Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

TOLNÁN' # , U “KÉPÚJSÁG 1977. április 29. A közoktatás kérdései Az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtása A MEGYEI TANÁCS vég­rehajtó bizottsága dr. Vadas Ferenc, művelődésügyi osz­tályvezető előterjesztésében a közelmúltban tárgyalta meg az 1972-es júniusi oktatás- politikai párthatározat me­gyei végrehajtásának helyze­tét. A határozatot követően a megyei pártbizottság és a me­gyei tanácsülés is foglalko­zott a közoktatás helyzetével, majd meghatározták a helyi feladatokat. Az 1973 decem­beri tanácsülés óta a tanács végrehajtó bizottsága tizen­egy alkalommal foglalkozott az oktatásügy különböző te­rületeivel. A megyei párt- bizottság egy évvel ezelőtt ér­tékelte a párthatározat vég­rehajtását és a tapasztalatok összegezése után megjelölte a további feladatokat. A megyei tanács művelő­désügyi osztálya vb elé ke- , rült anyaga az 1973-as ta­nácsülés óta végzett munkát értékelte, és megállapította, hogy a megye közoktatásának fejlesztése az irányelveknek megfelelően történt, tervsze­rűbben, nagyobb ütemben fejlődött, mint a korábbi években, de nem egyenlete­sen. Amíg bizonyos területe­ken sikerült egymáshoz kö­zelebb hozni az intézmények színvonalát — így például az eszközellátottság, oktatási, nevelési módszerek, bérszín­vonal — másutt feszültségek keletkeztek, például a tante­rem- és a pedagógusellátott­ság területén. TOVÁBB JAVULT a me­gye óvodai ellátottsága, a fel­vehető gyerekek száma ti­zenöt százalékkal nőtt. Min­den jelentkező ötéves gyere­ket fel tudnak venni a me­gye óvodái, sőt felderítő munkával szeretnénk elérni, hogy minden ötéves gyerek részesüljön óvodai ellátás­ban, vagy egyéb formában készítsék fel az iskolára. A létszámbővüléssel együtt arányosan nőtt a képesítés nélküli óvónők száma, ará­nyuk már 28 százalék. A ne­velő munkához a tárgyi, do­logi feltételek általában biz­tosítottak, kivéve a megfele­lő játszóudvart. Uj tantermek kialakításá­val, építésével iskolák és konyhák korszerűsítésével javultak az általános iskolai oktatás és szociális ellátás feltételei. A felújítások az utóbbi három évben harminc alsófokú oktatási intézményt érintettek egyenként 500 ezertől — hárommillió forint értékben. Ez idő alatt há­rom tornaterem épült. Az egészséges életmódra neve­lés feltételei jelentősen bő­vültek azzal, hogy már 13 is­kola használja télen testne­velésre a művelődési házak napközben üresen álló nagy­termeit. Ezzel együtt meg­kezdődött a sportudvarok ki­alakítása. Kilenc ilyen udvar készült el, jelentős mérték­ben társadalmi munkában. AZ ISKOLÁK felszereltsé­ge is javult. A napközis cso­portok száma 22-vel nőtt, de főleg a nagyközségekben, vá­rosokban magas a csoportok létszáma, ami akadálya a differenciált segítségnyújtás­nak, de a szabad idő játékos eltöltésének is. A napközis ellátásban részesülők aránya megközelíti az 50 százalékot, ami magasabb az országos átlagnál. Az alsófokú bentlakásos intézmények is jelentős fel­újítási munkákat végeztek az elmúlt időszakban. Húsz-húsz gyerekkel többet lehet elhe­lyezni a dombóvári és a decsi diákotthonban, valamint a hőgyészi nevelőotthonban. Uj cigánydiákotthon létesült Dunaszentgyörgyön. Vala­mennyi diákotthon iskolával közös igazgatásban működik. A gyermek- és ifjúságvéde­lem területén két lényeges változás következett be a csecsemőotthon belépésével és a hőgyészi nevelőotthon­ban elhelyezhetők korhatá­rának a kiszélesítésével. Nem létesült viszont ifjúsá­gi otthon és nincs a megyé­nek nevelési tanácsadó in­tézete, pedig mindkettőre sürgető az igény. A megye középiskolai is­kolahálózatában is sok válto­zás következett be. Elkészült a szekszárdi egészségügyi szakközépiskola épülete, bő­vült a bonyhádi közgazdasá­gi szakközépiskola és a szek­szárdi 505-ös szakmunkás- képző, új tornatermet kapott a lengyeli szakmunkásképző. A kollégiumi férőhelyek szá­ma nőtt Szekszárdon, Bony- hádon és kisebb mértékben Tamásiban. Tanácsi kezelés­be került valamennyi közép­fokú intézmény. Gazdasági meggondolásból intézménye­ket vontak össze, fakultatív oktatást vezettek be két gim­náziumban. Emelkedett a középiskolai felnőttoktatást igénylők száma, bővült az is­kolatípusok és az oktatott szakok köre. A gimnáziumokban és szakközépiskolákban az ok­tatás dologi és tárgyi feltéte­lei általában megfelelőek, a szakmai felszerelések korsze­rűek, Szaktantermek, könyv­tárak, nyelvi laboratóriumok és egyéb laboratóriumok, megfelelő géppark, a fakulta­tív oktatáshoz szükséges egyéb felszerelések kellő mértékben rendelkezésre áll­nak. A kereskedelmi és vendég­látóipari szakmunkásképző intézet szükségtantermeket használ, az új iskola felépíté­se az V. ötéves tervben ese­dékes. A közismereti tárgyak­hoz rendelkezésre állnak a szakmunkásképzőkben a szemléltetőeszközök, de a szakmaiak hiányának pótlása jelentős nevelői energiákat köt le. Sportudvar négy szakmun­kásképzőben és kilenc kö­zépiskolában van. Valameny- nyi iskolatípusban nőtt a pe­dagóguslétszám, mégis jelen­tős a betöltetlen álláshelyek száma. Tovább emelkedett a képesítés nélküliek aránya. Ezen belül eredmény, hogy jelentős részük tanul, de a konzultációk és vizsgák za­varják az oktató-nevelő mun­ka folyamatosságát. Változat­lanul gondot okoz a kollégiu­mi nevelőállások betöltése. A SZAKMUNKÁSKÉPZŐ intézetekben dolgozó nevelők 41 százaléka nem rendelke­zik pedagógiai képesítéssel, többségük szakoktató. A köz­ismereti és szakelméleti tár­gyakat szinte kivétel nélkül főiskolai, illetve egyetemi végzettségű szakemberek ta­nítják. Minden ’ iskolatípusban gondot jelent a szülési és gyermekgondozási szabadsá­gon lévők helyettesítése. A negyedik ötéves tervben 35 szolgálati lakás épült, az elmúlt év átlagos béremelése 12 százalékos volt. minden indokolt esetben lakásépítési kölcsönt tud adni a megye. Az oktató-nevelő munka színvonala az alábbi te­rületeken javult. Átgon­doltabb a tervezés az intézményi munkatervekben, tartalmilag gazdagodott a világnézeti, politikai és a honvédelmi nevelés. Korsze­rűbb és színesebb a neve­lők módszertani kultúrája. Megkezdődött a családi életre nevelés és az állampolgári ismeretek oktatása. Erősödött az iskolák kapcsolata a köz- művelődési intézményekkel, üzemekkel, óvodákkal. A ne­velőmunka szerves része lett a fizikai dolgozók gyerekei­vel történő foglalkozás az óvodától a középiskoláig. A felső tagozatos tanulók 99 százaléka részesül szakrend­szerű oktatásban, a szakosan leadott órák száma az általá­nos iskolákban 80,4 százalék. LASSÚBB előrelépés ész­lelhető az oktatási nevelési folyamat nevelői tervezésé­ben, a hagyományos és új eszközök, illetve módszerek tudatos alkalmazásában, az iskolai pályairányításban, az iskola és a szülői ház kap­csolatában, a tanulói teljesít­mények értékelésében, az is­kolák gyermekvédelmi mun­kájában, az egészséges élet­módra nevelésben, a higiéniai feltételek és az egészséges táplálkozási szokások kialakí­tásában. Nem tapasztalható észreve­hető változás az anyanyelvi nevelés színvonalában, az is­kolák és óvodák délutáni programjának összehangolt­ságában és tartalmában. A LEGFONTOSABB fel­adatokat az alábbiakban ha­tározta meg a végrehajtó bi­zottság. Állami erőből és tár­sadalmi összefogással, a de­mográfiai mozgásokat jobban figyelembe véve törekedni kell az óvodák befogadóké­pességének növelésére. A nö­vekvő gyermeklétszám, a körzetesítés, illetve a lakos­sági mozgás következtében előálló általános iskolai zsú­foltságot tanteremépítéssel kell enyhíteni a városokban, illetve a nagyközségekben. Sürgető igény a szekszárdi kereskedelmi szakmunkás- képző felépítése és a bony­hádi ipari szakmunkásképző bővítése. Mindkét helyen kollégiumra is szükség van. A pedagóguspályára alkal- - más fiatalok pályára irányí­tásával kell gondoskodni az utánpótlásról. A képesítés nélküli pedagógusok arányá­nak csökkentése érdekében a már végzett pedagógusok le­telepítéséhez minden anyagi és erkölcsi lehetőséget fel kell használni. A megye szak­emberszükségletének, a ta­nulólétszám változásának és a megyék közötti kooperációk lehetőségeinek figyelembe­vételével el kell készíteni a középfokú intézményhálózat fejlesztési tervét. A felnőtt- oktatás színvonalának minő­ségi javítását a jelenlegi ke­retek között célszerű biztosí­tani, végezetül az irányító munka színvonalának javítá­sára vezetőképző tanfolyam szervezése és folyamatos mű­ködtetése indokolt. Két évtizeddel ezelőtt su­gározta első műsorait a Ma­gyar Televízió. Technikai­műszaki lehetőségeinek szá­mottevő fejlődéséről kérdez­te az MTI munkatársa Egri Ferencet, a Magyar Televí­zió műszaki igazgatóhelyet­tesét: — Első adásainkat körül­belül 20 ezer készüléken nézték. Egyetlen olyan mű­sorunk sem volt, amit élő­ben láthatott volna a közön­ség; mindent kizárólag film­felvételről sugároztunk. Ez volt a Magyar Televízió startja. A következő nagy lépést akkor tettük meg, amikor az első közvetítőko­csit megvásároltuk. Ez már lehetővé tette, hogy politikai eseményeket, állami, társa­dalmi, kulturális és sport- rendezvényeket a helyszínről közvetíthessünk. — A színes technika át­vétele ismét új állomás volt televíziózásunk történetében. 1968-ban sugároztuk az első színes adást és rá egy esz­tendőre vettük meg az első színesközvetítő kocsit. — A televízió nézői — érthetően — természetesnek veszik az újabb és újabb technikai eredményeket. így a körkapcsolást is, azt, hogy egy időben több helyszínről jelentkezünk. Ez azonban nagy feladat, meglehetősen komoly technikai próbatétel számunkra. De mindenkép­pen nagyobb élményt ad a nézőknek. Ezért az idei má­jus elsejei ünnepen is több helyről, Budapestről, Szeged­ről és Pécsről jelentkeznek riportereink. A fejlődést jel­zi az is, hogy a közelmúlt­ban megalakult szegedi és pécsi, körzeti stúdiónk, ezek főként a környező megyékbe sugározzák adásaikat, de a központi programban is sze­repelnek. — Terveink további fejlő­dést ígérnek. A Szabadság tér délkeleti részén épül majd fel a televízió új „má­sodik” otthona, amely előre­láthatólag 1980—81-re ké­szül el. Itt a szerkesztősé­gek kapnak majd helyet. Mostani Szabadság téri épü­letünk kizárólag technikai bázisunk lesz. Távlati ter­veinkben szerepel a műsor­idő növelése is. Arra gon­doltunk, hogy — ahogy az anyagi és technikai feltéte­leket sikerül -megteremte­nünk — az adásidőt 3. mű­sor sugárzásával is bővítjük majd. Az 53. számú Pamutipari Szakmunkásképző Intézet 650 fonó-, szövő- és textilnyomó tanulója heti 3 napon, 12 budapesti vállalatnál elosztva ismerkedik leendő szak­májával (MTI fotó: Benkő Imre felvétele—KS) A* rögtön meglátta, hogy odalent meg "I CgCIIIUC* ^Ht egy autó. Hiszen örökké leste nem jön-e erre valaki. A kocsiajtó élesen csapódott; mert it megnőttek a hangok. Olyan negyvenóvesfonma fiatalember kapaszkodott fel fele. Feljött Szarka szomszéd szőlője mellett. Lassan jött nézegetett. A tájat nézik ezek; lépnék kettőt, visszanéznek hogy mennyit tágult a szemhatár. Ilyenek, városiak. Ahogyan kapaszkodott, úgy látszott, mintha az övéké nézné; mintha csak idelátna az ablakba, és sejtené, hogy vai mögötte valaki. * Az öregember beljebb húzódott, hogy csak ő lásson ki az autós ne lássa őt. De amikor az felért a dűlőre, akko; mégis visszakényszerült az ablakihoz, hogy láthassa. Mert az autós bejött egészen a pincefalig; erre ugyar neki meg ki kellett nyitnia az ablakot; kihajolt. Alatta volt a fiatalember, és már kereste is, hol kerül hetne beljebb. — Ez a Kaczur-pince? — Céduláról nézte a nevet. — Ez — bólintott az öreg egy kicsit riadtan. — A hirdetésre jöttem, vagyis a lányával már beszél tem... Jó napot! — S meg is bökte a sapkáját. — Maga, ügyi Kaczur Illés? Még riadtább lett az öreg; csak bólintott. Nem tudót semmiféle hirdetésről. Nézték egymást. Az öregnek pénteki szakálla volt; csal vasárnap szokott borotválkozni. A fiatalember magabiztos kis bőrzekében; a hasán vol a zseb, oda dugta a kezét. Parasztbaroklk — nézte meg még egyszer a hegyoldalbó kikönyöklő épületet —, csak már egy kicsit elrontották. — Felmehetek? Az öreg becsukta az ablakot, elifae ment. Az autós szaporán felszaladt a falépcsőn. Tizenhét, va laha tákolt kis falépcső kerülte meg a pincét. A szobácska ; tetején egyenesen a szőlősorokról nyílott. — Földszinti manzárd... — vigyorgott az autós. — Tessék beljebb! Gyalult asztal volt, szék; hálni meg dikó, leterítve rongy­pokróccal, meg a lavórnak egy kecskeláb, felette borotvál­kozótükör. — Lakályos. — Aztán meglátta a sarokban a kis vas kályhát is. Tűz nem égett benne. Kicsit megborzongott. — Délfele szoktam begyújtani. Főzök egy kis tarhonya­levest. Besüt a nap, melegít. A fiatalember az ablakocskát nézte, hogy vajon mennyi meleg jöhet be rajta. Visszalépett az ajtóihoz. — Felfele meddig ér? Hol a határ? — Van ott egy fa. Körtefa. Az még a ...miénk. De a miénket mintha máris bizonytalanabbul mondta volna. Molnár Zoltán: Présház — Uhüm... Hanem az úttól egy kicsit többet kell ka­paszkodni, mint ahogy a lánya mondta. „Nem muszáj — gondolta az öreg —, ne kapaszkodj. Szóval... el akarják adni.” — Meg egy kicsit nagyobbnak is gondoltam. — Hát ez ennyi, kapálni éppen elég. — Azt hiszem, el is tévesztettem a napot — mondta a bőrkabátos —, azt mondták, vagy a lánya vagy a veje itt lesz. Lehet, hogy holnapban egyeztünk... Igazság szerint nélkülük akarta megnézni. Maga se tud­ta, miért. Mintha el tudnának takarni vagy megszépíteni valamit. Megvákarta a tarkóját. — Hát napszámost lehet-e kapni? — Biztosan — mondta az öreg, nem nagy meggyőző­déssel. De ne ő legyen, aki elkeseríti. — Aztán jó bor terem-e rajta? _ Az öreg rémülten vette elő a demizsont a sarokból. — Kóstolja meg! — Nem szabad. Vezetek. Na, egy kortyintást... A pince le volt zárva, ahhoz nem jutott az öreg. „Csak megárt — mondta a lánya —, mert mértéket nem ismer.” Kimérte két hétre, hogy ossza be. ötliteres demizson tizen­négy napra. Kiszámította, hogy az három deci naponta. És marad nyolc deci, ha netalán valaki látogatója akad. Szólni se lehet. Nem is szólt. A lánya csak félti az egészségét. Ebben a korban nem lehet csak úgy litereket inni. A bőrkabátos mintha egy kicsit fintorgott volna. Talán nem volt neki elég tiszta a pohár. Belekortyolt, csámcsogott. „Na, te szakértő...!” — Hát igen. — Idei. Jövőre még jobb lesz. ^Letette, nem itta meg. Hát, ugye, vezet... — És itt tetszik lenni állandóan? — Jobb már nékem itt, öregembernek. Senki nem hábor­gat. „Vagyis én nem háborgatok senkit” — gondolta. — Felmegyek, megnézem onnan is — mondta a látogató —, a körtefától. Fürgén megindult felfelé. Az öreg egy pár lépésnyit követte, illendőségből. De az­tán megállt. 'Nézte, hogy a bőrkabátos felér, megfordul, körül­tekint. Gyönyörködik a tájban. Hát eladják... Nem is szóltak. Mintha arról vitatkoztak volna itt egyszer, hogy milyenre cseréljék a 'kocsit. És én?... Talán meg kéne már halni. Mikor az autós elment, kilöttyintette a maradék bort és másikat töltött. Még háromliternyi volt a demizsonban. De nem tudott tőle berúgni. Délután fogta magát, körbejárta a hegyet. Hátha csak talál itt-ott egy-két öreget, akikre ráköszönhet. Talált is. Behívták egy-egy kortyra. Másnap, amikor jött a lánya, ott feküdt a dikón, a hi­degben, ruhástul. Egy kicsit sáros is volt. Megijedt, elkezdte rázni. — Hiszen maga részeg, apám! Felkapta az üres demizsont. — Mind megitta! Egyszerre. — Majdnem sírt. — Hogy is nem szégyellj magát?! A— n*>pn pislogott; sajnálta a lányát. De még nem éb- ***■ ’-g redt fel egészen, nem tudta, hogy kell-e ma­gát szégyellnie, vagy sem? •Az író Eszmeroldo csókja c. elbeszéléskötetéből közöljük, amely o közeli jövőben jelenik meg a Móro—Kozmosz kiadásában. Pamutipari szakmunkástanulók Televízió Harmadik műsor?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom