna, Charlie- től kapták az utasításokat. Valamennyien sötét ruhákba öltöztek, ezenkívül vittek magúkkal más öltözeteket is a ruhaváltáshoz. — Akkor nem egyedül voltál? — Nem, nem. Négyen voltunk. Rajtóm kívül még két lány és egy férfi. A lány részletesen elmondta a történetet. Amikor a kapuhoz értek, a férfi átvágta a telefondrótot. Először azt a fiút ölték meg, a Rambler- ben. Miért? Mert látta őket, le kellett lőniük. A banda férfi tagja lőtt. Négyszer talált. S Susan Atkins folytatta. Bementek a házba, a lakószoba kerevetén egy férfi ült. Egy karosszékiben egy lány ült és könyvet olvasott. A gyilkos nő mint „Ann Fo'l- ger”-ról beszélt róla. — Tudtad a nevét? — érdeklődött Virginia. — Nem tudtuk. Csak a következő nap tudtuk meg az újságokból. Folytatta az elbeszélést. A hálószobában találták Sharon Taite-t, az ágyon hevert a hőségben és Sebringgel beszélgetett. Megszúrkálták és megfojtották- őket. — Ellenálltak? — Nem. Nagyon meg voltak lepődve, s egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy valóban azt akarjuk tenni, amit tettünk. És akkor Frykowsky, sok sebből vérezve feltépte az ajtót. Kirohant a házból, segítségért kiáltozott. — És akkor elintéztük őt is... A gyilkos lány még azt is elmesélte, hogy ő csavarta hátra Sharon Tate kezét, a színésznő sírt és könyörgött: — Ne ölj’enek meg. Ne öljenek meg. Nem akarok meghalni. Élni akarok. Meg akarom szülni a gyerekemet. Meg akarom szülni a gyermekemet. És erre ő, Susan Atkins azt válaszolta: — Ez engem nem érdekel. Bele kell nyugodnod. Te most meghalsz és ez egyáltalán nem számít. Hozzátette: a keze véres lett, s megkóstolta a vért. ízlett neki. — A vér meleg, ragadós és jó. Susan Atkins láthatóan örült, hogy mindent elmesélhetett. Nem azért, mert így könnyíthetett magán. Ellenkezőleg: ismét végigélhette, ami olyan örömet okozott neki. A társasház kötelező felújítási alapjának képzéséről és felhasználásáról szól a pénzügyminiszter 10/1977. (VII. 1.) PM számú rendelete, amely szerint, ha a társasházban hatnál több társasház-örök- lakás van, a tulajdonostársak a közös tulajdonban álló épületrészekkel kapcsolatos felújítási munkák fedezetére kötelesek felújítási alapot képezni, amelynek mértékét a közgyűlés határozza meg. Előírja a rendelet azt is, hogy a felújítási alap pénzeszközeit milyen munkák költségeire lehet felhasználni. (Magyar Közlöny f. évi 51. szám.) Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének 6/1977. (VII. 6.) OVH számú rendelkezése a vízgazdálkodási társulatok dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszerét szabályozza, külön rendelkezéseket tartalmaz a kivitelezést végző társulatokra és társulati együttműködésekre vonatkozóan és külön szabályokat a beruházási tevékenységet végző víz- és csatornamű társulatokra vonatkozóan. „A magasabb vezetőállású dolgozó részére prémiumot, évközi jutalmat és eredményességi jutalmat csak a területileg illetékes vízügyi igazgatóság vezetőjének egyetértésével szabad kifizetni” — mondja ki a rendelkezés. (Megjelent a Magyar Közlöny idei 52. számában.) Az üzemi demokrácia fejlesztésének vállalati feladatairól szól az építésügyi és városfejlesztési miniszter, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége és a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Elnökségének az Építésügyi Értesítő f. évi 18. számában megjelent együttes határozata, amely kimondja többek között, hogy a termelési tanácskozást a legkisebb termelő-gazdálkodó vállalati szervezeti egység (művezetőség, műhely, osztály, szalag stb.) szintjén kell megszervezni, több egység tónácsko- kását összevonni nem szabad. A fórumok megalakításának rendjét, a dolgozók részvételének módját, az egyes fórumokra tartozó kérdések körét a vállalat szervezeti és működési szabályzatában (ügyrendjében) kell meghatározni, és ennek során szabályozni kell, hogy az egyes fórumok mely kérdésekben, hoznak döntést, részükre milyen módon és mely kérdésekben kell véleményezési jogot biztosítani, mik a tanácskozás vezetőinek és résztvevőinek a kötelességei stb. Kihangsúlyozandó, hogy a vitákra vonatkozó írásos anyagokat a tanácskozásokat megelőzően 14 nappal megfelelő példányszámban ki kell adni, meg kell határozni azt is, hogy az egyes tanácskozásokon melyik felsőbb szintű vezető vesz részt. Részletes eligazítást ad az együttes határozat a hozott döntések végrehajtásával kapcsolatos feladatok tekintetében is. A vadásztársaságok által fizetendő haszonbér felhasználásáról rendelkezik a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 12/1977. MÉM számú utasítása (megjelent a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő f. évi 21. számában), amely szerint az 1977. július 31-én lejáró vadászati haszonbérleti szerződések meghosszabbításakor ki kell kötni, hogy a haszonbért egy összegben, mégpedig az 1977. év hátralévő öt hónapjára járó haszonbért 1977. augusztus 31-ig, az 1978. január 1. napjától esedékes haszonbéreket a naptári év szeptember 30. napjáig kell a haszonbérbe adó részére megfizetni. DR. DEÄK KONRAD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke — Kellemes izgalmat éreztem — mondta. — Fáradt voltam, de megbékéltem saját magammal. Tudtam, hogy ez a kezdete a nagy „összevisszának” („Helter-Skelter”). Most felhördül a világ! És még ez sem volt elég. — Ismered a többieket is a következő éjszakáról? — kérdezte Virginia Grehamet. — LaBiancáékra gondolsz? Ott is ti voltatok? — Hát mit gondoltál? És ez még csak a kezdet. Része egy tervnek. Elizabeth Tay- lornak, Richard Burtonnek, Tom Jonesnak, Steve McQuennek és Frank Sinat- rának is meg kell halnia... Virginia Grehamet nyomasztották a halloftek. Egyszerűen nem tudta magában tartani, s elmesélt mindent Ronnie Howardnak. Már régebbről ismerték egymást, ugyanabban a call girl hálózatban „dolgoztak”. Ronnie először úgy vélekedett, hogy társnőjük^ egyszerűen őrült, csak „felvág”, s amit elmond, az újságokban olvasottakon alapul. Mindenesetre azt tanácsolta, hogy Virginia tegyen fel olyan kérdéseket Susan Atkinsnak, amelyekre csak az tud válaszolni, aki valóban ott volt a gyilkosságoknál. Tizenkét napig tartottak ezek a beszélgetések. A két call girl még mindig nem tudta eldönteni, hogy a valódi gyilkosok egyikével ülnek egy cellában, vagy egy megrögzött, ügyes hazudozó- val. Susan Atkins pedig újra és újra elmesélte, amit már elmondott, újabb részleteket hozott Virginia Greham tudomására, ő pedig továbbmesélte mindezt Ronnie Howardnak. November 12-én, amikor Virginia Greha/mmal közölték, hogy egy másik börtönbe helyezik át, utoljára volt módja előbb Susan Atkinssal, majd Ronnie Howarddal beszélni. (Folytatjuk) A Lo8ianca-hóz, a gyilkosságok felfedezése után Pintér István: Gyilkosság - a „szeretet jegyében” íjj
