Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-05 / 104. szám
1977. május 5. /TOLNÁN, , , TítPUJSAG 3 Hihetetlenül szorgalmasak A befejező munkálatokat végzi a Kiss-brigád Atomerőmű-építkezés A bemutatócsarnok Mondhatjuk bátran, hogy évek óta nagy figyelemmel kísérik megyénk lakói a paksi atomerőmű-építkezést. Az országban eddig épített hőerőművek is nagy vállalkozások voltak, hiszen mindegyik több milliárd forintba került, ugyanakkor rengeteg embert is foglalkoztattak a munkák, több éven át. A paksi munka különleges, hisz hazánk első atomerőművét építjük. Az ország szakemberei — építők és energetikusok, fizikusok és matematikusok, környezetvédelmiek és orvosok — ki tudná felsorolni milyen és hány szakma hogyan kapcsolódik, a nagy munkához — mindmind érdeklődnek a munkák haladásáról, egyáltalán: az erőművet szeretnék megismerni. Annyit a laikus is tud, hogy ez az erőmű hasonló, mint bármely hőerőmű, csakhogy itt nem gázzal, nem szénnel, nem olajjal, hanem hasadóanyaggal „fűtik” a „kazánokat”. Ez az érdekes, izgalmas. Illetékes szakkörök is jól tudják ezt, ezért születhetett az a határozat, hogy az atomerőművet és az építkezést is bemutató csarnokot építenek. Azaz egy olyan fedett épületet adnak a látogatóknak, ahol tablókon, képeken végigkísérhető az építkezés, ugyanakkor maketteken is be lelet mutatni az egész komplexumot, illetőleg az egyes részeket, kiszolgáló létesítményeket: miként kapcsolódik az erőmű az országos energia- rendszerbe. A jól berendezett csarnokban kisebb előadásokat is tarthatnak, itt igazítják majd el a csoportokat a látogatás előtt. Mert mondani sem kell, nemcsak, hogy nem kívánatos, hanem a sok építkezési berendezés, gép, munkahely miatt nem is tanácsos egyedül, kísérő nélkül sétálgatni, tanulmányozni a munkákat. A, látogatók, a szakemberek tehát nemcsak nagyobb biztonságban lehetnek majd az erőmű-építkezés tanulmányozásai során, hanem alaposabb eligazításban is részesülhetnek. Felvételünk a bemutatócsarnokot ábrázolja. A munkák állásáról arra lehet következtetni, hogy még az idén átadják az épületet rendeltetésének.-PjPéldául a retek Szükségünk van zöldségre. Mondják is, hogy együnk csak minél többet, mert elhízott az ország. Az étkezésre alkalmas zöldségféléket valakinek meg kell termelni. Mivel az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek nem termelnek elegendő mennyiségű friss, fogyasztásra alkalmas árut, akadtak vállalkozó kedvű, földterülettel rendelkező állampolgárok, akik a haszon reményében szabad idejükben zöldségféléket termelnek. Erre biztatja őket a zöldségprogram is. A zöldségkertészet sok gonddal jár: a termelő gyomlál, a barométert lesi, földet dob a sátor végén a fólialebenyre. Éjszaka felkel, mert lehűlt a levegő, és be kell kapcsolni a vészfűtést A retket különösképp mindenki szereti, már csak azért is, mert ez az első olyan primőr, amit a kispénzű ember is megengedhet magának. Retket sok helyütt termelnek, többek között Tengelicen, ahol a Szekszárd-Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ szakcsoportot is alakított tizenhat taggal. Az ÁFÉSZ- szel kötött szerződés szerint egy négyzetméterről nyolc csomó retket kötelesek leadni a termelők április 15-ig. Ezt teljesíteni lehet, ha optimális időben elvetik a magot, ha fűtik a fóliaházat, — tudniillik április elején ki kell ültetni a paradicsomot, merthogy azt is meg kell termelni valakinek. A szerződésben vállalt kötelezettségeiknek a tagok eleget tettek, a retek viszont április közepéig nem „futott ki”. Gáncs József szakcsoport-tag április 22-én 1355 csomó retket vitt az ÁFÉSZ tengelici felvásárlóhelyére, ahol szerinte abban a pillanatban megemelkedett ugyanannak a csomó reteknek az ára tíz százalékkal, amikor felrakták a ZÖLDÉRT kocsijára. Az első osztályú áruért Gáncs József két forintot kapott: a ZÖLDÉRT 2,20-ért vitte el Tengelicről. Ugyanezen a napon a szekszárdi üzletekben 3 forint 30 fillérért vehettünk egy csomó retket. A szerződés szerint: „Üzletre szállítás esetén 20 százalék, felvásárlóhelyre szállítás esetén 25 százalék a kisker. árból kerül levonásra.” Igaz, hogy van fuvarköltség, a felvásárló, értékesítő szervezeteket fenn kell tartani, s lehet, hogy a tengelici retek nem Szekszárdra, hanem Szegedre került, — hisz a TOLNAKER-ből éppen azért lett ZÖLDÉRT, hogy az országban lehetőleg mindenhova jusson mindenféle termékből. De Gáncs Józsefnek április 26-án még mindig volt fölösleges retke. Elvitte hát Paksra, ahol a helyi ÁFÉSZ felvásárlója a harmadosztályú áruért nem 90 fillért, hanem 1,20-at fizetett, — meglehet azért, mert Paks környékén nem terem elegendő retek. Mindez csupán azon múlik, mennyire szemfüles a termelő. Ha időben „kapcsol”, nem jár rosszul. De eddig csak munkáról, pénzről és éberségről volt szó. Az ÁFÉSZ a harmadosztályú retek csomójába tíz darabot kért. Noha a termelők nem tudják, a zöldség-gyümölcs szabványjegyzék szerint így kell tenni. Én a magam részéről csak olyan csomóval találkoztam, amiben öt retek volt. Hogy hogyan lett a Tengelicről elszállított tízes csomagból ötös? Ezt a matematikai feladatot nem merem megoldani, mert félek, hogy rosszindulattal vádolnak. A helyzet mindenesetre az, hogy egy ember termel, két felvásárló szervezet értékesít, — természetesen úgy, hogy közben nyereséghez jusson. (d. v. m.) Tulajdonképpen Kiss Gyula kubikosbrigádjának nincs „joga” elégedetlenkedni, hiszen a napokban átadták a Kánya-patakon, Értény község alatt az első hidat. A híd szép, feladatát minden bizonnyal jól látja el, a községből a Kánya-patak bal partjára vezető úton. Elbírja a legnehezebb traktort is. Ugyanakkor a patakmeder kialakítása mentesíti az alacsonyan fekvő házakat és kerteket a nagy esőzések miatti talajvíztől. A Kiss-brigád mégis elégedetlen. Nincs munkájuk, rendszertelen az anyagellátás, ezért aztán a keresetük sem kielégítő. Sőt. egyenesen kevés. Úgy mondja a Dózsa György-brigád vezetője, hogy a múlt hónapban, tisztán még az ezer forintot is alig haladták túl, ami mondani sem kell, még „a hideg vízre sem elég”, nemhogy kielégítse egy földmunkán dolgozó ember „szalonnaigényét”. Úgyhogy a brigád panaszra ment a vezetőséghez. Egv hónappal ezelőtt jelezték, ha nem változik a kereset, meg a munka- körülmény — azaz nem lesz elegendő anyag, meg építési, szerelési dolog, akkor veszik a kalapot és továbbállnak. Keresik a jó kubikosbrigádokat, kiváltképpen az olyant, mint Kiss Gyula brigádja. Értik a kubikmunka minden fortélyát. Például rézsüt metszenek, árkot ásnak, betonoznak, köveznek — mindent, ami sorra jön, szépen megcsinálnák. Akkor van baj, ha a munkához nincsen anyag. Három napja nem kapnak betont. A zsaluzatot, azaz a beton helyét elkészítették. Nem hozzák a betont. A követ, amit a híd alá dolgoznak be, ötven lépésről, tróglival hordják a helyszínre. Elképzelhető, estére kelve „annyira megnyúlik a kezünk, hogy a bokánknál lóg az ujjunk”. — mondják az emberek. Perigazítása” után — mondotta az igazgató — személyi kérdésekben is dönteni kell, hiszen a munkaellátás, az anyagkérdés leggyakrabban a munkahelyi irányító emberek képességével függ össze... A vízitársulatra nagy feladatok várnák az idén. Nem mindegy tehát, hogy a dolgozók elégedettek-e a keresettel, a munkaellátással, a munkaszervezéssel. A vezetőség sürgős' intézkedése nyomán a brigád minden bizonnyal lemond arról, hogy munkahelyet változtat — bár kapva-kapnának utánuk. De őket, akik tizenöt-húsz éve a cégnél koptatják már a földet, kár volna elengedni. Egyébként nem is nagyon akarnak menni. Úgy véljük, hogy csak ijesztgetik a vezetőséget. Az ezer forint körüli havi kereset, meg a munka-, a dologhiány úgy tűnik nem nagyon ijesztgeti a vezetőket... Az ügy ugyanis egyhónapos. Megérett az igazságos elintézésre. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Bakó Jenő Bonyhád Gyorsmosoda, . GELKA Uj városunk, Bonyhád egyik legnagyobb lakótelepén a Fáy András telepen évek óta gondot okozott az áruellátás. A Népbolt Vállalatnak jelenleg is van ott egy kis üzlete, de a megnövekedett igényeket nem tudja kiszolgálni. A Bonyhád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet a városi tanáccsal közösen megkezdte az egyik huszonnégy lakásos épület földszintjén egy 180 négyzetméteres eladóterű ABC-áruház kialakítását. Az áruházat még az idén átadják a vásárlóknak. A beruházáshoz az ÁFÉSZ 1 millió 920 ezer forinttal, a tanács mintegy 700 ezer forinttal járul hozzá. Az új ABC- áruház profilja az élelmiszer és kis mértékben a napi szükségleti cikkek árusítása lesz. Az áruház azonban a lakótelepen és környékén élő mintegy 2500 ember igényeit nem tudja elkészülte után sem maradéktalanul kielégíteni. A távlati tervekben ezért szerepel a kereskedelmi hálózat további bővítése. Ideiglenes helyen, rossz körülmények között üzemelt eddig a GELKA-szerviz is Bonyhádon. Az új lakótelep egy másik 24 lakásos házának földszintjén alakítják ki az új GELKA-szerviz helyiségeit és itt lesz a Patyolat gyorsmosó szalonja. Eddig Bonyhádon csak Patyolatfelvevőhely volt, az új gyorsmosó szalon jelentősen javítja a város szolgáltatási helyzetét. A GELKA és a gyorsmosó szalon átadását december 31-re tervezik. sze rmW egyéb munkaszervezési, anyagellátási gond is van, dehát mindezeket elmondták a vezetőségnek, s úgy látják, nincs változás. Kolozs Istvánnál, a Kapos—Koppányvölgyi Vízitársulat igazgatójánál jártunk Kiss Gyula brigádjának ügyével. „Sajnos, valóban az a helyzet, hogy az emberek keveset kerestek. Bár a január, február, március hónapok fagyosak, a mi számunkra nem kedvezők, mégis többet kellene az embereknek keresni. Vizsgáljuk az ügyet, igen rövid idő múltán válaszolunk a brigádnak, rendezzük a fizetést” — mondja Kolozs elvtárs. Olyan helyzet is előállott, hogy a volt dombóvári brigádok azonos munkavégzése mellett, mint amit a tamásiak végeztek, háromszáz forinttal is többet kerestek. A normákat. a teljesítményeket, és a nyilvántartásokat — mert úgy tűnik, hogy a ceruza egyes helyeken vastagon, vagy vékonyan fog — rendezik. És az adminisztráció „elAMIKOR jó tizenhárom évvel ezelőtt az elsős gimnazista Német János a varrószékre ült és ismerkedett a labdavarrás tudományával, nem gondolta, hogy a labdagyártás lesz a szakmája. Az meg egyáltalán eszébe se juthatott, hogy valamikor a földgolyó másik felén ő fogja tanítani a labdavarrókat. Az út időben nem volt túlságosan hosszú, annál változatosabb. A gimnázium négy éve alatt hetenkint egy napot töltött — gyakorlati foglalkozáson — a Simontornyai Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalatnál. Mire eljött az érettségi, a labdagyártás minden munkafázisával megismerkedett. Természetes, hogy az üzemet választotta munkahelyéül. Szíjgyártó szakmunkásvizsga, bőrvegyészeti technikusvizsga — közben munka a műszaki osztályon, majd labdavarróként félév, aztán művezetői beosztás, végül technológusi munkakör. — Befutottunk a labdával a világpiacra — mondja. — Az igény egyre nagyobb, kielégíteni nem tudjuk. A gyártáshoz az ARTEX Vietnamban talált kapacitást, a megoldás: Mi készítjük, szabjuk az alkatrészeket és mi végezzük a megvarrt labdákon a befejező műveleteket. Természetes, nekünk kell segíteni azt, hogy Vietnamban megtanuljanak labdát varrni. Tőlünk küldtek ki két varrószéket, mintaként, ennek alapján készítették el a vietnamiak az övéiket. Kollégám, Lúkszits Ferenc az ARTEX szakembere már az ősszel kint volt egy hónapig Vietnamban beindítani a munkát, most ketten mentünk. Az északi országrészben finomír tani a dolgokat, délen pedig elindítani a labdavarrást. Nan-Dingben , ahol már az ősz óta dolgoztak négyszázan, lehetett lemérni. Itt egy hónapot töltöttünk és tapasztaltuk, hogy jól megtanulták a labdavarrás mesterségét. Hihetetlenül szorgalmasak itt. Délen azonban nehezebb dolgunk volt. De a végén már úgy láttuk, itt is sikerült jól elindítani a munkát. Északon is. Délen is ma még az üzemekben varrják a labdát, de később ők is megszervezik a bedolgozó rendszert. Tőlünk hetenként egy szállítmány alkatrész megy repülőgéppel Vietnamba és természetes, ahogy belejönnek, egyre többet küldünk. A vietnami elvtársak gazdag programról gondoskodtak. Elvittek bennünket a tengerpartra, több alkalommal színházba, számomra azonban a legemlékezetesebb a hanoi hadtörténeti múzeumban történt látogatásunk volt. Hosszasan elnézegettem a Dien Bien Phu-i csatáról készült makettet. Ezen a 9x19 kilométeres fennsíkon mérték a vietnami hazafiak a döntő csapást a franciákra. Alag- utakat fúrtak — néhol több kilométeren át — a francia erődök alá és úgy robbantották fel azokat. SOKAT tudnak rólunk, magyarokról. És láttam, kellemes meglepetés volt a vietnami elvtársak számára, amikor tapasztalták, hogy én sem vagyok tájékozatlan róluk. Hiszen éveken keresztül olvastam róluk az újságokban, láttam, hallottam a rá- dióban-tévében, persze akkor még nem tudtam, hogy alkalmam lesz személyesen is bepillantani a vietnami nép életébe. Nagyon örülök és kitüntetésnek veszem, hogy- ezt kiérdemeltem. Emlékezetes két hónap volt. (J) — Egy ilyen „kirándulás” egész életre szóló élmény... — Igen. Nekem különösen, hisz külföldön csak egyszer voltam, turistacsoporttal az NDK-ban. Most Moszkvába Ferihegyről indultunk, a szovjet fővárosban két napot időztünk, majd indulás a TU 154-gyel Kuvait, Bombay, Rangon érintésével Vi- entianéba, a laoszi fővárosba. Ott átszálltunk egy légcsavaros IL-gépre és azzal érkeztünk Hanoiba. Moszkvában mínusz 15 fok volt, Hanoiban tavasz várt bennünket, Délen meg 30—35 fok. Láttuk a háborús pusztításokat — Délen még kiégett tankokat, repülőgéproncsokat is — és nap mint nap tapasztaltuk, milyen nehéz körülmények között és mégis milyen nagy szorgalommal építi újjá hazáját a hős vietnami nép. — Eredményes volt munkájuk? — Ezt leginkább az északi A bemutatócsarnok a főépület tetejéről készített felvételen Átadták az értényi hidat Miért elégedetlen Kiss Gyula brigádja?
