Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

1977. május 1. ^ftÍÉPÚJSÁG 11 Kassák Lajos: Végre elérkezett a nagy nap. A gyárakban és az üzemek­ben szünetel a munka. A munkásság ünneplőbe öl­tözött úgy, mint azelőtt ka­rácsonykor és húsvétkor. A Népszava vörös fejjel jelent meg, s az emberek tüntetőleg kezükben vitték a lapot. Valamikor így indul­hattak kezükben az ima­könyvvel templomba. De most semmi szenteskedés, semmi alázat nincs ezekben az emberekben. A hajukat megfésülték, a bajuszukat rendbe hozták, kezeikről le­mosták a kormot, rozsdát, port és olajat, s akinek gye­reke van, az most kézen fog­va maga mellett vezeti a jövő nemzedéket, s akinek megér­tő asszonya van, az is ott bal­lag most a csoportokban, megenyhült arccal és kiöltöz- ködötten. A Tisza Kálmán téren volt a találkozó. Korán ebéd után már tömve volt a térség, a mellékutcákban sötét, nagy csoportok álldogáltak, a ren­dezők loholtak ide-oda, osz­lopokba állították a tömege­ket, s fél kettőkor vörös zászlókkal és jelmondatokkal teleírt táblák alatt elindult a menet. Az első zászlók árnyé­kában haladt a pártvezető­ség, utána következett a vég­telen munkástábor, szakmai csoportokba rendezetten. Ki a körutakra. Négyes sorokban, hármas oszlopban hullámzott az ára­dás. A tömegben zenekarok dolgoztak. Valóban olyan volt ez, mint a munka hadse­rege, fáradhatatlan lelkese­déssel, ostromlásra készen. A trombitákból kiszálltak a for­radalmi dalok, és sokáig úgy kóvályogtak a tömegek fö­lött, mint a magasba és mesz- szire hírt vivő madarak. összevissza kiál tozták: ÉLJEN AZ ÁLTALÁNOS TITKOS VÁLASZTÓI JOG! LE A NÉPNYÜZÓKKAL! ÉLJEN A NÉPPARLA- MENT! LÁMPAVASRA A HE­RÉKKEL! ABCUG TISZA ISTVÁN! LE A VONATMEGÁLLÍ­TÓ GRÓFFAL! VESSZEN A MÁGNÁS- KASZINÓ! Az útvonalon végig az üzle­tek zárva vannak, kíváncsi urak és hölgyek állnak a ká­véházak hatalmas üvegei mö­gött, s fönt a házak emeletein megteltek a balkonok, a nyi­tott ablakokból előrehajolnak az emésztő polgárok, lornyo- nokkal és gukkerekkel érté­kelik a tömeget. S a háztartási alkalmazot­tak fölkiáltanak hozzájuk, s a vörös ökleiket mutogatják. LE A PÚDERES NAGY­SÁGÁKKAL! LE AZ ÉTELMARADÉ­KOKKAL! A szakmai oszlopok táblá­ján virít a három vörös nyol­cas. 8 8 8 NYOLC ÓRAI MUNKA! NYOLC ÓRAI SZÓRAKO­ZÁS! NYOLC ÓRAI PIHE­NÉS! Az Andrássy úton át, ki a ligetbe. A járdák szélén kí­váncsiak álldogálnak, a tö­megből gúnyosan és fenyege­tően kikiáltanak hozzájuk. LE A SZALONSZOCIA­LISTÁKKAL! A tömeg egyre nő, az ele­je már a ligetben van, s a vé­ge még mindig beláthatatlan. — Ha egyszer csakugyan tenni akarna valamit ez a tö­meg — mondja Bagó —, ki állhatna neki ellent? Valaki felel neki: — Ez az, elvtárs! Egyszer végre is ösz- ste kellene törni mindent! Bagónak vörös rendezői sza­lag van a karján, lihegve és boldogan szalad tovább. Arra a juhászkutyára emlékeztet, aki ott lót-fut a nyáj olda­lán, fönntartja a rendet, de a farkasokkal is szembeszáll, ha kitör a veszedelem. A Vasas Otthonban és a li­geti Nagykert vendéglőjében oszlik meg a tömeg a gyűlé­sekhez. Bokányi, Weltner, Vanczák, Buchinger s még néhány is­mertebb nevű elvtárs a szó­nok. A választójogról s a má­jus elsejének történeti jelen­tőségéről beszélnek. Magasan állnak az emelvények a tö­meg fölött. Mindenütt renge­teg az ember. Mi Bokányit hallgatjuk. Ö a szervezett munkásság ked­venc szónoka. Szép ember, jó hangja van, és beszél, beszél, hogy csak úgy játszik a szí­vünkkel. Csak ki kellene mondania, hogy előre, és mi valamennyien megindulnánk. — Amíg ilyen parlamenti rendszer lesz, addig nem lesz nyugalom ebben az országban — mondja, és egyszerre fe­nyegetés és bátorítás van a hangjában. A tömeg visszakiált neki: — Ügy van! Ügy van! A dalárdisták énekelnek. A tömeg először csöndben hallgat, aztán kéretlenül is beleszól a dalba, s már az egész kerthelyiség szól és zeng a délutánban. Aztán a rezesbanda. Az elnök bezárja a gyű­lést, és azt mondja: — Munkások! Elvtársak! Ez a nap a munka ünnepnap­ja. Ma az egész világ munká­sai ünnepelnek. Feléjük küld­jük testvéri üdvözletünket, ti­teket, magyar munkásokat pedig fölszólítunk arra, hogy álljatok a talpatokra vala­mennyien, szakadatlanul kö­veteljétek a munkásság meg­becsülését és valamennyiünk jogát. A rezesbanda újra rázen­dít, de már nem a szónoki emelvény mellett, hanem ott fönt, ahol a vasárnapi mula- tozóknak játszik a zene. S az emberek barátaikkal és csa­ládjaikkal letelepednek az asztalokhoz. Meleg, tiszta délután van. A ligetből behallatszik a verkliszó, sípok visítanak, do­bok peregnek, nevetés és kiáltozás mindenütt. A kerti fák között drótok vannak ki­feszítve, papírszalagok csüng­nek le róluk és papírlampio­nok. A gyönge szél játszik ezekkel a csacsiságokkal, himbálja az emberek feje fölött, az asszonyok és gye­rekek tekintete eljátszik ve­lük, mint az ünnepi játék­szerekkel. Fehér kabátos pincérek megrakott tálcákkal hordják szét a söröket. Az emberek isznak, némely asszony is, és itt-ott a gyerekek is belekós­tolnak a keserű lébe. A filagóriában játszik a ze­ne. Fiatal párok átölelkezve táncolnak. Mintha diadalmas győze­lem után lennének, senkinek semmi gondja. A tekintetek földerülnek, az asszonyok ar­ca megszépül, az emberek bajsza megnedvesedik a sör­től, kész cigarettát vagy szi­vart szívnak valamennyien. Olcsó mulatság ez, s mégis hogy megmámorosodnak tő­le ezek a lehasznált, igához és nyers, parancsoló szavak­hoz szokott emberek. Az al­kohol lassan fölszívódik a fejükbe, oktalanul kiáltoz­nak, vagy lekókadnak, mint a hervadó virágok. Kint a kerítés mögött lo­vas rendőrök cirkálnak, ol­dalukon hosszú karddal, s katonapuskával a vállukon. A kertben gyalogos rendőrök és detektívek lézengenek. Ezeket a kemény kalapok mögé rejtőzködött, nagy bo­tos legényeket jól ismerik itt. Ha valahol föltűnnek, össze­hunyorítanak az emberek, és olyasmiket mondanak egy­másnak. hogy a detektív meg­értse belőle a véleményüket. De nincs duhajkodás, s nincs verekedés. Mire beesteledik, az embe­rek már alig bírják a fejü­ket a vállaik között, az asz- szonyok is fáradtak, csak a gyerekek élnek még vidá­man, ide-oda futkároznak az asztalok között, színes papi­rost gyűjtenek, valahol távo­labb lopva cigarettára gyúj­tanak. Aztán itt van az este. Ha valaki megkérdezné tő­lem: — Érdemes volt-e a nagy készülődés ezért a táncba és sörbe fullasztott napért? Azt felelném: — Igen, érdemes volt. Ez a nap is egyik foka annak a lépcsőnek, amin fölfelé hala­dunk a mi céljaink felé. Vörös május Gyárfás Endre: BORTNYIK SÁNDOR FESTMÉNYE, 1919. A tavasz két pillanata í. Feltartott kezekkel áll a templom, a fák fehér kendőt lobogtatnak, a folyó szétterpeszti dermedt ujjait, de odalenn már aknáit érleli a talajban a tavasz, gyújtózsinór-gyökereken fut a láng, s a petében, ikrában, tojásban élesre állítódik az élet. 2. Ma reggel kirobbantak mind: fehéren feszítették ki szirmukat a szélben, s lobogtak át a látható időn. A kelyhük mint a gondolat parázslott, és — tettre gyűlni! — mind gyümölcsre vágyott: kisütni bélyegét a kék időn. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára Vjacseszláv Kubarev mű­vész alkotásainak fő témája a Bajkál—Amur vasútvonal építőinek — a zord, lakatlan területek leigázóinak — vala­mint az Uszty-Ilimszk, Sza- jano-Susenszk és a Nureszk vízierőmű építőinek mozgal­mas munkanapjai. Az országos komszomolista építkezések élmunká6 fiatal­jairól készített sorozatáért Vjacseszláv Kubarev tavaly megkapta a lenini Komszo- mol-díjat. A TRAPPISTA szó első je­lentése: „ ... francia eredetű szerzetesrend tagja. A fran­cia főnevet a híres cisztercita apátság, Trappe nevéből ké­pezték.” Ezt, sok más érde­kességgel együtt, megtudhat­juk A magyar nyelv történe­ti-etimológiai szótárának har­madik kötetéből, amely az el­múlt évben jelent meg, el­szánt, szellemi és fizikai erő­feszítést igénylő munka ered­ményeként. A szótár a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és Eötvös Loránd Tudomány- egyetem I. számú magyar nyelvészeti tanszékének kö­zös munkája. A szótár mun­kálatai 1961-ben kezdődtek el: az első kötet (A—Gy) 1967-ben jelent meg. Ezt kö­vette 1970-ben a második kö­tet (H—O). A köznévi elemeket tartal­mazó szótárba bekerültek a mai magyar köz- és irodalmi nyelv szavai, valamint a régi nyelv és a nyelvjárások fon­tosabb szavai. A szótár össze­sen 10 714 önálló szócikket tartalmaz, és — ezen belül — több mint 60 000 szó történe­téről és eredetéről nyújt tá­jékoztatást. A szótár címé­ben együtt szereplő „történe­ti” és „etimológiai” jelzők ki­fejezik a szerzőknek a szó­történet és a szófejtés egysé­géről vallott elvi álláspontját. A szócikkek első, szótörté­neti részében adatszerűén vé­gigkísérhető a szavak, illetve a szócsaládok egész magyar nyelvi életútja. Az adatköz­lésnél a szerzők támaszkod­tak az eddig megjelent for­rásgyűjteményekre, a nyelv- történeti adatközlések anya­gára, de ők maguk is vé­geztek újabb gyűjtést. Pél­dául: feldolgoztak minden magyar oklevelet 1200-ig, minden nagyobb magyar szö­vegemléket 1500-ig, a modern élet szavait tömörítő Akadé­miai Nagyszótár anyagát, az új Magyar Tájszótár gyűjte­ményét. A SZÓCIKKEK második része az összefüggéseket, köl­csönhatásokat felderítő eti­mológiai magyarázatokat tar­talmazza. Vizsgálat tárgyát képezik nyelvünk jövevény­szavai, illetve nemzetközi szavai is. A nyelvek kölcsö­nös egymásra hatásának kö­vetkeztében magyar szavak is tömegesen kerültek be a velünk érintkező nyelvek szókészletébe. Szavaink más nyelvekben való továbbélé­sét a szótár természetesen nem követi nyomon; ez újabb izgalmas és hasznos feladat a nyelvészek számá­ra. Hasznos eligazító a harma­dik fő részben, a szócikkek végén megadott szakirodalmi bibliográfia. Mi a szótár jelentősége? Mivel a szókészletben tükrö­ződik legjobban a nép anya­gi és szellemi műveltségének, életkörülményeinek, gondol­kodásmódjának jellege és változása, így egy-egy nyelv szavai a nyelvet beszélő nép történetének igen fontos do­kumentumai. Ha tudományos módszerrel fogjuk vallatóra szavainkat, akkor a magyar­ság sok-sok rejtett kérdését tárhatjuk fel. Ez az első nagyszabású, a magyar szókészlet történetét és eredetét szintetizáló szó­tár elsősorban tudományos célokat szolgál, nyelvészek számára fontos. Mint forrás­anyag azonban nagy segítsé­get jelent a különféle szakte­rületen búvárkodó kutatók­nak, akik a magyar nép tör­ténetét, gazdasági, társadal­mi, művelődési viszonyait vizsgálják. De ajánlható időnkénti böngészésre sok toliforgatónak, hogy egy-egy fogalmazvány ne igénytele­nül egymáshoz rakosgatott szavak halmaza legyen, ami nem mindig közérthető hiva­tali nyelvezetünknek is csak javára szolgál. A SZÓTÁR nem érdekte­len azok számára sem, akik a magyar nyelv iránt érdek­lődnek, és mint ismeretter­jesztő, tudomány népszerűsí tő olvasmány, hozzájárul a mű­velt olvasó nyelvi, de általá­nos műveltségének emelésé­hez is. Tóth Gyula Egy régi május ünnepén Kubarev grafikája: Novikov ifjúsági brigádja a BAM építkezésén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom