Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-25 / 121. szám
A ^PÚJSÁG 1977. május 25. • • ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Bekötő út Gerjenbe Szalai József gerjeni olvasónk azt kérdezi, hogy ebben az ötéves tervben szerepel-e a gerjeni 6 kilométer hosszú bekötő út felújítása? Mint írja: az útpadka veszélyes, maga az út repedezett, öt-hat esztendővel ezelőtt ugyan javítottak valamit az úton, de a padka melletti gödrök változatlanul megmaradtak. Motorral, vagy kerékpárral szinte lehetetlen közlekedni, mert az arra járó nagyobb járművek azonnal összefröcskölik az embert. A KPM Közúti Igazgatóságának vezetője a következőket válaszolja: — A gerjeni bekötőút-bur- kolat szélesítését 1979. évre irányoztuk elő, melynek tervezett költsége 2,3 millió forint. A szélesítés költsége az V. ötéves terv házilagos pályaszélesítési programunkban biztosítva van. A bekötő út padkájának gödrösödése kizárólag a burkolat nem megfelelő szélességéből ered, mely különösen az őszi csúcsforgalomban, csapadékos időjárás esetén jelent nehézséget a közlekedésben. Ilyen volt a múlt év ősze is, amikor a téesz és állami gazdaság jelentős szállításokat bonyolított le az útszakaszon és két szállítójármű találkozáskor félszélességben a padkára kényszerült — a jelenlegi ’ burkolat egy nyomsáv széles — miáltal az elázott földpadkában hosszanti mélyülések és helyenként mély kátyúk, gödrök keletkeztek. Ennek következtében a burkolat szélei is letöredeztek. A padkában keletkezett gödrök kőanyaggal való kitöltése „kődarabok bedo- báltatásával” igen költséges Telefonszámunk: 129-01, 123-61. lenne és nem oldaná meg a problémát, mert a kitöltött gödrök melletti padka továbbra is földes maradna. A gerjeni bekötő út programozásával kapcsolatos megjegyzésére közöljük, hogy az útburkolatok kiszélesítése, az utak fontossági sorrendjében, a vizsgált és mért paraméterek alapján történik. Szolgálati idő beszámítása Lovász Antalné Kalaznóról írt levelet szerkesztőségünknek, melyben egyebek között arról érdeklődik hogyan történik a szolgálati idő beszámítása a nyugdíjazáskor, s milyen rendeletek alapján bírálják el, hogy ki jogosult az öregségi nyugdíjra. — írja, hogy 1962 és 72 között a ka- laznói Petőfi Termelőszövetkezetben volt bedolgozó, munkáját becsülettel elvégezte, de ennek az időnek a beszámításával „problémái” vannak. A választ dr. Deák Kon- rád, osztályvezető ügyész adja meg: — A jogszabályok, melyekre a levélírónak szüksége van, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, az ennék végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14) MT számú rendelet, valamint a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat. Az említett valamennyi jogszabály megtalálható a Magyar Közlöny 1975. évi június 14-én megjelent 42. számában. Utalnunk kell azonban arra, miszerint „öregségi nyugdíjra ...jogosult, ha tíz évi szolgálati időt szerzett”, a jogszabály pedig pontosan megjelöli, hogy mi tekintendő szolgálati időnek. A nyugdíjjogosultságnak tehát nem az az alapja, hogy valaki — akármilyen becsületesen is elvégzi a munkáját, (pl. saját háztartásban mos, főz, ellátja gyermekeit, vagy éppen saját kis földjét műveli meg becsületesen). hanem, hogy ezt a munkát munkaviszonyban, szövetkezeti tagként, bedolgozóként, stb., tehát szolgálati időnek tekintendő viszonyban végezte-e. hiszen az említett törvény 103. §-a szerint: .,A társadalombiztosítás kiadásainak a fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek.” A szolgálati idővel kapcsolatban itt csupán példaként említjük meg a jogszabály alábbi rendelkezését: „A mezőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, aki korábban mint családtag, a közös munkában részt vett, a szövetkezetbe történt belépésétől számított két éven belül kérheti azoknak a naptári éveknek legfeljebb öt naptári évnek — szolgálati időként beszámítását; a) amelyekben mint családtag a közös gazdaságban végzett munkával 150, nő 100 munkanapot — 1967. január 1-e előtt 120, nő 80 munkaegységet — teljesített, és b) amelyekre a nyugdíjjárulékot megfizeti.” Útszegélyek Tolnán Buchmüller Ferencné Tolnáról írja, hogy a községben nemrég szélesítették az utakat. A szép utak tervezésénél egy dolgot kifelejtettek: a gyermekkocsikat toló kismamákra nem gondoltak. Ugyanis magas útszegélyeket építettek. Sajnos a gyermekkocsikkal közlekedő kismamáknak nagyon nehéz és veszélyes átkelni a zebráknál. Mire sikerül a kocsit leemelni, lerángatni az útra, a gyermek kis híján kiborul a kocsiból. Nem lehetne ezen segíteni? — kérdezi befejezésül. Toronyi István Tolna nagyközségi Közös Tanács elnöke a következőket válaszolja: — A dunaszentgyörgy— fadd—szekszárdi összekötő út korszerűsítését nem tanácsunk végeztette. Az útépítési terveket az Ut- és Vasútépítő Tervező Vállalat, Budapest készítette, a beruházó a KPM Közúti Igazgatósága, Szekszárd volt, míg a kivitelező a Pécsi Közúti Építőipari Vállalat. Az útkorszerűsítési munkákat az engedélyezett terveknek megfelelően végezték. Az útszegély magasságát több helyen megmérettem, az az előírt határon belül van. Ez a magasság csak az út újabb felületkezelése esetén fog csökkenni. Jelenleg a szint- különbségen változtatni nem lehet. Hasonló magasságú a kiemelt szegély az ország minden városában, így Szek- szárdon is. Meg kívánom jegyezni, hogy ez ideig még senki sem jelentkezett hasonló panasszal. (Sajnos, a hiba ez esetben is már a tervezéskor „csúszott” be. Valami megoldást mégis kellene találni!) Ml VÁLASZOLUNK Az iskolaváros Aki alaposabban körülnéz Szekszárdon, az könnyen arra a megállapításra juthat, hogy városunk múltjában nem is volt más említésre érdemes személy, csak Garay János. A Garay-szobor a Garay téren áll, a Garay- szálló mellett, ahol a Garay- borozóban hűsölhet aki meg- szamjazott. Van ezenkívül Garay Termelőszövetkezet, a gimnázium névadójla ugyancsak Garay, az pedig már csak természetes, hogy a Garay téren lévő általános iskolát mindközönségesem Garay iskolának hívják. Ehhez még hozzátehetjük a Háry-borozót, így mindenki előtt világos lehet, hogy Ga- raymak aztán igazán van kultusza szülővárosában. Természetesen nincs, ugyanis egyáltalán senkinek sincs, legfeljebb csak volt. Minden tiszteletem a derék, rokonszenves, a magyar irodaiam harmadik vonalába tartozó költőé. Mégsem hiszem, hogy akadna a városban, aki húsz sorát el tudná mondani. Garay egy színvonalat jelzett, hiszen vitathatatlanul közérthető volt. Ezt a színvonalat illett elérni, de túlhaladni már nem: — ezt a városához szinte tragikus szeretettel ragaszkodó Babits Mihály keserűen tapasztalhatta. Amióta ilyenek csak vannak, a szellemi élet, a majdani színvonal alapjait az iskolákban teremtik meg. Ma Szekszárd; noha se a Saját se az ország köztudatában nem él ilyenként; iskolaváros. Soroljuk: négy általános iskola, Garay János Gimnázium és Óvónőképző Szákiközépiskola, egészségügyi szakközépiskola, Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola-, Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskola, Csapó Dániel Mezőgazda- sági Szakközépiskola, 505. sz. Ady Endre Szakmunkásképző Intézet. Ezeken kívül van szakiskolája a- kereskedelem- és vendéglátóiparnak, külön iskolája a gyors- és gépírásnak. A város egyik legmagasabb színvonalú oktatási intézménye, a Liszt Ferenc Zeneiskola 1955. december 1-én alakúit. Most ugyanazon falak között van, melyek LáSzt Ferencet is hallották, aki itt, Szekszárdon komponálta 'koronázási miséjét. 1970—71-ben a város ezer lakosára 104 középiskolás jutott, ami az ország megye- székhelyei sorában a III. helyet jelentette. 1973—74-ben már 115,4 és ez ugyanilyen városok között mindenhogyan az I. hely. 1975—76-ban a szekszárdi általános iskolákba. A középiskolások 1834-an voltak, a különböző szakmunkástanulók kereken 2000-en. Mindehhez még hozzáteendő 1604 személy, akik levelező úton végették valamelyik középiskolát. Majdnem 8300-an az iskolapadokban egy harmincezres lélekszámú városiban, ez mdndenhogyan lenyűgöző arány és kíváncsivá teszi a vizsgálódót a folytatásra. A folytatás az óvodákban van. Az előrebecslés nem könnyű. Báli János városi művelődés- ügyi osztályvezetőnek, akinek adataival dolgozom, számításiba kellett vennie a már megtörtént és várható születéseket éppúgy, mint a város vonzerejét, a betelepedéseket. Az óvodásak és általános iskolások ennyien voltak, illetve lesznek az előjelek szerint: Év Óvodások iskolás! 1965 550 2 774 1970 801 2 370 1971 ? 2 316 1972 . 998 2 332 1973 ? 2 405 1974 ? 2 584 1975 1 394 2 742 1976 1471 2 968 1977 1 588 3 245 1978 1 811 3 524 1979 2 078 3 808 1980 2 277 4 143 Az Ady Endre Szakmunkásképző kollégiuma és tanműhelyei A társasházról szól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1977. évi 11. számú törvényerejű randelete, amely szerint társasház- tulajdon létrehozásához a tulajdonosítársak alapító okiratba foglalt megállapodása ■és a társasháztulajdonnak az in gatlan- nyíl vánta r t ásba való bejegyzése szükséges. A jogszabály meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia az alapító Okiratnak, hogy milyen kérdésekben kell az alapító okiratban rendelkezni (pl. a közös tulajdonban álló ‘épületrészek karbantartásával és felújításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének, aiz egyéb közös kiadások viselésének módjáról, stb.), szabályozza, hogy mi kerül a tulajdonostársek külön tulajdonába, s az épületnek mely részei vannak közös tulajdonban, kimondja, hogy: „A társasház-örökla- kásra a társasházban lévő többi társaSház-öröklakás tulajdonosát elővásárlási és előbérleti jog nem illeti meg”, a jogszabály 'hatályba lépése után létrejövő alapító okirat az elővásárlási jog tekintetében azonban eltérően rendelkezhet. A társasházközösség ügyeiben a tulajdo- nostársak közgyűlése dönt, ha azonban a közgyűlés határozata jogszabályt vagy az alapító okirat rendelkezését sérti, illetőleg a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a határozat meghozatalától számított 60 napon belül bármelyik tulajdonostárs a bírósághoz fordulhat a határozat érvénytelenségének megállapítása iránt. A jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 37. számában jelent <meg és 1977. július hó 1. napiján lép hatályba. Ugyanitt jelent meg és ugyanekkor lép hatályba a lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. számú törvény- erejű rendelet, valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott, az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter 20/1977. (V. 12.) ÉVIM—PM számú együttes rendelete. „Lakás- szövetkezet legalább 12 lakás építésére illetőleg fenntartására hozható létre” — mondja ki a jogszabály, amely rendelkezik a lakás- szövetkezetek mikénti szervezéséről, megalakulásáról, munkaszervezetéről1, gazdálkodáséról, a tagsági viszonyról és a tagsági viták mikénti eldöntéséről. Kihangsúlyozandó, hogy a lakásszövetkezeti lakóházakban lévő lakások aiz állampolgárok tulajdonát képezik, akik a lakás elidegenítésére Vonatkozó szándékukat — a lakásszövetkezettel történő elszámolás végett — kötelesek bejelenteni az? igazgatóságnak. A végrehajtási rendeletből idézzük: „Ha a tag, illetőleg a nem tag tulajdonos a lakás- szövetkezettel szemben fennálló fizetési kötelezettségét felhívás ellenére sem teljesíti, az igazgatóság az engedményezési nyilatkozat alapján a munkáltatótól kérheti az esedékessé vált tartozásnak az illetményből való levonását, s a levont összegnek — a lakásszövetkezet számlája javára — a számlát vezető takarékpénztárhoz — történő átutalását. Az összeg levonásáért és átutalásáért a munkáltató szerv anyagilag is felel.” Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Munkaügyi Közlöny idei 5. számában megjelent arra a közleményre, amely a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezéséről szóló rendelkezések alkalmazásával foglalkozik és eligazítást ad többek között a rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnése után munkába állók számára megállapítható keresetkiegészítés kérdésében. A SZÖVOSZ Tájékoztató f. ‘évi 19. számában megjelent egyik közlemény pedig a lakóépületek műszaki átadás-átvételénél, illetve az egyéves szavatossági bejárás során figyelembe veendő sajátos szempontokat közli. Dr. Deák Konrád, a TIT szekszárdi városijárási szervezetének elnöke Mindennek elhelyezési, tantermi és napközis összefüggése van, ami pedagógust, de jelenlegi és eljövendő gyakorló szülőt egyaránt érint. 1973-ban ezer lakosra 85,3 általános iskolás jutott Szekszárdon, egy osztályra 33, egy tanerőre 17 tanuló. Ez még akár elfogadhatónak is mondható, csakhogy az általános iskolákba mindenkit fel kel venni, jusson bár az előbbinél kétszerte több gyerek egy tanerőre. A tarnte- remíheflyzet korántsem ilyen rózsás. 1976-ban a város 82 általános iskolai tantermében 93 tanulócsoporttal foglalkoztak. Épülnek tantermek, de bontani is kell, így az arány 1977-re 98:101, 1978-ra 98:108, 1979-re 98:117, 1980-rai 98:128 lesz és ha minden jól megy, csak valahol 1980 és 1985 között ega- lizálódik az optimális 130:130-ra. Az általános iskolába mindenkit fed kell venni, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki elvégzi. Azoknak, akik a legutolsó — 1970-es — népszámlálás idején 25— 29 évesek voltak, mindenhogyan a felszabadulás óta kellett volna elvégezniük az általános iskolát. 0,4 százalékuk egyáltalán nem végzett iskolát, 11,1 százalékuk a kötelező nyolc általánosnál kevesebbet. Ez a „szép” _ arány egy kicsit többet érdé-' mel az egyszerű fejcsóválás- nál. Egy megyeszékhelyen a diplomások száma óhatatlanul magasabb arányú, mint más településeken. Szekszárdon legtöbb a pedagógus, majd az agrármérnök, az egészségügyi. Utóbbiaknál alig valamivel kevesebb a jogász és a műszaki, majd a közgazdászok, a művészeti diplomások következnek, 56-an pedig az „egyéb” kategóriába tartoznak. A közigazgatásban 1260 szellemi dolgozót foglalkoztattak. 1976 tavaszán a városi tanács végrehajtó bizottsága előtt beszámoltatták a művelődésügyi osztály „A város területén lévő üzemek, vállalatok kulturális helyzete” tárgykörben. A téma óriási, a városi tanács művelődés- ügyi osztályán jó, ha az osztályvezetővel együtt félituca- tan ülnek, minden tiszteletet megérdemel az a gigantikus méretű adatgyűjtés', amit végeztek. 55 üzem és vállalat adatait szedték össze, ezek valamennyiének Szek- szárdon van a székhelye. Az összes foglalkoztatottak 14,9 százaléka nem végezte el az általános iskolát. Egyszerűbben fogalmazva: száz személy közül tizenöt. 0,41 százalékuk analfabéta volt. Soha nem sikerült megértenem, hogy az 1970-es nép- számlálásnál miért nem szenteltek figyelmet az analfabéták szórna megállapításának. Tényeket azzal bajos megcáfolni, hogy kételkedünk a létezésükben. 1976-ban, amikor alaposabban kezdtem foglalkozni Szekszárd történetével, cikksorozatom e részének még nyugodtan adhattam volna azt a címet, hogy „Iskolaváros — főiskola nélkül”. Ezt ősztől már nem lehet megtenni, a megyeszékhelyek közt sorrendben utolsóként Szekszárdon is megnyitja kapuit egy új főiskola, a kaposvári pedagógiai főiskola tagozata. (Folytatjuk) I'I;M':WII):I'H