Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-07 / 81. szám
( tolnaN . . , 2 Képújság 1977. április 7. VARSÓ Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Ja- roszewicz, a lengyel minisztertanács elnöke fogadta azt a szovjet kormányküldöttséget, amely Vlagyimir Kirilin miniszterelnök-helyettes vezetésével érkezett Varsóba a szovjet tudomány és technika napjainak megnyitására. Dr. Heinrich Kehlenbach nyugatnémet orvos szabadalmi védelmet kért találmányára, amellyel lehetőség kínálkozik a tetszhalottak életre keltésére. Véleménye szerint száz halottból legalább öt „tetszhalott”, akiket még 48 órával a haláluk után is „föl lehet támasztani” a szívműködést ismét megindító készülékkel, (Képtávírónkon érkezett.) RÓMA Súlyos politikai provokáció történt Olaszországban: elrabolták Guido De Martinót, a Szocialista Párt volt vezetőjének, Francesco De Martinónak 34 éves fiát, az OSZP nápolyi szervezetének titkárát. Craxi szocialista főtitkár „hallatlan politikai merényletnek” nevezte az emberrablást. Először fordul elő, hogy egy neves, kiemelkedő politikai vezető családtagját hurcolják el emberrablók, s az eset minden bizonnyal felkavarja a közvéleményt. WASHINGTON Az amerikai szenátus, költségvetési bizottsága jóváhagyta az 1978-as költség- vetési évre vonatkozó, 111,9 milliárd dolláros ' katonai költségvetési javaslatot. A szenátorok szavazattöbbségével elfogadott javaslat lehetővé teszi a Pentagon számára, hogy kidolgozza a legújabb fegyverrendszereket — a mozgó kilövőállásról indítható MX típusú rakétákat, cirkálórakétákat, B—1 típusú bombázókat. A jóváhagyott katonai költségvetési javaslat rekordnak számít az Egyesült Államok történetében. NEW YORK A Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához érkező levelek arról tanúskodnak, hogy a világszervezet tagállamainak jelentős része támogatja a Szovjetuniónak a leszerelési világértekezlet összehívására vonatkozó javaslatát. A Szíriái Arab- Köztársaság nyilatkozata megállapítja, hogy a világ békéjének és biztonságának megszilárdításáért vívott nemzetközi együttműködés „előfeltétele a hatékony és teljes leszerelésnek”. Szívélyesség, egyetértés (Folytatás az 1. oldalról.) vitatta a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit, valamint-néhány időszerű nemzetközi problémát. Szerdán a Kremlben a tárgyalások befejeztével szovjet—tunéziai dokumentumokat: konzuli egyezményt, 1977—78-ra szóló kulturális és tudományos együttműködési programot, kereskedelmi megállapodást, valamint szovjet kereskedelmi képviselet tuniszi felállításáról szóló jegyzőkönyvet írtak alá. Hédi Nuira és kísérete szerdán Moszkvából országjáró körútra indult. Egy forradalmár köszöntése Április 7-én tölti be hetvenedik életévét Le Duan "elv- társ a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az indokínai és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Hetven év, és ebből ötven a munkásosztály, az elnyomott népek szabadságáért folytatott harcban! Huszonegy éves volt. a közép-vietnami szegény iparoscsalád fia, amikor csatlakozott a vietnami forradalmi ifjúsági szövetséghez. Ezt a szervezetet 1925-ben alapította meg Ho Si Minh, akinek hamarosan egyik közvetlen munkatársa lett. Az ifjúsági szövetség lényegében az 1930-ban létrejött marxista—leninista párt magja lett. Le Duan ettől fogva egész életét a párt szervezetének, a gyarmatosítók, az imperializmus elleni harcnak szentelte. A fiatal munkás 24 éves korában lett a párt propa- gandabizottságánák elnöke. A franciák elfogták és 20 év börtönre ítélték. A gyarmati hatóságok különösen veszedelmes ellenfelet láttak benne — Le Duan a forradalmi konspiráció mestere volt. Végighurcolták Indokína börtönein, hogy megszakítsák kapcsolatait. Megjárta a hanoi, Son La-i és a Con Dao-i fegyházakat. A szabadulást öt börtönév után a franciaországi baloldali változás, a népfront győzelme hozta meg. Ismét hozzálátott a párt szervezéséhez, Közép-Viet- nam pártszervezetének vezetője lett, majd 1939-ben beválasztották a központi bizottság állandó bizottságába is. Ismét börtönévek: 1940- ben a párt több más vezetőjével együtt letartóztatták, tíz évre ítélték. Újra a Con Dao-i börtön pokla. A hírhedt fegyház kapuja öt év múlva, 1945. augusztusában nyílt meg előtte, s egy hónapra rá ő is ott volt Hanoiban a Ba Dinh téren, Ho Si Minh mellett, amikor ünnepélyesen kikiáltották a független Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A harc azonban folytatódott. Le Duan egyike volt a francia gyarmatosítók elleni politikai és fegyveres felszabadító mozgalom irányítóinak. 1951-ben a párt politikai bizottságának tagja, 1960-ban választották meg a központi bizottság első titkárává. A távol-keleti szocialista ország harca teljes felszabadulásáért, az idegen ag- resszorok és bábjaik kiveréséért, a két részre szakított ország egyesítéséért különösen nehéz volt. A párt teljesítette az 1969-ben elhunyt alapító, Ho Si Minh végrendeletét: Észak és Dél egyesült, megalakult a Vietnami Szocialista Köztársaság. 1975. októberében, immár a győzelem után, Le Duan elv- 'társ párt- és kormányküldöttség élén hazánkba látogatott. A küldöttség tiszteletére rendezett nagygyűlésen elmondotta: népeink és pártjaink között mély baráti, testvéri kapcsolatok állnak fenn a proletár internacionalizmus alapján. Ennek az eszmének, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének, a népek maradéktalan felszabadításának kiemelkedő harcosa Le Duan, a Vietnami Kommunisták . Pártjának tapasztalt vezetője, a kiváló forradalmár. Köszöntjük hetvenedik születésnapján! Távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Le tluant, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát 70. születésnapja alkalmából. Itália Memóriazavar Szerda esti kommentárunk. Mily gyarló.is az emberi emlékezőtehetség! Jimmy Carter, az elnökjelölt alig több mint fél éve mondott beszédeiben vissza-visszatérő refrénként hangzott el, hogy megválasztása esetén 5—7 milliárd dollárral csökkenti a katonai költség- vetést. Táncolt a sok szép lány, fújták a fanfárokat, egyszóval tombolt a választási kampány, s miként az lenni szokott, egymásra licitáltak a jelölték. Mi tagadás, a választóknak tetszett a beszéd! Ugyan kinek akad kifogásolnivalója, amiért kevesebb pénz jut a Pentagonnak, annál több más célokra, egészségügyre, iskolákra, a munkanélküliség enyhítésére, szóval csupa-csupa magasztos szándék megvalósítására. Telt, múlt az idő, Jimmy Carterből elnök lett. S James Carter, miután beköltözött a Fehér Házba, sorra-rendre megfeledkezett szép számban mondott választási beszédeiről. Hiába, az emlékezőtehetség... Lám, az is a feledés homályába merült — legalábbis Carter számára —, hogy például a hadi kiadások tetemes mérséklését helyezte kilátásba. Aki netán e sorok íróját elfogultsággal vádolja, utánanézhet bármelyik választási kortesbeszéd szövegében, s azt összevetheti a szerda kora este érkezett hírrel, miszerint az amerikai szenátus költségvetési bizottsága jóváhagyta az USA 111,9 milliárd dolláros katonai költségvetési javaslatát. Ha nem tévedünk, a csúcsok és a korlátlan lehetőségek hazájában ez a csillagászati összeg csakugyan rekordnak számít. így aztán jut majd néhány százmillió — vagy egy-két tucat milliárd — dollár a legújabb és legpusztítóbb fegyver- rendszerek kidolgozására, továbbfejlesztésére. Nem panaszkodhatnak például a hírhedt cirkálórákéta kiagyalói: tervüket nem zárják fiókba, s nem fenyegeti semmi a B—1 típusú bombázók sorozatgyártását sem. Szorgos munka vár az MX típusú, mozgó kilövőállásról indítható rakéták gyártóira is, valamint mindazokra, akik az eddiginél is gyorsabban, pontosabban és találékonyabban szállítják a korszerű gyilkok arzenálját. Közben persze néhány ájtatos megjegyzést nem árt azért ejteni az enyhülés, a leszerelés fontosságáról. A szavak azonban elrepülnek, az írás marad: a 111,9 milliárd dolláros katonai költségvetés terve nemsokára a kongresszus elé kerül. S Carter elnök akkor majd éppoly szenvedéllyel, mint választási hadjáratában a mérséklés mellett, felsorakoztatja érveit a rekordösszeg védelmére. Félő, hogy a honatyák többsége elmulasztja majd figyelmeztetni az elnököt emlékezőtehetségének gyarlóságára. Emberi jogok - papíron Az európai parlament, az EGK miniszteri tanácsa, és az európai közösségek bizottságának vezetői kedden Luxembourgban közös nyilatkozatot írtak alá az emberi jogokról. Ez a dokumentum — amint azt az európai közösségek bizottsága hangoztatja — „azt hivatott bizonyítani, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a nyugat-európai intézmények az EGK- tagország'ok alkotmányaiban rögzített és az .emberi jogok védelméről és az alapvető szabadságokról szóló európai egyezményben’ is lefektetett emberi jogok védelmének. A közös nyilatkozat aláírásával a nyugat-európai intézmények ünnepélyesen kötelezik magukat ezen jogok tiszteletben tartására”. Ugyanakkor, mint azt a tények bizonyítják, az új dokumentumot aláíró országok közül távolról sem mindegyik tartja be a fent említett, már érvényben lévő „európai konvenciót”. Az emberi jogok európai bírósága legutóbb Strassbourg- ban számos dokumentummal bizonyította, hogyan sértik meg az alapvető emberi jogokat Észak-Irországban, ahol az angol hatóságok rendszeresen megkínozták a letartóztatottakat. Az egész világon elítélik az NSZK-ban széles körben alkalmazott alkotmányellenes foglalkoztatási tilalmat. Franciaországban pedig hivatalosan is beismerték, hogy az állami intézményekben állást keresőket előzetesen rendőrségi vizsgálatnak vetik alá. (MTI). H kompromisszumok ereje Itáliáról sokféle hasonlat látott napvilágot a sajtóban. Egyesek kor- mányozhatatlan, egyszersmind elsüllyeszthetetlen hajóhoz hasonlítják. Mások úgy vélik: olyan, mint a lódarázs. Köztudott ugyanis, hogy ez a rovar szárnyának és teste méretei miatt elvben képtelen lenne a levegőbe emelkedni, miután az aerodinamika szabályainak homlokegyenest ellentmondanak arányai. Mégis repül... Olaszország sem süllyedt alá az infláció örvényében, s a gazdasági válság által okozott kirívó aránytalanságok ellenére fenntartja magát. Szokássá vált, hogy Rómát említvén állandósult válságot emlegessünk. Most ismét időszerű a hagyományos tétel, mert — úgymond — a Palazzo Chigi, az olasz minisztertanács palotájának ódon falai mindinkább válsághangulatot árasztanak. Most mintha lassú változás következnék be az Andreotti-kormány megítélésében. Egyes pártvezérek — elsősorban La Maifa, a republikánusok főtitkára — elérkezettnek látják az időt az átmenetileg elvesztett bársonyszékek visszaszerzésére. A miniszterelnök tárgyalt a pártok küldöttségeivel — köztük az Olasz Kommunista Pártéval, amelyet Enrico Ber- linguer főtitkár képviselt —, s nagyjából körvonalazódott az álláspont. 'Eszerint a republikánusok szívesen vennék, ha a kisebbségi kereszténydemokrata kabinetet legalább a velük kiegészült koalíció váltaná fel, amely — szerintük — szélesebb manőverezési lehetőséget teremtene. A szociáldemokraták is helyeselnék ezt a kormányformát, még akkor is, ha ők nem kapnának tárcát. Ezzel szemben a szocialisták — mindenfajta • szirénhangot visszautasítva — kitartanak korábbi véleményük mellett: a kabinet kibővítése csak valamennyi demokratikus párt bevonása esetén számíthat széles körű társadalmi támogatásra, beleértve az OKP bevonását a hatalom tényleges gyakorlásába. Érdekes, hogy Andreotti miniszterelnök — ellentétben a kereszténydemokrata jobbszárny frakcióinak elutasító magatartásával — nyíltan nem ellenzi a kommunisták csatlakozását a koalícióhoz. A kompromisszumok embere — így szokták becézni a kormányfőt — feltételhez köti az OKP részvételét a koalícióban. Szerinte az Europaparlament megválasztásának kimenetele és az OKP berkeiben bizonyos változások •hozzájárulhatnának a kommunisták belépéséhez a koalíciós kormányba. Nos, ami a belső változásokat illeti, Andreotti alighanem félremagyarázott egynémely jelenséget. A nyugati politikusok által táplált illúziókat Berlinguer egy nemrég mondott beszédében zúzta szét. Az OKP sohasem lesz hűtlen forradalmi hagyományaihoz és nem tesz elvi engedményeket — ez volt mondanivalójának lényege. Más kérdés, hogy a baloldal — az OKP is — nehéz helyzetbe került azoknak a követeléseknek a megítélésében, amelyek a szakszervezetek körében fogalmazódtak meg, s az utóbbi napokban a kormányzattal folytatott maratoni vitákat keltették. Közismert, hogy Olaszországban éppen a kommunisták jártak az élen a bérharcban, a bérből és fizetésből élők körülményeinek megjavításáért vívott küzdelemben. Most a Nemzetközi Valuta Alap 530 millió dolláros köl- csönének egyik feltétele éppen a kivívott jogok egy részének feladása lenne. A többi között mérsékelni kellene az olasz dolgozók inflációt követő automatikus béremelésének mércéjét, vagyis módosulna a jelenlegi moz- góbér-meohanizmus. Meglehet, a szakszervezetek és a kormány tárgyalásai fordulópontot jelentenek majd Itáliában, s — ha nem sikerül kompromisszumot kötni — csakugyan kirobban a kormányválság. Annyi bizonyos, hogy a kisebbségi kabinet iránt a bizalom máris megcsappant. A kockázat azonban ezúttal túlontúl nagy: az újabb kormányválság netán előbbre hozott választásokhoz is vezethet. így aztán valószínűbbnek látszik a kölcsönös engedményeken alapuló egyezség. Mivel kompromisszumok árán bukdácsol a viharos tenger felszínén Itália bárkája, s a példaként idézett lódarázs is ennek köszönheti, hogy mindenfajta nehézségi erővel dacolva a levegőben marad. GYAPAY DÉNES Valahol egy óceániai amerikai támaszpontnál „Azelőtt errefelé ilyen tengeri szörnyek nem voltak!” (V. Skarban — Szovjetunió) ■*
