Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

1977. április 1. /TOLNÁN, , , KÉPÚJSÁG 3 Paksi téglagyár így élünk (3.) Jobb és szebb nyers tég­lát készítenek az idei sze­zon kezdete óta a paksi téglagyárban. Megváltoz­tatták a technológiai eljá­rást : vákuumprést hasz­nálnak. . Az anyag vákuummal való tömörítése kemé­nyebb nyers téglát ad, mint a hagyományos el­járásnál. Alakra is formá- sabb a nyers tégla, sima felületű és a sarkai nem töredeznek, mielőtt ke­mencébe kerülnek. A mód­szer nem új, sőt, Pakson is megvolt már a présgép évek óta, de — Örkényi József gyárvezető tájékoz­tatása szerint — anyag­szennyezettség és egyéb okok miatt nem használ­hatták. A most depóniában lévő anyag, tehát amit le­szedtek a magas löszpart­ról a téli időszakban, lénye­gesen tisztább és .jobb mi­nőségű (több agyag van benne). Alkalmas a vá­kuumos üzemelésre. A módszeresen, szépen lefaragott part alján elte­rülő depónia 110 méter hosszú, hat méter magas és 37 méter az átlagszélessé­ge. Egész évre elegendő az anyag a gyár termeléséhez. A technológiai változás sokat jelent a paksi tégla­gyár egyenletes és jó mi­nőségű munkájának meg­valósításában. Gyorsabb a száradás, így lényegesen kevesebb átfutási idő kell a Keller-szárítókban: aránylag kicsi a gyár szá­rítóterülete, tehát az ál­lásidőt csökkenteni tudják ilyen módon. Várhatóan a kemencé­ben is mutatkozik majd minőségi javulás, kevesebb törésre és formásabb tég­Iára számíthatnak a gyár dolgozói. G. J. Fotó: Gottvald Károly Löszpart és depónia Keller-kocsin sorakoznak a szépen formált nyers téglák Leszedés, hármasával A könnyek súlya Mindent megmérő, táblá­zatokba foglaló világunkban a könnycsepp súlyát is meg­állapították. Aligha téve­dünk, ha feltételezzük, né­melyik hazánkfia világrekor­der lehetne... csupán annyi kellene hozzá, hogy megkér­dezzük: miként élsz, hogyan megy sorod? Érdekes módon azok préselik ki a legkövé­rebb könnycseppeket, akik­nek a legkevesebb az okuk erre. Mert ott, ahol ezer fo­rint alatt marad az egy főre jutó családi jövedelem, bi­zony nem vendég, hanem lakó a gond, amelyet enyhí­teni közös kötelesség. Ott azonban, ahol a sok is min­dig kevés, ahol a több hizla­lásához kellene a még több, miért ügyelnénk a — kro­kodilkönnyekre?! MINDIG Öl tlSTA „ • ! Természetesnek tarthatjuk, hogy az egyén, a család ter­veket készít, mindig új listát állít össze arról, mit kíván elérni. A gazdaságpolitiká­nak az a kötelme, hogy ki­jelölje a megfelelő alapokat ehhez a tervezéshez. A ter­melőágazatok fejlesztésével például, azután a bér- és jövedelempolitika, az árpoli­tika eszközeivel. Azaz a gaz­daságpolitikát meghatározó testületeknek élniük kell azokkal a jogokkal, amelye­ket a társadalom ruházott rájuk. Az össztársadalmi ér­dekeket kell képviselniük, tehát minden összefüggéssel számolniuk szükséges. Nem akaratuktól, hanem megha­tározott lehetőségeiktől függ, mit döntenek e testületek tagjai. Mégis, sokak szemé­ben ez érthetetlennek látszik. Kerülőt téve: az Európai Gazdasági Közösség szakér­tőinek egy csoportja „Az inf­láció problémái” címmel je­lentést állított össze. Ebben egyebek között megállapít­ják: a fogyasztói árak évi átlagos emelkedése a kilenc tagállamban 1960 és 1968 kö­zött 3,6, 1972 és 1974 között már 10,6, 1975-ben pedig 12,5 százalék volt. Tavalyelőtt a fogyasztói áremelkedés a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban bizonyult a legalacso­nyabbnak (6,1 százalék), leg­magasabbnak pedig (21,5 szá­zalék) Nagy-Britanniában. (Franciaországban e mutató 11,8, Olaszországban 17 szá­zalék volt.) S figyeljük csak a kapitalista logikát, sokféle javaslatuk között mire buk­kanhatunk! A szakértői cso­port a termelékenység eme­lése, a termelési költségek csökkentése érdekében kívá­natosnak tartja az üzemi szólásszabadságot, „amely le­hetővé teszi a dolgozók szá­mára, hogy feltárják elége­detlenségük okait.” ' A lépcsők magassaga Szociológiai vizsgalatok bi­zonyították annak a feltéte­lezésnek az igazságát, hogy hazánkban a családok túl­nyomó többsége két-három százalékos életszínvonal- emelkedés esetén úgy véle­kedik, körülményei nem ja­vultak. Becsapnánk önma­gunkat? A mértéket téveszt­jük el! Volt idő, amikor a nagyon kevésnek, az egészen picinek is örülni tudtunk. Azután lehetőségeink folya­matos bővülése egyre inkább azt a kívánságot táplálta bennünk, hogy mielőbb meg­legyen mindaz, amire régóta áhítoztunk. Közben új szük­ségleteink formálódtak, s már ezek tükrében vizsgál­tuk életszínvonalunkat. Teg­napi óhajaink mai kielégíté­se természetessé vált, s ter­mészetellenessé az, hogy hol­napi kívánságaink nem tel­jesülnek automatikusan. Nem a lépcsőket, hanem azok magasságát mérik fel sokan rosszul. Sőt, két-három lépcsőfokot kihagyva szeret­nének a feljebb levő „eme­letekre” jutni. Csakhogy el­feledik: ezeket az emeleteket először meg kell építeni. A lakosság névleges jövedelme 1960 és 1975 között 118.5 mil- liárdról 311,5 milliárd forint­ra nőtt. Sikerült tehát meg­mászni — fölépíteni — né­hány emeletet. KOTIGNYI BORÍTÉK Csupán tallózva a kövér kalászokat ringató földön: több mint egymillió család költözhetett új otthonba más­fél évtized alatt; közeledik a két alapvető osztály, a mun­kásság és a parasztság élet- színvonala; bevezették a gyermekgondozási segélyt, tavaly összesen 287 ezren él­tek vele, s számukra 3,5 mil­liárd forintot fizettek ki; az 1975. évi II. törvény egysé­gesítette a nyugdíjrendszert; tizenöt év alatt hétszer emel­ték a családi pótlékot, 1976- ban 7,5 milliárd forintot kap­tak kézhez ilyen címen a szülők... Bizonyára mindenkinek az a legfontosabb boríték, amelyben a fizetését kapja. Ehhez azonban még kötegnyi más borítékot is mellékel a társadalom — vagy mondjuk úgy; teszünk hozzá magunk —, amikben ott rejlik köz­napjaink ezerféle alkotó­eleme. A tömegközlekedés bővülő eszköztára éppúgy, mint a kedvezményes tüzelő­utalvány, az üdülő a vízpar­ton vagy a hegyek között, a gyermeknek napközben ott­hont adó óvoda, az üzemi ét­kezde sokat szidott ebédje, a munkaruha, a védőétel és -ital... Belátjuk, nem látjuk be, ez is az életszínvona­lunkhoz tartozik. Amit ak­kor hinnénk el igazán, ha — hiányoznának. MÉSZÁROS OTTÓ (Következik: A háló hossza) Napirenden a szocialista munkaverseny KlOSZ-választmány H kisiparosok munkája SZMT-elnökségi ülés Tegnap ülést tartott a szak- szervezetek megyei tanácsá­nak elnöksége. Az elnökség tagjai jelentést hallgattak meg a szocialista munka- verseny-mozgalom 1976. évi eredményeiről, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított verseny eddigi tapasztalatairól. * A szocialista munkaver­seny 1976-ban is nagymér­tékben hozzájárult a nép- gazdasági terv teljesítéséhez. Megyénk szocialista iparának termelése tavaly 4,7 száza­lékkal volt nagyobb a ko­rábbi évinél. A fizikai fog- lalkoztatásúak átlagbére több mint hat százalékkal emel­kedett. Az elmúlt évben összesen 2595 brigád versenyzett, több mint harmincezer tag­gal. A szocialista címet 1783 brigád nyerte el, a tagok szá­ma: 20 622. Jelentősen nőtt a nők és a fiatalok aránya a szocialista brigádokban. A Népköztársaság kiváló brigádja: 1, a Szakma kiváló brigádja: 6, a Vállalat kiváló brigádja: 63, aranyplakettes brigád: 235, ezüstplakettes: 310, bronzplakettes: 363, ok­levéllel és zászlóval kitünte­tett brigád: 306, csak zászló­val kitüntetett: 499. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére indított munkaverseny eddigi tapasz­talatai kedvezőek. A megyé­ben mintegy 2600 brigád — harmincezer taggal — tett vállalást. Tegnap délelőtt a szek­szárdi belvárosi pártszerve­zet helyiségében Komáromi József kisiparos elnökletével értekezletet tartott a kis­iparosok megyei választmá­nya. Ott voltak a megyei pártbizottság és tanács ille­tékes előadói, valamint a KIOSZ országos szervezeté­nek munkatársai. A kisipari munka tavalyi értékelését a megyei titkárság írásban ki­küldte a választmány tagjai­nak, úgyhogy jelentésében Simon József megyei titkár a legfrissebb információkat adhatta át a megjelenteknek. Ebből azt tudhattuk meg, hogy a kisiparosok mind ak­tívabban vesznek részt a la­kosság javítási-szolgáltatási igényeinek kielégítésében, ugyanakkor jelentős erőfe­szítéseket tesznek az ellátat­lan területek „iparosítására”, így többek között Paks és Bonyhád szerepelt kiemelt módon a kisiparosok letele­pítésében a megyei szerve­zet programjában — az ered­mények azt igazolják, hogy a munka sikeres volt. A tegnapi választmányi gyűlésen a helyi csoportok vezetői elismeréssel adóztak a megyei titkárság megvál­tozott munkájának, ugyan­akkor Gál Istvánná, a me­gyei tanács ipari osztályának dolgozója elmondta, hogy a közelmúltban Bakos Zsig- mond miniszterhelyettes is — Tolna megyei tárgyalásai so­rán — elismerősen nyilatko­zott az iparosság munkájáról. A tegnapi értekezleten megjutalmazták azokat a kis­iparosokat, akik legtöbbet tettek a lakosság érdekében, majd az idei feladatokról fo­gadtak el határozatot, illető­leg jóváhagyták a titkárság által készített cselekvési programot. — P —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom