Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

2 Képújság 1977. június 12. A hét 3 kérdése Felgyorsult a diplomáciai tevékenység üteme Kelet és Nyugat között: a héten szov­jet—francia külügyminiszteri találkozóra került sor, a jövő héten hasonló szintű szovjet —nyugatnémet tárgyalások következnek, közben Gen­scher, a nyugatnémet diplo­mácia vezetője Vance ameri­kai és Guiringaud francia külügyminiszterrel is tár­gya't. Mi indokolja ezt a sű­rű érintkezést? A héten összeült a Brit Nemzetközösség. A London­ban megjelent állam, és kor­mányfők elsőnek a dél-afri­kai problémákról vitáztak. Előrelépést jelent-e ez a dél­afrikai megoldás felé vezető úton? Fidel Castro kubai ál­lamfő érdekes interjút adott az egyik legnagyobb ameri­kai tévétársaságnak és a legnépszerűbb riportemőnek, Barbara Waltersnak. Az in­Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, államfő szerdán hivatalos látogatásra az NDK-ba érkezett. Képünk: Erich Honecker üdvözli vendégét a berlini re­pülőtéren. (Képtávírónkon érkezett.) terjút a héten sugározták, milliók is látták. Mi volt a hatása ennek a Castro-nyilat. kozatnak? 1, Mi indokolja a Kelet és Nyugat között sűrűsödő dip­lomáciai tárgyalásokat? Június 15-én kezdődik Bel- grádban az a nemzetközi ér­tekezlet, amelyen 33 európai és 2 észak-amerikai (USA és Kanada) állam képviselői hozzálátnak az idestova két esztendeje kitűzött feladatuk, hoz: eszmecserét folytatnak a helsinki záróokmányban fog­laltak megvalósításáról, meg­vonják az európai biztonság megszilárdulásának mérlegét, megtárgyalják a további együttműködést. Ez a nagy jelentőségű találkozó még ak­kor is alapos indokot szolgál­tat a diplomáciai tevékeny­ség ütemének felgyorsulásá­ra, ha tudnivaló, hogy az ér­demi munka tulaj donkétmen csak az ősszel indul meg. De arra is gondolni kell, hogy magasabb szintű kelet —nyugati találkozások szin­Megjegyzendő, hogy a kö­zel-keleti problémakörben most a szovjet diplomácia vált aktívvá: Iszmail Fáhmi egyiptomi külügyminisztert fogadták a héten Moszkvá­ban. A kairói sajtó a talál­kozás kapcsán a szovjet— egyiptomi viszony állandó elemeiről írt. 2. Hozott-e előrelépést Dél- Afrika problémáinak megol­dása irányában a Brit Nem­zetközösség vitája? Három napig alkudoztak Londonban a nemzetközösség 33 országának képviselői — állam- és kormányfők — a dél-afrikai helyzet megítélé­séről és a teendő intézkedé­sekről. Egyszer-másázor he­ves kiifakadások hangzottak el, több résztvevő elmarasz­talta Nagy-Britanniát azért, hogy nem akart és nem. tu­dott erőteljes eszközökhöz fo­lyamodni » késiül Smít'h- rezsim ellen. A nemzetközös­ség afrikai tagjai általában azt hangoztatták, hogy szük­ség van a fegyveres felsza­badító harcra, ha Rhodesia, tén esedékesek: közeledik például Leonyid Brezsnyev Franciaországi látogatásának időpontja. A nyugati hatalmak igye­keznek egyeztetni elképzelé­seiket ás álláspontjukat: Genscher ezért járt Moszkva előtt Washingtonban és Pá­rizsban. Természetesen épp azért történnek kísérletek az összehangolásra, mert sok kérdésben feszülnek ellenté­tek a nyugati hatalmak kö­zött. Hogy például a belgrádi találkozót ne változtassák va­lamilyen „panasznappá” bi­zonyos amerikai szándékok ellenére sem, azt Giscard d’Estaing és Schmidt kancel­lár egyformán szorgalmazza. De — mondjuk — a közel- keleti kérdésben sem vág egybe Washington törekvése Párizséval. És így tovább ... Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja háromnapos hivatalos olaszországi látogatását befe­jezve Rómában sajtóértekezletet tartott. Képünkön: Kádár János és Púja Frigyes külügyminiszter a sajtóértekezleten. (Képtávírónkon érkezett.) Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek a füg­getlenségét meg akarják ad­ni, ha az ottani fajüldöző és kisebbségi, fehér rendszere­ket meg akarják dönteni. S bár az utóbbi esztendőkben felhalmozódtak a keserű ta­pasztalataik, az afrikai or­szágok felszólították Nagy- Britanniát, hogy folytassa a rhodesiai rendezési kísérle­teit. Ugyanakkor a Smi.th- rendszer elleni gazdasági szankciók megszigorítását sürgették, így az olajembar­gó érvényesítését. Ha Rhode­sia nem jutna olajhoz, egy­hamar feladnák a fehér tele­pesek a reménytelen harcot. Erre azonban sem Nagy-Bri- tannia, sem a nemzetközös­ség több, fehér lakosú or­szága nem hajlandó. Érdekes volt megfigyelni, hogy az angol polgári sajtó a dél-afrikai vitáról a közvé­lemény figyelmét el akarván terelni, óriási teret szentelt az „Amin-ügynek”. Ellenőriz­hetetlen és fantasztikus hí­reket közöltek arról, hogy az ugandai elnök — akit Lon­donban nemkívánatos sze­mélynek tartanak — minden­képp el akar jutni az angol fővárosba (ha nem repülőgé­pen, akkor hajón ...) és be akar toppanni a Lancaster House-ba, az értekezlet szín­helyére. Idi Amin a megbíz- h'atóbbnak látszó értesülések szerint ki sem mozdult Ugan­dából ... Az egész „jön? nem jön, kiutasítják?” — játék csak arra volt jó, hogy az af­rikai angol gondokat leplez­zék, s hogy a nemzetközös­ség afrikai tagjainak állás- foglalásait a sajtóban háttér ­Bülent Ecevit, a török köz- társasági néppárt vezetője Hívei : :: — uuvnvaigasa közepette jelenti be, hogy pártjának si. került megszereznie az ab­szolút többséget, így egyedül alakíthat kormányt. (Képtávírónkon érkezett.) be szorítsák. Amint vége lett a nemzetközösség dél-afrikai vitájának, felhagytak a pol­gári sajtóban az „Amin-ügy- gyel” is. 3. Mi a hatása az amerikai tévében közvetített első Cast- ro-interjúnak? A kubai—amerikai viszony­ban, amelyet majdnem más­fél évtizedig szikrázóan ellen, ségesnek lehetett mondani, mostanában minden hét újabb előrelépéssel szolgál. Még ha egyik-másiknak nincs is közvetlenül mérhető követ­kezménye, mint például Fi­del Castro terjedelmes és iz­galmas, őszinte és sok érde­kes részletet feltáró televízió­nyilatkozata, amelyet először láthattak képernyőiken az amerikai nézők tízmilliói. A washingtoni jelentések a té­véközvetítés visszhangjáról először is azt emelik ki. hogy az átlagnézőt meglepte Fidel Castro megnyerő, fiatalos kül­seje, s az ember, akiről eddig annyi rosszat hallott, most kellemes hangon megszólalt, rendkívül meggyőzően érvel­ve. Castro bizonyította, hogy az amerikai reakció, még az Eisenhower—Nixon korszak­ban milyen kíméletlenül, mi­lyen jogtalanul tört a kubai népre. Vagy hogy milyen gyilkos merényleteket szerve, zett a CIA Castro ellen, az utolsó a 70-es évek elején történt. (Megjegyzendő, hogy a hivatalos Washington is el­ismert vagy nyolcat a Castro elleni akciók közül...) A washingtoni visszhangban az áll. hogy az amerikai nézők meglepve hallották a kubai vezető válaszait az Angolá­ban tartózkodó kubai fiata­lokról csakúgy, mint arról, hogy hány fogoly tölti sza­badságvesztés büntetését azért, mert a kubai szocia­lista rendszer ellen próbált fordulni. Castro kifejezte re­ményét, hogy Carter elnök alatt a kubai—amerikai kap­csolatok normalizálódnak, de azt is hozzátette, hogy ez jobbára csak egy későbbi időszakban következhet be. Az amerikai tévénézők vé­gül azt is láthatták, hallhat­ták, hogy Fidel Castro hitet tett a Szovjeunióval való szó. ros barátság és együttműkö­dés mellett. A legfontosabb a kubai- amerikai viszony kedvezőbb alakításában, hogy az USA megszüntesse a szocialista szigetországgal szembeni em­bargót, s hogy normális ala­pokra helyezze a két ország kereskedelmét. pAlfy József BUDAPEST A Fülöp-szigeti Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmá­ból Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte Ferdinand E. Marcos elnököt. (MTI). MOSZKVA Moszkvában szombaton közzétették a Szovjetunió új állami himnuszának szövegét. A szöveget a legfelsőbb ta­nács elnöksége törvényerejű rendelettel hagyta jóvá. STOCKHOLM A svéd polgári repülés pi­lótáinak szövetsége tiltako­zott a svéd kormány döntése ellen, mely szerint nem ad­ják ki a Szovjetuniónak Va- szilij Szoszmovszkijt, aki má­jus 26-án Svédországba térí­tette az Aeroflot AN—24-es belföldi járatát. A szövetség képviselője a Svenska Dag­bladet című stockholmi napi­lapnak adott nyilatkozatában kifejtette: Svédország ezek után nem számíthat arra, hogy repülőgép-eltérítés el­len harcoló országnak tekint­sék. VARSÓ A lengyel kormány elnök­ségi ülést tartott, amelyen a beruházási fegyelem kérdé­seivel és egyes nagyberuhá­zásokkal foglalkozott. Az el­nökség úgy döntött, hogy le­állítja azokat a helyi beru­házásokat, amelyeket nem a nemzeti bank finanszíroz. A leállítot építkezések beruhá­zási igénye mintegy három- milliárd zlotyt tesz ki, és ez­zel a megtakarításon kívül a kormány elnöksége jelentős építési kapacitást szabadított fel, amellyel a lakásépítések tempóját lehet növelni. A le­állított tervek elsősorban hi­vatali épületek építését irá­nyozták elő. A tervek szerint jövőre újabb beruházási kor­látozásokkal segítik elő a lakásépítési program megva­lósítását. Hollandia: Véget ért a túszdráma Két túsz és hat dél-malu- kui fegyveres életét vesztette, további négy túsz és két ka­tona pedig megsebesült, ami­kor szombaton hajnali öt órakor a holland tengerész- gyalogság megrohamozta a Groningen közelében vesz­teglő vonatot és kiszabadítot­ta a félszáz túszt. Ezzel egy- időben a tengerészgyalogság a bovensmildei iskolánál is rohamot indított — itt áldo­zatok nélkül sikerült kisza­badítani a túszokat. Az ak­cióra a túszdráma huszadik napjának reggelén került sor, azt követően, hogy a hatóságok és a kijelölt köz­vetítők szerint is mindenfaj­ta tárgyalási kísérlet teljes kudarcot vallott. Joop den Uyl holland mi­niszterelnök és Andreas van Agt igazságügyminiszter saj­tókonferenciát tartott szom­bat délelőtt Hágában a túsz­dráma befejeztével. Mint el­mondották, a kormány az éj­jeli órákban határozta el a fegyveres akciót a két helyen őrzött, több mint félszáz túsz kiszabadítására, mivel más lehetőség már nem mutatko­zott. A túszok fizikai és ideg­állapota rohamosan romlott, ugyanakkor az őket őrző dél- malukuiak is egyre féktele­nebbnek mutatkoztak, így at­tól lehetett tartani, hogy a fegyveresek megkezdik a tú­szok kivégzését. A kormány minden más lehetőséggel megpróbálkozott, de nem fo­gadhatta el a dél-malukuiak követeléseit. Den Uyl nyuga­lomra intett és azt mondotta, hogy a kormány haladéktala­nul meg akarja kezdeni a párbeszédet az országban élő mintegy negyvenezer dél-rna- lukui képviselőivel arról, ho­gyan lehetne elősegíteni a problémák megoldását, beil­leszkedésüket az ország tár­sadalmába. Manusama, a dél-malukui „emigráns köztársaság” elnö­ke tv-nyilatkozatában ugyan­csak nyugalmat kért, hangoz­tatva, hogy egy, a felfűtött ’érzelmekből fakadó akció esetleg újabb áldozatokat kö­vetelné. A dél-malukui ve­zető ugyanakkor nem fogad­ta el a kormány érvelését ar­ról, hogy nem volt más meg­oldás. A nemzetiségi csoport egyes szervezetei máris írá­sos tiltakozást juttattak el a kormányhoz, a sajtóihoz, a rádióhoz és a televízióhoz. «A holland televízió még szombaton délelőtt képeket közölt a hajnali akcióról. A bovensmildei iskolához a megadott időpontban négy páncélautó érkezett, további páncélosokat biztosításra ren­deltek ki. Az autókból tüzet nyitottak az épületre, egy páncélos pedig betörte a fő­bejáratot. A tengerészgyalo­gosok behatoltak az épület­be, ahonnan géppisztolytűz hallatszott, de alig másfél perccel később már kihurcol­ták onnan az első fegyverest. Ketten nyilván álmukból éb­redtek fel, őket alsóruhában fogták el. A túszok az épület egy másik részén voltak, így semmi bántódásuk nem esett. Az egész akció mindössze ki­lenc percig tartott. Nem világos egyelőre, mi történt a vonattal. A támadó katonák a tüzet elsősorban a vonat vezetőfülkéjére irányí­tották, ahol a dél-malukui fegyveresek őrséget tartottak és sok találat érte az első osztályú szakaszt is, ahol a fegyveresek pihenője volt. A túszok lakóhelyéül szolgáló szakaszok nem mutattak kí­vülről golyónyomokat, így nem világos, hogyan vesztet­te életét a két túsz. Itt is rendkívül rövid idő alatt vé­gétért a fegyveres akció, a vonathoz azonnal vöröske­resztes páncélautók érkeztek a sérültekért, akiket mentő­autók vittek tovább, a gro- ningeni egyetemi kórházba. A többi túszt autóbusszal szállították ugyanoda. Elszállítják a fegyveres akció egyik sérültjét. (Képtávírónkon érkezett.) Hétfő: Moszkvába érkezett Guiringaud francia külügy­miniszter — Törökországban a választásokon Ecevit köz- társasági néppártja győzött Kedd: Kádár János tárgyalásai Rómában Andreotti mi­niszterelnökkel — Begint, a Likud tömb vezetőjét bízták meg az új izraeli kormány megalakításával. Szerda: Kádár János találkozott Enrico Berlinguerrel, az OKP főtitkárával — Londonban megkezdődött a nemzet, közösség csúcstalálkozója Csütörtök: Kádár János VI. Pál pápánál járt — Véget ért Berlinben a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttsé­gének tárgyalása Péntek: Leonyid Brezsnyev fogadta Fahmi egyiptomi külügyminisztert — Washingtonban a szovjet—amerikai kereskedelemről tárgyal a két ország közös kereskedelmi bizottsága Szombat: A hollandiai túszdráma véres véget ért — Genscher nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban, majd Párizsban tárgyalt moszkvai útja előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom