Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

Mai számunkból a minisztertanács tárgyalta (3. old.) ELŐZETES AZ ŐSZI- TÉLI DIVATRÓL (4. old.) OLVASÓSZOLGALAT SZEKSZÁRD, MÉREY LAKÓTELEP (3. old.) Az építők ünnepe NEM vállaikozhatom arra, hogy meghatározzam, mióta tartanak az építőipar dolgozói ünnepséget így nyár elején. Hiszen a századforduló táján, sőt az azt megelőző időkről is vannak ismereteink: az építők, a kőművesek, segédmunkások, ácsok, kubikosok szerettek társaságba verődni, s énekelni, szórakozni, légióként pedig politizálni. Az építőiparban különösen fontos volt a munkások szervezése, mert évtizedekkel ezelőtt a szakma szezonjellegű volt, illetőleg a politikai helyzet is meghatározta van-e munkája a kőművesnek. S nyil­vánvaló, hogy a munkásszervezeteknél elsők köpött hallhatunk az építőkről. így például megyénkben is. A tolnai építőmunkások majdnem fél évszázada, a leg­nagyobb munkanélküliség idején, amikor Kis-Ázsiában és a nyugati országokban voltak kénytelenek munkát vállalni, építették fel itthon, Tolnán művelődési ottho­nukat megtakarított pénzükből... Az építőipar munkásait mindig az összetartás jellemezte. Egymás segítése, tá­mogatása, az egyéni gondok közgonddá tétele megtaní­totta az embereket egymás tiszteletére, becsülésére... Harminc év óta az építők ünnepe más tartalmat ka­pott, de folytatják a régi szaktársak tisztességes példáját. Napjainkban, így juniális ünnepségeik idején még igen sok régi szaktárs jön össze a mai építőkkel. A harminc év alatt felnevelődött generációval találkozhatnak. Ilyenkor számvetést is készítenek. Ünnepi szónoklatok hangzanak majd el — ma, szombaton és holnap, vasár­nap —, emlékezve a régi szaktársak küzdelmes életére, összegezve mai eredményeinket. Esik majd szó a tenni­valókról is. A MAI építőknapi ünnepségeken van miről beszél­ni. Elsősorban a tennivalóikról, s csak utána arról, amin már túlvagyunk. Lakóházak, iskolák, gazdasági épüle­tek, gyárak, kórházak, utak, vízvezetékek, orvosi ren­delők, magtárak, nevelőotthonok, városnegyedek, új községi utcák hirdetik az építők, tervezők keze munká­jának sikerét. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy me­gyénk községeiben mindenütt mérni, értékelni tudjuk, hogy egy-egy évben mit végeztek el az építők. Tudjuk, azt is, hogy a lakosság nagy többsége elégedett az építők munkájával, hivatalos értékelésekből ismerjük, hogy egy-egy gyár, intézmény, lakótömb a célnak megfelel, a tervezett módon készült el a létesítmény. S amint számvetést készítünk, emlékeznünk kell a a tengernyi feladatra, amelyek az építők előtt, a meg­valósítás előtt állnak. Mai terveink, holnapi álmaink várnak megvalósításra. Isftierjük a közeli jövőt. Tudjuk, hogy a jelenlegi ötéves tervben még mennyi lakást kell készíteni. Ismerjük a kiemelt beruházások programját, légióként, hogy ezeknek a tervezett időben üzemelni kell. Ezért is fordul nemcsak a megye lakosságának, ha­nem az egész országnak a figyelme megyénkre. Itt van a paksi atomerőmű építkezése. Páratlan vállalkozás. Több ezren, szerte az országból jöttek az atomvárost fel­építeni. Gyors ütemben készül a megyeszékhelyen a húskombinát. Dombóvárott, Tamásiban új lakótelepek, iparnegyedek felépítése van még hátra. Simontornyán a bőrgyár rekonstrukcióját kell sürgősen befejezni. Tu­catnyi mezőgazdasági üzemben tervezik új állattartó telepek építését. Uj iskolák építése van soron, lakótele­pek tucatjait tervezzük. EZEN a hét végén az építőket ünnepeljük. Köszönt­jük azokat a mérnököket, munkásokat, akik nagy ter­veink szó szerinti építői. Azokat köszöntjük ma, akik holnapunkat építik.- Pj ­Észak—Dél konferencia Korlátozott Féléves előkészítés, más­fél éves tanácskozás, majd négy nap és négy éjszaka tartó kötélhúzás után pénte­ken hajnalban negyed há­romkor megszületett a fej­lett tőkés országok és a fej­lődő országok párizsi érte­kezletének záróokmánya: noha egyik tábor sem érte el egyetlen alapvető célkitű­zését sem, mindkét oldalon megkönnyebbüléssel fogad­ták, hogy legalább a nyílt összeomlást sikerült elkerül­ni és bizonyos konkrét rész- eredmények is születtek a maratoni megbeszélés-soro­zaton. Az értekezlet befejezését követően, az éjszakai órák­ban tett nyilatkozataikban a résztvevők eltérő hangot használtak. Patterson ja­maikai külügyminiszter pél­dául elégtelennek minősítet­te az eredményeket, a kon­ferencia semmiféle áttörést nem ért el az új gazdasági eredmények világrend irányában — mondotta. Az iraki külügy­miniszter, Tajeh Abdul Ka­rim „foltozgatásnak” minő­sítette a záróokmányt Perez Guerrero, a tizen­kilenc fejlődő országot tö­mörítő csoportot képviselő társelnök szerint a tanács­kozás „pozitív, de korláto­zott” eredményeket ért el, s ezeket nem lehet egybe­vetni a harmadik világ előtt álló problémák méreteivel. Maceachen, a nyolcakat képviselő kanadai társelnök „igen érdekesnek” minősítet­te a záróközleményt és úgy nyilatkozott, hogy az érte­kezlet jó légkörben zárult, még ha a nyolcak csalódtak is az energia kérdésében. Richard Cooper amerikai külügyminiszter-helyettes Perez Guerrero formulájá­val „pozitív, de korlátozott horderejű” eredményekről beszélt. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára pénteken fogadta Jorge del Pradot, a Perui Kom munista Párt főtitkárát Pedagógusok kitüntetése A nevelő-oktató munká­ban kiemelkedően tevékeny­kedő pedagógusokat tüntet­tek ki pénteken a Parla­ment kupolatermében. A pedagógusnap alkalmából rendezett ünnepségen részt vettek Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Ortutay Gyula akadémikus, az Elnö­ki Tanács tagja és Voksán József, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkára. Polinszky Károly oktatási miniszter köszöntötte a párt és a kormány nevében a megjelenteket, s velük az ország 220 ezer pedagógusát, Ezt követően tíz pedagó­gusnak átnyújtotta az Apá­czai Csere János-díjat. A kiváló Tanár címet és jel­vényt 66-an, a Kiváló Tanító címet és jelvényt 31-en és a Kiváló Óvónő címet és jel­vényt 23-an kapták meg. Kádár János fogadta Jorge Pradot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken fogadta a ha­zánkban tartózkodó Jorge del Pradot, a Perui Kommunista Párt főtitkárát. A szívélyes légkörben és az elvtársi együttműködés szellemében tartott találko­zón tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, vé­leménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozták a testvérpártok együttműködé­sének, a kommunista mozga­lom egysége erősítésének fontosságát. Megerősítették szolidaritásukat a Latin- Amerika demokratikus át­alakulásáért, az imperializ­mus, a fasizmus ellen küzdő népekkel, a hazafias, demok­ratikus erőkkel. Áttekintették a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Pe­rui Kommunista Párt hagyo­mányosan jó kapcsolatait, és megállapodtak a két pártnak a proletár internacionaliz­mus elvein alapuló együtt­működése továbbfejlesztésé­ben. Támogatják a két or­szágnak a békés egymás mel­lett élés szellemében fejlődő kapcsolatait, amelyek a két nép javát és a béke megszi­lárdítását szolgálják. A találkozón jelen volt Be- recz János, a KB külügyi osz­tályának vezetője. (MTI) 740 vagon borsószem Megkezdődött a nagy szezon Az első teherautókkal Fe­jér megyéből érkezett a zöldborsószem a Paksi Kon­zervgyárba, aztán a hét kö­zepén már Pusztahencse, Sárszentlőrinc és Pálfa is megindította borsócséplőit. Megkezdődött a konzervgyár legnagyobb feldolgozási sze­zonja. Eleinte egy feldolgo­zó gépsort üzemeltetnek a négyből. A jövő hét köze­pén viszont már minden gazdaság tud szállítani a gyárnak, összesen 41 borsó­cséplő gép mellől hordják az értékes, nélkülözhetetlen anyagot. Jó a terméskilátás. Ha nem keletkezne nagy elemi kár, vagy nem jönne perzselő aszály, a becslések szerint legalább 740 vagon borsószem kerülne be a konzervgyárba, s ez 112 va­gonnal több a tavaly feldol­gozott mennyiségnél. Sőt,'ha kedves az érésnek az idő­járás, akkor még több lehet a termés. Uj sterilizáló be­rendezést állítottak üzembe, így gyorsabban megy a fel­dolgozás, teljesen friss borsó kerül üvegekbe, dobozokba. Kint jártunk a pusztahen- csei Kossuth Tsz majorjá­ban, a cséplőgépnél. Éjjel­nappal kaszálják és cséplik a borsót, 58 hektár a vetés- terület. A szemet konténe­rekbe öntik és a szövetke­zet teherkocsija viszi Paks- ra az árut. Más szövetkeze­tekben is így történik: a gyár adja az alkalmas edényt, a gazdaság pedig fu­varoz. Olcsóbb és biztonsá­gosabb, mint idegen fuvar­ral. Nagyon kell sietni a fel­dolgozó üzemhez, hiszen ha­mar romló anyag a kifejtett borsó. A szezon heteiben nincs megállás sem a szán­tóföldön, sem a gyárban. G. J. Fotó: Gottvald Károly Ai új sterilizólóberendezés a gyárban Zárják az üvegeket az elöfözö és a sterilizáló között / A pusztahencsei cséplőtelep

Next

/
Oldalképek
Tartalom