Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

1977. május 29. /tcxnaN, , , KÉPÚJSÁG 3 Új törvényerejű rendelet Cseppfolyósítják a levegőt A kisipari tevékenységről Oxigéngyár épül Danaföldváron ■ saknem 20 évvel ez­előtt szabályozták utol- iyp:: jára törvényerejű ren- delettel a kisiparosok tevékenységét. Az azóta vég­bement társadalmi, gazdasági fejlődéssel együttjáró válto­zások tették indokolttá a kis­iparosok működésének felül­vizsgálatát, átfogó, egységes szabályozását. A kisipar a szocialista szektorral össze­hangoltan, azt kiegészítve, változatlanul fontos szerepet tölt be a lakosság ellátásá­ban. Termelésének, illetve teljesítményének értéke 1976-ban megközelítette a 11 milliárd forintot. Különösen jelentős a kisipar szolgáltató tevékenysége, amely össztel­jesítményének 82 százalékát teszi ki. Ily módon az ország­ban végzett összes lakossági szolgáltatásoknak 44 százalé­kát kisiparosok nyújtják. Né­hány szakmában pedig kife­jezetten meghatározó a kis­ipar szerepe, így például az építőipari javítások 58 száza­lékát, a hagyományos szol­gáltatások (ruha-, cipő- stb. javítás) 64 százalékát végzi. A kisebb települések többsé­gében a szolgáltatások csak­nem teljes egészében a kis­iparosokra hárulnak. Hazánkban jelenleg 56 000 főfoglalkozású, s további 28 000 munkaviszonyban álló, illetve nyugdíjas kisiparos te­vékenykedik. A főfoglalkozá­súak száma a kialakult mun­kaerőhelyzet következtében, s részben a kedvezőbb nyugdíj­szabályok miatt, a korábbi­akhoz képest csökkent, növe­kedett viszont a munkavi­szonyban álló és a nyugdíjas kisiparosok aránya. E folya­mat megváltoztatta a kisipar összetételét. A kisiparban - végbemenő változásokat és a szolgáltatá­sok iránt megnövekedett igé­nyeket, vagyis a kisiparral szemben támasztott követel­ményeket figyelembe véve kellett az ipargyakorlás fenntartásához és bővítésé­hez megfelelő gazdasági és jogi feltételrendszert kialakí­tani. A most hozott'törvényere­jű rendelet egyben egyszerű­síteni is kívánja a kisiparral kapcsolatos ügyintézést. A hatásköri és illetékességi sza­bályok megállapításánál az államigazgatási munka egy­szerűsítése és az ügyintézés jobb feltételeinek kialakítása céljából általánossá teszi az elsőfokú iparhatóságok eljá­rását. Az új jogszabály kimondja, hogy kisipari tevékenységet a jövőben is csak hatósági engedéllyel — ipariogosít- vánnyal — lehet gyakorolni. Ennek egyik formája az ipar­igazolvány. amely az adott ipar körébe tartozó vala­mennyi tevékenységre, így az árutermelésre is jogosít. A másik forma a kisipari mű­ködési engedély, amelynek birtokában kizárólag javító, karbantartó vagy egyéb szol­gáltató munkát lehet vállal­ni, végezni. Az új szabályo­zás — eltérően az eddigitől — lehetőséget ad az iparha­tóság számára, hogy az új kérelmet ne csak a kiadható- ság szempontjából vizsgálja, hanem azáltal, hogy mérle­gelik, iparigazolványt vagy működési engedélyt kaphat-e a kérelmező, egyben a kis­iparos tevékenységének ke­reteit is meghatározzák. Ily módon tehát elsősorban a szolgáltatások ellátására kí­vánnak ösztönözni, nem csökkentve a reális társadal­mi szükséglet kielégítését szolgáló kisipari árutermelés fenntartását. Lehetséges to­vábbá az is, hogy a kisiparos több szakma körébe tartozó „vegyes-javító” tevékenysé­get folytasson, elsősorban olyan ellátatlan területeken, ahol a szolgáltatási igények kielégítése még nem megfe­lelően biztosított. A rendelet szigorítja a szakmai követelményrend­szert. Mind ez idáig ugyanis iparigazolványt azok kaphat­tak, akiknek mesterképesíté­sük volt, működési engedélyt pedig azok, akik legalább kétéves, a szakmába vágó gyakorlattal rendelkeztek. Azt viszont kevéssé vették figyelembe, hogy például a gyárban töltött két év alatt, milyen munkakörben dolgo­zott, és megszerezte-e a kellő gyakorlatot. Az új jogszabály a műkö­dési engedélyhez is megkí­vánja a szakképesítést, adott esetben — hí az az élet, egészség, testi épség védel­me, illetőleg a munka bo­nyolultsága miatt szükséges­nek bizonyul — a mesterfo­kozatot is. Mestervizsgához kötik ezután pédául a cuk­rász, elektroműszerész, vil­lany-, rádió-, televízió- és gépjárműszerelő iparjogosít­vány kiadását is. Fennmarad ugyanakkor az a szabály, hogy kiadható mű­ködési engedély szakképesítés nélkül is megfelelő gyakor­lattal bíróknak, ám az rend­kívül szűk körre, mindössze 13 meghatározott szakmai te­vékenységre szorítkozik, mint például a fehérnemű­készítő, címfestő, a késes és köszörűs. Azokban a szak­mákban viszont, amelyek gyakorlását a jogszabály mestervizsgához köti, ez a magasabb szakmai képesítés, a működési engedélyhez is kell majd. A szakképesítés követelménye biztosítéka an­nak a közérdekű igénynek, hogy a jövőben a kisiparo­sok felkészültsége jobb, mun­kájuk színvonala magasabb legyen. Az új követelmény- rendszer természetszerűleg csak a jogszabály megjelené­sét követő iparkérelmek el­bírálására vonatkozik, nem érinti a már kiadott ipariga­zolványok és működési enge­délyek tulajdonosait. Egyértelműen fogalmazza meg az új jogszabály a mun­kaviszonyban álló, dolgozó ipari vagy mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetve a nyugdíjasok kisipari műkö­désének lehetőségeit. Míg ugyanis az állami vállalatok­nál munkaviszonyban állókra 1964-ben már megjelent sza­bályozás, addig a szövetke­zeti tagokra nézve ugyanez csak a mezőgazdasági szö­vetkezetekről szóló jogszabá­lyokban fordul elő, nyugdíja­sokról pedig a kisipari jog­szabályok nem is rendelkez­tek, csupán a társadalombiz­tosítási szabályozás foglalko­zik e témával. A társadalmi igényeknek megfelelően, most a kisipar működésének ily módon tovább bővíthető területét onnan látják el szakemberekkel, ahonnan a szolgáltatóipar még értő utánpótlást kaphat. A jogszabályozás során induló elv volt, hogy a kis­iparosok tevékenységének el­sősorban a saját munkán és a családtagok közreműködésén kell alapulnia. Ennek érde­kében törekedtek a foglal­koztatási lehetőségek eddigi­eknél differenciáltabb kiala­kítására. Az új jogszabály egyebek mellett előírja, a kisiparos személyes munka- végzési kötelezettségét, s egy­ben megengedi, hogy meg­határozott számú alkalmazot­tat, segítő családtagot és szakmunkástanulót foglalkoz­tasson, továbbá, hogy a munka egy részét más kis­iparossal elvégeztesse. Sza­bályozza a kisiparosok együttműködését is; kisipari tevékenység közös elvégzésé­re szerződéssel polgári jogi társaságot hozhatnak létre. m jogszabálynak a kisipar n irányításával és igaz- gatásával foglalkozó fe- ÉJlri jezete kimondja, hogy a kisipar állami felügyeletét a könnyűipari miniszter, szakmai felügyeletét az ága­zati miniszter gyakorolja, míg az iparigazgatási eljárásokat a tanácsok hatáskörébe utal­ja. A törvényerejű rendelet meghatározza a Kisiparosok Országos Szervezetének, mint a kisiparosok társadalmi, és érdekképviseleti szervének a feladatkörét is. Egyben ki­mondja, hogy a kisipar irá­nyítását, igazgatását, illetve jogi szabályozását érintő minden kérdésben az állami szerveknek kérniök kell a KIOSZ véleményét, állásfog­lalását. A törvényerejű rendelet 1977. július 1-én lép életbe. (MTI) A szociológia tudományának terjedésé­vel, mint minden újnak, ennek is akadtak lelkes, de — finoman szólva — kevésbé felkészült (hívei. Olyanok, akik azt gondol­ták, hogy ha például néhány maguk szer­kesztette kérdőívet kitöltetnek az arra ki­szemelt emberekkel, majd összesítik a vá­laszokat, mindén más munkát helyettesítő csodaszer birtokába jutnak. Az eredmény nem is lehetett más, mint egy sor zavarba hozott, felbosszantott meg­kérdezett, feldolgozatlan, a legjobb esetben összesített, de semmire nem használható, vagy ami még rosszabb, félrevezető adat Volt rá példa, hogy egy túlbuzgó tiszt­viselő a feletteseinek készítendő jelentés objektivitását azzal próbálta alátámaszta­ni, hogy kérdőíves „felmérést” végzett. Harmincezer embert érintő témában „meg­kérdezte” háromszáz Véleményét. Pontosan egy tucat kérdést tett fel, előregyártott vá­lasz lehetőségével. Több napos kemény munka után megál­lapította, hogy az egészből csak a postának volt haszna, mert keresett a levelek továb­bításán pár száz forintot, ő viszont nem tud kiigazodni a tizenkét kérdésre beérke­zett válaszok harminckilenc féle variáció­ján. -­Mindez azért érdemel most szót, mert a fentihez kísértetiesen hasonlító kérdőíveket hordtak szét a múlt héten a postások a megyeszékhelyen, abból a fajtából, amit a szakemberek — a maguk szakmai zsargon­jában — „vadstatisztikának” neveznek. A kérdőív feltehetően jószándékú szer­kesztői — akik az adott esetben néhány száz ember véleményéből a város egészség- ügyi alapellátásának milyenségére, az alap­ellátásban dolgozók etikai magatartására, sőt szakmai (!) felkészültségére kíváncsiak — alighanem úgy járnak, mint a példabeli jelentéskészítő. A kérdések egy részéből ugyanis még csak az sem derül ki, hogy mire kíváncsi a kérdező, más esetben pedig — az előre­gyártóit válaszoktól eltérő vélemény is el­képzelhető lenne. Az már csak megmoso­lyogni való naivitás, hogy arra illetékes, nagy tudású szakemberek által gyakran és rendszeresen ellenőrzött — szigorúan szak­mai jellegű dolgot — laikus véleményének a kikérésével akarnak, mintegy felülvizs­gáltatni. És még valami; hazánkban törvény — egészen pontosan az 1973. évi V. törvény — szabályozza a statisztikai adatszolgáltatást. Félreérthetetlenül lefekteti, hogy ki, kinek az engedélyével, milyen módon gyűjthet adatokat, mikor mire köteles választ adni a megkérdezett, és mire nem, illetve milyen célra, hogyan, ki által használhatók fél a válaszok. Ez törvény. Tehát nem csupán ismerni, de be is kell tartani! (f) DUNAFÖLDVAR mellett újabb gyártelep épül: oxigén­gyárat létesít a már meglévő dissous gázgyár folytatása­ként az Oxigén és Dissous Gázgyár Vállalat. A beruházás az idei év végére készül el, akkor kell átadni próba­üzemre. Nagy területen fek­szik az új telep, az építészeti munka már jórészt befejező­dött. A Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalat valósí­totta meg. Most a szerelés van folyamatban. Évente négymillió köbméter oxigén előállítására, illetve kiválasztására lesz alkalmas az üzem. Ez a szám a gáz hal­mazállapotú anyag mennyisé­gét jelenti. Maga a gyártás úgy történik, hogy cseppfo­lyós oxigént nyernek, ami természetesen sokkal kisebb térfogatú. Az oxigéngyártásnak több módja van, Dunaföldváron levegőből fqgják előállítani, azaz kiválasztani. Cseppfolyó­sítják a levegőt, és utána tör­ténik az oxigén és a nitrogén különválása, a megfelelő technológia segítségével. A cseppfolyósításhoz sűríteni kell a levegőt, 200 atmoszféra körüli nyomással. A sűrítés után csökkentik a nyomást, ezáltal lehűl az anyag, az oxigén cseppfolyósodási hő­mérséklete (mínusz 183 Cel­sius fok) alá. így valósulhat meg a különválasztás, ugyan­is a nitrogén akkor még gáz alakban van. Az úgynevezett szétválasztó oszlopokban fo­lyamatosan érik el ezt a célt, nem az egész mennyiség kü­lönül el egyszerre, ami oda bejut. A cseppfolyós oxigént tar­tályokba vezetik az épület melletti térségen. Nem palac­kozzák, mert úgy sokkal több szállítóeszközre lenne szük­ség, mint így: tartálykocsik­ba fejtik az oxigént és a ko­csik szállítják el az értékes anyagot a felhasználási kör­zetekben levő lefejtő, palack­töltő állomásokra, Pécsre, Szegedre, Szolnokra. Kisebb mennyiséget azon­ban Dunaföldváron is palac­koznak majd. A cseppfolyós oxigént először elpárologtat­ják, majd nagy (120—130 at­moszféra) nyomáson töltik palackokba. A mellékterméket, a nitro­gént is tudják hasznosítani, részben a helyszínen, a dis­sous gyárban a fejlesztő gé­pek szellőztetésére, mint semleges gázt. Az oxigéngyár gépeinek, berendezéseinek szerelését a Német Demokratikus Köztár­saságból érkezett szakembe­rek irányításával, velük kö­zösen végzik a VEGYÉPSZE^t szakmunkásai. Négy NDK- beli szerelő tartózkodik Du­naföldváron mostanában, il­letve riportfelvételünk alkal­mával csak egyikükkel sike­rült találkozni, Lutz Holmig- gal. Beszélgetésünk Balogh Sándor apparátkezelő tolmá­csolásával valósult meg, ő kint is járt már, felesége né­met származású, onnan hoz­ta magával. Megtudtuk, hogy a wurzeni gépgyár szerelőin kívül jönnek még ide Drez­dából, Teltowból és Haliéból is, speciális munkák elvégzé­sére. A német szakemberek a fél világot bejárják ilyen jellegű munkákkal; készíte­nek oxigéngyártó berendezést — Lutz Hóimig tájékoztatása szerint — Lengyelországban, Romániában, Vietnamban, Algériában, Irakban, Egyip­tomban stb. Hazánkban a dunaföldvári üzemnél nagyobb is ‘épült már, de erre is szükség van, alig várják elkészülését. Az oxigént az ipar sem nélkü­lözheti. (gemenci) Fotó: Gottvald Az alkatrészgyártó gépműhely, mellette a trafó és az egyik szolgálati lakás. A gépterem épülete a tartályokkal. Részlet a gépteremből. Itt cseppfolyósítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom