Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
a Képújság 1977. június 19. magazin magazin magazin Irány: Brazília Elkészült az első 200 tonnás úszódaru a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében. Az úszódaNyugatnémet kutatók olyan elektromosan vezető ragasztószert kísérleteztek ki, amellyel tranzisztorok, diódák, termisztorok és más elektromos elemek kitűnően ragaszthatok egymáshoz és nyomtatott áramkörökhöz. A ragasztó kezelése egyszerű, szobahőmérsékleten rövid idő alatt megszilárdul. Jó vezetőA háziasszony megmutatja a vendégnek a lakást. — Ez a férjem dolgozó- szobája — mondja az egyik szobában. — A dolgozószobája? Hiszen itt még íróasztal sincs! — Minek az? Hiszen úgysem csinál semmit. * Két ismerős találkozik: — Véletlenül nem veszítetted el a pénzedet? — Nem. — Ez nagyszerű! Akkor adj nekem kölcsön száz koronát. * Egy lakatlan szigetre kitett tengerész papagájt forut Brazília vásárolta meg, s a végső szerelési munkák elvégzése után a magyar hajó elindul Dél-Amerikábn. .képességét a benne finoman eloszlatott ezüstnek köszönheti. Fajlagos ellenállása 0,1 ohm, tehát elektromos csatlakozásra kiválóan megfelel. Az elktrotechnikai iparban várhatóan sok esetben szívesen pótolják ezzel a kényelmes technológiával a körülményesebb forrasztást. gott és megtanította beszélni. Egy este a papagáj szörnyen izgatottan repült oda a gazdájához. — Egy nő van ott — siví- tozott — és olyan gyönyörű! A tengerész izgatottan rohant a papagáj után, az pedig repülés közben egyre si- valkodott: — Micsoda szeme van, fö~ nök! És milyen alakja! A papagáj végül letelepedett egy ágra és csőrével odabökött: — Itt van, főnök! — Ó, te átkozott szélhámos — szitkozódott mérgesen a tengerész — hiszen ez nőstény papagáj. Előregyártón atomerőművek A tengerparti települések energiaellátására érdekes tervet dolgoztak ki az USA- ban, s a floridai Jackson- viMe-iben már hozzá is láttak megvalósításához. Egy nyelv alakú öbölben úszó atomerőműveket szerelnek össze. Amikor ezek elkészülnek, a tengerpart bármely pontira elvontathatják és ott működésibe hozhatják. Az erőmű úszóműve egy 105x122 méter alapterületű és 13,4 méter magas, összesen 45 vízzáró rekeszből álló „tutaj”. Ezt az öböl_végé- ■ben szerelik össze. Ezután lassan végigvontatják az ö>bölben, és közben rászerelik az erőmű alkatrészeit is: a reaktort, a gőzfejlesztő berendezést, a turbinás generátorokat. a segéd- és védő- berendezéseket. Az öböl kijáratánál kipróbálják, ellenőrzik az erőművet, majd elindítják rendeltetési helyére. A megoldásnak sok előnye van. Először is a tengerparti településeken az ipar főként a parti sávon összpontosul, ott van szükség sok energiára. Az erőmű részére nem kell erületet. kisajátítani, s a hűtővíz korlátlan mennyiségben a helyszínen van. Egy parányi, a tenger nagy mélységeiből előkerült, 8,4 milliméter hosszúságú kagyló vizsgálata arra a megállapításra vezetett, hogy élet- folyamata rendkívül lassú, sokkal lassúbb, mint a felszínihez közel élő kagylóké. Ennek az Atlanti-óceán északi részén 3800 m mélységből felhozott kagylónak olyan gyűrűi vannak, ameEgy kanadai vállalat auto- 'matikus helymeghatározó berendezést készített repülőgépek számára. A készülék integrált áramkörös, kettős rádióadóból áll, amely baleset Népi motívumok A szovjet divattervezők elsőként javasolták a hagyományos népi motívumok fel- használását, s ruhaterveik nagy sikert arattak a világ különböző részében. Képünkön fekete muszlinból készített ruhát mutatunk be. lyek az évgyűrűkre emlékeztetnek. A Yale Egyetem egyik kutatója kimutatta, hogy ezek valóban évgyűrűk. Eszerint a nyolc milliméter hosszú kagyló százéves. A lassú növekedés oka valószínűleg a tápanyag- szegénységben és a mélytenger nehéz környezeti feltételeiben keresendő. vagy egyéb rendellenesség esetén automatikusan, két antennán, két nemzetközi ri- asztóhullámhosszon a hely meghatározására alkalmas jeleket bocsát kiA vízreérés pillanata (KS — Németh Ernő felv.) Elektromosan vezető ragasztó TRÉFÁK __i_____________________________________ S egítséget hív a gép Karinthy Frigyes: Tanítom a kisfiámat Ha kilenc kályhában----------------- öt és fél nap a latt tizenkét köbméter bükkfa ég el — mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa... — Ha kilenc kályhában... Az íróasztal előtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már harmincötödször halom a fenti mondatot. Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni. Gabi az asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Úgy teszek, mintha valami más miatt mentem volna ki, fontoskodva keresgélek a könyvszekrényemben. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon el volnék foglalva gondjaimmal, és nem vennék tudomást róla — érzem is, hogy erre gondol, közben görcsösen mondogatom magamban: — „Ha kilenc bükkfa... tizenkét köbméter... akkor hány kályhában...” Ejnye, a csudába! Hogy is Van? Elmegyek előtte szórakozottan, megállók, mintha ebben a pillanatban vettem volna észre. — Na, mi az, kisfiam, tanulgatunk? Gabi szája lefelé görbül. — Apukám... — Mi az? — Nem értem ezt a dolgot. — Nem értem!?... Gabi!... Hogy lehet ilyet mondani?!... Hát nem magyarázták el az iskolában? — De igen, csakhogy... A torkomat köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen: — Mi az, amit nem értesz? Gabi mohón, gyorsan és megkönnyebbülve, máris hadarni kezdi, mint akinek nagy súlyt vettek le a válláról. — Nézd apukám, ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el... Én dühösen: — Papperlapapp!... Ne hadarj!... így nem lehet értelmesen gondolkodni!... Tessék még egyszer nyugodtan és megfontoltan elmondani, majd akkor meg fogod érteni! — Nna, adj egy kis helyet. Gabi boldogan és fürgén félrehiúzódik. Ö azt hiszi, hogy én most nem tudom, hogy ő most vidáman rám bízta az egész dolgot — ő nem tudja, ő persze nem emlékszik ugyanerre a jelenetre, huszonegynéhány évvel ezelőtt, mikor én húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém, ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb, méghozzá — ebben a pillanatban villan át rajtam — erről, ugyanerről a példáról volt szó akkor is!... Úgy van, nincs kétség!-. A bükkfa és a kályha! szent Isten!... pedig akkor már majdnem megértettem — csak elfelejtettem!... Az egész huszonegynéhány éves korunk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak? — Nézd, Gabi! — mondom türelmesen —, az ember nem a szájával gondolkodik, hanem az eszével. Mi az, amit nem értesz?!... Hiszen ez olyan egyszerű és világos, mint a nap — ezt az első elemista is megérti, ha egy pillanatig figyel. Nézd, fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nnna. Mit nem értesz ezen? — Ezt értem, apukám... csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított és a második egyenes, vagy az első egyenes és a másik fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind a kettő fordított. A fejbőröm, a hajam tövében, lassan hidegedni kezd. Mi a csudát fecseg ez itt össze az aránypárokról? Mik lehetnek azok az átkozott aránypárok?!... Honnan lehetne ezt hirtelenében megtudni? Most már hangosan szólok rá: — Gabi!... Már megint hadarsz?!.... Hogy akarod így megérteni?... Az ember a szájával, izé... Mi az, hogy fordított meg egyenes, meg egyenes meg fordított, papperlapapp, vagy a falramá- szott nagybőgős! Gabi röhög. Ráordítok: — Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veled!... Ez azért van, mert nem figyelsz az iskolában!... Hiszen te azt se tudod... hiszen te azt se tudod... (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyű gyanú ébredt volna fel bennem.) Hiszen te talán azt se tudod, hogy mi az az aránypár?!... — Dehogynem, apukám... Az aránypár... az aránypár... az aránypár, az a két viszony... amelyben a belső tagok hányadosa... illetve a külső tagok szorzata... Összecsapom a kezem. — Mondom!... Tizennégy éves kamasz, és nem tudjá, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. — Hát mi? — Hogy mi? Na megállj, te csirkefogó!... Most azonnal előveszed a könyvet, és Génbank az NDK-ban------—------.........................■■ ■ __—_____________L. Az ember jelenleg az élővilágnak azokat a tagjait helyezi előtérbe a többi rovására, amelyek pillanatnyilag hasznosak, és pusztulni engedi, vagy pusztítja azokat, amelyekre nincs szükség. Ezzel viSzont megbontja a természet egyensúlyát. Következménye : világszerte gyors ütemben csökken a növény- és állatfajok száma, és az a veszély fenyegeti az emberiséget, hogy hamarosan leszűkül, élszegényedik az új fajták előállításához szükséges genetikai alap. A növénytermesztés fejlődése, a terméshozamok alakulása jelentősen függ a természetes génkészlettől, a nemzetközi növénynemesíté- si munkában ezek felhasználásával újabb, előnyösebb tulajdonságú fajták állíthatók elő. A növénynemesítés mindig a meglévő, genetikailag meghatározott változékonyságod alapszik, s ha ez csökken, kevesebb lesz az újabb fajták előállításának léhetősége is. Az utóbbi években felismerték, hogy a változékonyság néhány növényfajnál kimerülőben van. A művelt területek növekedése és az újabb, nagy hozamú fajták terjedése révén csökken a genetikai változatosság, s ennek következtében növekszik a kártevők és betegségek fenyegető veszélye, mivel az ellenállóságot örökítő gének hiányoznak. A világszerte fokozódó faj- és fajta- szegénység váltotta ki azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Eucarpia és a FAO nemzetközi szervezetek kezdeményeztek. így jött létre az NDK-beli Gaterslebenben (Halle körzet) a növénynemesítési és örökléstani intézet génbankja, ahol a legkorszerűbb be-- rendezésekkel végzik az óriási növénykészlet rendszerezését, tárolását és megfigyelését. A rendkívül alacsony hőmérsékleten és száraz helyen történő tárolás jelentősen megnöveli az értékes növénymagok életképességét. Expedíció a busmanokhoz A kölni Afrika-kutató intézet eddig már hat expedíciót szervezett a délnyugatafrikai kol-busmanok nyelvének kutatására. A busmanok főleg a Kala- hári-sivatag déli részén élnek. Létszámuk jelenleg 8— 10 ezer fő. Gyűjtőgető-vadá- szó életmódot folytatnak. A férfiak többnyire 1,50 méter magasak, mérgezett nyilakkal vadásznak- A nők általában 1,40 méteresek. harmincszor elmondod!... mert különben... Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: — Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonylik két másik mennyiséghez, valamint,... igen, apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?... — Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet. És most rettentő komolyan kezdem: — Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan ostoba. Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na nézd, milyen egyszerű. Na. Ide figyelj! Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha eny- nyi és ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor világos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem... — Igen, apukám, eddig én is értem, de az aránypár... Dühbe jövök. . — Ne fecsegj bele, így nem érte... nem érted meg. Ide figyelj. Ha kilenc nap alatt ennyi és ennyi — akkor tizenkét nap alatt, mondjuk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont, pardon, azért nem több mégse, mert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát ennyivel kevesebb, vagyis ennyivel több, mintha ugyanannyival kevesebb volna, mint amennyivel több... Itt ugyanis az aránypár... az aránypár... Egyszerre világosság gyúl az agyamban. Mint egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek hiánya húszegynéhány év óta lappang és borong bennem — úgy van, most rájöttem!... Nincs kétség — akkor... ott... egészen nyilvánvaló — úgy van, nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát! ■Lopva a Gabira nézek. Gabi közben észrevétlenül kinyitja a történelemkönyvet, és most fél szemmel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel, ahogy Kinizsi Pál két törököt dögö- nyöz. Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan. — Nesze!... Majd bolond leszek itt kínlódni veled, mikor nem figyelsz! — Gabi bőg, mint a két török együttvéve. Én pedig megkönnyeb------—-----— bülve ugróm fe l, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik elém — az apámé, amint nagyot üt a kobakomra), vígan és megkönnyébbülve mintha azt mondaná: „Add tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!” és fütyürészve, zsebre dugott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet. (Kilencven éve, 1887. június 24-én született Karinthy Frigyes.) Százéves kagyló Az intézet növényrendszertannal és a növények fejlődésével foglalkozó kutatói munka közben
