Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, társadalmunk vezető ereje! Dombóvár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Bensőséges ünnepségre ke­rült sor a dombóvári MÁV művelődési házban pénteken délután. A dombóvári vasúti csomópont dolgozói idén immár tizenegyedszer nyer­ték el a „Kiváló vasúti cso­mópont” megtisztelő címet. A szocialista brigádok által kez­deményezett m (inka verseny egyik állomása volt ez az ün­nepség, annak a munkaver­senynek, melyet a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteleté­re indítottak. Márfai Ottó dombóvári állomásfőnök, a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja ünnepi beszédében el­mondta, hogyan, milyen munkával sikerült ismét a munkaversenyben az élre ke­rülni. Szűcs Zoltán MÁV vezér­igazgató-helyettes nemcsak a saját, de a közlekedés- és postaügyi miniszter nevében is köszöntötte a dolgozókat, majd átadta a csomópontnak a vasutasok szakszervezeté­nek . méltán elnyert vörös vándorzászla j át. Ezután K. Papp József elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára a megyei párt- és állami szervek nevében me­legen gratulált a kitüntetés­hez. A megye ipari fejlődésé­ről beszélt, kiemelve azt a tényt, hogy bármilyen beru­házásra kerüljön is sor — akár a Simontornyai Bőrgyár bővítésére, akár a szekszárdi húskombinát vagy a paksi atomerőmű építésére gondo­lunk — a szállítás gondja mindig a MÁV-ra fog hárul­ni. A szép eredmény elérésé­nek alkalmából a MÁV Pécsi Igazgatóságától, a közlekedés - és postaügyi minisztertől, va­lamint a MÁV különböző te­rületeiről is érkeztek üdvözlő táviratok. Sor került az egyéni kitün­tetések és jutalmak átadásá­ra is. Szűcs Zoltán és Ürögi József elvtárs, a Vasutasok Szakszervezete elnökségi tag­ja adta át „A közlekedés ki­váló dolgozója” kitüntetést Barkóczy József térfelvigyá­zónak és Horváth Sándorné vontatási számadónak. Há­rom dolgozó részesült minisz­teri dicséretben és hatan kap­tak jutalmat. Dr. Szabó Tibor, a Pécsi Vasúti Igazgatóság vezetője, valamint Halmai Árpád, a Vasutasok Szakszervezete Pécsi Területi Bizottságának titkára az arany fokozatú bri­gádkitüntetéseket adták át. A csomópont KISZ-bizottsága kiváló gazdasági munkájáért 12 ezer forint jutalomban ré­szesült. Május elsejének előestéjén szép esemény volt ez az ün­nepség, méltó a munka ün­nepének világszerte emléke­zetessé tett napjához. A dom­bóvári csomópont dolgozói tudják, hogy az elért ered­mény mindig ígéret, alap a jövőhöz. Köszöntjük a kitün­tetett csomópont valamennyi dolgozóját. SZILVAS! SAROLTA Kiváló vállalat a Dalmandi Á. G. A földeken az ünnepség idején sem szünetelt a munka. A New Idea! típusú gép kukoricát vet, s ezzel egyidőben a földbe juttatja a növény fejlődését elősegítő vegyszere­ket. Tegnap délután négy óra­kor ünnepség kezdődött a Dalmandi Állami Gazdaság központi kultúrtermében. Itt adták át a gazdaságnak a Ki­váló Vállalat kitüntetést. Az ünnepségen Vas István, a gazdaság igazgatója el­mondta, hogy ez alkalommal hetedszer érdemelték ki a ki­tüntetést. A gazdaság az elmúlt év­ben 571 millió forintnyi ter­melési értéket állított elő, 13,1 százalékkal többet, mint az előző évben. Bár a rendkívüli időjárás megnehezítette a munkát, a gazdaság minden terményből rekordtermést ta­karított be. Kiemelkedett ezek között is a zöldség ter­méseredménye, ami 62 száza­lékkal haladta meg az előző évit. Jó munkát végeztek az ál­lattenyésztésben dolgozók is. Tejből egymillió literrel töb­bet adtak át a feldolgozó üze­meknek, ami 28 százalékos emelkedést jelent, s a húster­melés is hét százalékkal ha­ladta meg az 1975-ös évit. Gazdaságunk ezeket az eredményeket úgy tudta el­érni — folytatta az igazgató —, hogy minden termelési ág­ban igyekezett a legkorsze­rűbb elvek alapján szervezni a termelést. Később a dolgozók jövedel­mét ismertetve elmondta, hogy az Tolnában és Bara­nyában náluk volt a legma­gasabb, átlagosan évi 41 ezer 421 forint. Az ünnepi beszédet köve­tően tizenegy dolgozó minisz­teri kitüntetésben részesült, hatvanhatnak pedig az állami gazdaság igazgatója Kiváló Dolgozó kitüntetést adott át. Teljesítették, amit vállaltak Ritkán figyelik olyan izga­tottan az óra mutatóját, mint tegnap tette azt Prajda Ven­del Fornádon. Jó egy hete azt ígérték, április harmincadikán déli egy órakor — ha nem akadályozza eső a munkát — kész lesz az út, s megkezdőd­het a műszaki átadás. Arról az útról van szó, amit a terv szerint 1977 őszé­re kellett volna elkészíteni a Tamási Állami Gazdaság köz­pontja és Csallános-puszta között, de három szocialista brigád összefogott, és vállal­ta, hogy sokkal hamarabb, április harmincadikán elké­szíti. Tíz napja, mikor a Ta­mási ÁG Törekvés, az AGRO- BER Pollack Mihály és a Pé­csi KÉV Wáger szocialista brigádja aláírta a szerződést, a munka fele még hátravolt. T)e azt mondták, megszervez­ték a munkát alaposan. Akkor azt hitték, minden zavaró körülményre fel­készültek, s emberen, gépen nem múlik, elkészülnek-e időre. De a balszerencse nem egyszer gonosz játékot űzött velük. Mikor legjobban ment a munka, elromlott egy asz­faltkeverő telep, s teríthető anyag híján meg kellett áll­niuk. Amikor meg a teher­autók már egymást követve hozták a lassan hűlő, s ke­ményedé anyagot, a finiser, az a gép, ami az út alapjára teríti az aszfaltot, mondta fel a szolgálatot. Az utolsó száz métereknél tartottak, s a trai- lert, ami két napig ott volt, hogy esetleges géphiba ese­tén menjen a másik gépért, elküldték. Nem volt könnyű dolga a három szocialista brigádnak, akik megígérték, kész lesz az út. De szerencsére segítettek nekik a többiek, a Pécsi KÉV Bánóczi-brigádja, s egymást váltva, éjjel és nappal terí­tette gépével az aszfaltot Iván Antal, Pékó László és Imre János. Délben fél egykor a finiser már félreállt. Az úthengerek simogatták a szürke sávot, s a Bánóczi-bigád terítette a keverőbői érkezett anyag utolsó, néhány lapátnyi adag­ját az egyik úttorkolatnál. S mikor a határidő percnyi pontosan lejárt, készen volt az út. Azt is nehéz pontosan, perc­re pontosan meghatározni, hogy valaki mennyi idő alatt ér végig gyalog a két és fél kilométeres úton, hát még azt, hogy mennyi idő alatt le­het azt elkészíteni. Nekik si­került. — sz 1 — ,,Befejeztük.” A brigád tagjai a jó munka hattak hazafelé. Fél egykor már csak néhány lapátnyi aszfaltot kellett el­simítani T áv iratváltás A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe alkalmá­ból táviratváltás történt V. I. Csornij, a Tambov me­gyei pártbizottság első titkára, V. I. Makarov, a Tam­bov megyei szovjet elnöke, Siegfried Lorenz, a Karl- Marx-Stadt megyei pártbizottság első titkára, valamint K. Papp József, a Tolna megyei pártbizottság első tit­kára és dr. Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács el­nöke között. Mind testvérmegyéink vezetői, mind Tolna megye vezetői táviratukban további sikereket kívánnak Tam­bov, KarlJMarx-Stadt és Tolna megye ddlgozóinak, a kommunizmus, illetve a fejlett szocialista társadalom építésében. „A nemzetközi munkásosztály ez évi ünne­pének jelentőségét fokozza, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megün­neplésére készülünk, hogy Oroszország népei kivívták a proletárhatalmat, felépítették a szocialista társadalmat. Több országot, köztük hazánkat is felszabadították a fasizmus uralma alól, jelenleg a kommunista társa­dalom építésén munkálkodnak” — olvasható többek között a Tambov megyébe küldött táviratban. Kitüntetés Szombaton reggel, a megyei tanácson Császár József álta­lános elnökhelyettes kitünte­téseket adott át abból az al­kalomból, hogy a társadalmi és családi ünnepeket szervező irodák öt éve kezdték el mű­ködésüket, a társadalmi szer­tartások mozgalma pedig 20 éves. Az ezen a területen dolgo­zó, kiemelkedő munkát vég­zőknek a kulturális miniszter „A Szocalista Kultúráért” ki­tüntetést adományozta. Ki­tüntetésben részesült dr. Len­csés Gyula, a megyei tanács igazgatási osztályvezetője, Se­bők Lászlóné, a szekszárdi iroda, és Peterdi István, a paksi nagyközségi iroda veze­tője. Herczeg Károly ünnepi köszöntője (Folytatás ak 1. oldalról.1 A műszaki, technikai, tudo­mányos forradalom korát él­jük, amelyben összezsugorod­nak a földi távolságok, s ami a szomszédban történik, az minket is érint. Nem függet­leníthetjük magunkat a vi­lággazdaságban végbemenő folyamatoktól. A természet erőit sem győztük le. Önma­gunkban sem lettünk még tel­jesen úrrá a korábbi társa­dalmi rendből adódó emberi gyengéinken. A közösségi ér­zés és cselekedet nem min­den esetben kerekedik felül az egyéni érdekeken. A ki­sebb csoportok tettei olykor nincsenek összhangban a tár­sadalom nagy, általános cél­kitűzéseivel. Itt-ott még több, mint kellene: az értetlenség, önzés és fegyelmezetlenség. Ez károkat okoz a társada­lomnak és természetesen az egyénnek is. A mi társadalmunkban a munka az értékmérő. Ahhoz, hogy elképzeléseink, vá­gyaink, céljaink — társadal­mi és családi méretekben — valóra váljanak, még szor­galmasabban, tudatosabban, fegyelemmel, képességeinket jobban latba vetve kell dol­goznunk. Ugyanakkor bizto­sítanunk kell, hogy a becsü­letes, odaadó munkának, a tisztességes kötelességteljesí­tésnek legyen még egyértel­műbb a társadalmi, erkölcsi és anyagi elismerése. Nálunk ehhez megvannak a feltéte­lek. Világos és reális célunk, programunk van, amelyet a párt XI. kongresszusa hatá­rozott meg: célul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. Népgazdaságunk reális ter­vekkel rendelkezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisztességes, odaadó munkája vált valóra évről évre, napról napra. Gazdasági fejlődésünk eredményeit nem utolsósor­ban a szocialista együttmű­ködés révén, a baráti orszá­goktól kapott kölcsönös tá­mogatás hitelesíti. Az idei népgazdasági terv megvalósí­tása különösen nagy jelentő­ségű. Amagyarmunkásosztály és dolgozó népünk tettrekész- ségére, szorgalmas munkájára építve, képesek vagyunk idei gazdasági feladatainkat jól elvégezni. Ennek legnagyobb tanúbizonysága a szocialista brigádvezetők V. országos ta­nácskozásán is kialakult egy­értelmű vélemény és állás­foglalás. Az a kezdeménye­zés, amely az elmúlt hetek­ben a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére kibontako­zott munkaversenyben öltött testet: munkások, parasztok, értelmiségiek tíz- és százezrei dolgoznak terveink gyakorla­ti megvalósulásáért. Tisztelt elvtársnők, elvtár­sak! Nagyszerű, nemes céljain­kat csak akkor tudjuk meg­valósítani, ha béke van a vi­lágon, ha biztosítottak a munka külső feltételei is. Az elmúlt esztendőkben a szo­cializmus, az internacionaliz­mus erőinek térnyerésével kedvező változások jöttek lét­re a nemzetközi életben. A békés egymás mellett élés le­nini elve mindinkább tért hó­dít az országok, nemzetek kapcsolatában. Az enyhülés folyamata — bár nem töret­lenül —, napról napra erő­sebb és egyre inkább vissza­fordíthatatlanná válik. A hi­degháborúra törekvő erők mégoly nagy erőfeszítése sem tud változtatni az emberiség alapvető vágyán, azon törté­nelmi folyamaton; hogy az ember munkára, életre és boldogságra született. A kapitalista társadalmi rendszer elhúzódó belső ba­jai, a létbizonytalanság, a nyomasztó munkanélküliség fokozza a terheket és kiáb­rándulást szül. Ez növeli a monopóliumok elleni harcot az elnyomottakban, a mun­kásakban és a tőkés társadal­mak más haladó rétegeiben. Mind nagyobb a szocializ­mus vonzereje, erősödik a társadalmi változások igénye a kapitalista országok lakos­ságában. Ezt a körülményt a tőkés rendszer szószólói, pro­pagandistái semmiféle figye­lemelterelő manőverrel, mes­terkedéssel megváltoztatni nem tudják. A májusi eszme ereje, a nemzetközi munkásosztály együttes fellépése, növekvő tekintélye — párosulva a szo­cialista világrendszer és a Szovjetunió erejével és befo­lyásával — biztosítéka an­nak, -hogy Európában, de az egész világon a békés élet ér­vényesüljön. Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Őszinte tisztelettel köszön­tőm dolgozó népünket május elsejének előestéjén. Erőt és jó egészséget kívánok, sikere­ket a munkában, boldogságot a családi életben és egyéni sorsukban. X

Next

/
Oldalképek
Tartalom