Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVII. évfolyam, 79. szám ARA 1,20 Ft 1977. április 3., vasárnap Mai számunkból A MI VAROSUNK (4. old.) atomerOmC-épItkezés (6. old.) TEDIASVILI ŐRMESTER EMLÉKEZIK AZ ELMARADOTT MAGYARORSZÁGBÓL — FEJLETT, SZOCIALISTA ORSZÁG (7. old.) (8—9. old.) Forradalmi feladatunk — történelmi felelősségünk azánk felszabadulásának 32. Se; évfordulója alkalmából dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében hangsúlyozta: Nincs még egy ünnep a naptárunkban, amely annyira kifejezné népünk legnagyobb történelmi sorsfordulójának fogalmát, mint április 4-e. Történelmünk folya­mán parasztfelkelések, forradalmak, függetlenségi és szabadságharcok es­tek áldozatául a hazai és a nemzet­közi reakció túlerejének. Népünkből azonban sohasem tudták kiölni a sza­badság reményét. Ez adott évszáza­dokon át erőt a küzdőknek, kitartást a csüggedőknek, „magyarságot a ma­gyarnak”. így volt akkor is, amikor Horthy ellenforradalmi rendszere a második világháború végső pusztu­lással fenyegető katasztrófájába so­dorta a nemzetet. Népünk legkivá­lóbb fiai és lányai, ha elszigetelten is, szembeszálltak a világuralomra törő hitleri fasizmussal és hazai ki­szolgálóival. önfeláldozó küzdelmük az antifasiszta harcban egyesült nem­zetek világtörténelmi győzelmében teljesedett be. Kelet- és Nyugat-Eu- rópa országaival együtt 1945. április 4-én végre hazánk is szabad és füg­getlen lett. Ebben a világméretű küzdelemben, melyben az ember legyőzte az ember­telenséget, a humanizmus a barbársá­got, a békevágy a háborút, a Szov­jetunióé volt a döntő szerep. A világ első szocialista államának népei és katonái hozták a legtöbb áldozatot a mi szabadságunkért is. Népünk végre saját kezébe vehette sorsának irá­nyítását és a népi hatalom megterem­tésével másodszor is megnyílt hazánk előtt a szocialista fejlődés útja. Hősi tetteiket és önzetlen áldozataikat so­hasem feledjük. Emléküket ápoljuk és megőrizzük. Nemcsak a tisztelet virágaival. Sokkal inkább azzal a tör­ténelmi „emlékművel”, amely a szo­cialista Magyarország építésében ölt testet. Engedjék meg, hogy felszabadulá­sunk 32. évfordulóján, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében tisztelettel köszöntsem önö­ket szívből jövő jókívánságaimat fe­jezzem ki hazánk minden polgárá­nak, párttagoknak és pártonkívüliek- nek, idősebbeknek és fiatalabbaknak, a Magyar Népköztársaság valamennyi barátjának, aki osztozik velünk az ünnep örömében. A 32. évét ünneplő szocialista Ma­gyarország társadalmi portréja gaz­dag, kiegyensúlyozott és bizakodó ké­pet mutat: a tartalmában kiteljesedő szocializmus, a fejlett szocializmus képét. Hátterében rengeteg munká­val, harccal és áldozatokkal is. Táv­lataiban megalapozott optimizmussal. Ezt a társadalmi portrét szívesen nézi,- mutatja és tartja magáénak mindenki. Az is, aki a bölcsőnél jelen volt, és az is, aki már e bölcsőben ne­velkedett. A 32 dolgos év, mióta a munkás- osztály és szövetségesei az ország gaz­dái, nagy eredményeket érlelt: hala­dó társadalmi rendet; fejlett ipart, korszerű mezőgazdaságot; szilárd szövetségeseket, barátokat szerzett. A 32 év eredménye sokaknak éle­tük művét jelenti. A 32 év sokaknak örökségként jutott. Hazánk lakossá­gának a fele már nem emlékezhet saját tapasztalatából á felszabadu­Dr. Maróthy László ünnepi köszöntőjét mondja lásra, még kevésbé az azt megelőző időkre. Már ránk, a harmincas éve­inkben járókra is joggal mondják, hogy beleszülettünk a szocializmusba. A nálunk fiatalabbak számára pedig a munkáshatalom megvédésének kor­szaka is történelem. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel adózunk azoknak, akik harcoltak a jelenért és építették 32 éven át a hazát. Az örökösök előtt nem kisebb és nem könnyebb felada­tok állnak, kötelességük továbbvinni és meghaladni az elődök művét. Nemzeti egységben tekinthetünk a jövő elé. Jó programunk van a követ­kező 15—20 esztendőre, melyet né­pünk minden rétege a sajátjának érez. Idősek és fiatalok, párttagok és pártonkívüliek, hívők és ateisták, magyarok és nemzetiségiek fognak össze a fejlett szocialista társadalom programjának megvalósításáért. Konkrét teendőinket világosan meg­fogalmazta pártunk XI. kongresszusa. Most a végrehajtáson a sor. Ez sok­rétű munkát jelent, de kiemelt jelen­tősége van a további fejlődésünk alapját képező gazdasági építésnek, az ötödik ötéves tervünk megvalósí­tásának. Az első esztendő eredményei meg­felelnek a várakozásnak. Céljaink el­éréséhez azonban további erőfeszíté­sekre van szükség. Terveink teljesí­tése mindannyiunktól a legjobb ké­pesség szerint végzett, fegyelmezett, odaadó munkát igényli. Az év minden munkanapján, a munkanap minden órájában. Csak így várhatjuk orszá­gunk gyorsabb fejlődését, gondjaink és problémáink megoldását. berendezéseink egyrésze elavult, de a korszerűsítés sem maradt el, új üze­mek kezdtek termelni, mint például a Leninvárosi Olefinmű. A legfejlet­tebb műszaki színvonalat képviseli majd hazánk első atomerőműve, amely egy új szocialista várossal együtt épül Pakson, a Duna partján. Tény, hogy komoly gondjaink van­nak a munkafegyelemmel, de az is tagadhatatlan, hogy csaknem másfél millió szocialista brigádtag célozza és mintázza életével, munkájával a tel­jesebb szocialista holnapot. VgÉ alamennyien tudjuk, hogy a külső körülmények és a ter­epi mészeti tényezők kedvezőtlen alakulása az elmúlt években nehéz gazdasági helyzetet teremtett számunkra. Ez reflektorfénybe állí­totta fogyatékosságainkat, az elavult termelési módszereket és berendezé­seket, s nem egy esetben gondolko­dásunk korszerűtlen vonásait is. Ezek együttes hatásaként, nemzeti jövedel­münk nem növekedett a kívánt mér­tékben. A lakosság reáljövedelme nem a tervezett szinten alakult. Még­is elmondhatjuk, hogy van mit en­nünk és tudunk öltözködni. Ha töb­bet fizetünk is érte, de elegendő hús és tej jut a családoknak. A múlt év­ben 90 ezer család költözhetett új, korszerű lakásba, és százezrek köz­lekedését segíti a budapesti metró megnyílt második vonala. Termelő­zándékaink és tetteink a dolgo­zó osztályokkal és rétegekkel szövetséges munkásosztály ha­talmát, a proletárdiktatúra ál­lamát erősítik, amely valamennyi ál­lampolgár érdekeit védve és szolgál­va fejlődik össznépi állammá, s mindinkább egyenlő esélyeket bizto­sít a társadalom tagjainak a munká­hoz és a tanuláshoz, képességeik ki­fejlesztéséhez, egyéni és társadalmi boldogulásukhoz. Hazánkban kiegyensúlyozott a po­litikai légkör. Minden tisztességes ál­lampolgár, minden dolgozó ember biztonságban, jó közérzetfel tekinthet a holnap elé. Kipróbált, hazafias és internacionalista párt vezeti népün­ket. Egyre szélesebben kibontakozik a szocialista demokrácia. Tömegek tulajdonságává válik a közügyek és benne a saját sors intézésének szán­déka, amihez társadalmi rendünk az érdemi döntés jogát és lehetőségét egyaránt biztosítja. Tovább bővül és új garanciákkal gyarapszik a mun­kások, a dolgozók beleszólási joga az üzemek, a munkahelyek életébe. Gyö­keret eresztenek az olyan új, demok­ratikus kezdeményezések, mint az ifjúsági parlamentek. A fejlett szo­cialista társadalomért végzett gazda­sági, politikai, kulturális munka, és ezzel összefüggésben a marxista—le­ninista gondolkodás terjedése, maga­sabb rendű célokat, új értelmet ad az ember életének. Népünk jobbra törekvése még sohasem forrott ilyen szorosan össze a világ haladó erőinek harcával, mint korunkban. Há­rom évtized alatt alapvetően meg­változtak a haladás és a reakció erő­viszonyai a világon. A szocialista vi­lágrendszer és a történelmi fejlődés menetét meghatározó társadalmi, po­litikai, gazdasági tényezővé vált. Két­ségtelen, hogy a nemzetközi impe­rializmus jelentős erőket tud még fel­vonultatni. Feszültséget teremt, el­lentéteket szít, kihasználja az embe­riség évszázados nyűgeit: az elmara­dottságot, a nemzeti, faji és vallási előítéleteket. Kemény küzdelmeket kell még vívnunk a szélsőséges ka­tonai körökkel. Fel kell vennünk a harcot a jól szervezett, tapasztalt im­perialista propagandagépezettel, amely nem riad vissza az álszent szemforgatástól sem, ha a haladás erőinek árthat. Ezt teszi napjaink­ban is, amikor nem átallja a chilei fasiszta diktatúra és a dél-afrikai faj­üldöző rezsim támogatóit az emberi jogok védőügyvédjének szerepében mutogatni. Mi mégis optimisták lehetünk. Ma már a Föld és a kozmosz egyetlen részén sem cselekedhetnek az impe­rialista hatalmak kényük-kedvük szerint. Mindig és mindenütt számol­niuk kell a Szovjetunió, a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, a fejlődő országok haladásra törekvő népeinek erejével. Ez az erő az emberiség jö­vőjének biztosítéka. Ehhez az erőhöz bennünket a szolidaritás szilárd kö­telékei fűznek. Közös harcunk ered­ménye, hogy megvalósul a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája. Ennek köszönhető a helsinki bizton­sági és együttműködési értekezlet lét­rejötte és sikere. A békéért, a katonai enyhülésért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért vívott küzdelmünkben magunk mel­lett tudhatjuk a demokratikus, ha­ladásra váró néptömegeket, s egyre inkább a józanul gondolkodó polgári köröket és politikusakat is. Ezzel együtt azt valljuk: ahhoz, hogy az emberiség életéből végképp száműzzük a háború veszélyét, a bé­kéért vívott harcot most is össze kell kapcsolnunk a társadalmi haladás ügyével. Nekünk forradalmi feladatunk és történelmi felelősségünk a fejlett szo­cialista társadalom építése Magyar- országon. Ez népünk érdeke. Ezzel járulhatunk hozzá a haladó erők gya­rapodásához. Ezt várják tőlünk elv- társaink, barátaink. Ez ad tartalmat hazafiságunknak és nemzetközisé­günknek. Internacionalista magatartásunk­ban megkülönböztetett helye van a Szovjetunióhoz fűződő viszonynak. A magyar—szovjet barátság legjobb- jainknak a szocializmusért vívott kö­zös harcában született, erősödött és napról napra mélyül, gazdagodik. A történelmi egymásra utaltság az élenjárók felismeréséből,' milliók mindennapi kapcsolatává, személyes barátságává válik. A magyar—szov­jet barátságnak harcokban edzett I múltja, sziklaszilárd elvi alapokon nyugvó, népeink érdekeinek kölcsö­nösen megfelelő jelene és jövője van. I : egnagyobb nemzeti ünnepün­kön, felszabadulásunk 32. év­fordulóján adózzunk tisztelet­ből tel a felszabadítók, a munkás- osztály hatalmát kivívók és megvé- dők emléke előtt, önfeláldozásukból és eredményeinkből gyűjtsünk erőt további feladataink megoldásához. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Tanács, és a kormány nevében kívánom önöknek, hogy jó erőben és egész­ségben munkálkodjanak közös, or­szágépítő céljaink elérésén és sze­mélyes, családi terveik teljesítésén. Életüket és törekvéseiket kísérje si­ker, öröm és boldogság. Ünnepélyesen felvonták az állami zászlót Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából szombaton reggel a Parla­ment előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás­sal felvonták az állami zász­lót. Az állami zászlót dísz­őrök kíséretében vitték az árbocrúdhoz és a Himnusz hangjai, valamint a díszegy­ség tiszteletadása közepette vonták fel. Az ünnepi aktus befejezé­seként a díszegység és a ze­nekar díszmenetben vonult el a Magyar Népköztársaság állami zászlaja előtt, ahol katonák, rendőrök és mun­kásőrök állnak díszőrséget. Zászlófelvonási ünnepség volt szombaton reggel a Gel- lért-hegyen, a Felszabadulá­si emlékműnél is, ahol a ma­gyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlóját vonták fel, szintén katonai tiszteletadás­sal. Kitüntetések az Országházban A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulá­sának 32. évfordulója alkal­mából eredményes munkájuk elismeréséül az állami, a gaz­dasági munka különféle terü­letein dolgozóknak és a fegy­veres testületek több tagjá­nak kitüntetéseket adományo­zott. A kitüntetettek egy csoport­jának Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke szombaton délben az Országház kupolacsarnoká­ban nyújtotta át az érdem­rendeket. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédé­ben méltatta hazánk felsza­badulásának történelmi je­lentőségét. Hazánkba látogat Giap Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghí­vására a közeli napokban hi­vatalos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezik Vo Nguyen Giap hadseregtábomok, a VKP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyet­tes, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere vezette katonai küldöttség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom