Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

1977. május 4. ^PÚJSÁG 5 Kiváló eil« a vetőmagvállalatnak során a dombóváriak vállal­ták a legnagyobb részt. Ezen­kívül hosszú idő óta itt ta­pasztalható a legegyenlete­sebb fejlődés. Bucsi Elek, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága gaz­daságpolitikai osztályának vezetője a vetőmagtermelés népgazdasági fontosságáról szólt. Elmondta, hogy a jó vetőmag az egész mezőgaz­daság eredményes tevékeny­ségének alapja. Hangsúlyoz­ta, hogy nem volt könnyű a dombóváriaknak az élvonal­ba kerülni, illetve folyama­tosan megtartani ezt az elő- "kelő helyet. Végezetül köszö­netét mondott a központ dol­gozóinak, a szocialista bri­gádok tagjainak, akik lelki­ismeretes munkájukkal segí­tették a kiváló cím elnyeré­sét. Az ünnepség befejezése­dként dr. Katona János igaz­gató „Kiváló Dolgozó” kitün­tetést adott át Csutorái Jó­zsefnek, s a vezérigazgató nevében dicsérő oklevélben részesítette Nagy Istvánt. Tizenegyedszer „kiváló” a Kop-Ka A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dél­dunántúli központjának dol­gozói Dombóváron ünnepség­re gyűltek össze. Idén hato­dik alkalommal ítélték a vál­lalatnak a kiváló címet. Dr. Katona János, a dél­dunántúli központ igazgatója ünnepi beszédében elmond­ta, hogy az elmúlt évben ja­vult a dél-dunántúli megyék vetőmagellátása, s a központ 720 millió forint értékű vető­magot forgalmazott. Ezzel je­lentős mértékben hozzájárul­tak ahhoz, hogy a vállalat a tervidőszak első évében húsz százalékkal növelhette for­galmát, s az exporttal jelen­tős mértékben segítette a külkereskedelem fejlődését. Jó munkájukat az is segítet­te, hogy javították együtt­működésüket a kutatóintéze­tekkel, a nemesítőkkel, s jobb volt a kapcsolatuk a gesztorgazdaságokkal is. A munkából kivette részét a területi központ hat arany-, hat ezüstkoszorús szocialista brigádja. A jövőről beszélve el­mondta az igazgató, hogy fo­kozottabb gondot fordítanak a háztáji és kiskertek vető­magellátásának további javí­tásában. Ezt követően Bodor Ist­ván, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese emelke­dett szólásra, ö arról be­szélt, hogy az egész vállalat tevékenységéből az elmúlt év Bensőséges ünnepségre gyűlt össze a Tamási Kop- Ka ÁFÉSZ tagsága a tamási művelődési központban, ab­ból az alkalomból, hogy meg­alakulásuk óta tizenegyed­szer is elnyerték a belkeres­kedelmi miniszter, valamint a KPVDSZ által adományo­zott „Kiváló Szövetkezet” cí­met. Az ünnepi közgyűlés részt­vevőit és az elnökségben he­lyet foglaló János Jeromost, az MSZMP tamási járási bi­zottságának titkárát, Kovács Jánosnét, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága gazdaság- politikai osztályának munka­társát. A 22 községben dol­gozó tagságot Klein István, a szövetkezet igazgatóságának elnöke tájékoztatta a szövet­kezet tavalyi és a január el­sejei egyesülés óta történt eredményeiről, gondjairól és a jövő célkitűzéseiről, majd átvette a kitüntető oklevelet Szoboszlai Jenőtől, a MÉ­SZÖV szövetségi titkárától. Ezután a „Szocialista bri­gád” címet elért 10 kollektí­vának, 8 „Kiváló bolt”, illet­ve „Kiváló egység” vezetőjé­nek, 29 kiváló dolgozónak és 41 töj^gárdatagnak nyújtot­ta át a kitüntetést. A gratulációk után a szö­vetkezet aranykoszorú diplo­más Pro-Cultura Humána vegyes karának ünnepi mű­sora zárta az ünnepséget. Simontornya - Tolna Tudományos egyesületek - helyi feladatok A túdományos egyesületek különböző szakágakban és különböző vállalatoknál mű­ködő csoportjai évek óta se­gítik megoldani a helyi fel­adatokat. A Textilipari Műszaki Tu­dományos Egyesület selyem - gyári csoportja az ötvenes évek második felében alakult. Programja, tevékenysége ab­ban az időben alkalomszerű és esetleges volt. Hetvenhárom óta azonban már előre elkészített éves terv alapján összehangolva tevékenységét a gyár felada­taival folytatja eredményes munkáját. Az elmúlt év ki­emelkedően gazdag progra­mot nyútott az üzemi csoport­nak: egy moszkvai élmény- beszámoló, három szakmai előadás, kétnapos tanulmányi kirándulás és jó néhány Szek- szárdon rendezett tudomá­nyos előadáson való részvé­tel. Ebben az évben a szakcso­port fő feladatának tartja, hogy a szakmai továbbképzé­sek és különböző szakmai pályázatok kiírásával előse­gítse a vállalat termelési ter­veinek végrehajtását. Mun­kájukat megfelelőképpen tá­mogatja a gyár gazdasági és társadalmi vezetősége és bár önálló költségvetésük nincs, a. támogatás révén kellő anyagi eszközök állanak ren­delkezésre az eredményes munkához. A távlati elképzelések sze­rint a szakcsoport elsősorban a selyemgyárban elkezdődő nagyberuházással, valamint a fonalfestés technológiájának kidolgozásával kapcsolatban dolgoz ki terveket. Simontornyán a Bőripari Tudományos Egyesület kere­tén belül a hatvanas évek elején alakult meg az első szakcsoport. A jelenleg 65 fővel dolgozó szakcsoport hosszú éveken át komoly személyi problémákkal küsz­ködött, hisz a műszaki értel­miségiek körében meglehető­sen magas volt a fluktuáíTó és ezért nehéz volt megfelelő törzsgárda kialakítása. Az elmúlt évben azonban már számottevő eredmények bizonyítják a csoport ered­ményes munkáját. Részt vettek az V. országos ifjúmérnök, közgazdász, technikus találkozón. A szakcsoport közösen részt vett a községi könyvtárral a műszaki könyvnapok meg­nyitóján. A nagyberu­házás megkezdése óta jó néhány szakember uta­zik tapasztalatcserére, kül­földre, Argentínába. Moszk­vába. Az általuk szerzett ta­pasztalatokról rendszeresen tájékoztatják a szakcsoport tagjait. Mivel a bőrgyártás­ban alkalmazott technika az elmúlt években robbanássze­rűen fejlődött, e tapasztalat- cserék és szakmai előadások segítik a gyár műszaki értel­miségeit, hogy megismerked­hessenek az új technikákkal, termelési eljárásokkal. A Bőr- és Cipőtechnika cí­mű technikai folyóirat rend­szeresen közül aktuális, szak­mai cikkeket, megoldásokat. A szerkesztőség felkérésére a szakcsoport is feldolgozott jó néhány témát és ezeket meg is jelentették a lap ha­sábjain. A csoport munkájá­nak eredményességének alap­ja az évék során kiépített jó kapcsolat a helyi vezetőkkel, a Bőripari Dolgozók Szak- szervezetével. A szakcsoport munkaprog- ' ram ja, hogy támogassa a vál­lalatot 1977—78-ra előirány­zott rekonstrukciós feladatai megvalósításában, valamint, hogy termékeik minősége mi­nél magasabb szinten feleljen meg a világpiac igényeinek. Közgazdasági tevékenység a termelés szolgálatában SIEKSIÁRDI VÁR0SGAI0llK0DIͧ| VÍIIU4T SIEMEMERAKá IEIER( A SZEMÉTTELEPEN IDEGENNEK CSAK A VÁLLALAT ÁLTAL KIADOTT TElíP- BELÉPŐVEL SZABAD TARTÓZKODNI A SZEMÉTLERAKÁS ELVÉGZÉSÉIG TŰZVESZÉLYES, ROBBANÓ, MÉRGEZŐ, VAGY MARÓ ANYAGOT A SZEMÉTTELEPRE- 3Í7M ES ÍíSáXN! '!L2S' A SZEMÉTLERAKÁS HELYÉT MINDENKOR A TELEP KEZELŐJE HATÁROZZA MEG A SZEMÉTTELEPEN LERAKOTT SZEMETET MEGGYUJTANIS!' V' » . ' fii0 ÓRÁTÓL 16“ ÓRÁD} PÁRATLAN HETEK SZABADSIÓMBATJAIN A TELEP ZÁRVA! Wm jfCT/t, "swt Szombaton, nem sokkal dél után füstcsík szállt a magas­ba Szekszárdon, a Keselyűsi út melletti szeméttelepről. A fekete pászma vastago­dott, s a szél a bűzös felle­get az újváros felé kergette. Délután a Delta felől érke­ző járművek meggyujtottak a reflektort, mert olyan sö­tét volt. Sióagárdon pedig az emberek szemét csípte a völgyben megszorult füst. Égett a szeméttelep. Orbán György, a város­gazdálkodási vállalat igaz­gatója: — Tudomásom sze­rint spontán tűz keletkezett. De tény, ennek oka az is, hogy az előírt technológiát nem tartottuk be. A tűz oltását szombaton este megkezdték a tűzoltók. Hajnalig vízágyúkkal árasz­tották el a sok labdarúgó- pályányi területet. Vasárnap, május elsején az ismét fel­éledt lángokkal a városgaz­dálkodási vállalat dolgozói birkóztak. Délután úgy lát­szott, győztek, de hétfőn megint munkához kellett lát­niuk. A történtek felett nehéz napirendre térni. Jó héttel ezelőtt — megírtuk — már volt itt tűz. Akkor a telep vezetője autógumikat ége­tett, hogy a szemétre dobott kerekek vasát így tegye sza­baddá, s azt eladhassa a MÉH-nek. Most ő nem is volt a telepen. Hogy valaki más lobbantotta-e lángra a felhalmozott több ezer ton­na égő anyagot, vagy-az idei első meleg nap okozott spontán tüzet, talány. Pe hogy tűz keletkezett, még ha magától is lobbant föl a láng, mulasztásra utal. Erről beszélgettünk a vál­lalat igazgatójával. Ténye­ket sorolt. Nyolc éve, mi­kor a városgazdálkodási vál­lalat kezelésébe került a már akkor is nagyon elha­nyagolt szeméttelep, köbmé­terenként hét forintban álla­pították meg a szemét el­szállításának, elföldelésének költségét. Azóta rohamosan iparosodott a város, s ez magával hozta a szemét jel­legének változását is. Egyre több a nehezen-eltakarható, gyúlékony anyag, a föld ára szállítási és planírozási költ­sége pedig köbméterenként 250 forintra emelkedett. Gondot okoz az is, hogy a gépparkjuk nem megfelelő. Megrendeltek a régi, hasz­náltak mellé egy új, lánc­talpas traktort, de arra máig hiába várnak. Ha ezt meg­kapták volna, az igazgató szerint, nem lett volna tűz. Volt tűz. Talán mire ezek a sorok megjelennek, végleg elalszik. De gondolkodni kell azon, mit lehet és kell is tenni, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő. A korszerű módszer, a szemét megfelelő berende­zésben történő elégetése len­ne. Budapesten néhány év múlva lesz egy szemétégető. Ez milliárdokba kerül. Szek­szárdon ma még csak távoli álom lehet. Marad tehát a jelenlegi helyen történő gon­dosabb tárolás. Ez is több pénzbe kerül. Meg kell te­hát vizsgálni a város lehe­tőségeit, s megtalálni az op­timális megoldást. Felötlik egy másik gondo­lat is. A szeméttelepen ren­geteg a lefutott autó-, autó­busz- és traktorgumi. Az, hogy ezeket felnivel, tehát nem leszerelve hozzák ide, felelőtlen pazarlás. De az is ennek számít, hogy szinte valamennyi használt gumi idekerül. Tőkés államokban a járműveken negyven szá­zalékban használják újra futózva a gumikat. Nálunk ez nem éri el a tíz százalé­kot. Egy autóbusz egyetlen gu­mija hatezer forint. Ennek töredékéért legtöbbet fel lehetne újítani. Személy­autók gumiit már hébe- hóba újra futózzák. de en­nek mértéke sem kielégítő. A teljesen használhatatlan kerekek anyagát legtöbb or­szágban felaprítják, s mint granulátumot, vagy a vegy­ipar, vagy az útépítés hasz­nálja fel. Nálunk ez még nincs sehol. Régebben a dél-dunántúli MÉH foglalkozott a gumik feldarabolásával. Bemutatta a tévé is ezt, mint dicséren­dő kezdeményezést. Aztán hirtelen abbamaradt. Meg­szűnt az értékesítési lehető­ség. Azóta a gumit csak el­égetni lehet. Ha azt akarjuk, hogy a fel- fellobbanó szeméttüzek vég­leg megszűnjenek, tenni kell valamit. Szekszárdon is, másutt is. — szepesi — A KSZE termelési rend­szer 1977. április 25—29. kö­zött megrendezte Keszthe­lyen a Helikon-szállóban Fe­jér, Tolna, Veszprém megyei partnergazdaságai egy részé­nek közgazdasági tanácsko­zását. A továbbképzésen a ter­melőszövetkezetek közgazda- sági elnökhelyettesei, - fő­könyvelői, üzemgazdászai, az állami gazdaságok közgazda­ság! igazgatóhelyettesei, fő­könyvelői, üzemgazdászai vettek részt. A tanácskozáson, melyen közreműködtek a Pécsi Tu­dományegyetem közgazdasá­gi karának tanárai, megvita­tásra kerültek különféle köz- gazdasági témák. Megismerkedtek a részt­vevők a mezőgazdasági vál­A szélsőséges időjárás kö­vetkeztében megbolygatott kashoz lehet hasonlítani az ország méhészeit. Köztudott^ hogy fagykárok voltak or­szágszerte, a legsúlyosabb Zala, Vas, Nógrád és Veszp­rém megyékben. Ezekbe a megyékbe vándorolnak a Tol­na megyei méhészek is úgy­nevezett második akácra, . hogy megtermeljék a szerző­déses kötelezettség jelentős részét, 15—20 vagon mézet. Április 13—14-i felmérés­kor még azt láttuk, hogy me­gyénkben nem jelentős a méztermelés alapját képező akácerdőkben a fagykár. Az akácfákon bő virágtermés mutatkozott. A felmérést követő orszá­gos méhésztanácskozáson a Tolna megyei méhészek a fagykárt szenvedett megyék segítségére siettek, felaján- ’ lották több ezer méhcsalád tolnai akácerdőben való el­helyezését. A segíteni akarás örömét megtörte az április 18—19 és lalatok tervezésének leg­újabb elméleti és módszer­tani kérdéseivel, a vállalat- szervezés és vezetés aktuális kérdéseivel. Foglalkoztak az élelmiszergazdaság helyzeté­vel és szerepével, a KSZE termelési rendszer műszaki fejlesztési tevékenységével, a ráfordítás hozamviszony ala­kulásával és a legfontosabb árutermelő ágazatok főbb döntési problémáival. Megvi­tatták az új közgazdasági szabályzók gyakorlati tapasz­talatait és a vállalati, vala­mint a szövetkezeti fogyó­eszköz-gazdálkodás és finan­szírozás helyzetét. A tanácskozás sok aktuális problémát vetett fel és hoz­zájárult ahhoz, hogy a KSZE termelési rendszer partner­gazdaságainak közgazdasági színvonala tovább emelked­jék. 20-i fagykár, mely ezúttal Tolnát sem kímélte. Helyen­ként 40—50, átlagosan pedig 20—30 százalékos fagykárt ál­lapítottak meg a szakembe­rek. A napokban jártak Tolná­ban Zala, Somogy és Vas megyei méhészek. Az volt a megállapításuk, hogy me­gyénkbe még érdemes ván­dorolni. Megyén kívüli több ezer méhcsaládnak az ideszállítása zömében Volán gépkocsikkal történik. A méhcsaládok szál­lítása gyors, figyelmes és fá­radságos munkát igényel. Ezért a 11. sz. Volán szak­emberei „SÖTÉR KÁLMÁN” neves kutatóméhészről elne­vezett brigádot alakítottak. A brigád célja a Vándorlás segí­tése. * Ha az időjárás is kedvez akkor a megyénkre előirány­zott 50 vagon méz, 100 000 üveg lépesméz megtermelése biztosítva lesz. ZEHÁN GERGELY fljigylau- az akácosokban így tárolva könnyen gyullad a szemét Egy gumi ara hatezer forint Füstfelhő Szekszárd felett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom