Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-05 / 104. szám
G ráfi ka Valkó László grafikáit mutatja be a Stúdió Galéria, Budapesten. Műveiről igy ír Aknai Tamás művészettörténész: „... a művész eredendő kíváncsiságának arra a tájára vezetnek bennünket, ahol nem a fel-, hanem a megidézés, ahol nem a poézis, hanem a tárgyilagos és sokszor szenvtelen közlés, a szociológiai hitelű megállapítás ír körül lát- helyzeteket, ezek szegmentumait.” A képünkön látható Valkó-grafika címe: Emlékműterv. Közművelődési alap Az Országos Közművelődési Tanács elnöksége elfogadta a Kulturális Minisztérium előterjesztését, és a közművelődési alap céltámogatási keretéből 11 millió 123 ezer forint, fejlesztési keretéből pedig 250 ezer forint kiutalását engedélyezte. A Szolnok megyei Kunmadaras, családi klubkísérlet támogatására például 30 ezer forintot kap. Több kérést felülvizsgálnak, köztük a megyénkből beérkezett kérelmeket is. Az elnökség hozzájárult ahhoz, hogy az e félévben esedékes elnökségi üléseken folytassák a kérések megvitatását, hogy lehetővé tegyék a megfelelő elbírálást. Az 1975—76-ban kiutalt 16,7 millió forint sorsáról elmondták: az előírásoknak megfelelően, eredményesen hasznosították a pénzt. A szombathelyi Tanárképző Főiskola például a rendelkezésére bocsátott 650 ezer forintból fejlesztette tévéstúdióját, a Békés megyei Tanács a közművelődési alapból kapott 450 ezer forint egy részét a művelődés anyagi feltételeinek fejlesztésére fordította. Bőségesen kamatozott az ifjúsági táborok megszervezésére fordított pénz is: a táborozó munkásfiatalok és iskolai tanulók régészeti, néprajzi és természettudományi ismereteiket gyarapították, ugyanakkor hozzájárultak az országos jelentőségű régészeti ásatások befejezéséhez. Nyomatékosan felhívták a figyelmet: az igénylők az előírt időben hasznosítsák a kiutalt pénzt. Néhol — amint a beszámolóból kitűnt — nagyvonalúan kezelik. A harkányi bolgár—magyar testvériségi klub berendezésére, fölszerelésére folyósított 350 ezer forintból irodagépet és dísznövényeket is vásároltak. Az elnökség ezzel nem értett egyet. Közölte: a Kulturális Minisztérium és az OKT titkársága tájékoztatóban közli majd: milyen célra nem fordíthatják a támogatást. Ismertetik a felhasználásra vonatkozó szempontokat is. Ezzel mintegy kiegészítik a közművelődési alap céltámogatásának igénylésére vonatkozó irányelveket. Küldetés Ebben a hónapban kerül a mozik műsorára egy rendhagyó dokumentumfilm. Balczó Andrásról készítette Kosa Ferenc. Rendhagyó a dokumentumfilm, mert Kosa Ferenc a szokásos módszereket félretéve, újra próbálja fogalmazni benne a műfajt. Rendhagyó azért is, mert olyan sportcsillagról szól, aki nem a csúcsokat éli — befejezte sportpályafutását. De az előzetes hírekből ítélve, ez a dokumentumfilm nem egyszerűen a rendkívüli sikereket eíért sportolóról, hanem az eredmények mögött meghúzódó emberi küzdelmekről szól. Arról, hogy hogyan jut el az ember önmaga megvalósításáig, az igazi győzelemig. Zománc A Lampart Zománcipari Művek dolgozóinak lapja beszélgetést folytatott Fetzel Ferenccel, a bonyhádi gyár szakszervezeti bizottságának titkárával. A beszélgetés során szó esett a munkaerőgondokról is az új programról, a zománcedény-fejlesz- tési tervről. A munkaerőgondokról szólva Fetzel Ferenc elmondta: a törzsgárda- tagok és a régebb óta a gyárban dolgozók megtartása bérrel és a munkahelyi légkörrel függ össze. „A kettő közül — úgy érzem — még mindig a bér a meghatározó.” A fejlesztési tervről is kifejtette a véleményét: „A zo- máncedény-fejlesztés nem tekinthető önmagában csak gyártmánykapacitás vagy a zománcozott kapacitás bővítésének. Ez felveti rögtön a savazökapacitás bővítését iSj ami egyébként adott. Már elindult a terület szanálásával, és belátható időn belül új, korszerű savazó lesz.” A tavalyi és az idei tervről így nyilatkozott: „Miután a tavalyi terv nem sikerült valami rózsásan, azt is be kellene valahol hozni. Nem lesz egyszerű dolog, az tény! De szerintem az erők okos, célszerű koncentrálásával el kell bírnunk és elfogjuk bírni! A gyár gárdája eddig is felülkerekedett különféle nehézségeken, és az a lényeg. Mert a gyár csak velük együtt gyár, nélkülük vas- és betonhalmaz. Érzik, tudják ezt dolgozóink is. az a komoly, felelősségtudó gárda, akikre eddig is minden körülmények között számítani lehetett.” Szövetkezeti Hírlap Az Ipari Szövetkezetek lapjában Sifter József tudósító számol be a dombóvári Unió Ipari Szövetkezetben biztosított művelődési lehetőségekről. Elsősorban a fiatalokéról, hisz a szövetkezet tagságának csaknem kétharmada harminc éven aluli. A vezetőség a művelődési igény kielégítését elsősorban a két ifjúsági klubon keresztül biztosítja. Az egyiket nemrég adták át a fiataloknak így annak hatása még nem mérhető. A régebbi, a Galaxis Klub már régebb óta működik és sokféle igényt elégít ki. Hetenként háromszor vannak foglalkozások — hétfőn és csütörtökön kötött programokkal. Szombatonként táncos .összejöveteleket és disco- műsorokat szerveznek. A klubon belül magnósklub és fotós- és filmszakkör is működik. A magnósklub riportokat készít a klubrádió részére. Ez az adás havonta egyszer jelentkezik. A magnósklub biztosítja a különböző ünnepségeken a zenei anyagot és a műsort. A fotó- filmszakkör tagjai rendszeresen részt vesznek a Dunántúli Filmszemle rendezvényein. Az elmúlt évben a közösség „Bálint Pali bácsi tanyája” címmel készített filmjével díjat nyert. Kisiparos Újság A lap a szakma kiváló tanulóiról közül tudósítást. A tudósítás bevezetőjében olvastuk: „A kisipari műhelyekben folyó szakmai oktatás a felszabadulás 32. évfordulója tiszteletére rendezett versenyen is tanúságot tett jó színvonaláról. A szakmát a mesterek mellett elsajátító fiatalok rendkívül kicsiny száma ellenére az országos döntőben és a megyei vetélkedőkön is megállták a helyüket. „A lapban közlik a Szakma Kiváló Tanulója verseny eredményeit. A hosszú névsort olvasva egy Tolna megyei névre bukkantunk. (Sajnos, csak egyre!) A lakatosszakmában az első helyet Bárdos László (mestere Könyves Károly) vívta ki magának. Magyar Konzervipar Ezzel a címmel jelent meg a konzervipar központi üzemi lapjában Ruppert János vállalati ellenőr, a vszt jogsegélyszolgálat vezetőjének cikke. A cikkíró részletesen beszámol annak a rövid időnek a tapasztalatairól, amely az alakulástól napjainkig eltelt a Paksi Konzervgyárban. A Paksi Konzervgyárban 1977. január elsején alakult meg a vállalati jogsegélyszolgálat, amelyről így írt Ruppert János: „Túlzás nélkül állíthatom: a szolgálat azon túl, hogy segítséget nyújt a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézésében, s ezzel csökkenti a munkaidő-kiesést, még egy fontos társadalmi feladatot is ellát, amit röviden így nevezhetünk: a jó munkahelyi közérzet kialakítása... Az elmúlt időszakban huszonkilenc dolgozó fordult hozzánk: huszonnégy fizikai, két alkalmazott és három fizikai nyugdíjas. Egy-egy dolgozó több kérést is előterjesztett, így tárgyuk szerint nyolc államigazgatási, tizenkét társadalombiztosítási, négy egyéb, két családjogi, hét munkajogi és két polgári jogi ügyben adtunk felvilágosítást, jártunk el, illetve készítettünk beadványt. Kukorica iparszerben Ezzel a címmel jelenik meg a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat lapja. Tolna megyében is több mezőgazdasági üzem tagja ennek a közös vállalatnak. De a hír, amit e lapban olvastunk, nemcsak nekik szól. Az ekevasról közöl a lap információt. Idei első számukban már foglalkoztak a magyar ekevaskérdéssel. Azóta újabb lépések történtek. Az illetékes tervezők és gyártók megbeszélést tartottak, amelyen megállapították: a mezőgazdasági gépgyártáshoz csak úgy lehet minőségi alapanyagot biztosítani, ha a KGM tárcaszinten kiemelt kérdésként kezeli ezt a problémát. A lap hangsúlyozza: ..Meggyőződésünk, hogy a magyar mezőgazdasági termelés gazdaságosságának egyik alapvető kérdése került, illetve kerül szőnyegre, és halad a megoldás felé.” És akkor összeesett a Józsi Levélrészlet. „Férjem 1976. október 19- én este negyed öt körül rosz- szul lett munkahelyén, beszélni többé nem tudott. A két ember, akivel egész nap dolgozott, otthagyták, azt mondják, úgy hitték, részeg ...” — * A munkatársak: Szabó Ferenc kocsis, Mészáros József rakodó. — Iszákos ember volt Ran- ga József? — Délelőtt, miközben rakodtunk, azt mondja a Jóska: ne vágjuk magasan a kazalt, menjünk lejjebb. Arra gondoltunk, bekapott ez a gyerek. Nem kérdeztük hol ivott, mert azt szokta mondani, hogy a száján. Másnapos lehetett, mert előző nap szabadságot vett ki a dorogi vásárra. — Ivott aznap? — Ivott-e, nem-e, nem tudjuk, nem láttuk. Mi délben elmentünk meleg kosztért, a Józsi táskakosztot evett. Úgy három óra tájt eltűnt, vagy húsz percre. Azt mondta, szomjas, vizet inna. Mit ivott, mit se nem láttuk. Mikor vissza >ött és mászott fel a kazalra már nem volt olyan, mint ahogy elment. — Hol lehet itt Bezzeg- pusztán bort, pálinkát kapni? — Ki hogyan szerzi, vagy hoz magának. Porzik a széna, kívánja az ember torka a folyadékot. — Szénát vittek az istállóba? — Azt. Lerakodtunk, s szóltak, hogy az irodából vigyünk át egy szekrényt a raktárba. Megemeltük, s akkor esett össze a Józsi. Mi csak néztünk. Mivel betegszállás nincs a pusztán, bevezettük az istállóba, hogy ne lássa az igazgató; igen kemény ember, ha italról van szó. A lóboxban a lóherszénára fektettük, mint afféle részeg embert. Nézze: emberek vagyunk mi is, berúgunk, alszunk rá két órát, aztán legfeljebb rossz a gyomor. A Jóska kegyetlenül szerette a szeszt, az alja seprőt is megitta. He berúgott, nyögött, gőgicsélt. Nem használt a szó, az volt a szava- járása: inkább a szesz öljön meg, mint a bika. — Este lett, kifogtak. — Kifogtunk, etettünk. Szóltunk neki: „Te Jóska, gyere haza!” Fordult egyet, motyogott magában. Nincs annyi hajunk szála, amennyit az az istállóban aludt. Hát itthagytuk. Tavaly nyáron úgy beszívott, hogy megfeketedett. El vitettük a mentővel, az apjáék meg majdnem ránk jöttek, hogy miért tettünk csúfot a fiúkkal. Ö meg visz- szajött és dicsekedett: az elvonókúrán az istennek se jött ki belőle az alkohol. „Odaért este hat órára az éjjeliőr. Bevezették a lóistállóba, egy ló helyére fektették — tégla az alja — beszélni nem tudott, csak mutatott úgy hazafelé irányba. Az éjjeliőr hajnalban jött haza, a házunk előtt ment el.” * Rafais Ferenc éjjeliőr. — Sokszor aludt Ranga József az istállóban? — Havonta úgy kétszer. Ilyenkor besegítettem az istállóba, elvettem tőle a gyú- fát, cigarettát, szemüveget, lefeküdt és betakartam. Ha éjjel felébredt, megkérdezte, hány óra, aztán vagy hazaballagott, vagy aludt tovább és hajnalban eljött velem. — Hol találta október 19- én? — Nézem egyszer — úgy sötétedéskor, — ki a fene kerékpározik a juhhodály sarkánál Hát a Ranga fogja a kormányt, rádől a biciklire, és áll egy nagy pocsétában. Kérdem tőle: Te Jóska, beteg vagy? Azt mondja, nem. Mozdult egyet, erre zsupsz! bele a pocsétába. A hónaljánál fogva emeltem ki, de bort nem éreztem rajta, mert hát a trágyának is szaga van. Jelentettem az esetet, azt mondták, majd észhez tér és hazamegy. Az igazgatóhelyettes fogta _a karját, én meg a hátán a kabátot és bevittük a lóistállóba. Kétrét hajtottam egy pokrócot. Ráesett, hasra feküdt. Hortyogott. Óránként benéztem hozzá: koma, még mindig nem gyógyultál meg? De semmi. Nekem — ugye — négykor lejárt a munkaidőm, de még akkor sem szólt semmit. Gondoltam: na, ez jól berúghatott. Persze tudni, nem tudtam semmit. — Hazafelé miért nem' szólt a feleségének? — Csak nem képzeli, hogy hajnalban, sötétben bezörgetek egy asszonyhoz? Az igazgatóhelyettes, meg Iker Jóska. a brigádvezető este 10-ig dolgoztak. Addig mindkettőnek ott állt az iroda előtt az autója, meg a gazdaság terepjárója. Én mint embertárs csak annyit tudok mondani: ha már a kocsijukat nem akarták bepiszkítani, a GAZ is jó lett volna. De ha szólnak, hát befogok és hazaviszem. Én ugye magamtól nem jöhetek el, mert mit mondok, ha keres a rendőrség? A hibát a Ranga követte el, mert jóegypárszor megmondták neki: hagyja el az ivást, mert nem jó vége lesz. * „Közben reggel lett, a kocsis az igazgatónak jelentette: Ranga József itt van az istállóban este óta. Utasította a kocsist és a rakodtatóját: azonnal vigyék haza a lakására. Hozták nagy gúnyosan hazafelé a súlyos beteg embert, aki 14 órát feküdt a hideg kövön, a ló helyén. Levettük a kocsiról, a lakásunkba tettük, rohantam az orvosnak telefonálni, aki tíz percen belül ott volt és azonnal a kórházba utalta." A munkatársak. — A felesége nem volt otthon, napszámba ment dohányt szedni. Az utcán kapta el egy öregasszony: „Siess haza Rangáné, viszik az urad!” Az asszony nem ijedt meg; volt ez így már máskor is. Mi nem hagytuk annyiban, mondtuk neki: itt már baj van, sürgősen orvost kell hívni. Idáig van a mi történetünk. — És a lelkiismeretük — Nincs lelkiismeretfurda- .lásunk, ismertük a Jóskát, tudtuk, hogy milyen, nem érezzük magunkat bűnösnek. Nyilatkozik: Vadai Mihály, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Bezzeg-pusztai telepének igazgatója: — Ranga József tíz éve dolgozott intézményünknél, előbb gyalogmunkás' volt, majd fogatra kérte magát. Sajnos, ha italhoz jutott, any- nyit ivott, amennyit látott. Soron kívül elvonókúrára küldtük, az utógondozás idején életvidám és boldog volt. A dolgozók szokása, hogy reggelente a presszóban fél- deciznek, Ranga nagymálnát ivott. Valaki beleöntött a poharába egy felest. Kétszer kijött belőle, harmadszorra nem. Ettől kezdve nem lehetett kordában tartani, pedig többször kapott figyelmeztetést, megvontuk tőle a jutalmat, a prémiumot. Nem minden ivászatára derült fény, mert dugdosták előlem az emberek kazalba, boglyába. Tavaly elvettük tőle a fogatot, mert mikor hordta ki a fejadagot, hol ezzel, hol azzal megkínálták és hamar „bekapott”. Féltem, hogy gyeplővel a kezében balesetet okoz a közúton, veszélyezteti mások testi épségét. Főleg az idősebb dolgozók isznak. Bagolyhegyen tíz forintért árulják a nohabor literjét. „Október 20-tól november 4-ig kórházban ápolták, 4-én délután tüdőverőér-rögösö- désben meghalt. Harminchat éves volt.” A temetés összes költségét az Országos Állattenyésztési Felügyelőség fedezte. * Iszom, iszol, iszik, iszunk, isztok, isznak: egymás egészségére, bánatára, az ellenség pusztulására, szomjunk oltására. Májzsugor, elmebaj, bűntény, baleset, halál. Mikor kérjük már egyszer számon egymáson a másokért érzett felelősséget? D. VARGA MÁRTA Lapokban olvastuk MtaiOfis kaD(iod]@sikép
