Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
2 ^PÚJSÁG Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A világproblémák mindenekelőtt négy európai városhoz kötődtek a héten. Londonban a fejlett tőkésországok csúcsértekezlete a gazdasági gondokról s a NATO miniszteri tanácsülése a „nyolcvanas évek” fegyverkezési programjáról tárgyalt. Varsóban viszont, az utóbbi esztendők legszélesebb kisugárzású népi diplomáciai összejövetelén, a béke védelmének és építésének kérdéseivel foglalkoztak. Genfben és Bécsben pedig nemcsak egyszerű technikai, hanem inkább „gondolkodási szünet” után felújították a SALT-, illetve a haderőcsökkentési megbeszéléseket. De felfigyelhettünk ezekben a napokban a havannai és a madridi táviratokra is. A hét 3 kérdése 1. Mit jelent Dolores Ibárruri hazatérése? nátus külügyi bizottsága kedden jóváhagyta a gyógyszerek és mezőgazdasági termékek szállítására vonatkozó több, mint másfél évtizedes tilalom feloldását. Szerdán módosítást fűztek ehhez, hogy az elnök bármikor visszaállíthatja a blokádot, amelyet így is csak részlegesen oldottak volna fel. Üjabb finomítási próbálkozás után, pénteken a képviselőház újra a teljes embargó mellett szavazott. A nemzetközi politika híreit olvasva, ritkán vesz erőt az emberen a meghatódás érzése. A madridi hír olvasásakor, hogy harmincnyolc esztendei távoliét után visz- szaitérhet hazájába Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, legelőször is La Passionaria (A szenvedélyes) emberi drámáját érezzük Végre megadatott e nagyszerű, immár nyolcvankét éves asszonynak a hazatérés lehetősége, egy változó spanyolhonha. Ugyanakkor Ibárruri meghatott szavakkal búcsúzott a Szovjetuniótól, amely csaknem négy évtizeden keresztül második otthona volt, s ahol a második világháború során, a Volga melletti nagy csatában fia is elesett. S magas kora ellenére sem pihenni tér meg, hiszen ma már valószínűleg felszólal az első otthoni gyűlésen, szülőföldjén, az asztúriai bányavidéken, ahol ő vezeti a kommunista jelöltek listáját a pontosan egy hónap múlva sorra kerülő választásokon. Hazatérése minden vonatkozásban a baloldal további erősödését jelenti. Londonban kedden megnyílt a NATO tavaszi csúcstalálkozója. Képünk: a megnyitás pillanatai. (Telefotó — AP—MTI—KS) Megszólalt Fidel Castro is, aki világosan kijelentette: Kuba részére csak a teljes feloldás lehet elfogadható, az Egyesült Államoknak egyértelműen meg kell szüntetni minden gazdasági korlátozást. Az előzményekhez tartozik, hogy a dolgok kényszeréből következően a Carter-adminisztráció hajlandó volt néhány ésszerű visszakozásra (nem újította meg a Kubára elrendelt utazási tilalmat, megszüntette a Kuba-ellenes felderítő repüléseket, megállapodás jött létre a halászati jogok kérdésében), de a leglényegesebb problémát, a gazdasági megszorításokat illetően — a jelek szerint — változatlanul megoszlani látszik az amerikai vezetés. Ezt igazolják az ellentmondásos szavazások és intézkedések. Még nehezebbé válik a spanyol szélső- jobboldal terveinek végrehajtása: nem titok, hogy a francoizmusból megmaradt erők a kommunista párt legalizálásának ürügyén szerettek volna reakciós ellentámadást indítani s a katonai vezetők egy részének közreműködésében is reménykedtek. Ezek az erők azonban visszaszorultak és választási esélyeiket tovább csökkenti, hogy Suarez miniszterelnök a középutas Demokratikus Centrum színeiben kíván indulni. A közvéleménykutatások máris ennek az alakzatnak előretörését várják — a szélsőjobboldal rovására. Csütörtökön, a baszkföldön megtartott harci nap, amely teljes amnesztiát követelt, rámutatott azonban a madridi kormány következetlenségeire is. A május elsejei könnygáz után a San Sebastian-i gumilövedékek, az újabb kemény rendőri fellépés arról tanúskodik, hogy van és kell még jócskán tenni Hispániában. S a kép teljességének kedvéért említsük meg, hogy a belpolitika mellett e napokban a spanyol külpolitika, szűkebben véve a spanyol—amerikai kapcsolatok is előtérbe kerültek. Vance amerikai külügyminiszter spanyol kollegájával találkozott és a két ország katonai bizottságának ülésén Brown, amerikai hadügyminiszter is részt vett... 2. Miként alakult a Kuba-ellenes amerikai embargó ügye? Négy nap alatt négy különböző döntést hoztak Washingtonban a Kuba-ellenes embargó (gazdasági tilalmak) ügyében. A szeKéthetes afrikai körútra indult Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagy- követe. Képünkön: Young William Clay szenátortól búcsúzik. (Képtávírónkon érzett.) Kuba részére természetesen előnyös lenne, ha kölcsönösen kedvező gazdasági kapcsolatok jönnének létre a szomszédos Egyesült Államokkal, amely hagyományos partnere volt. Ám Kuba az embargó ellenére is fejlődött és haladt előre a magaválasztotta szocialista úton. Castro ezért hangsúlyozta, hogy Havanna hajlandó tárgyalásokra az összes vitás kérdések megoldására, de ezekhez az Egyesült Államoknak kell megnyitnia az utat a kereskedelmi embargó eltörlésével. 3. Miért nem történik előrelépés a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon? Néhány hetes szünet után, csütörtökön ismét benépesült a Redoutensaal, a bécsi Hofburgnak a haderőcsökkentési tárgyalások céljaira átalakított épületszárnya. Ä hagyományok szerint folytatódnak tehát a heti egyszeri, csütörtöki összejövetelek, míg a közbeeső időt nemhivatalos érintkezésre, kevésbé kötött megbeszélésekre használják fel. A keretek túlságosan is adottak, az eredmények azonban váratnak magukra, jóllehet az érdemi eszmecsere nemsokára ötödik esztendejébe lép. Mi hát az oka a huzavonának? Amikor megkezdődtek a tárgyalások, leszögezték az alapvető elvet: a haderőcsökkentés nem mehet egyik fél biztonságának kárára sem. Vagyis Európa szívében kialakultak bizonyos erőviszonyok (ezek vezettek többek között az enyhüléshez és Helsinkihez) — s ezeket az erőviszonyokat nem lehet megbolygatni. A haderőcsökkentés célja, hogy az erőviszonyok érintetlenül hagyásával, mérsékelje a szembeálló erőket. A szocialista országok máig is érvényben levő javaslata szerint az első három évben ez a csökkentés 17—17 százalékos lehetne a két szembenálló oldalon. A NATO-országok azonban egyrészt „aszimmetrikus” csökkentést javasolnak (a mi oldalunk nagyobb kötelezettségvállalásával), s a különböző haderőnemeknél ugyancsak a maguk javára szeretnének kedvezményeket. A tárgyalásokon érdekelt szocialista országok messzemenően figyelembe vették a nyugati részjavaslatokat, keresik a kompromisszumokat. Az alapvető elvi megközelítés azonban továbbra is megkívánja, hogy mindenekelőtt a százalékos csökkentés egyenlő arányaiban egyezzenek meg, s ez a csökkentés vonatkozzék a harci technikára is, beleértve a légierőt és a nukleáris eszközöket. A holtpontról való elmozdulás lehetősége most a nyugati félen múlik. Amíg nem hajlandó a korábban maga által is elfogadott ésszerű alapelveket tudomásul venni, addig Bécsben az az újság, hogy nincs újság... 1977. május 15. Befejeződtek a magyar-jugoszláv megbeszélések (Folytatás az 1. oldalról) dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője, Varga István, a KB osztályvezető-helyettese. A baráti légkörben lefolyt tárgyalásokon tájékoztatták egymást a Magyar Népköz- társaságban és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban folyó szocialista építőmunka eredményeiről, országaik gazdasági fejlődésének és társadalmi-politikai életének időszerű eseményeiről. Kölcsönös tájékoztatásra került sor az MSZMP XI. és a JKSZ X. kongresszusa határozatai végrehajtásának menetéről és tapasztalatairól Megelégedéssel állapították meg. hogy népeik javára jól fejlődnek az MSZMP és a JKSZ baráti kapcsolatai, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság sokoldalú együttműködése. Az elmúlt évek során különösen gyümölcsözően fejlődött a két ország politikai, gazdasági 'és kulturális együttműködése. Kiemelték a gazdasági együttműködés korszerű formáinak, ezen belül az ipari kooperáció fejlesztésének fontosságát, amire mindkét országban kedvező feltételek vannak. Aláhúzták, hogy a két ország népei barátságának elmélyítésében, kölcsönös bizalmának további megszilárdításában fontos szerepét játszanak a Magyar Népköztársaságban élő hor- vá't, szerb, szlovén és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiségiek. Áttekintették a nemzetközi helyzet alakulását és véleménycserét folytattak a HelAz OKP Befejeződött az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A kb jóváhagyta a rövid távú kormány- program kidolgozását célzó pártközi tárgyalások eddigi eredményeiről szóló beszámolót, és megbízta a vezetőséget e tárgyalások folytatásával. Második napirendi pontként megvitatta annak a munka- bizottságnak előterjesztését, amely a párt középtávú programjának kidolgozására kapott megbízást néhány hósinkiben 1975-ben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezleten elhatározott belgrádi találkozó kérdéseiről. Síkraszálltak a helsinki záróokmány egységes egészként való végrehajtásáért, és azért, hogy a belgrádi tanácskozás építő szellemben járuljon hozzá az európai földrész békéje, biztonsága, kölcsönösen előnyös együttműködése erősítéséhez. Kifejezték készségüket, hogy folytatják erőfeszítéseiket a nemzetközi feszültség enyhülése, a béke, a biztonság és az egyenjogú nemzetközi együttműködés előmozdítása érdekében A nemzetközi fejlemények pozitív tendenciáinak erősítésében fontos szerepet töltenek be a szocialista országok, az el nem kötelezett országok és valamennyi haladó erő, amelyek harcolnak az imperializmus, az újgyarmatosítás, az elnyomás és kizsákmányolás minden formája ellen, a nemzetközi viszonyok demokratizálásáért, az új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért, a társadalmi haladásért. Áttekintve a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak a szocializmusért, a békéért, a nemzetközi biztonságért és együttműködéSztane Dolanc és a küldöttség tagjai szombaton elutaztak hazánkból. A Keleti pályaudvaron Biszku Béla. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. sért, a társadalmi haladásért folytatott harcát, aláhúzták, hogy az európai kommunista és munkáspártok 1976-ban megtartott berlini tanácskozása nagy jelentőségű esemény volt. Az értekezlet állásfoglalása megvalósításának tapasztalatairól szólva megerősítették, hogy a jövőben is síkraszállnak a kommunista és munkáspártok egvüttműködésének és internacionalista szolidaritásának erősítéséért, az egyenjogúság, a függetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján, s tiszteletben tartva a különböző utak szabad megválasztásának jogát a haladó társadalmi átalakulásért, és a szocializmusért vívott harcban. Sztane Dolanc budapesti látogatása során az elvtársi légkörben és a kölcsönös megértés szellemében lezajlott megbeszélések hozzájárultak az MSZMP és a JKSZ, valamint a két szomszédos szocialista ország népei barátságának és együttműködésének további elmélyítéséhez. Sztane Dolanc jugoszláviai látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét. A meghívást köszönettel elfogadták. dr. Berecz János, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője búcsúztatta. Ott volt dr. Vitomir Gasparovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete (MTI) középtávú programja napja. Ezt a bizottságot Giorgio Napolitano, a kb titkára irányítja. Az elkészült dokumentum még nem végleges, további vitákban alakítják ki, többek között a kb tagjainak észrevételei alapján. A középtávú program egy 3—5 éves időszakra szóló átfogó javaslat, amelynek célja mélyreható gazdasági és társadalmi szerkezeti átalakítások megvalósítása az olasz társadalomban a demokratikus erők összefogása útján. A társadalom megújítását célzó program olyan megoldásokat javasol a válságproblémákra, amelyek egyben a pzocializmus irányába mutatnak. Célja nemcsak a pillanatnyi áthidalása, hanem a mélyebb társadalomátalakítás. Ugyanakkor a benne foglaltak nincsenek ellentétben azokkal a javaslatokkal, amelyeket az OKP jelenleg a rövid távú tennivalók kidolgozásakor képvisel a pártközi tárgyalásokon, — mondotta Napolitano. Elutazott a jugoszláv küldöttség Companero Coraalan Chilében több mint negyven éve így szólítják: Companero Corvalán — Corvalán elvtárs. Amióta egy tóméi cipész beszervezte a kommunista ifjúsági mozgalomba, a kommunista pártba. És így szólítják milliók a világon, s ebben a megszólításban együtt lelhető fel az iránta való tisztelet, s a chilei néppel való azonosulás, szolidaritás. Louis Corvalán, a vidéki tanító és az írástudatlan parasztasszony fia, tanítónak készült. E hivatásihoz, amely oly fontos volt abban a latin-amerikai országban, ahol még ma is százezrek írástudatlanok, megszerezte a képesítést, s bár két évig tanított is, szüntelenül csak arra készült, amivé lett, forradalmárnak. Az illegalitás éveiben a kommunista sajtó munkatársa volt, majd később az El Siglo, a Chilei Kommunista Párt lapjának üldözött, keresett főszerkesztője. 1958- bán választották meg a párt főtitkárává, abban az évben, amikor a kommunista párt Chilében újra legálisan dolgozhatott. Azóta a központi bizottság folyamatosan újította meg Luis Corvalán főtitkári tisztségét. Negyvennégy év a kommunista mozgalomban. Írás, agitáció, szervező- munka. Luis Corvalán számára Antofagosta és Santiago a hajnalig tartó verések és kínzás városai. Pitrufquén és Pisaqua a száműzetésé. Majd az illegalitás évei Con- ohaliban, Cisternában és sokfelé még a munkásvárosokban, a hegyek között, barátok, elvtársak, ismerősök és ismeretlenek lakásán. Hajnali és éjszakai utazások, lehúzódva a teherkocsik rakománya közé. Azután a legalitás, majd a népi egység győzelmének gyönyörű évei, nappalt és éjszakát egybetoldó munkája. Néhány héttel a fasiszta junta hatalomra jutása előtt láttam Chilében, egy nagygyűlésen. Az emelvény szélén ült, elmaradhatatlan puha kalapját a térdei között tartotta. Kezek százai nyúltak feléje. Indiánszáraz munkáskezek, maszatos gyerek- ujjak, szemérmesen takargatott, mosástól csúnya asz- szonykezék. A kalappal nem tuidott mit kezdeni. Letette az emelvényre. S ahogy sorra kezet fogott a vele kezet szorítani akarókkal, csöndesen, hogy ne zavarja az éppen beszélő másik pártból való szónokot, mindenkivel váltott néhány szót. — Companero Corvalán! Sokan akarták vele szót váltani, de hát lehetetlen volt. Végül széttárta a kezét, szeme sarkában vidám ráncokba szaladt a mosolygás. A katonai hatalomátvétel után elsőként keresték. S 1973. szeptemberében a népi egység vezetői közül, árulás révén, az elsők között fogták el. Több mint három évig tartó börtönsorsot mért rá a Pir
