Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

Exportnövelés, kifogástalan munka a cél Éljen és erősödjék a magyar nép szocialista nemzeti egysége! Elmondja Kovács Erzsébet: A TOLNA MEGYEI Ruha­ipari Szövetkezet elnyerte a kiváló címet tavalyi munká­jával. A kitüntetést Pakson adták át, a művelődési ház nagytermében rendezett ün­nepi küldöttgyűlésen. A hely azért érdemel említést, mert a kisebb színháznak megfele­lő „nézőteret” megtöltötték a Bonyhádról, Dunaújváros­ból, Pécsváradról és más köz­ségekből érkezett lányok, asszonyok. Több mint ezer varrónő, közös műhelyben dolgozók és bedolgozók jó munkájának elismerése az elnyert kitüntetés. Mivel éppen huszonöt éves a szövetkezet, Frast Antal el­nök megemlékezett a kezdeti időkről, a szövetkezet életé­nek érdekes fejlődéséről is. „Szövetkezetünk a bonyhádi háziipari szövetkezet és a paksi háziipari szövetkezet 1963. október 1-i egyesülésé­vel jött létre mai formájá­ban — mondotta. — A bony­hádi 1952-ben alakult, körül­belül tíz fővel, akik eleinte gyékényfonással, bébicipők, sapkák, kesztyűk kötésével, horgolásával foglalkozták. A paksi szintén 1952-ben ala­kult és tíz ember tartozott hozzá. Közülük kilenc kosár­fonó volt. Ez a háziipari szö­vetkezet később kibővült kesztyűkötő és perzsaszövő részleggel, majd konfekció­val kezdett foglalkozni, 1960- ban már 270 tagja volt és a termelési terve megközelítet­te az ötmillió forintot.” Frast Antal felidézte azo­kat a küzdelmeket, próbálko­zásokat, amelyekkel állandó és biztos munkát akartak el­érni. „Amikor a fejlődésről, útkeresésről beszélünk, szól­ni kell dolgozóink áldozat- vállalásáról is, amellyel min­den esetben támogatták a Bár szerda éjjel esett az eső, reggelre a földeken me- gyeszerte folytathatták a ku­korica talajelőkészítését, ve­tését. A kertészeti kultúrák palántázása, kiültetése a hát­ralévő feladat, hiszen a ta­vaszi vetések már befejeződ­tek, a kukorica kivételével, melynek a megyei mezőgaz­dasági osztály jelentése sze­rint eddig 65 százaléka ke­rült földbe. A tengelici Uj Élet Tsz-ben teljes üzemmel folyik a ku­koricavetés, mellyel a megyei átlagnak megfelelő ütembenv haladnak. A közepesnél ki­sebb szántóterületű gazdaság 300 hektáros kukoricavetés­tervéből eddig 240 hektárt realizálták, a hátralévő 60 hektárt szombatig bevetik, ha az időjárás engedi. Ott jár­tunkkor a CS—2-es táblán folyt a vetés előtti vegysze­rezés, magágy-előkészítés és a vetés, két hatsoros SPC-vel. A kora tavaszi jó idő le­hetővé tette, hogy a szoká­sosnál két héttel előbb in­duljanak a munkával, ötven hektár borsó — három lép­csőben vetették — már szé­pen fejlődik. Telepítettek há­rom hektár szamócát, s a mostani eső biztos jól jött a hat hektár háztáji burgonyá­nak. Elvetették az 50 hektár silókukoricát és ugyanennyi napraforgót, valamint a szántóföldi kertészetben 12 hektár fűszerpaprika magja is földben van. Tervezik még 50 hektáron a zöldbabtermesztést — ve­tése szintén szakaszosan tör­ténik — hasonlóan a borsó­hoz. A kertészetben a papri­ka és a paradicsom palántá­zása lesz az elkövetkező idő­szak feladata, rövidesen meg­vezetőséget. Az átállások egyik munkáról a másikra, a dolgozóknak mindig gon­dot, fáradságot jelentettek. Ma már elmondhatjuk, hogy fáradozásunk nem volt hiá­bavaló. Az a termékszerke­zet, amelyet eddig kialakí­tottunk és kialakítunk az év végére, hosszú távon bizto­sítja dolgozóink foglalkozta­tását: a bonyhádi bedolgo­zói körzetben gyermekruhák készítése szovjet piacra, a paksi bedolgozói körzetben bérmunka-tevékenység, kor­szerű alapanyagból felsőruha, nagyrészt blúz készítése, to­vábbá a közös műhelyi ter­melésben a Triumplh-gyártás, az év végétől már teljes egé­szében, ötéves kooperációs szerződések alapján.” A HUSZONÖT ÉV alatt megváltozott a műszaki fel- készültség, s már európai színvonalon áll. Ezzel együtt jelentősen változtak a dolgo­zók munkakörülményei, és sokat javult a jövedelmük. A szövetkezet vagyona meg­haladja a 16 millió forintot. Tavaly a termelési érték ötvenhárommillió forint volt, az évi nyereség ötmillió 600 ezer forint. A belkereskede­lem részére történő gyártás és értékesítés a többszörösé­re emelkedett. A lakossági szolgáltatás ugyancsak lénye­gesen meghaladta a terve­zettet. Tavaly a termelés fő­ként exportra történt a Tol­na megyei Ruhaipari Szö­vetkezetnél és 1977-ben is ez lesz jellemző: az exportter­melés eléri a 90 százalékot. A dolgozók jó munkájára jellemző, hogy a minőségi kifogás a korábbi egy száza­lékról 0,8 százalékra csök­kent. A szorgalmat mutatja egyebek között: csökkent a kezdik a kiültetést a szántó­földekre. Egy hete kezdték a kuko­rica vetését, s ha a hét vé­munkáslétszám (egy száza­lékkal), és minden szinten javult a hatékonysági muta­tó. Ennek alapján kedvez­ményes bérfejlesztés is lehe­tővé vált. Az 1976-os gazda­sági, politikai, mozgalmi munkában elért eredmények­ben nagy részük van a szo­cialista brigádoknak: tizen­hét brigád tevékenykedik, közülük tizenöt elnyerte a szocialista címet és most tíz részesült pénzjutalomban. Az egy hónappal ezelőtt megtar­tott mérlegzáró közgyűlésen kilencen kaptak Kiváló Dol­gozó kitüntetést. A „Kiváló Szövetkezet” cím odaítéléséről szóló okle­velet dr. Tóth József, az OKISZ főosztályvezetője ad­ta át a küldöttgyűlésen, to­vábbá a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést Frast Antal szövetkezeti elnöknek és Schaffer Miklósné varró­nőnek. A legjobb dolgozók, összesen 121-en, pénzjutalom­ban részesülték. TOVÁBBI nagy feladatok előtt áll a szövetkezet, tarta­nia kell az exporttermelés színvonalát, sőt még növelni. Ehhez új üzemház építése szükséges, továbbá újabb dol­gozók betanítása kifogásta­lan minőségű munkára a Triumph-részlegnél. Feladat az is, hogy Pakson, Bonyhá- don tovább javuljon a ruha­ipari szolgáltatás. A küldött- gyűlésen megjelent párt- és állami vezetők, járási és nagyközségi szervek nevében Rigóczky István, a paksi já­rási pártbizottság első titkára gratulált és további támoga­tást ígért az ezres létszámú szövetkezet terveinek meg­valósításához. gén befejezik, akkor az op­timális tíz nap alatt kerül földbe a mag. — st — A szokás formálta hagyo­mány szerint arról kellene írom, hogy ekkor és ekkor, itt és itt ünnepség volt, me­lyen a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárát él­üzem címmel tüntették ki. Az ünnepi beszédből vett né­hány számmal alátámaszhat- nám: a selyemgyáriak meg­érdemelték. kiérdemelték az elismerést. A gépek közt a terjedel- mesítőben nehezebb beszél­ni, mint a feldíszített terem­ben. A mennyezettől fél mé­terre a csövekből sziszegve fúj a gőz. A gépeken átfutó műanyag fonal alakításához állandóan biztosítja a meg­felelő páratartalmat. A gé­pek zaja, a másodpercenként több ezret forgó kis tenge­lyek fütyülése alig elviselhe­tő. A fülembe dugott svéd vat­ta tompítja a zajt, de így is alig érteni a szót. Csendes helyen, az igazgatói szobá­ban faggatom Kovács Erzsé­betet, a Petőfi szocialista bri­gád vezetőjét. A „Miért lett élüzem a gyár?” kérdésre hosszú a vá­lasz. A fekete szemű, fiatal brigadéros a minőséggel kez­di. Egy év alatt fél százalék­kal növekedett az első osztá­lyú termék aránya. A gyári termelés számait ismerem, s fejben is könnyű kiszámítani: ez több mint tíz tonna fonalat — első osztá­lyú minőségben — jelent. Több ezer, több tízezer kar­digánhoz, pulóverhez, gyer­mekholmihoz elegendő mű­szál, az itt rugalmassá tett fonalból. — A minőség függ a gép beállításától, — mondja. Ez a segédek dolga, s a siker egy része így az ő érdemük. De függ a befűzéstől is. Azt mi csináljuk. S arra is vi­gyázunk, hogy ne legyen az orsón ujjlenyomat. A parkettázott munkate­remben minden csillog a tisz­taságtól. Mégis előfordulhat, hogy olajos lesz a kéz, s ha így fogják meg a csévéket, mindjárt észrevenni a folto­kat. — Egy ujjlenyomat öt fo­rint. A minőség után a meny- nyiségről beszél az brigádve­zető. Az a céljuk, hogy min­denki legalább két típusú gépen tudjon dolgozni. — Most már az sem okoz gondot, ha egy teljes gép­csoport mellől elmennek sza­badságra. Tegnap délután ünnepi ülést tartottak a Szekszárd— Paksi Vízitársulatnál, abból az alkalomból, hogy elnyer­ték a kiváló társulat címet. Az oklevelet dr. Váradi Jó­zsef, az Országos Vízügyi Hi­vatal főosztályvezető-helyet­tese adta át. A társulat a Kö­zép-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság Területi Választmá­nyának Elnöksége által meg­hirdetett szocialista munka­versenyben az első helyezést, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányának Elnöksége által meghirdetett versenyben pedig a harmadik helyezést érte el. A Vízgaz­dálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést Fehér István ne­hézgépkezelő, a társulat Ki­váló Dolgozója kitüntetést I pedig huszonheten kapták meg. Más is változott a gyárban. Régebben évente kétszer áll­tak le a gépek. Mostanában már többször is. így a kettős ünnepeken, ők, a felváltva állandó szolgálatot teljesítők is otthon lehetnek. Az enged­mény azt eredményezte, szí­vesebben dolgoznak itt az emberek. A terjedelmesítőben ki­alakult egy stabil gárda. — Brigádunkban legtöbben a kezdettől, 1969 óta itt van­nak. Akkor indult a terjedel- mesítő. Ketten közben el­mentek Gerjenbe, hogy ne kelljen naponta utazniok. Aztán visszajöttek. Azt mondták, ez sokkal szebb üzem. Egyébként azt tartják Tol­nán, aki a selyemgyárban kezd dolgozni, innen megy nyugdíjba. A szocialista brigádmozga­lomról beszélt Kovács Erzsé­bet. Pontozzák vállalásaik teljesítését. Az elérhető leg­több: ezer pont. — Ezek a pontok azon kí­vül, hogy összeadhatók, je­lentenek, érnek valamit? Majdnem megsértődik. — Hát hogyne! Igaz, elő­fordul. hogy valaki kezdetben A mezőgazdasági szövetke­zetek III. kongresszusán új­jáválasztott országos érdek- képviseleti szerv, a 125 tagú országos tanács Szabó István elnök vezetésével csütörtökön tartotta első munkaülését. A tanács munkaprogramot fogadott el a II. kongresszus határozatainak végrehajtásá­ra. A több évre szóló prog­ram átfogja a szövetkezetek gazdálkodásához és belső éle­tének fejlesztéséhez kapcso­lódó érdekképviseleti munka alapvető területeit. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese a szövetke­zetek múlt évi tevékenysé­géről, az 1977. évi tervkészí­tés tapasztalatairól és a vég­rehajtás feladatairól számolt be. A jelentés a múlt évi gaz­osak a pontért csinálja, de később kedvvel folytatja. Itt van például a terjedelmesítő- továbbképző. Képzettséget nem ad. Sok éve csináljuk ezt a munkát, s úgy lehetne hinni, mindent tudunk. De mikor elkezdtünk az előadá- sőkra járni, rájöttünk, kevés még az ismeretünk. — Veszélyes üzem a magu­ké? — A fonal nagyon erős. Le­vághatja az ember ujját. — Volt ilyen baleset? — Nálunk nem. Visszamegyünk a terjedel- mesítőbe. A Cs—12-esen, amin Kovács Erzsébet dolgo­zik, minden a legnagyobb rendben. Amíg beszélgettünk, a többiek cserélték az orsó­kat, s ha netán elszakadt, összekötötték a fonalat. Kerülgetem a csévékkel teletűzdelt tüskéjű „süni ko­csikat”. A hangtompító vat­tán át a fülembe szűrődő zaj álmosít. A brigádvezető sze­rint azt is meghallják, ha egy szál elszakad, összeszoktak. Egymással, s a gépekkel is. Ezért lett a tolnai selyem­gyár élüzem. dálkodásról szólva megálla­pította, hogy a szövetkezet kö­zös gazdaságok növényterme­lése az 1975. évihez képest — az aszálykárok elhárítására tett erőfeszítések ellenére — mintegy 3 százalékkal visz- szaesett, az állattenyésztés termelése azonban a terve­zettet meghaladóan növeke­dett. Végeredményben a ter­melés összességében az 1975. évivel azonos szinten alakult, s ez a szövetkezeti gazdálko­dás erejét, a szövetkezeti ve­zetők és dolgozók, a szocia­lista brigádok és a kisebb kollektívák eredményes tevé­kenységét dicséri. A vita alapján a TOT ál­lásfoglalásban határozta meg a mezőgazdasági szövetkeze­tek és érdekképviseleti szer­veik időszerű teendőit. A vetőgépet tölti tel Kocsis József és Fölöp Ferenc G. J. Tengelic Befejezés előtt a kukorica vetése SZEPESI LÁSZLÓ Első helyezettek Ülést tartott a TOT Miért lett a selyemgyár éliizem? Paks „Kiváló Szövetkezet” a ruhaipari

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom