Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
1977. április 29. ^tolnán , , , irlÉPUJSAG 5 A gyerek nem válaszol, mintha nem is hallaná a kérdést. Nevét se mondja. — Hiába kérdezi, nem fog válaszolni. Itt van már három éve, de még nem sikerült megtanítanunk beszélni ! — mondja az iskola igazgatója és megsimogatja a gyerek fejét. — Zolikám, menj szépen vissza a többiekhez! — Zoli felnéz a majd kétméteres férfire, ragyogó szemmel, aztán megfordul, szalad a többiekhez. A kastély hatalmas parkja zeng a zsivajuktól. o A valamikori Dőry-kas- télyban, Paradicsompusztán rendezték be 1969-ben a középsúlyos szellemi fogyatékos gyerekek foglalkoztató iskoláját és nevelőotthonát. Nyolcvan gyerek tölti itt iskolai tanulmányainak nyolc évét. Azok a gyerekek, akik szellemi fogyatékosságuk mértéke miatt már nem alkalmasak arra, hogy kisegítő iskolai oktatásban részt vegyenek, ide kerülnek. Az intézet elsőrendű célja, hogy alapvető manuális tevékenységekre tanítsa a gyerekeket. Ebben az iskolában elképzelhető az is, hogy valaki elvégzi a nyolcadik osztályt úgy, hogy nem tanul meg írni és olvasni. Azok a gyerekek, akik Paradicsompusztára kerülnek, a ruházat kivételével teljes ellátást kapnak. A szülők csekély — maximum 290 forint — anyagi hozzájárulást fizetnek. Az intézetben tanuló nyolcvan gyerekkel 56 felnőtt foglalkozik. Közülük hárman szakképzett gyógypedagógusok, tizenegy gyermekfelügyelő és tizennégy tanár, tanító mellett huszonnyolc egyéb alkalmazott feladata, hogy a gyerekeknek ideális életkörülményeket biztosítson. Amíg az első osztályba bekerült kisgyerekből nyolcadikat elvégzett tanuló lesz, az állam mintegy 350 ezer forintot költ rá. Ez az összeg annyi, amennyibe egy gépészmérnök képzése kerül. o A kastélyhoz épített mo- dern épületszárnyban vannak a tantermek, a foglalkoztató műhelyek, a tornaterem, és a tanári szobák is. Az intézet igazgatója Sass Oszkár gyógypedagógus. — Az egészségügyi nevelőotthonban mi a pedagógusok legfontosabb célja? — kérdeztük. — Az idekerülő gyerekek nagy része nem tud beszélni. Előfordul, hogy öt-hat évig sem sikerül erre megtanítanunk őket. Az általános iskolákban a beszéd eszköz a tanulás szolgálatában, nálunk sokszor ez a cél. Ezeket a gyerekeket meg kell tanítanunk játszani. Ide kerülve némelyikük nem tud önállóan felöltözni, mosakodni, nem tudja befűzni a cipőjét, vagy a ruháját begombolni. Nyolcéves itt- tartózkodásuk alatt azt szeretnénk elérni, hogy az alapvető ismeretek és tevékenységek mellett oda jussanak, hogy társadalmilag hasznos munkát is tudjanak végezni. — Az intézeti nevelésre szorulók közül mindenki ide kerül? — Sajnos nem. Ez az intézet csak nyolcvan gyereket foglalkoztat. Jelenleg Tolna megyében több mint negyven gyerekről tudok, akiknek már itt kellene lenniük, de helyhiány miatt nem lehet őket felvenni. Q „Nemcsak a kenyér, hanem a szeretet is táplálja a gyereket” — olvasom az ebédlő falán Makarenko szavait. A gyerekek ebédelnek. Fehér köpenyes felszolgálók — társaik — rakják az asztalra a gőzölgő borsólevest, majd a rántott húst. A nevelők, a pedagógusok távolról irányítanak. Egy- egy biztató szóval, intéssel, szemhunyorítással. A kis felszolgálók értik a dolgukat. Serényen, hangtalanul járnak az asztalok között, figyelve mindenkire, aki megette a levest, akinek lehet vinni a második fogást. — Mindig ilyen finomat esztek? — kérdezem az egyik szomszéd asztalnál ülő gyerektől. Rám néz, leteszi a kanalát, úgy válaszol: — Itt nagyon jó az ennivaló — mondja. Ebéd után a gyerekek ki- özönlenek a parkba. Követjük őket. A kastély előtti füves területen hinták, különböző kisebb-nagyobb udvari játékok. Lejjebb a fák között csónakázótónak tervezett békanyálas vízfelület. — Nem elég a patak vize a kis tó táplálására. Hiába dolgoztunk annyit, nem sikerült a csónakázótó. — követi a tekintetemet az intézet igazgatója. A park kerítésén kívül szépen gondozott ágyások, apró táblákkal. A táblák szövege tudatja, hogy melyik ágyást melyik osztály gondozza. Az első osztályoké kisebb, a nagyobbak úgy lettek méretezve, hogy a 10— 12 tagú közösségek minden tanulója elvégezhesse benne a rászabott feladatokat. — Szívesen jönnek ide a gyerekek kapálgatni, gyomlálni — mondja Sass Oszkár. — Kétségkívül gyakorlati haszna is van ennek a kertnek, de itt is az a célunk, hogy társadalmilag hasznos munkára szoktassuk a gyerekeket. o A megyei gyermek-ideggondozó cseppnyi rendelőjében ülünk. A két szülő csüggedt Az anya tekintetét elhomályosítják a könnyek, az apa magába roskadtan hallgat. Dr. Papp István főorvos nem sok biztatót tud mondani. — A kislányunk napköziben van egész nap. A fiút — ha hazakerül — nincs kire hagynunk. De még ha otthon maradnék a munkából, az sem lenne megoldás. Látni kellene azt a gyereket. Nagyon szeret hazajönni Paradicsompusztáról, de amikor egy hete otthon van, már vágyik vissza. Nálunk, a faluban senki sincs, akivel beszélhetne, játszhatna, ott pedig a közösség, a barátai. Már a kislányt is csúfolják a társai a bátyja miatt — mondja az asszony. A főorvos nem tud tanácsot adni. Beszél arról, hogy a SZIK — Szociális Intézeti Központ — Budapesten foglalkozik a csökkent szellemi képességűek munkába állításával. De ők is csak 16 és 30 év közöttieket helyeznek el. Ha a gyerek 16 éves korában jelentkezik a SZIK- nél, előjegyzésbe veszik. Eltelhet újabb pár év. mire munkát talál. Szó van arról is, hogy a megyében létrehoznak egy olyan munkahelyet, ahol ezeket a gyerekeket foglalkoztatják, de erről konkrétabbat nem tud mondani. A szülők letörten távoznak, de a kérdés, az „iskola utáni hogyan tovább” ott marad a levegőben. Q — Nemrég végeztünk egy felmérést. Az iregszemcsei intézetből kikerülő, enyhén szellemi fogyatékos gyerekek közül 103-ból 99 termelőmunkában dolgozik. Közü- lü huszart tettek szakmunkásvizsgát. A középsúlyos szellemi fogyatékos gyerekek erre képtelenek. Pedig sokan vannak. A megyében csak megközelítő számadatok szerint is több mint hatszázan. Pontos felmérést nem is merünk végezni, mert egyelőre semmi konkrétumot nem tudunk ígérni a szülőknek — mondja dr. Papp István. — Hány olyan munkahely van az országban, ahol ezeket a gyerekeket alkalmazni tudják? — Elenyészően kevés. Talán négy-öt. Pedig a gyermekek kényszerű tétlensége egyéb bajok kialakulását is eredményezheti. Nehezíti a helyzetet, hogy ezek a gyerekek és felnőttek utazásra, bejárásra is képtelenek. A munkahely biztosítása mellett bentlakásos foglalkoztatásukat kellene megoldani. Kezdeményezések vannak. Bátran el merem mondani, hogy mostanában egy év alatt annyit haladt előre az ügy. mint azelőtt tíz évben. o „...Hogy képességeikhez mért egyszerű munkafolyamatot végre tudjanak hajtani és olyan egyszerű társas kapcsolatot tudjanak fenntartani, amellyel a társada-_ lom védő feltételei közepette megfelelő irányítással kiegyensúlyozott emberi életet élhessenek” — olvasom a foglalkoztató iskola nevelési célkitűzéseiben. Az iskola mindent megad a tanulóknak. De falain túl már nem tud utánuk nyúlni. Kiengedi a nyolcadikos tanulókat az életbe, ahol védtelenek. A Német Demokratikus Köztársaságban a védő munkahelyek rendszerét úgy kiteljesítették, hogy a gyermek hatodik osztályos korában már tudja. hol fog dolgozni az iskola elvégzése után. A világ összlakosságának két százaléka szellemi fogyatékos. Hátrányos helyzetük kompenzálására van ahol többet tesznek, van, ahol semmit. Társadalmunk a gyermekek neveléséért sokat áldoz. De akkor, amikor a felnőtt — egyszerű munkára alkalmas — emberek ebből valamit vissza tudnának adni, sokkal bőkezűbbek vagyunk: nem tartunk igényt a munkájukra. Polgárdi mellett Tekerespusztán van egy kisüzem, ahol középsúlyos szellemi fogyatékosok autómosó keféket és villanymotoros szénkefét gyártanak. Az üzemben a selejt sokkal kevesebb, mint a hasonló profilú más üzemeknél. Ezt valamennyi szellemi fogyatékost alkalmazható munkahelyről elmondhatjuk. Mindegyik nyereséges. Nemrég az egészségügyi miniszter rendeletben is sürgette a védő munkahelyek, foglalkoztató intézetek létrehozását. Tolna megyében halvány terveknél több még nem született. „Ha az országban másutt sem bővelkedünk ilyen intézetekben, miért épp nálunk legyenek?” — tehetnénk fel a kérdést. De fordítva is. Miért ne legyünk mi is az elsők között ebben a munkában? Tamási János Kismányoki változások Sok újat hozott az elmúlt év Kismányok lakóinak. A közigazgatásilag Nagymá- nyokhoz tartozó kisközség lakói társadalmi munkájukkal is hozzájárultak ahhoz, hogy lakóhelyük szépüljön, fejlődjön. Az év egyik legjelentősebb beruházása a régi tűzoltószertár átalakításá volt. Az épület most ifjúsági klubként üzemel. A két helyiség kialakítása, berendezése'a nagyközségi tanács százezer forintjába és a községbeli fiatalok megszámlálhatatlan társadalmi munkaórájába került. Az új ablakok, ajtók festésétől a takarításig mindent a fiatalok végeztek, az átépítést pedig a' nagyközségi tanács házi építőbrigádja. Még 1975-ben kezdték meg a művelődési ház felújítását. A munkák áthúzódtak 1976- ra. A felújítás során a művelődési ház teljes villanyhálózatát kicserélték. A régi, sárga fényű villanyégők helyére korszerű neonvilágítás került. A tatarozás után kifestették a házat. Tavaly építette a nagyközségi tanács építőbrigádja a kismányoki új ravatalozót is. Az építmény 160 ezer forintos költséggel készült el. A Kismányokon élő mintegy ötszáz lakos régi óhaja teljesült a gázcseretelep létrehozásával. A korszerű alumínium építményt tavaly vásárolta a tanács. IMi Barátom fián újabban erőt vett a mehetnék. Nem a szomszédba kívánkozik, hanem Németországba. Hogy melyikbe, az nem derült ki. — Miért oda menjünk? — így az apja, aki nagyjából bekalkulált már a nyári költségvetésbe egy üdülést Dombon b an. — Kerékpárért! — hangzott a tömör válasz, melyei egy soha nem hallott kerékpármárka neve követett. A kerékpár állítólag maga a csoda, visszapillantó tükre van, villogó stoplámpája és... — És ára márkában! — vélte a család nőnemű ura, másodállásban pénzügyminiszter. — Az nem pénz! — legyintett a fiú. Nem az. Ugyanis az ő 'értékrendjében a „Márka” nem kiadásra, hanem fogyasztásra való. Lévén egy közismert üdítő ital. O. 1. A XV. században épült vár. Jelenleg a községi könyvtárnak és az általános iskola egy osztályának ad helyet.---------------------------------------------------------------------------7" A község új arca. A közelmúltban 30 családi ház épült, köztük nagycsaládosoknak ikerlakás. Ozora hét dombon települt — ezen a képen négyet láthatunk belőle Fotó: BJ Ozorai kopek Anonymus, a névtelen barát' szobra ott áll Budapesten, a Városligetben. Semmi jelentősége annak, hogy ma már nem névtelen, ezenkívül szerzetes sem volt, hanem püspök. Az ő névtelensége a történelem tudósainak okozott gondot, méghozzá évtizedeken keresztül. Más névtelenekről ugyanezt nem lehet elmondani, noha amit leírnak, egyáltalán nem mindig közösségellenes és még rossz akarattal se tehetők a névtelen levelek nálunk szokásos helyére: — a szemétkosárba. Az itt idézett és rejtélyes módon névtelenül maradt levelet Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága kapta és így hangzik: „Tíz éve lakunk a Tartsay lakótelepen és ez idő alatt számtalan névvel ellátott beadványt juttattunk el a tanácshoz, melynek nem volt eredménye. Most, amikor más városok, például Fehérvár, Veszprém vezetői büszkék városuk környezetvédelmére, tisztaságára, akár rendbírságokkal is, talán Szekszárd vezetői is hajlandók valamit tenni a reájuk bízott városért. A Tartsay lakótelepet nagy parkkal tervezték meg. Tíz év alatt egyetlen fa nem tudott felnőni a telep lakóinak, szülőknek és gyermekeknek megtorlás nélkül maradt rongálása miatt. A füvesített terület elhanyagolt állapotban van, nem az utakat használják, hanem kinek hol van kedve, ott tapossa le a füvet. Miután korán beköszöntött a tavasz, a labdarúgók is kijöttek, akik semmit nem kímélve rúgják a labdát. Az a kérésünk a vezetőkhöz, hozassák rendbe a telepet, akár kötelező társadalmi munkávai es ezután tegszigoruDDan büntessék a rongálókat. Ha ez ügyben nem történik intézkedés, akkor kénytelenek leszünk a tévé nyilvánosságához fordulni. Nem lehet engedni, hogy az egész lakótelepet néhány ember terrorizálja és szégyenfoltja legyen Szekszárdnak. Tisztelettel: néhány Tartsay telepi lakos”. Mindez tökéletesen igaz, vagy legalábbis annak tűnik. Mégis maradt néhány kérdőjel az olvasóban. Mit tettek, pontosabban mit tett az a néhány Tartsay telepi lakos, aki a levelet írta, mindennek ellenében. És tulajdonképpen kitől féltek, amikor levelüket névtelenül küldték a városi tanács végrehajtó bizottsága titkárának?-B -n
