Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

1977. április 2. Képújság 3 Mözs Épül az agrokémiai telep Mözsön az országút és a hűtőház közötti területre felvonult az ÁÉV és megkezdte a Mözsi Agrokémiai Társulás központi telepe alapozó földmunkáit, a csőfektetéseket. ,Megyénkben idáig csak Hőgyészen működött hasonló társulás, mely eredményesen látta el feladatát, a partner gazdaságok növényvédelmét és talajerő-visszapótlást, mű­trágyázást. Az itteni tapasztalatok felhasználásával létesült a mözsi társulás, mely­nek központi telepe 52 és fél milliós beruházással épül. Iparvágány csatlakozik hoz­zá, ide szállítják és itt tárolják majd a növényvédő szereket és műtrágyákat. A te­lepnek — mely részleges működését jövőre kezdi el — tíz termelőszövetkezet 22 ezer 300 hektárnyi területét kell ellátnia, amiben a későbbiekben vásárolandó repülőgép és egy helikopter is segít majd. (O. I.) Fotó: K. Z. Nézzen más munka után! Első beszélgetés A fiatalasszonyt meszelés közben találjuk. Serényen dolgozik, hisz néhány nap múlva lejár a gyermekgon­dozásija, addigra rendet akar teremteni portáján. — Mikor áll munkába? — Csak már ott tartanék, — mondja. — Most úgy ösz- szezavarodott bennem min­den. .. Nem tudom, hol ke­ressem az igazamat. — Le­töröl egy széket és a kis asz­talhoz tolja. Közben látszik, hogy gondolatait rendezi. Amikor minden „sorban áll”, halkan hozzáfog mondandó­jához: — 1971. szeptemberében álltam munkába a Szabad- egyházi Szeszipari Vállalat szekszárdi telepén. Nem kap­tak férfi munkaerőt, így en­gem alkalmaztak, mint áru­töltőt. Négy hónap után át­tettek a göngyölegraktárba, palackválogatónak. Amikor 1973-ban megszüntették a raktárrészleget, visszakerül­tem a régi helyemre. Közben ismét kismama lettem. Au­gusztustól táppénzre írtak, szülés után pedig gyermek- gondozásira mentem. Amikor beutaztam Szekszárdra, min­dig meglátogattam munka­társaimat. .. Legutóbb feb­ruárban jártam bent. Akkor, legnagyobb meglepetésemre közölte a főnököm, hogy föl­mondanak, s ha lejár a GYES, ezt írásban is megka­pom. „Addig meg jobb lesz, ha keres magának másik munkahelyet. Szabadság nem jár, mert mielőtt elment, mindet kivette” mondta. — Ne sírjon. — De mit tehetek, ha meg­kapom a fölmondási papírt meg a munkakönyvemet? — kérdi és legyint. — Miért is vettek föl akkor? Mert nem volt ki a létszám? Most meg már nincs szükség rám... Második beszélgetés Balázs Andorne telepveze­tő irodájában ülünk. — Nézze, az állások be vannak töltve. Azért nem emelhetünk létszámot, mert Marika visszajön. "Nálunk megszűnt az üres palackok válogatása, megszűnt az ál­lás is. — Árutöltőnek vették föl — mondom halkan. — Azt én tudom, hogy mi­nek vettük föl — válaszol erélyesen a telepvezető. Majd hosszas huzavona után elő­veszi a munkakönyveket. A még GYES-en levő kisma­máéba fehéren-kéken áll: „árutöltő”. — Én csak javasoltam ne­ki, hogy ne jöjjön vissza. Nem nőnek való ez a munka. Demizsoncipelés, hordógurí- tás... Konkrét állásokat aján­lottam neki. Egy szavamba kerül, s máris könnyebb munkája van. — Hol? — Maga is olvas újságot... Láthatja, hogy mennyit hir­detnek! — És Marika szabadságá­val mi a helyzet? — Világosan megmondtam neki, hogy már kivette. De ezek a dolgok nem rám tar­toznak. Majd Szabadegyhá­zán eldöntik. Holnapra várom tőlük ez ügyben a levelet. Ha nem ér ide, telexezek nekik. Hívjon majd föl telefonon. Harmadik beszélgetés — Halló. Itt Balázs Andor - né. — Érdeklődöm, mit tudott meg Szabadegyházáról? — A levél nem jött. Te­lexen megsürgettem. Külön­ben is holnap utazom oda... Keressen hétfőn. És egyéb­ként sem értem, hogy milyen tengerikígyót akar maga ír­ni erről a dologról... De csak írjon, ami tetszik. Majd elolvassuk és azt hiszem, megválaszolunk maguknak. És ne.izguljon, lesz állása a kartársnőnek. — Kivel beszélt már róla? — Majd hétfőn megmon­dom. — Most nem lehetne? — Képzelje, nem! De ha annyira kíváncsi, a sütőipari vállalat rétesüzemébe bármi­kor felveszik. (Ezután érdeklődtünk Tu- rányi Lászlótól, a sütőipari vállalat üzemvezetőjétől. El­mondta, hogy a rétesüzemben sajnos nincs munkásfelvétel. Esetleg szerződéssel vesznek föl valakit, ha onnah szülni megy egyik asszony...) Negyedik beszélgetés Hétfőn ismét a telepvezetői irodában találkoztunk Balázs Andornéval és Karácsony Istvánnal, a telepvezető-he­lyettessel, aki egyben raktár- vezető is. Balázsné Szabad­egyházáról kapott levelet nyújtott át. Ebben az áll, hogy a kismamát természete­sen továbbra is alkalmazzák. Huszonegy nap szabadság jár neki a GYES-en töltött időre. Az akkori 8,70-es órabérét 10,60-ra emelik. A munkások közölt — Szívesen fogadják Mari­kát? — Már miért ne. Rendes asszony. Ami tőle telik, meg­csinálja — szól egyik régi, egyben jövendő munkatársa. — Igaz, hogy nem női mun­ka ez. De már csinálta. És jól csinálta. És ha mi hatan elegek leszünk a férfimunká­ra, jól fog esni, ha ő elvégzi a munka női részét. Kitaka­rít, demizsont mos. Ezt mi úgysem csináljuk szívesen. Állítom, jól megleszünk. DJi is ezt reméljük. Annak ellenére is, hogy Marikának bizonyára nehéz lesz beillesz­kednie három és fél év után ismét a munkahelyére; és nem lesz könnyű túltenni ma­gát az elmúlt hónapok tor­túráján sem. Még akkor sem, ha ennyire ragaszkodik munkahelyéhez. És végül, el kell mondani azt, hogy Marika esete valór színű egyedülálló. Legalábbis a megyében. Ez idáig a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ságnak hasonló ügyet nem je­lentettek. V. HORVÁTH MÁRIA A kisgazdaságok ellátása A gabonaforglami és ma­lomipari vállalat szekszárdi székházában tanácskoztak a kisgazdaságok takarmány­ellátásában érdekelt szervek és vállalatok képviselői az értékesítés aktuális kérdé­seiről. Buzogány István, a válla­lat igazgatóhelyettese érté­kelte az elmúlt gazdasági év eredményeit és vázolta az idei tennivalókat. A múlt év első felében a takarmány­igényt meghatározó állatlét­szám csökkent, majd — kü­lönböző intézkedések hatá­sára — az év második felé­ben növekedett. Ennek meg­felelően alakult a takar­mányfelhasználás is, 1976- ban mintegy 18 ezer vagon takarmánykeveréket termelt a vállalat, az összes abrak 21 ezer vagon volt. A kister­melőknek 4200 vagon takar­mányt értékesítettek, tíz százalékkal többet az előző évinél. Évről évre nő a takar­mánykeverékek aránya, ta­valy 59 százalék, az idén — a tervezett — 61 százalék. Az elmúlt évben július kö­zepén ugrásszerűen megnőtt a szemestermény-vásárlás. Ez a feszültséget okozó je­lenség szeptemberre meg­szűnt. Mennyiségben ki tud­ták elégíteni az igényeket, minőségben — különösen ta­karmánykeverékekből ' — nem mindig volt hasonló a helyzet. Tíz százalékkal több ta­karmány-felhasználásra szá­mítanak az idei tervek. Az elmúlt két hónap tapasztala­tai szerint 20 százalékkal nö­vekedett a felhasználás. A kisgazdaságokban is — bár nem olyan ütemben, mint a nagyüzemi szektor­ban — nő a takarmánykeve­rékek felhasználása, össze­sen 15 százalékkal több ta­karmány értékesítését terve­zik a kisüzemeknek. Nehézséget okoznak az el­látásban lökésszerűen jelent­kező igények, ami a takar- ménykeverésben a gyártási kapacitás egyenetlen leköté­sét eredményezi, s a raktá­rozási lehetőségek is szűkö­sek. Ennek ellenére az ese­tenkénti választékbeli hiá­nyok mellett is jó volt az ellátás a múlt évben. — st — A tojástörés nem megoldás... A tojástörés régi húsvéti népszokásaink egyike. Ma már egyre kevesebb helyen látni húsvétkor a házak tö­vében sorakozó hímes tojá­sokra célba dobáló legénye­ket. Nem éppen dicséretes elő­relátás miatt lehet, hogy az idén újra fellendül e régi népszokás. Kistermelők, gaz­daságok panaszkodnak min­denütt, hogy a kereskede­lem nem, vagy éppen fillére­kért veszi csak át tőlük a tojást. Ma reggelig például a várdombi tsz-ben még negyvenezer eladatlan F—2- es minősítésű tojás sorako­zott raktáron. Válaszul a ke­reskedelemtől a legtöbb he­lyen azt kapták, hogy még első osztályú tojásokkal is dugig vannak a raktárak. Köztudomású, hogy a tyúk, amíg bele nem jön F—2-eseket, kisebb tojásokat is tojik. Enyhén szóivá túl­zás lenne, ha ezek a termé­kek a termelők nyakán ma­radnának, vagy csak komoly ráfizetéssel kelnének el. Hi­hetetlennek tűnik, hogy jobb, körültekintőbb keres­kedelempolitikával — főként így húsvét előtt, ne találná­nak piacot a fehérjedús, fon­tos tápláléknak. Félő, hogy az ehhez ha­sonló kereskedelmi gyakorlat aligha fogja szolgálni a ter­melési kedvet. Márpedig ak­kor könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy a tojást pél­dául, amit pillanatnyilag — képletesen szólva — most úgy dobnak az ember után, egy kis idő múlva merede­ken felszökő piaci árak jel­lemzik majd. Gyvgy így élünk (A.) Tavalyelőtt a városok kö­zül Siófokon volt a legna­gyobb az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom — 51 765 forint —, de ugye, eb­ből nem következhet, hogy itt a legtehetősebbek az em­berek. Hiszen a tekintélyes összeget magyarázza az üdü­lővendégek jelenléte. Rögtön hozzáfűzhetjük: nemcsak er­re az esetre érvényesen, ezért kell a számokkal óvatosan bánni, megkeresni összefüg- gésiket. Valamivel megbíz­hatóbb támpontot kínál az a tény, hogy öt esztendő alatt az egy lakosra számított ke­reskedelmi forgalom Zala­egerszegen növekedett a leg­gyorsabban, 80 százalékkal. Azt sem tarthatjuk mellé­kesnek, hogy a gyorsan ipa­rosodó városokban a keres­kedelmi forgalom az átlagos­nál nagyobb iramban bővül, ám a vásárlás, a vásárlási képesség csak résztényezője, s nem meghatározója az élet- színvonalnak. hamis azonosság Tavaly a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak havi át­lagbére 2984 forintot tett ki, ezen belül a fizikai foglal­kozásúaké 2877 forint volt. Ami ez utóbbit illeti: az ol­vasók egy része rögtön két­ségbe vonhatja az összeget, mivel kevesebbet keres, egy másik része viszont azért, mert többet. Ezek csoportjá­ba nemcsak a bányászok tar­toznak — amint azt sémákra hajló ismereteink alapján hinnők —, hanem a kohá­szok is, a közlekedési-eszköz iparban dolgozók, a villa- mosenergia-ipar, a papíripar munkásai. Mégis, mindennapi éle­tünkben valahogy nem érzé­keljük eléggé a munka jel­lege megszabta kereset­különbségeket, szinte min­denütt azt hallani, hogy „ez a bér kevés”. Hamis azonos­ságot hozunk létre iparágak, iparcsoportok, sűrűn nép- gazdasági ágazatok között, s nehezen vagy sehogysem is­merjük el az egyes munka­fajták társadalmi értékének eltéréseit. A munkások óra­bére — két esztendeje vég­zett elemzés szerint, ám fel­tételezhető, az arányok azóta sem változtak lényegesen — Pécsett volt a legnagyobb, az országos átlagot 17,6 száza­lékkal haladta meg. Me­gyénként tekintve Komá­romban kapták átlagosan a legmagasabb és Somogybán a legalacsonyabb órabért az iparban dolgozó fizikai fog­lalkozásúak. Az ipari kenyér­keresők havi átlagos bére — 1975-ben — Komárom me­gyében volt a legtöbb, 3267 forint, ám korántsem biztos, hogy egyben az életszínvonal, s annak növekedése is itt te­kinthető a legmagasabbnak. S nemcsak azért, mert az ipariakon kívül sok más faj­ta foglalkozású ember él egy-egy területrészen, hanem mert a névleges jövedelmek alapján nem szabad messze­menő következtetéseket le­vonni, sem az életkörülmé­nyekre, sem az életszínvo­nalra. Bizonyítva ezt, ha csak hi- vatkozásnyi példával is: a la­káshelyzet, a száz lakásra ju­tó lakók számát tekintve. So­mogybán a legkedvezőbb! Itt 263 lelek él átlagosan száz lakásban, míg Szabolcs-Szat- már megyében 321. Ha most viszont arra vagyunk kíván­csiak, a negyedik ötéves tervben a lakásállomány nö­vekedése arányaiban, hol volt a legszámottevőbb, ki­derül — 15,1 száza'ék —, Fejér megyében, mennyisé­gében viszont a főváros után Pest megyében (35 ezer). A lakáshelyzet fontos elem az életszínvonalban — s elgon­dolkoztató, ha valaki új la­kásba költözik, csak rövid ideig tart ezt gyarapodásnak, életkörülményei javulásának, utána már legtöbbször — mint szociológiai vizsgálatok igazolták — csupán az ezzel járó terheket említi. IGENEK ES NEMEK Tágabb, a lakás mellett sok mást is magába foglaló tényező a kommunális fej­lesztés, s itt, 1975-ben, az egy lakosra jutó beruházá­sok összege szerint — a fő­város után — Fejér megye vezetett. Mégsem lehetünk bizonyosak abban, hogy a kiadott summa mindenki életkörülményeire egyformán hatott. Sőt, könnyen megtör- ténhétett, hogy a fejlődés megszüntetett bizonyos ellá­tási különbségeket, de ugyan­akkor újakat teremtett. Hi­szen az a település, ahol már van vezetékes ivóvíz, előbbre tart, mint a másik, ahol még nincsen, ám meg­lehet, ez utóbbiban működik a körzeti szakorvosi rendelő- intézet, itt minden gyerme­ket elhelyeznek óvodában, nem tanítanak szükség-tan­teremben, s szilárd járda kí­nál zavartalan közlekedési lehetőséget. Hosszú háló kerítheti csak be mindazt, ami — bár eset­leg számítsába sem vesszük — közrejátszik életszínvona­lunk alakulásában. Igenek és nemek egyaránt meglelhetők ebben a háló összefogta tar­kaságban, azaz időről időre az is bekövetkezhet, hogy életszínvonalunk egy ideig nem emelkedik, sőt — mivel gyermek született, s az addig két- vagy háromfelé oszló jövedelem most már három vagy négy részre tagolódik — átmenetileg csökken. El­lentmondásos pl. a nyugdíja­sok helyzetének alakulása is, mert a nyugdíjak átlagos ösz- szegének növekedése ellené­re, sokuk megélhetése vált nehezebbé az áremelkedések miatt. Ezért képletes hálónk­nak nemcsak összefognia kell a sokfajta tényezőt, hanem óvnia is azokat. Ügyelni arra, semmi se csússzon ki a háló­szemeken át, mert így való­sítható meg az a feladat, hogy hosszabb távon minden család életszínvonala folya­matosan, egyrészt a munká­tól függően, eltérő mérték­ben, másrészt a szociálpoliti­kának köszönhetően, egy­máshoz közelítve emelked­jék. Mészáros Ottó (Következik: A „részvénye­sek”) Húsz országba szállítanak A Pamuttextil Művek székesfehérvári gyára az idén mint­egy tíz és fél millió négyzetméter különféle kikészített tex­tíliát gyárt. Termékeik nagyobb hányadát a világ 20 or­szágába szállítják. A múlt évben másfél millió négyzet- méterrel nőtt a tőkés export. A háló hossza

Next

/
Oldalképek
Tartalom