Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

A ífepÚJSÁG 1977. június 5. magazin magazin magazin Fehér ital Képünkön: csehszlovák gyártmányú tejporkészitö berendezés Az egyik legfontosabb em­beri táplálék a tej, amely mindazokat az anyagokat tar­talmazza, amik nélkülözhe­tetlenek a növekedéshez és a fejlődésihez. Bőven vannak benne könnyen emészthető, teljes értékű állati fehérjék — ezek akár a húst is helyet­tesíthetik —, és a szervezet energiaszükségletének a ki­elégítését biztosító létfontos­ságú tápanyagok, vitaminok, zsírsavak, ásványi sók és aminósavak. Tejet minden életkorban és minden mennyiségben fo­gyaszthatunk. Napi egy deci­liter tej fedezi a szervezet fehérje-, A- és D-vitamin- szükségletét, de jelentős mennyiséget tartalmaz az igen fontos Bo és Bj vitami­nokból is. iA tej útja a fogyasztóig meglehetősen hosszú és bo­nyolult, bár a frissen fejt tej 24, legkésőbb 48 órán belül az üzletekbe kerül. A nagyüze­mek gépesített tehenészetei­ben zárt rendszerben, hűtő- berendezéssel ellátott tejhá­zakban gyűjtik össze és hő­szigetelt tartálykocsikban szállítják. A begyűjtött tejet a tejipar pasztörizája — 70— 80 C fok közötti hőmérséklet­re hevíti — majd csomagolja és az ellenőrzött minőségű árut a boltokba szállítja. Kiszámították, hogy ha­zánkban évente _4,8 kilo­gramm tejfehérje jut egy fő­re (1 liter tej kb. 3,5 gramm fehérjét tartalmaz.) Ez mint­egy 55—60 százaléka annak a mennyiségnek, amely ideális lenne. Franciaországban, az NSZK-ban, Svájcban az évi egy főre jutó fehérjefogyasz­tás 8—9 kilogramm között van. iA pasztőrözés ellenére a tej gyorsan romló élelmiszer. Külföldön már régóta ismert a pillanathevítéssel tartósí­tott steril tej, amikor is a te­jet néhány másodpercre 130— 140 fokra hevítik és ugyan­ilyen gyorsan le is hűtik. A hőkezelés hatására a káros baktériumok elpusztulnak, de a rövid hőhatás miatt a vita­minok, tápanyagok sértetle­nek maradnak. Különösen a nyári időszak­ban, amikor gyorsan sava- nyodik a tej, érdemes tejport használni. A tej víztartalmát eltávolítják, tápanyagai fehér por alakjában maradnak vissza, amely vízzel gyorsan tejjé alakítható. Tápérték szempontjából ez is teljes ér­tékű tej. Mímííé A bambusz művészete Vietnami háziipari szövetkezetben készül a bambuszszövés Amerikai kutatók a száj- és garatműtétekhez új altatá- si módszert dolgoztak ki. Száj- és garatműtétek köz­ben nehéz a beteget hosszas- sabban altatni, mert a szük­séges anyagokat ki kellene lélegeznie, ez viszont lehetet­len, ha a sebész a szájában és a garatjában dolgozik. Egy véletlen felfedezés azt mu­tatta, hogy az éter és az egyéb inhalációs szerek szili- konguminát könnyen átha­tolnak. Műtét közben a ka­ron vagy a lábszáron ép ütő­eret és egy vivőeret szilikon­gumitömlővel kötnek össze, és az altatószert a tömlőt kö­rülvevő kamrába vezetik. A szer a tömlő falán át jut a vérkeringésbe. A bambusz vagy bambusz­nád a legnagyobb termetű pázsifűféle növény. Számos faja közül a legtöbb Dél- és Kelet-Ázsiában, Indiában, Hátsó-Indiában, valamint Ja­pánban él. A bambusz jel­lemző tulajdonsága; hogy igen gyorsan nő, van olyan is, amelyik tavasszal egy nap alatt 15—35 centimétert nő, az egyik hátsó indiai faj pe­dig egy hónap alatt 22 mé­ter mágasságot ér el. Szára belül üres, de csomói van­nak, s gyors növése ellenére is rendkívül tömött, szívós fája van. A délkelet-ázsiai népeknek a bambusz még ma is nélkü­lözhetetlen anyag. Ebből épí­tenek házakat, bambuszoszlo­pokon nyugszik a bambusz­gerendákból szerkesztett te­tő. Bambuszhasítékokból fon­nak ponyvákat, és ebből van a ház fala, padlózata. Rend­kívül ügyesen készítenek bambuszból bútorokat. A há­zakban a fát, mint anyagot, általában a bambusz helyet­tesíti, ebből készülnek a ko­sarak, korsók, dobozok, evő­pálcikák, seprű, lapát, villa stb. Az elszenesített bambusz kitűnő faszén, friss hajtása­it pedig főzeléknek dolgoz­zák fel. Bambuszból készül a hajó vagy csónak számos ré­sze, az evező nyele, a vitorla, bordázata, sőt, még az árbőc is. Életmentés mesterséges holddal Az információátvitel cél­jaira szolgáló mesterséges holdakkal kapcsolatban fel­merült a gondolat, hogy fel lehetne használni azokat a veszélybe jutott hajók, repü­lőgépek mentésében: riasztó jeleket továbbíthatnának a mentőállomásoknak. A közel­múltig csak nagyon kevés történt az elgondolás gyakor­lati megvalósítása érdekében. Nemrégiben azonban az an­gol posta bejelentette, hogy már nincs akadálya egy URH-információs rendszer kialakításának. Ez a rendszer két, az egyenlítő mentén egy­mástól mintegy 40 foknyira álló, az égen látszólag moz­dulatlan szinkronholdat tar­talmaz. A segélynyújtás a követke­zőképpen történnék: a földi állomás meghatározott időkö­zönként bizonyos impulzuso- gat sugározna, amelyéket a hold visszasugározna az el­lenőrzött területre — ez lehet például az Atlanti-óceán északi vagy déli része. A ve­szélyben lévő hajó vagy re­pülőgép mentő-rádióberende- zése felvenné ezt a jelzést, és pontosan meghatározott idő elteltével maga is kibocsáta- na ugyanilyen jeleket. Ezt követné az azonossági adatok közlése. Altatás Babahazak Az angol Hunt házaspár az utolsó száz év építészeti stí­lusában készített többszáz babaházat, amelynek szobáit apró bútorokkal be is rendezték Földünket éppen úgy, mint a naprendszer összes többi bolygóit is, állandóan éri a Napról érkező ún. napszél. Ez lényegében protonokból és elektronokból álló gázáram­lás, amely óránként 400—500 kilométeres sebességgel ro­han el a Föld mellett. A Föld felszínét a napszél nem éri el, mert a légkörnek már a felső rétegei teljesen felfog­ják. A részecskék sűrűsége a napszélben elég jelentékeny. 5 részecske jut minden köb- centiméterre. A napszél mai tudásunk szerint a Napot övező magas hőmérsékletű Nap-koronának felső rétegé­ből származik. XIX. században a feudális társadalom elleni ösztönös paraszti tiltakozás egyik formája a betyárélet volt. Aki nem tudott a jobbágyi kötöttségekben élni, nem akart idegen országban császári zsoldosként szolgálni, vagy összeütközésbe került a hatóságokkal, az gyakran vá­lasztotta a társadalomkívüliségnek ezt a módját. A szegény- legények sokszor a nemzeti ellenállás népi hőseinek számí­tottak. A jobbágysorban élő, kiuzsorázott parasztság a maga emberi álmait érezte bennük megtestesülni. A betyárok har­coltak a fennálló renddel szemben és a maguk romantikus módján le akarták rombolni azt. Elsősorban a gazdagokat fosztogatták, a falvak és puszták szegényei ezért segítették, támogatták őket. Vidékünkön a múlt század 30-as éveiben Sobri Jóska volt a leghíresebb betyár. Eredetileg Pap Józsefnek hívták, Ugo- don született 1809-ben Kisebb lopásokért két évre bezárták a zirci börtönbe 1834-ben. Innen sikerült megszöknie, és ezután választotta a betyáréletet. Olyan hírre tett szert, hogy a környék betyárai, Milfaisz, Mógor, Pap Andor csat­lakoztak hozzá. Elsősorban Sopron, Vas, Veszprém és Győr megyékben tevékenykedtek. Utolsó nagy rablásuk Hunkár Antal, Veszprém megyei földesúr kirablása volt — ez okozta a vesztüket is. A nádor ugyanis nagy számú katonaságot és zsandárságof rendelt kézrekerítésükre. A dunántúli várme­gyékben statárium lépett életbe. Sobrira és társaira magas vérdíjat tűztek ki. Hunkár Antal kirablásáról levéltárunk több levelet őriz, amelyeket Csapó Dánielnek írt sógora, Gindly Antal. A gyors híradást azért tartotta szükségesnek Gindly, hogy Tol­na vármegye nemesei is készüljenek fel az esetleges betyár­támadásra. „Javaitokat, pénzeiteket jó előre ellátni, biztos helyre hordani talán nem fog ártani” — tanácsolta. Az első levél a rablásról 1836. október 12-én kelt. „Tudtodra adni kívánom azon szomorú hírt, hogy folyó hónak 8-ik éjjelén szeretett barátunk, Hunkár Antal házában meglepetvén, csúfosan kiraboltatott Sobri s társai által.” Az egész csapat megszállta a házat, méghozzá úgy, hogy „kiki a rablók kö­zül -kötelességét előre” tudta. Sobri Hunkárral foglalkozott: „felvont dupla pisztolt mellének szegezvén az úrnak, pa- rancsola nekie. minden pénzét s ezüstjét elől adni”. Egy másik betyár „az asszonyi ékességeket elől kérvén az asz- szonyságtól, s minden, ami nékiek megtetszett összeszed­ték,... de még az asszonynak jegygyűrűjét is ujjáról lehúz­ván.” Hunkárt ezután leparancsolták a pincébe, ahol a be­tyárok „magokat felborozván” eltávoztak, „az urat ottan bézárván”. Gindly 1836. október 22-i levelében részletesen is leírja a rablást, ekkor ugyanis már beszélt Hunkárral, mert tőle akarta megtudni, „hogy történhete ily csúfos kirablása, ki­nek 17 fegyvere készen állott a rablók megköszöntésére”. Az eset ünnepnap előtt való estén történt, amikor a cselédek nem tartózkodtak otthon. A betyárok előzőleg megfigyelték, hogy Hunkár minden este megnézi a lovait, és ezért kint található az udvaron. Itt lepték meg „s azonnal körülvették — szárnyalták inkább, s így kísérték fel a grádicson, s ma­goknak mindent felnyittattak, dúltak-fúltak minden javai­ban.” A levél részletes leírást ad a betyárok viseletéről: „A rablók igen könnyen ösmerhetők — mindannyian kanás/ szűrben, dupla puska, két pisztol, s baltával felfegyverke­zettek, s fehér hosszú rojtos gatya” van rajtuk. „Úri forma magas tetejű kalap, de nem igen nagy karimával, széles fe­kete pántlika ratja két arany, s ezüst zsinór forma belé sző­ve”. A beszámoló szerint annyira meglepte Hunkárt az egy­formaságuk, hogy azt hitte először, a vármegye pandúrjai. Mondta is nekik: „no ideje is már, hogy ide is tekintettek egyszer.” Gindly hírül adta Csapónak, hogy Milfaiszt közben se­besülten egy kocsmában elfogták. Megtalálták nála Hunkár 700 forintját, és több arany holmiját. Milfaisz, aki a leírás szerint „különös szép fiatalember”, mindent bevallott. A statáriális bíróság azonnali akasztásra ítélte. A levél részle­tesen szól a betyárok üldözéséről is. „Itt 20 ezer ember, amint mondatik 4 regimentbeli katonasággal hajtja 10 na­pig, s minden kikutattatik, a legkisebb csárda is... kerületi vadászat tartatik 3—4 vármegyékben, azzal a bizodalom- mal”, hogy a rablók nem tudnak átmenni a gyűrűn, A Du­nát egész hosszában dragonyosokkal rakták meg. Gindly Antal harmadik levele 1837. január 10-én kelt. Örömmel közli, hogy Hunkár elrabolt vagyonának nagy ré­sze megkerült. „A fő orgazda egy számadó magyar juhász volt Veszprém vármegye szélén.” Itt „megfogatott két rabló — u. m. személyes leírásaik szerint is olvasható első Nagy János — alias Mógor, második Kiss Jancsi — alias Fűmag vagy Kalarábi.” Sobriról még egyelőre semmi hírt sem hal­lott Gindly. „Minden elkövettetik, hogy Pap Andor meg- kapattassék, ennek fejére 200 frt vagyon ígérve.” A következő levélben Gindly Antal már Csapó Dánieltől vár híreket, mivel Sobri a lápafői erdőbe menekült. „Sok­féle a hír, de egy sem bizonyos! Innend 50 gyalog katona 4 nap előtt már kiindult, ama Szakcs tájékán tanyázó rabló cimbora elfogására, két főtisztekkel” — írta. ■ obri és több társa valóban a lápafői erdőbe menekült. Itt sikerült 1837. február 17-én ártalmatlanná tenni. A többszörös túlerőben lévő katonaság körülkerítette az erdőben rejtőzködő betyárokat. Három órás tűzharc alakult ki. Az egykorú leírás szerint „midőn Sobri látta már, hogy elfogták, először a hozzá közeledő kapitányra sze­gezte pisztolyát, s mielőtt elsütné, visszafordítván úgy meg­lőtte magát, hogy a golyóbis szívén is keresztül hatván, azonnal kimúlt a világból.” DR. KISASSZONDY ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom