Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

1977. május 4. Képújság •• ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Szünetel a szakrendelés Mókus Ferenc nagydorogi olvasónk azt panaszolja, hogy Pakson és a környéken lakóknak komoly gondot okoz, amikor a rendelőinté­zeti szakrendelések szünetel­nek, ugyanis ezeket a szüne­teket rendszeresen nem te­szik közzé. Mivel több szak- rendelésre nem kell körzeti orvosi beutaló, a környező községekből a lakók autó­busszal beutaznak Paksra és amennyiben a rendelés ép­pen szünetel, nem térítik meg nekik az utazási költsé­get. Ezenkívül több munka­óra is elveszik. Dr. Szügyi Gyula megyei orvos válaszol: — A paksi rendelőintézet­ben a szakrendelések rend­kívüli eseteket (orvoshiány, szülési szabadság, katonai szolgálat, stb.) kivéve általá­ban folyamatosan működnek. Időnként előfordulhat, hogy rövidebb időre valaki kiesik a munkából és a szakrende­lés átmenetileg szünetel. A tartós szünetelésről a kör­zeti orvosok minden esetben értesülnek és általában ezek­ről a lakosság is tudomást szerez. Az átmeneti, egy-két napos szünetelésről az érde­keltek értesítése már nehe­zebben oldható meg. Megjegyzem, hogy szakmai szempontból az a kívánatos, ha a beteget először körzeti orvos látja és ő dönti el azt, hogy szükséges-e szakrende­lés igénybevétele, vagy sem. Amennyiben a szerkesztő­ség vállalja, úgy osztályunk nagyon szívesen igénybe ve­szi a Népújság segítségét abban az esetben, ha egy-egy szakrendelés valamelyik ren­delőintézetben tartósan szü­netel. Ebben az esetben a közzétételnek, úgy véljük, nincs technikai akadálya és valóban elősegíti a lakosság jobb tájékoztatását. Lapunk természetesen ilyen esetekben szívesen, sőt, örömmel segít. Elromlott a hűtőgépem írja szerkesztőségünknek Szetteli Ferenc Szálkáról. A nekünk szóló levele március 24-én kelt és előtte egy hó­napja fordult több alkalom­mal szóban és írásban a bá- taszéki javítórészleghez... „Sajnos, csak ígéreteket kap­tam. A hűtőgép természete­sen azóta (s üzemképtelen, mivel az ígérgetésektől nem javul meg. Azt szeretném, ha a javítási díj ellenében a gépemet szakszerűen megja­vítaná az illetékes javító­részleg.” Április 1-én írt a szer­kesztőségünk ön kérdez — mi válaszolunk rovata ez ügyben a GELKA szekszárdi kirendeltségének. Tóth József, kirendeltség­vezető válasza: — A panaszos készülékét szekszárdi szervizünk 1977. április 14-én üzemképes ál­lapotban átadta. Ügyfelünk ■hűtőgépének javítását aggre­gét hiánya miatt nem tudta a szerviz időben elvégezni. Sajnálatos módon erre az időszakra esett a központi raktárunk költözködése, ezért nem kapott kb. egy hó­napig aggregátort szervizünk. Jubileumi jutalom Dürr László, nagymányoki olvasónk azt kérdezi, ha va­laki harmincöt év után kor- kedvezménnyel megy nyug­díjba, jár-e neki a jubileumi jutalom. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész a következő­ket válaszolja: — A Munka Törvényköny­ve szerint a 25, a 40 és az 50 éves munka- viszony alapján illeti meg a dolgozót a jubileumi jutalom. A negyven éves munkaviszony alapján járó jubileumi jutalom a nyug­díjba vonuló dolgozót akkor is megilleti, ha nyugdíjba vonulásáig, illetve nyugdíjba vonulásakor harmincöt éves munkaviszonya van és mun­kaügyi jogszabályaink nem tesznek különbséget a jubi­leumi jutalom szempontjából korkedvezménnyel történő nyugdíjba vonulás, vagy kor- kedvezmény nélkül történő nyugdíjba vonulás között. Jár-e szabadnap? Shöffer János dombóvári olvasónk írja, hogy munka­helyén mint portás és éjjeli­őr teljesít szolgálatot. Kér­di, hogy hivatalos ünnepek­re jár-e neki ünnepi pótlék, vagy szabadnap. Egyed Dezső, az SZMT közgazdasági osztályának ve­zetője válaszából idézünk: — A levélíró alkalmi szol­gálatot teljesít, amikor a fő­foglalkozású portás helyette­sítését látja el. A gabona­forgalmi vállalat dombóvári malomüzemében Shöffer Já­nost nem foglalkoztatják fo­lyamatosan, csak szükség szerint. Miután csak alkal­manként dolgozik, így külön szabadnapra nem tarthat igényt. A papír tízforintos Pálfáról Enyedi József és még hét másik aláírással ka­pott levelet szerkesztősé­günk. írják, hogy a bikácsi italboltban a vezető nem fo­gadta el tőlük fizetéskor a tízforintos papírbankót, mondván, hogy ez a pénz nem ló. csak fém tízest to­gadhat el. „Én pontosan tu­dom, hogy a fizetésemmel adták ezt a pénzt is.” Nagydorog és vidéke ÁFÉSZ-tól, Tóth Lajos áru­forgalmi főosztályvezető le­veléből idézünk, aki levelé­vel egy időben megküldte szerkesztőségünknek azt a jegyzőkönyvet is, melyet ez ügyben felvettek: — A jegyzőkönyvből is kitűnik, hogy az egységveze­tő nem a papír tízforintos miatt emelt kifogást, hanem a pénz állapota miatt, mivel az szakadt, gyűrött, kopott volt. Végül az egységvezető kénytelen volt elfogadni a pénzt, mivel a panaszosok az italt elfogyasztották. A he­lyi posta nem veszi át a ha­sonló rongált pénzeket, ezért kérte az egységvezető a pénz kicserélését... Az egységveze­tőt utasítottuk, hogy a jövő­ben a hasonló vitákat ke­rülje, és ha a pénzből nem hiányzik, köteles elfogadni fizetőeszközül. Egyébként az egység vezetője 1962 óta megszakítás nélkül dolgozik a bikácsi négyes büfé fala­tozónál. Munkájával kapcso­latban eddig probléma nem volt. Szerkesztői üzenetek ,jNyár” jeligével kapott le­velet Bonyhádról szerkesz­tőségünk. A levél jogi kérdé­seket tartalmaz. Kérjük az íróját, hogy szíveskedjék teljes névvel és címmel ellá­tott levéllel megkeresni la­punkat, hiszen válaszolni csak arra tudunk. Szintén Bonyhádról érke­zett F. J. megjelölésű levél, írójától szintén teljes címet és nevet kérünk. Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Óriás tölgyek árnyéká­------------ ban, visszafojtott l élegzettel figyeli a közön­ség a színpadi jelenetet. Ma­karenko fel-alá járkál sze­rényen berendezett szobájá­ban. Szemjont, az apátián, anyátlan kis bűnözőt várja. Szemjon tétován lép a szo­bába. — Itt van ez a meghatal­mazás — fordul a gyerek fe­lé Makarenko. — Kapsz rá a pénzügyi hivatalban öt­száz rubelt. Szemjon tágra nyitott szemmel hebegi: — ötszáz rubelt... és az­tán?... — És aztán semmi — fele­li Makarenko, miközben fiók­jában keresgél valamit. — Elhozod ide a pénzt! — Lovon menjek? — Természetesen. És itt van egy pisztoly is. Minden eshetőségre. Makarenko ugyanazt a fegyvert nyomja Szemjon kezébe, amelyet egy éve sa­ját maga vett el a kis bűnö­zőtől. Ha lehet, Szemjon za­vara még nagyobb. Izgatot­tan kérdi Makarenkótól: Mondja meg igazán: bízik bennem? — Bízom, — mondja hatá­rozottan a pedagógus. — Nem, de igazán, tényleg megbízik bennem? — Eridj a fenébe, te buta! — folytatja egykedvűen Ma­karenko. — Remélem, nem fog meg­ismétlődni, ami akkor volt... — Na látja, mégse bízik bennem egészen! — Hidd el, Szemjon, kár így izgulnod. Én mindenki­ben megbízom, csak egyik­ben jobban, a másikban ke­vésbé: egyikben Öt kopej­káig, a másikban tízig... — Hát énbennem? — Tebenned ötszáz rubelig. ...Szemjon gyorsan meg­járja a pénzügyi hivatalt, szó nélkül Makarenko aszta­lára teszi a bankjegyeket és a revolvert. * Műkedvelő társulat adja elő Az új ember kovácsát Aszódon, a Makarenko nevét viselő javító-nevelő intézet színpadán. Pedagógusok, in­tézeti gyerekek játsszák a szerepeket. Néha-néha kicsit eltérnek a betanult szöveg­től, saját érzéseiket tolmá­csolják keresetlen szavakkal. Ügyelnek minden taglejtés­re, mozdulatra. Párbeszédük könnyeket csal a meghívott vendégek szemébe, akiknek java része itt, ebben az inté­zetben kovácsolódott új em­berré, s évek múltán vissza­jött a szinielőadás premier­jére... Emlékezni. * Az előadás szüneteiben pe­dagógusok elbeszéléseiből megelevenedik az intézet éle­te. Nyolcvanéves az aszódi javító-nevelő. Az egykori in­tézetnek olyan a híre, hogy aligha kell bemutatni. Fé­lelmetes fenyítőház — így él gyermekkori emlékeink­ben. A föld alatti fenyítő- zárkák ajtaja 1949 óta zárva van. Fehér ágy, meleg szoba váltotta fel a korabeli bör­tönt. — Kik kerülnek Aszódra? — kérdezem az egyik peda­gógust. — Jobbára 15—16 éves kamaszok, a Szemjonéhoz hasonló zaklatott életű, ott­hontalan gyerekek. Többsé­gük a szülői 'házban élt, de az utcán nevelkedett. Az intézet jogásza minden évben statisztikát készít ar­ról: mi idézte elő a fiatal­korúak züllését? Legutóbb tizenkét okot sorakoztatott fel. A szülői közösség fel­bomlását, a részeges apák ke­gyetlenségeit említi a leg­első helyeken Az előbbi az itt lévő gyerekeknek 35, az utóbbi 22 százalékát taszítot­ta bűnbe. S a környezetvál­tozás szintén nagy hatással van a serdülőkre. — A megszokott helyéről kitépett növény is nehezen ereszt gyökeret, 'ha új földbe kerül — magyarázza. — Nos, a faluról városra, a szülőktől a rokonokhoz, a ro­konoktól az ismerősökhöz ke­rülő fiatalt hasonló megráz­ * * * kódtatások érik. Megdöbben­tő, hogy sokszor jól öltözött, erős, egészséges gyerekek lelkileg milyen siváran jön­nek Aszódra. Ezek mindent megkaptak a szüleiktől, csak a legfontosabbat, a szerete- tet, a törődést nem. * Valóban, kimondani is fáj­dalmas: sokszor a szülőktől kell megmenteni a gyereke­ket. ügy, mint Sz. Pétert és T. Gyulát. Az egyik sorsa kí­sértetiesen hasonlít a mási­kéra. „Apám otthona a kocsma, szórakozása az ital, sportja a gorombaság — ír­ja cinikus hangú önvallomá­sában Sz. Péter. — Reggeli helyett pofont, vacsora he­lyett pofont osztogattak ne­kem is, öcsémnek is.” T. Gyula így vallott a rendőr­ségen: „Évekig nagyanyám­nál nevelkedtem. Az iskola idejére anyám hazavitt. Mos­tohaapám ki sem állhatott, mindig elüldözött a háztól. S egyszer csak anyám is azt mondta, menjek, amerre lá­tok, máskülönben agyonver Egy darabig az utcán csava­rogtam, pályaudvarokon aludtam, és amikor meg­éheztem... a többit úgyis tud­ják.” Harmadik társuk, P. Sándor jómódban élt. „Apám is, anyám is jól keresett — írja intézeti önvallomásá­ban. — Pénzt annyit kaptam, amennyit kértem. Nagy házi­bulikat rendeztünk, s ha el­fogyott az ital, pótoltuk a Csemegéből. Huszonhét rend­beli betörésért tartóztattak le...” 'Nagyjából ugyanez a hang csendül ki a többi önvallo­másból is. Zaklatott gyer­mekévek, durva otthon, a szeretet hiánya. * Hogyan mondja Makaren­ko? „Én mindenkiben meg­bízom, csak egyikben job­ban, a másikban kevésbé...” Lehet-e bízni P. Sándorban huszonhét rendbeli betörés után? — Ma már igen! — kap­csolódik beszélgetésünkbe a színpadi Makarenko, az inté­zeti nevelő — Három évvel ezelőtt két forintot sem ad­tam volna a kezébe. Azóta végigjárta a kacskaringós utat, amelyről Az új ember kovácsában sok "mindent el­mondtunk. Igaz, Szemjont a polgárháború pusztítása ta­szította a bűnbe. A háború szerencsétlen kis áldozatai tízezrével lepték el a városo­kat, vasútállomásokat, vona­tukat és szabadon élték a sa­ját jellegzetes bűnöző vilá­gukat. Ma nyoma sincs ilyes­Aszódi premier Sándorban lehet bízni JiigszaliMól ^ Men A lakossági vízfogyasztás átalánymennyiségének meg­állapításáról és a vízdíjak számlázásáról szól az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöké­nek a Magyar Közlöny f. évi 33. számában megjelent 3/1977. (IV. 22.) OVH számú rendelkezése, amelynek mel­léklete tartalmazza a vízfo­gyasztás átalánymennyisége megállapításának, alkalmazá­sának módját. Kimondja a rendelkezés, hogy amennyi­ben a fogyasztó a megállapí­tott átalánymennyiségeket a tényleges fogyasztását lénye­gesen meghaladó mértékűnek tartja, kérheti vízfogyasztá­sának megállapítását, ami a ténylegesen fogyasztott víz mennyiségének műszakilag megalapozott becslésével tör­ténik. Ha a fogyasztó felszó­lalása alapos, a vízdíjat az így megállapított tényleges fogyasztás alapulvételével kell számlázni. Amennyiben egyes lakossági vízfogyasz­tóknál az 1976. évi számlá­zás a jelen rendelkezés alap­ján megállapítható vízmeny- nyiséghez képest túlfizetést eredményezett volna, a több­letösszeget a fogyasztó javára el kell számolni és a túlszám­lázás mértékéig a fogyasztó a vízdíjfizetés alól mentesül. A középfokú képzési célú szakközépiskolák és a gya­korlati képzésben közremű­ködő vállalatok együttműkö­dését szabályozza az oktatási miniszter és a pénzügymi­niszter 3/1977. (IV. 26.) OM— PM számú együttes rendele­té, amely szerint a szakkö­zépiskola és a vállalat, szö­vetkezet, intézmény, intézet stb. közötti együttműködés írásbeli megállapodással jön létre. A megállapodást meg­előzően a szaközépiskola bí­rálja el, hogy a vállalat ren­delkezik-e a gyakorlati kép­zéshez szükséges feltételek­kel. A tanulót ugyanolyan munkaruha-juttatás illeti meg, mint a szakhoz tartozó munkaterületen, vele azonos munkakörülmények között foglalkoztatott dolgozót. A vállalati vagy az iskolai szak­mai gyakorlóhelyen a tanu­lók a tantervben meghatáro­zott összefüggő gyakorlaton végzett munkáért díjazást -kapnak, a jogszabály meg­jelöli ennek havi összegét is. Kiemelendő, hogy „a szakkö­zépiskola és a vállalat kap­csolataiban törekedni kell a politikai és a kulturális te­rületen, valamint a sport te­rén való együttműködésre. A szakközépiskola közreműkö­dik a vállalat közművelődési tevékenységének fejlesztésé­ben, segítséget nyújt a mun­kásművelődéssel és tovább­képzéssel kapcsolatos válla­lati feladatok megoldásában.” A jogszabály a Magyar Közlöny idei 34. számában jelent meg. Égyes nyugdíjas dolgozók nyugdíjfolyósítás korlátozása nélküli foglalkoztatásáról adott ki közleményt az Egészségügyi Minisztérium (megjelent az Egészségügyi közlöny f. évi 11. számában) s a közlemény szerint a nyug­díjas egészségügyi dolgozók nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók — többek között — a bölcsődékben, a csecsemő- és gyermekgondo­zónői, a területi védőnői, a területi házi szociális gondo­zónői, az öregek napközi ott­hona gondozónői munkakö­rökben. A kedvezményben csak azok a nyugdíjasok ré­szesíthetők, akiknek nyugdí­jazására 1977. január 1. nap­ja előtt került sor. Ugyanitt olvasható közle­mény a kivételes orvosszak­értői munkadíjak felszámítá­sáról. Dr. Deák Konrád, a TIT szekszárdi városi­járási szervezetének elnöke minek. Szemjon és P. Sán­dor hasonlítanak egymásra. Mindketten tolvajok voltak, tele cinizmussal, gátlástalan­sággal, kiveszett belőlük minden jó érzés. S hasonlí­tanak egymásra a pedagógiai módszerek is, amelyekkel előbb-utöbb gyógyítani lehet a bajt! — Vissza tudná idézni el­ső találkozásait P. Sándor­ral? — A lényeges mozzanato­kat igen. Amikor hozzám ke­rült, nyomban észrevettem, hogy okos, értelmes, elszánt és kitartó gyerek. Csak ép­pen soha senki nem mutatta meg neki, 'hogy mit kezdjen annyi energiával, jó tulaj­donsággal, mint ami benne felhalmozódott. Három év alatt sokszor kitört belőle a csavargó élet szilajsága, né­hányszor meg is szökött, de mindig magától jött vissza. Félt, hogy szakma, életcél nélkül megint bűnbandába keveredik. P. Sándor nem akármilyen közösségbe került az intézet­ben. Mindenekelőtt a szép- irodalmi könyvek ragadták meg. az érdeklődését. Nevelő­je minden héten ajánlott ne­ki izgalmas, tanulságos ol­vasnivalót. Nagy hatással volt a gyerekre a műhely, amely­ben 12 fajta szakmát tanul­hatnak a nevelőintézeti fia­talok. Sándor az eszterga- padot választotta. Végül ott volt vele, körülötte a kisebb közösség, a szakasz. Egy-egy szakasz a pedagógus nevelé­si erőfeszítéseinek a bázisa. A szakaszokon belül három társadalmi rangot különböz­tetnek meg: újonc, növendék, parancsnok. Sima parolint visel az újonc, a növendék ezüst-, a parancsnok arany­csillagot kap. Hosszúra nyúl­na, ha vázlatosan is, felidéz­nénk P. Sándor kálváriáját az újonchónapoktól a pa­rancsnoki posztig, vissza és újra előre, egészen addig, hogy a szakmunkásvizsgával együtt hamarosan az érettsé­gi bizonyítványt is megszerzi. * Színpadon és az előadás szüneteiben refrénként tér vissza a kérdés: mi ad erőt a pedagógusoknak, akik újra és újra megpróbálják a lehe­tetlennek látszót, végül is az ártalmas mihasznából hasz­nos embert kovácsolni? Az intézet egyik nevelője évek óta gyűjti az Aszódról elke­rült fiatalok leveleit. Olyan ez a, levélgyűjtemény, mint egy radarkészülék: mutatja, merre siklanak a kis élet­hajók, hol van erős hullám­zás, 'hol kötnek ki, hol kell segíteni. Hamarjában átfutunk két levelet. Az egyik: „Tisztelt igazgató úr! Tudatom önnel, hogy felvettek az egyetemre. Kimondhatatlan öröm és mély hála tölt el. Örülök an­nak, hogy erdőmérnök lehe­tek, hálás vagyok mind- annyiuknak, hogy biztos ta­lajra állítottak. Nagyon bol­dog vagyok. Sokszor eszem­be jut a korholás, hogy be­lőlem nehezen lesz ember. Hát mégis ember lettem. Olyan ember, akinek semmi kedve újra elzülleni...” És a másik levél: „Jól keresek, he­tenként egyszer színházba, kétszer moziba járok. Job­ban mondva, járunk, mert már menyasszonyom is van. Szombat esténként sokat tán­colunk. Kérem adja át szí­ves üdvözletemet mindenki­nek.” Ez ad erőt a Pedag°su- ez aa erűt ,soknak s ez művészi erőt a műkedve- színjátszóknak, Az új em- r kovácsa aszódi premier- r. Saját életüket alakítják. KŐSZEGI FRIGYES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom