Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
1977. május 1. 12 fÉPÚJSÁG-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------m agazin magazin magazin „Itt van május elseje...” A természet megújulása ősidőktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az emberiségnek. A legtöbb ünnepi játék, hagyomány éppen a tavasz érkezésével, a természet megújulásának köszöntésével kapcsolatos. Az ünnepek közül is kimagaslik meghittségével — ma már elterjedtségével is — május elseje. Európa-szerte, s így hazánkban is május első napján a házakat már a XIV— XV. században zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt egyik prédikációjában arra utal, hogy ezzel a szokással két apostol — Fü- löp és Jakab — vértanúságára emlékeznek, de már ő hozzáteszi: „Inkább azonban abban kell keresni a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtetik magukat...” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakab- fának, jakabágnak, hajnalkának is hívták. A májusfát — a XV. századtól kezdve a törzsén galy- lyaitól megtisztított, hegyén lombos fát, vagy szép növésű ágat — a legények éjszaka, titokban vágták az erdőn, s helyi szokás szerint hajnalra állították fel a szeretett lány háza előtt. Másutt a lányos házak udvarán tar- kállott, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, no meg teli üveg borral, sokfelé hímes tojással feldíszítve. Erdélyben a fát kifaragták, s a legény nevét is belevésték; itt a diákok meg a tanítók dolga volt a májusfaállítás. Kedves népi hagyomány a májusfa-kitáncodás: sokfelé ilyenkor összegyülekezik a falu egész fiatalsága, a feldíszített májusfa körül vidáman ropja a táncot, majd zeneszó mellett kerül sor a „kitáncolásra”: először- díszeitől, lobogó szalagjaitól fosztják meg a fát, majd a törzsét is kiemelik a földből, hogy utána reggelig tartó báli mulatságon szórakozzanak a fiatalok. Május elsejének régi kedves programja a kirándulás az erdőbe, zöld rétre, az ottani játék, ahogy nagyon régen mondjuk: a majális. Abban, hogy ez az ősi szokás így megrögződhetett, s mind a mai napig népszerű időtöltési forma, kétségtelenül szerepe lehet az időjárásnak: sok évszázados megfigyelés, hogy május első napján csaknem minden alkalommal ta- vaszias, szép napsütés köszönti az ünneplőket, s a legritkábban fordul elő, hogy — esetleg a délutáni órákban — a szemerkélő eső vagy éppen a tavaszias zápor megzavarja a szórakozást. reggelenként felderítő csapatokat küldenek a szigetről a tenger felé, s ha a csapat észrevesz egy nagyobb halrajt, lecsap a tengerre. Ez jeladás a többieknek. Hosszú, végtelennek látszó sorokban repülnek a megjelölt irányba, s nekiesnek a halaknak. Egy- egy madár több tucat halat is felfal: az egyik kormorán gyomrában 76 darab 10—12 centiméter hosszú halat számoltak meg. A kormoránok oly közel rakják egymás mellé a fészküket, hogy egy négyzetméterre gyakran 3 fészek esik. Vannak olyan telepek, amelyekben egymillió felserdüh kormorán él együtt. Az egyik kutató szerint az egyik perui szigeten 5 600 000 kormorán él. Elképzelhető, hogy kis területen ennyi madár milyen tömegű trágyát halmoz fel. Miután ez a trágya foszforban és nitrogénben igen gazdag, évszázadok óta használják. Újabban ezt a „természetes műtrágyát” forgó termelésben aknázzák ki, vagyis meghatározott terv szerint egyes szigetekben kitermelik, ugyanakkor más szigeteken nyugalmat biztosítanak a madaraknak. Képünkön: részlet egy madárszigetből a Barents-tenge- ren. (MTI Külföldi Képszolgálat) Tavaszról, virágokról, szerelemről Ravasz, mint a tavasz — mondják az agyafúrt, nem egészen megbízható emberről. Ugyanennek a változata, hogy „ravasz a tavasz”, vagyis a tavaszi időjárás megbízhatatlan. Van egy harmadik változat is: „Tavaszbúza: ravasz búza” — azaz megbízhatóbb, biztosabban fizet az őszi búza, míg a tavaszi könnyen becsapja a gazdát. Fú, es’, havaz, úgy lesz tavasz-= hadd tombolja ki magát a tél, mindenképpen tavasz jön utána. Az ország egyes tájain azt is mondják, hogy „tavasszal felfújja a szél a kaparékot”. Értsd: tavasszal azok is erőre kapnak, akik öreg koruk miatt télen sokat betegeskedtek, nagyon legyengültek. „Tavasszal fakad a bodza, nem kell a rokka” — hangzik egy másik mondás, arra célozva, hogy a jó idő beálltával az ember szívesebben foglalatoskodik a szabadban, mint a szobában. Tréfás mondás, hogy „Nem hervad el a virág a kalapján” — vagyis az illető nagy szamár, víz van a fejében... Egy összefüggő mondáscsokor: „Virág helyett kórót szedett” — tehát csúf asz- szonyt választott. „Ki milyen virágot szakít, olyat szagol” értsd: ki milyen házastársat választ, olyannal kell élnie. Végül: „Virág volt, kóró lett” azaz szép volt, de megcsú- nyult. Ez utóbbi rokona: „A kerítetlen virág hamar elenyész” — vagyis, ha a szépséget nem gondozzák, vigyázzák, nem lesz tartós. „A szerelem veszedelem” avagy „A szerelem sötét verem” — szokták mondani, ha szerelmi okból támad baja valakinek. Ez is óv a szerelemtől: „Szerelem, bor, kocka — ürítik az erszényt”; költséges dolog az udvarlás, az italozás, a szerencsejáték. Szerelmet, füstöt, köhögést nem lehet eltitkolni — állítja a bölcs mondás. De arra is van szentencia, hogy a leglángolóbb szerelem is elmúlhat: „Szem nem látja, szív felejti” — azaz oda a szerelem, ha a két szerelmes huzamosan távol van egymástól. Az IL—86-os légibusz azoknak a szovjet gépeknek az egyike, amelyek az új ötéves tervben kezdik meg rendszeres járataikat: A gép alkotói — a Genrih Novoz6ilov főkonstruktőr által vezetett tervezőiroda munkatársai — bíznak benne, hogy elégedettek lesznek a géppel és megnyeri a szakemberek tetszését. Az IL— 86 350 utassal a fedélzetén, a A magyar konyha országhatárainkon túl is jó hírű, nagy idegenforgalmi vonzerő. Az ízes ételeknél azonban csaknem keresettebbek a magyar szakácskönyvek, amelyek nemcsak idehaza, hanem külföldön is számos kiadást értek meg, s nem egy közülük a bestsellerek sorába tartozik. A Magyar Vendéglátóipari Múzeum tudományos munkatársa, Gun- del I,mre, a híres vendéglősdinasztia egyik tagja ennek kapcsán így beszél: Szakácskönyv-irodalmunk nagy múltra tekinthet visz- sza. Már a XVI. században kinyomtatták az erdélyi fejedelmi szakácskönyvet, amely csupán mártásokból 53, halételekből 208 receptet közöl. S hogy nem voltunk mindig sertéshús-fogyasztók, arra bizonyíték, hogy míg sertéshúsból „csak” 18, addig bárány- és birkahúsból 40-féle ételkülönlegességet kínált. A könyv további érdekessége, hogy ínyenc csemegeként a rántott és a sült verébhús készítését is leírta. Sajnos, a legforgalmasabb bel- és külföldi útvonalakon közlekedik majd. Négy, turboventillációs motorja óránként több mint 900 kilométeres sebesség lehetőségét biztosítja. A légi utak többségét 800—3000 kilométeres távon teszi meg. Az AEROFLOT földi szolgálatai már készülnek az új gépek fogadására. hírneves ősszakácskönyv nehezen érthető, a benne leírt ételek nagy része elkészíthe- tetlen. Az „újkori” magyar receptirodalom sikerének egyébként éppen az a titka, hogy receptjei közérthetőek és könnyen elkészíthetők, emellett mégis fantáziadús és ízletes ételeket ír le. Az ötvenes évek vége óta reneszánszát éli a magyar gasztronómiai irodalom. Kiváló szakácskönyvírónk, Túrós Emil és Lukács, Rákóczi János, Pelle Józsefné és Rud- nay János munkái napok alatt fogynák el a könyv- üzletekből. A nemzetközi gasztronómiai irodalomban is előkelő helyet foglalunk el. Az említett szerzők műveinek nagy részét német, angod, orosz nyelvre is lefordították. A pálmát azonban ezen a téren Gundel Károly Magyar ételek című kis szakácskönyve viszi el, amelyet német, orosz, angol, francia, spanyol és cseh nyelvre fordítottak le és számos kiadást ért meg. T A képen az U—120—M típusú mágneses részecske- gyorsító egyik fontos alkatelemének a szerelését végzik a szakemberek. Próbaüzemelés után a gyorsítót a Csehszlovák Tudományos Akadémia Magfizikai Intézetébe szállítják majd és ott helyezik véglegesen üzembe. (MTI Külf. Képszolgálat) dúló transzuránok előállításának dolgoznak a kutatók. A neutronfizikai laboratóriumban működik a világ egyetlen, úgynevezett impulzusreaktora. Tavaly múlt két évtizede, hogy a Moszkvához közeli Dubnában megalapították az Egyesített Atommagkutató Intézetet, a szocialista országok első nemzetközi tudományos központját, amelynek munkájában tizenegy baráti ország tudósai, kutatói vesznek részt. Az ötvenes évek derekán ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a tudomány egyes területein a korszerű kutatások olyan hatalmas kiadásokkal járnak, amelyek általában meghaladják egy- egy állam erejét, főként a kisebb országokét. Dubna — hatezer tudós munkahelye — tehát az alapkutatások színhelye lett, mégpedig a fizika két, talán legizgalmasabb, s a jövőben még sok meglepetést tartogató területén, a részecske- és a magfizikában. Korábban úgy vélték, hogy az anyag legparányibb részei a protonok és neutronok. Ma már azonban háromszáz elemi részecskét ismer a tudomány, s jelenleg ott tartunk, hogy talán még ezeknél parányibb alkotórészek is léteznek. Dubnában hét laboratórium ad helyet a munkának. A magproblémák és a magreakciók laboratóriumában a természetben elő nem forHUMOR Az apasági kereset tárgyalása után a bíró odafordult a vádlotthoz és barátságosan így szólt: — Gratulálok uram! ön egy 133 cm magas és kereken 56 font súlyú kisfiú szerencsés atyja lett! * Rösner és felesége a folyóparton ül és horgászik. Egy darabig némán ülnek egymás mellett, majd az asz- szony megszólal: — Édes fiam, tegyél egy másik kukacot a horgomra! Ez itt egyáltalán nem igyekszik! ♦ — Egy kis faluban két „csodaöreg” üldögél a kapu előtt. Jön egy újságíró és megkérdezi egyiküket: — Bátyám, azt hallottam, hogy maga 160 éves. Igaz ez? — Igaz. Az újságíró odafordul a másik öreghez: — Valóban igaz, hogy a barátja 160 éves? — Sajnálom, nem tudom pontosan megmondani — válaszolja a másik ősöreé apóka — én csak 158 éve ismerem! * — Honnan van ez a gyönyörű szobor? — kérdi a szobrász műtermébe érkezett, látogató. — Én faragtam ki egy hatalmas márványtömbből. — Ne mondja! És honnan tudta, hogy benne van? A magyar szakácskönyvekről A kormoránok — a lászmadarak, amelyek a legismertebb tengeri ha- szigeteken fészkeinek — Szinyei Mcrse Pál: Majális Dubna
