Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

A ^PÚJSÁG 1977. május 29. magazin magazin maga: Pisztrás a gereben Előkészítik a laboratóriumi berendezéseket a kísérlethez Kínos meglepetést keltene, ha csak használatba vételük után derülne ki a nagyfe­szültségű távvezetékekről, transzformátorokról, villa­mos szerelvényekről, hogy nem felelnek meg a követel­ményeknek. Ennek elkerülé­sére speciális laboratóriumo­kat hoznak létre, ahol meg­valósítható, hogy akár az üzemi feszültség többszörö­sének is kitegyék a vizsgálat alá vett anyagokat, szerke­Gyógyító tűk Világszerte kutatják, hogy mi az igazság a híres kínai gyógymóddal, az akupunktú­rával kapcsolatban. Az ősi kínai gyógymód lényege, hogy különféle betegségek esetén a test meghatározott pontjait finom hegyű arany-, ezüst-, vagy platina tűvel megszúrják. Könnyed nyo­mással vagy csavarással 2—8 milliméter mélyen szúrnak velük a bőrbe, egy alkalom­mal legfeljebb 14 helyen. A tűk bennhagyásának az idő­tartama a körülményektől függően másodperctől néhány percig tarthat. Helyes szúrás esetén a tű hegye körül fokozott szöveti aktivitás és vérbőség jelent­kezik, a tűk pedig egyetlen csepp vér kiszivárgása nélkül könnyedén húzhatók ki. Kí­nában a legkülönfélébb be­tegségek ellen alkalmazzák az akupunktúrát, pl. az ekcé­ma, csalánkiütés, szénanátha, idegzsába, vastagbélgyulla­dás, reumás mozgásszervi be­tegség, stb. esetében. Hatáso­san alkalmazzák a tűszúrást a fájdalom ellen is, sőt mű­téteket is végeznek akupunk- turás fájdalomcsillapítással. Sokszor nagy hasi műtétek közben a beteg vidáman tár­salog a műtőszemélyzettel. A „tű-narkózis” a műtét előtt fél órával kezdődik azzal, hogy a parányi fájdalomcsil­lapító pontokat eltalálják a tűvel, majd a beszúrt tűket a szabályoknak megfelelően mozgatják vagy sodorják. Az európai tudomány ma még nem érti az akupunktú­ra lényegét, de elismeri léte­zését. Nehéz élettani magya­rázatot találni arra, hogyan hathat a bőr alá beszúrás akár az egész szervezet mű­ködésére. Jelentősége különösen a ma még más módszerekkel gyógyíthatatlan betegségek kezelésében van, vagy ami­kor a beteg valamilyen ok­ból nem bírja a gyógyszert. Csehszlovákiában mintegy 50 orvos alkalmaz tűszúrásos gyógykezelést, elsősorban olyan betegségek gyógyításá­ra, amelyek esetében a gyógy­szeres kezelés hatástalan. Kü­lönösen a magas vérnyomás, gyomorfekély, szénanátha, asztma és a vegetatív ideg- rendszer elégtelen működé­séből származó betegségek gyógyításában értek el jelen­tős eredményeket az aku- punkturás kezelés felhaszná­lásával. zeteket, vagy modelleket. El­képzelhető, hogy milyen nagy alapossággal és körül­tekintéssel tervezik és gyárt­ják azokat a kapcsolóberen­dezéseket, amelyeket a több száz kilovoltos villamos há­lózatba építenek be. Zárlati megszakítóképesség, szigete­lőképesség és egy sor más szempontból szigorú labora­tóriumi próbának vetik alá e konstrukciókat. Bármilyen gondosan tervezik is meg a nagyfeszültségű hálózat egyes elemeit, ha valahol egy gyenge pont van benne, az egész rendszer csődöt mond. Éppen ezért az egész szige­telőláncolatot, annak minden olyan alkatrészét, amely egy későbbi hiba forrása lehet, gondos laboratóriumi vizsgá­latnak vetik alá. Hazánkban különösen fon­tossá váltak a nagyfeszültsé­gű vizsgálatok, hiszen köztu­domású, hogy mi építjük meg a világon negyedik, Európá­ban a második 750 kV-os táv­vezetéket. E távvezeték és az albertírsai alállomás terve­zésében, építésében a szovjet tapasztalatokra támaszko­dunk, de az eltérő hazai kö­rülmények .miatt a távveze­tékhez teljes egészében, az alállomáshoz részben hazai konstrukciókat is gyártanak. A távvezeték üvegszigetelőit a Szovjetunióból importáljuk. Hamis pénz 1972—1975. között az Inter­pol, a nemzetközi bűnügyi rendőrség 231 műszakilag ki­válóan berendezett vállalatot fedezett fel, amelyek fém- és papírpénzgyártással foglal­koztak. Az elmúlt évben csak az Egyesült Államokban 3 f milliárd 300 ezer millió ha­mis dollárt találtak és ko­boztak el. Az adatokat az In­terpol IV. nemzetközi konfe­renciáján hozták nyilvános­ságra, amely külön a pénz- hamisítás problémáival fog­lalkozik. A konferencián ag­godalmukat fejezték ki: ha a hamispénz-gyártók tovább­ra is ilyen szorgalmasan dol­goznak, több lesz a forgalom­ban lévő hamis pénz, mint a valódi. Balogh Lajos és Király La­jos- tudományos kutatók a magyar nyelvészeti kutatá­sok történetében kiemelkedő fontosságú gyűjtőmunkát fe­jeztek be a közelmúltban. A két fiatal szakember több mint félszáz dunántúli — fő­ként vasi és somogyi — tele­pülést keresett fel, hogy fel­kutassák és regisztrálják azt a kihalóban lévő szó- és hangkészletet, amely a kis­paraszti gazdálkodási forma idején az ember és a gond­jaira bízott állat között ki­alakult. Idős parasztembere­ket. volt zselléreket, urasági cselédeket, napszámosokat kerestek fel, akik még emlé­kezetükben őrzik az egykori ízes, zamatos állathangután­zó, hívogató és terelő szava­kat. A nyelvészek valamennyi megkérdezettnek azonos, elő­re gondosan összeválogatott kérdéseket tettek fel. Az egyik például így hangzott: — Milyen hangot ad a disznó, amikor torkába szúrják a kést? Ahány falu, szinte annyiféle volt a válasz: hö­rög, hörök, hörköl, horkul, horákul, harákul, horpitál, rén, sír, sikít, nyög, nyöszö­rög, nyiszög-nyöszög, .visít, ordít, jajgat», koétoz, cicákul, böffenik. Egy másik kérdés: — Mit mondanak az ökörnek, ha balra kell befordulnia? — Hajsz, ha, ha ide. Ha jobbra: hü, hi, cseli. A legtöbb megkülönböztető szó természetszerűleg az ál­lattartó paraszt legkedvesebb jószágával, a lóval kapcsola­tosan képződött — kor, nem, küllem, kondíció, ismertető­jelek szerint. A rosszul táp­lált, öreg ló: gebe, görhes, görcsös, gérdáncs, grasztó, gesztró, geribes. gereben, so­vány, mustra, kandzsi, koszló, kódis. virslis, öreg. A vörös- barna színű, fekete farkú és sörényű: pej. A homlokán kis fehér foltot viselő igavonó: csillag, csillagos, nagy fe­hér folt esetén, hóka, hó- kás. Ha az orra fehér: piszt- ra, pisztrás, tejfölösszájú. Ha viszont a homlokán és az or­rán is, akkor szárcso, szár- csás. Ha a lábán fehér folt van: kese, keselábú; ha tér­dig fehér: harisnyás, büty­köslábú, himpók. I. Akkoriban Koppenhágában laktam, rosszul ment a so- ------------------- rom. Pénz, barát, sőt ismerősök nélkül ten­gődtem ebben a vidám és életerős városban. Bár rettenetes november és december volt, heteken át esett, mégis késő éj­szakáig, amíg a fáradtság haza nem kergetett, 'az utcákon csa­varogtam. Akkor már nem néztem körül a szobában, nem lát­hattam kietlenségét és szomorúságát, nem tekinthettem ki az ablakon, a mély éjszaka elnyelte a kilátást. Csak ledőltem az ágyra, 'és mélybe bukva, az álom korallvárai, moszatai és ten­geri csillagai közé rejtőzve, aludtam. A keskeny utca másik oldalán ütött-kopott, vén bénház emelkedett. A tehetségtelen, cifrálkodni szerető építész az ötö­dik emelet fölé még egy kis ormótlan toronyszobát is emelt A toronyszoba ablaka 'körül az évtizedek esője és vihara le­verte a vakolatot. Piszok és korom rakódott a résekbe, törött téglák, összedrótozott ablakpárkány, repedezett fal tartotta a színtelen, fakult, formátlan ablakkeretet. Az ablak fölött va­laha két álak trónolt, egy angyalka és egy ördög. Az ég és pokol küldöttét tönkreverte az idő. Melyik volt szörnyűbb, a gipszördög, amelynek fél arcából fél nyelv csüngött alá, vagy a gipszangyal, letört orrával, repedezett szárnyával és a szür­kén ipiszkos lyukkal a küldőiké fölött, ahol a hibás esőcsator­nából lecseppenő víz összegyűlt? Ezt a falat, ezt az ablakot láttáim mindig, amikor otthon voltam, ahányszor az ablak mellé tolva asztalomat, írógépe­men kopogtam. De nemcsak a falat és az ablakot láttam, ha­nem a mögötte lévő szobát is, és az embert, aki benne lakott. Az én szöbám sivár volt, de ez a szemközti megdöbben­tően nyomorúságos. Keskeny volt az utca, az épület alacso­nyabb, így hát pontosan 'beláthattam, és alaposan szemügyre vehettem a padláskuckó belsejét, lakójának életét. Az egyik sarokban szalmazsák, rozoga bádogmosdó a másikban. A lakó vödörben hozta be valahonnan a folyosóról a vizet, de a vö­dör feneke lyukas lehetett, láttam, amint erőlködik, hogy el­Képünkön a washingtoni metró új szakasza A nagyvárosok közlekedé­sének csődje világjelenség. Az utak zsúfoltságát többféle módon igyekeznek csökken­teni. Mindenekelőtt arra töre­kednek, hogy a közlekedés­ben részt vevőket a tömeg- közlekedési eszközök haszná­latára szorítsák rá, s ennek megfelelően a gyorsvasút- és metróhálózatot minél na­gyobb mértékben kiépítsék. A tömegközlekedési eszközöket vagy a föld alá bújtatják, vagy a magasba emelik a pályájukat, illetve az utat, ahol közlekednek, hogy mi­nél gyorsabban és zavartala­nabbal érhessenek céljukhoz a járművek utasaikkal. Fon­tos feltételnek számít, hogy ahol csak lehet, elkülönített szintű keresztezéseket hozza­nak létre, vagyis az egymást keresztező utakat egymás alá-fölé bújtassák. A nagy külföldi városokban sokhe­lyütt látható ilyen megoldás, de Budapesten is találunk már rá néhány példát. A sínhez kötött tömegköz­lekedési eszközök vonalve­zetésénél a kombinált meg­oldások sem ritkák. Igen sok példa van rá, hogy a földalatti vasutak pályájába olyan szakaszokat is beiktat­nak, ahol a szerelvények „ki­bújnak” a mélyből és felszí­ni vasútként folytatják útju­kat. Máskor kénytelenek azt a megoldást választani, hogy a földalatti felszíni szaka­szát még meg is emelik, ma­gas pályára helyezik. Ez a helyzet a washingtoni met­rónak a múlt évben átadott egyik új vonalszakaszánál, ahol a szerelvényeket a je­lentős mértékben megemelt vasbeton pályára fektetett sí­neken kénytelenek közleked­tetni, a képen látható módon. Egészen szélsőséges esetnek számít, de már ugyancsak van rá példa, hogy a föld alatti alagútból a felszínre kivezetett szerelvényeket épületek tetején kiépített pá­lyán közlekedtetik. Ez azon- ban-esak szükségmegoldás. Foglalkozása: örökös A nyugatnémet Süddeutsche Zeitungban nemrégiben a kö­vetkező hirdetés jelent meg: Nincsenek örökösei? Aggaszt­ja, hogy nem tudja, ki foly­tatja az ön életművét? Szim­patikus család vagyunk, élet­korunk 48, 38, 10 és 8 év. Ki­tartó munkánk ellenére azon­ban sajnos nem sikerült a kí­vánt anyagi jólétet elérnünk. Készek vagyunk az ön élet­művét folytatni a megkívánt szellemben...” Nádass József: Egy ember, aki zárja a csurgást. Rozoga szék, sánta vasfogas, amelyen a lakó minden fehérneműje, rulhája csüngött. A falakon a nedvesség ábrája, a mennyezetről lelógó drót végén egy szál, már vakuló villanykörte. Vigasztalan látvány volt, szívfacsaró. Újból és újból elkaptam a tekinteteimet, de megint csak oda kellett néznem. Látnom kellett a szolba lakóját is, sovány, őszes, öt- venen felüli férfit, egész nap tett-vett az odúban. Maga taka­rított, maga főzött a sarokban álló, kopott kis vaskályhán, gyakran varrogatott is, s'zétmálló holmiját foldozta. Legcsodálatosabb tevékenysége azonban a festés volt. Igen, ez a furcsa férfi, e rideg padlásszaibában, festőállványt tett az ablak elé, és nagy buzgalommal minden nap néhány órát festegetett. Boldog, szinte átszellemült arccal babrált az ecsettel, gyakran mosolygott is, néha énekre nyílt vagy fütty­re csücsörödött a szája. Olykor távolodni igyekezett a képtől, hogy távlatban jobban szemügyre vegye, megfeledkezett az ablakról, és beleütötte a fejét Ilyenkor meglepődve megfor­dult, megdörzsölte a fejét, majd kissé szégyenlősen elmosolyo­dott. Ha átpillantott az utca másik oldála felé, s észrevette, hogy tanúja voltam balesetének, mosolya szélesebb lett, felém biccentett. Először rosszkedvűen elfordultam', mit bizalmas­kodik, nem ismerem. Később viszonoztam a köszönést. „Részvétem és csodálatom kis öreg — mormoltam ma­gamban. — Mosolyogva és énekelve tudsz dolgozni egy ilyen pa'dláslyuk'ban.” II. Képünkön: egy pozsonyi orvos kezeli a betegét Nádass József költő, író, a •* mzetközi antifasiszta mozgalom kiemel­kedő egyénisége. írásának közlésével emlékezünk meg születésének 80. évfordulójáról. Egy decemberi reggelen különösen hideg volt. Hó feküdt az utcákon, a panzió központi fűtése rosszul működött, nyűgö­sen, vonakodva keltem, és késői öltözködésemet éppen hogy Nagyfeszültségű vizsgálatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom