Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-02 / 78. szám
a Képújság 1977. április 2. Vendégvárás egyszerűen Ha egy-egy családi ünnepen, születésnapon, névnapon nagyobb vendégséget tartunk, gyakran kicsinek bizonyul lakásunk, kevés az evőeszköz, a tányér. Még a régi típusú, tágas lakásokban sem tartanak akkora asztalokat, amely körül tíz-tizenöt vendég is elfér. Segíthetünk a gondon. Ne adjunk „szabályos” ebédet vagy vacsorát. Terítsünk büfészerűen. Ha csak kis asztalunk van, toljunk össze kettőt, terítsük le egy-egy térítővel, s a két asztal találkozását egy színes futóval, népi terítővei fedjük ie. A hagyományos meleg ételek helyett adjunk hidegtálakat. Felvágottat, sajtszeleteket, hideg sültet, salátákat, apró szendvicseket, majonézes salátákat. CSALÁD- OTTHON Tavaszra - középkorúaknak A tavasz mindenképpen a legtöbb gondot okozó évszak. Annáik ellenére, hogy minden évszaknak megvannak a jellegzetes öltözéktípusai, a tavaszi öltözéket már úgy alakítjuk ki, hogy azok ne csak divatosak, hanem az átmeneti időszakra és esetleg őszre is megfelelőek legyenek. Az idei divat minden tekintetben változatos minden korosztály számára. A legfőbb jellegzetesség a variálhatóság és az egyszerű vonalvezetés. A középkorú nők ruhatárának kialakításánál is kedvező ez a tendencia. A 40— 50 éves korosztálynak már általában kialakult öltözékei vannak, mivel ekkorra a legtöbben megtalálják a megfelelő saját stílust: azt a szabásvonalat, színeket, formákat, hosszat, stb, amelyek egyéniségüknek és alkatuknak a legjobban megfelelnek. Számukra a leglényegesebb — ha új öltözékekről van szó — az alapruha- darabok megfontolt összeállítása. Ebben még a divattendencia is kedvez, mert a klasszikus vonalvezetés hódít újra. A kiegészítő ruhadarabokat már színesebben, változatosabban lehet összehozni, vigyázva arra, hogy az alapra építsünk és mindig legyen variálási lehetőség. Egy-két ajánlattal szeretnénk segítséget nyújtani, főleg olyan modellekkel, amelyek nemcsak jól variálha- tóak, hanem több alkalomra is viselhetők. Nagyon sokan kedvelik a kötényruhát. Az idén szintén fontos szerepet kap és tavasszal is ideális viselet. Az egyenes vonalú, elöl gombos, tűzéssel díszített, bevágott zsebes kötényruha készülhet tweddből vagy vastagabb jerseyből (1). A vállán a mandzsetta a zsebpatni szélességével azonos. Igen kedvelt ruhatípus a kétrészes összeállítás. Ennek egyik variációja a népies hatású együttes (2). A felsőrész ejtett vállmegoldású, kis állónyakkal. Elejét piék díszítik, derekán keskeny megkötés övvel. A kosztümök vonalvezetése az idén egy kissé a férfizakó vonalára emlékeztet. A kosztümkabát hossza a csípőt takarja, egyszerű, enyhén karcsúsított szabásvonallal. A szoknya az elején levasalt hajtásokkal bővül, amelyek csípőig levarrottak. A kosztümökhöz tartozó mellényke derékig érő, ezt inkább a karcsúbbaknak ajánljuk (3—4). És még egy kétrészes. Anyaga vonalcsíkos kártolt szövet. A felsőrész egyenes vonalú, derekán keskeny övvel. Díszítése az ujján a ferde csíkozású mandzsetta, az elején a zsebek és a hangsúlyozó tűzés. A szoknya is egyenes vonalú, az elején letűzött 2—2 hajtással (5). Nappalra igen kedvelt a szoknya-pulóver összeállítás és a lezser, könnyű átmeneti kabát. Az egyenes vonalú, ejtett vállú, könnyű kidolgozású kabátot kétsoros tűzés díszíti. A Zseb az oldalvarráshoz beállított, a kabátot megkötős öv fogja össze. Az alatta lévő szoknya a szabásvonalba beállított zsebbel készült. A szimmetrikus szabásvonal tűzéssel hangsúlyozott. Két hajtás biztosítja a lépésbőséget. A szoknyához garbót és csíkos kötött pulóvert viselhetünk. Fodor Eta fc* • hogy az éj mindent megszürkít. Inkább rSGIíl í gaZ, valamely leírhatatlan, utánozhatatlan kékesszürke az — a macskák szürkéje, de az asszonyok kékje —, mely annyira részegítő, ha este fél tíz és hajnali negyed öt között ránk lehel. A kisbaba pillantásánál is szelídebben legyint meg bennünket e kékesszürke fuvallat és megtántorít, ha szívünk vak és kifinomult hallású. Éjszaka szívünk vak és kifinomult hallású, s ilyenkor kifürkészi az éj lelkét, a virágkék, egérszürke lelket, mely bennünket, neszérzékeny szívűeket mindig meglegyrnt és megtántorít majd, bárhol legyünk is: Érzed az éjszaka pompás kábító kékjét, te ott Manhattanben? és te, ogyesszai? Érzed a rejteket kínáló szürkeséget, mely a rotterdami és friscói macskákból oly érzékien vágyakozó hangokat csal ki? Érzed-e a csábító éj szürkéskékjét, a részegítőt, a csillag- harmatost, mely Marseille legzüllöttebb lányait Madonnává avatja, ha pilláik alatt, hajfürtjeikben és ajkukon megtapad? Érzed e ködös, folyók páráját rejtő kékesszürkét, amely beburkolja a tegnapot és a holnapot rejti, érzed ezt te ott Altonában vagy te, bombayi? Beszívod az éjt és nem mámo- rosít meg? Hát nem mámorosít meg? Tépd ki a szíved, tedd ezt és hajítsd az éjszaka édes érzéki ölébe! Lélegzete gyengédebb a lányka szemrebbenésénél és szíved kivirágzik, miként megfoghatatlan Varázs alatt. A fiatalok, akik még semmit sem tudnak, akik mindent homályosan csak sejtenek és alig kezdenek el, nem kínozzák magukat. Barangolnak éjszakai utcákon, melyekre rácsorog az éj, mennek — céltalanul, szótlanul, időtlenül. Talán csak két vagy három órán át mennek egymás mellett, közel egymáshoz, talán addig mennek így — közel, egészen közel —, míg meg nem virrad. Olykor megkísérel egyikük egy rövid, jelentéktelen szót, olykor válasz is érkezik, félénken a túl nagy közelség miatt. Óh, nem túl nagy, ily nagy közelségtől! Meglehet, hogy ugyanazokon az utcákon járnak újra és újra, ugyanazokon a sivár, elvarázsolt tereken át, melyek most mind sokkal inkább jelenlevőnek hatnak, mert a nappal elveszi igazi arculatukat. Meglehet, hogy a kőállat városának perifériájára tévednek, ahol kertek, fasorok és parkok terülnek el ünnepélyesen, harmattól ázottan és vasárnaponként szokatlanul. Odaálmodták magukat a végtelen kősivatag (ó, isten őrizz a sivatagtól!) szélére és most ott állnak rémülettől eltöltve, átázott cipőtalpakkal: Ó istenem, mi ez? Békák. A hidegtálakat díszítsük szépen. Erre gyümölcsszeletek, salátalevelek a legalkalmasabbak. A szendvicsekre, a tálak szélére (például körkörösen) rakhatunk egy-egy csöppnyi mustárt, piros aranyat, gulyáskrémet, zellerkrémet, krémsajtot. Több tálra tegyük a kínálnivalót. Vajat, körözöttet, juhtúrót, sajtkrémet. reszelt sajtot, sonkát, to- iásszeleteket, szalámit, s külön kosárba vagy tálra kerüljön a kenyér, a zsemle. A halas, szardíniás szendvicseket mindig rakjuk külön a többitől. Legyen a büféasztalon gyümölcs is. A gyümölcstál . színeivel, ízeivel kellemes színfoltja az asztalnak. Almát, narancsot, diót, mogyorót tehetünk a tálra. A friss gyümölcsöt kompót is helyettesítheti. Az ilyen „önkiszolgáló” vendégséghez kevesebb felszerelés kell, mint az ültetéses vendéglátáshoz. Elég, ha csak szalvétát, kistányérokat és evőeszközt teszünk az asztalra. Az italokat is kirakhatjuk. mindenki abbólt tölt magának. amihez kedve van. S a háziaknak sem kell ál'an- dóan talpon lenniük, kinál- gatniuk vendégeiket. Fáradságosan készülő sütemények helyett készen kapható édességek kerülhetnek az asztalra. Elég az is, ha egy kisebb tálba cukorkát, csokoládét teszünk. pé Békák? Ezek kuruttyolnak ilyen hangosan? Énekelnek, Liza, szerelmesek. Akkor énekelnek ilyen hangosan. Ugyan már, énekelnek? Hagyjuk csak őket — egész kellemesnek találom. Kellemes valóban — de hogy énekelnek? Azt hiszem, hogy inkább nevetnek. Te, ezek rajtunk nevetnek! Hogyan? Rajtunk? Azért, mert már pár perce esik az eső —, s mert éppen az eső 'közepén állunk és mert nem vettük észre. A nyári eső hasznos. Megnöveszt, ha sapka nélkül áll alá az ember. Magasabb akarsz lenni? De hisz én sem vagyok magasabb. Hogy magasabb legyek nálad, Liza. Hát magasabbnak kel'l lenned nálam? Nemi tudom. Úgy találom. Nekem ne jöjjön senki és ne mondja, hogy nem szereti az esőt. Nélküle a Nap valamennyiünket legyilkolna. Nem, ne jöjjön senki ezzel — minden okunk megvan rá, hogy szeressük! Hát van szébb dal egy éjszakai esőnél? Akad-e bármi, amely olyan meghitt és oly magától értetődő, olyan rejtélyes és fecsegő, mint az éji eső? Annyira eltompult volna hallásunk, hogy már csak a villamos csengetésére, ágyúdörejre, vagy szimfóniakoncertekre figyelünk fel? Hát már nem halljuk meg az ezernyi esőcsepp szimfóniáját, melyek éjjel a kövezeten sisteregnek és fecsegnek, ablakok és tetőcseppek felé vágyakoznak és suttognak, melyek halkan meséket dobdobolnak a leveleken az alájuk rejtezett szúnyogok millióinak, s melyek a vékony nyári ruhán át vállunkra csöppennek és koppannak, vagy parányi gongütésekkel belecsobognak az áramló esőpatakokba? Már semmit sem veszünk észre, csak saját, hangos nyüzsgésünket? A félálomban levő gyermekeknek pedig mesét is mond az éjszakai eső. A gyermekek apró rózsás fülébe nevet és sír éjjel az ablaktáblákkal szemben. És ő vigasztalja őket ismét vissza álomországukba. Már csak a gyerekek ujionganak örömükben, ha tócsákat és elöntött útszéli árkokat látnak? Már csak ők örülnek a kövér, kövér cseppéknek, melyek orrukon szétpukkadnak? Már csak a gyerekek fekszenek éberen, félénk áhítattal, ha az eső odakünn a világ legnyilvánvalóbb titkait locsogja ki? Már csak gyermekszemek méláznak el rajta, nyílnak tágra, s válnak ragyogóvá? Akkor pedig vetkőzzük le a felnőttség buta viseltes, felfújt méltóságát, miként egy molyrágta gyapjúkabátot és vessük máglyára, aztán égessük el —, s csak hadd csorogjon a mennyei eső, a tenger és nap fia. tincseinkről ingünk mélyébe. Ne jöjjön senki és ne mondja, hogy nem ér meg egy náthát! A zöldségesember lenn egy pillanatig sem szitkozódik, mikor az esőcseppek első légiója zárt alakzatban lezúdul a pincelépcsőn, s felcsobogja álmából. Addig bökdös asszonya kipárnázott bordái közé, míg az fel nem nyitja szemeit, s Húsvét hétfőjén déltájban három fiú üldögélt a parkban a nagy tölgyfa közelében. Számba vették a zsákmányt. Megszámolták a pénzt. Majd mivel nem tudtak mit kezdeni a sok hímes tojással, kiválasztották a nagy tölgyfát és parázs tojásdobó versenyt rendeztek. Mindezt az erkélyről néztem végig. Félóra múlva csöngettek. Az előbbi három gyerek állt az ajtónk előtt. Locsolkodni jöttek. — Mi van fiúk? — fogadtam őket. — Elfogyott a muníció a tojásdobó versenyhez? Betessékeltem őket a szobába. — Biztosan örülnek majd a szüléitek, ha megtudják, milyen sok pénzt összeszedtetek ma — mondtam. Sűrűn pislogtak, de nem szóltak semmit. — Vagy talán nem is tudják, hogy ti ismeretlen emberekhez becsöngettek, és pénzt kunyeráltok locsolás ürügyén? Láttam, hogy nem érek célt náluk. Cselhez folyamodtam. — Megkínállak benneteket egy kis jó borral. — Már ittunk — bökte ki a szőke — , de nem volt jó, most is fáj tőle a hasam.. — Minek fogadtátok el? — Azt mondta a bácsi, ilyen nagy fiúk már biztosan nem vetik meg a bort. Húsvét hétfőjén sok kis és nagyfiú keresi fel a szagosvizes üveggel az ismerős lányokat, asszonyokat, hogy szokás szerint megöntözze őket. A locsolkodókat jutalmazni kell: hímes vagy csokitojással. Ha kisebbek, esetleg néhány forinttal is. S valamivel meg is kell kínálni őket: finom süteménnyel, itallal. Sok felnőtt úgy gondolja, igazán nem árt egy korty gyenge likőr egy 12— 14 éves fiúnak. Annyi valóban nem árt, de ha sok helyen issza meg azt az ártatlan mennyiséget, bizony könnyen lehet belőle rosszul- lét, gyomormosás, alkoholmérgezés. A kórházak ügyeletes orvosai a megmondhatói, hogy hány gyereket szállítanak be ilyen tünetekkel húsvét hétfőjén. Egy megoldás lehet csak, egy korty alkohollal sem szabad gyereket kínálni. Minden felnőttnek át kell érezni azt a felelősséget, hogy milyen komoly következményei lehetnek, ha az italtól elbódult, félig öntudatlan, a veszélyérzettől feloldott fiatalkorú kilép az utcára a forgalomba, lemegy a folyópartra vagy más veszélyes helyre. Hozzászámítva az alkohol szervezetromboló hatását. ÁTÁNYI LÁSZLÓ Az ünnepi asztalra Erőleves daragaluskával 2 evőkanál olvasztott vajat, vagy margarint 1 tojással jól elkeverünk, hogy habos legyen. Majd 2 kávéskanál apróra vágott petrezselymet és darát teszünk hozzá. Kb. fél órán át forraljuk. Kávéskanállal kis gombóckákat szaggatunk és forrásban lévő húslevesben kifőzzük. Almás csirke A csirkét ollóval egyszer hosszában és keresztben elvágjuk. Majd sóval bedörzsöljük, és lisztbe forgatjuk. 1 evőkanál vajban vagy margarinban a csirkedarabokat mindkét oldalán megpirítjuk, majd fedő alatt kis lángon tovább sütjük. 1 fej vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát, negyed zellert és 2 almát megtisztítunk és darabokra vágunk, jól összekeverjük, hogy pépet nyerjünk. A pépet a sülthöz tesszük és fedő alatt 20 percig pároljuk, amíg a hús könnyen leválik a csontról. 2—3 dl tejfelben 2 csapott kávéskanál ételízesítőt elkeverünk és a szószhoz öntjük, jól elkeverjük és egyszer felforraljuk. Citromlével ízesíthetjük. Mandulareszelékkel és felmelegített cseresznye- befőttel körítjük. aztán morgolódás nélkül elkezdik cipelni a súlyos, teli zöldség- és gyümölcsládákat ki a boltból a szűk hátsó udvarba. A hosszú nappali forróságban minden elfonnyadt és szomorú lett. Kora reggelig jótékony zuhanyt jelentene az éjszakai eső a ládák poros tartalma számára. Az eső számtalan nedves folt lehetőségével locsog még néhány órán át a házfal és az udvar felé — zöldségesék közben rég elaludtak ismét. Széles, alma formájú arcuk közel olyan elégedetten néz ki a párnákból, mint az az öreg alsó- szoknya, melyet az asszony terített a lépcső alá. Kényelmesen, kéjesen, boldogan hasal a lefelé folydogáló cseppek légiójában, melyek a külső világ leghihetetlenebb dolgait ismerik — oly mohón veti rá magát a kék gyapjú alsószoknya a valótlan világ való eseményeire, addig szívja magába az esőt, míg az halálra nem hazudta magát. Reggelre a lépcső ismét száraz lesz — de az öreg szoknya kövérré és felfuvalkodottá változik, mint egy nagy-nagy varangyos béka! És egy kapualjban: Irtó klassz, hogy most az egyszer ilyen jó kifogást találtunk. Ebben az esőben lehetetlen lett volna pontosan hazaérnünk. Pompásnak tartom — te is? Ahol te vagy, ott mindig klassz! De hiszen fázol — odaadjam a zakómat? Persze, hogy holnap beteg légy. Gyere, terítsd kettőnk fölé, akkor kölcsönösen melegíthetjük egymást. A békák még mindig énekelnek, hallod? Úgy gondolod, hogy az eső még nem hűtötte le a szerelmünket? Gondolod, hogy az eső lehűtheti a szerelmet? Ó, hisz nem tudom, milyen komolyan gondolják ezek a- békák a dalukkal. Kitartásuk mindenesetre van. Az én szerelmemet tíz felhőszakadás sem tudná lehűteni, ellenkezőleg! Aha. Kit szeretsz hát ilyen forrón, hm? Ó, valakit, aki átázott fürtökkel és nedves lábakkal didereg a zakóm alatt. Te, inkább ne beszéljünk erről, most ne, jó? Itt olyan sötét van és annyira elhagyott minden és itt állunk szorosan egymás mellett — nem elég ez? Maradjunk csendben, kérlek. És ez még jókkal szebb is, nem? Esik, sötét van, elhagyatott vidék és szorosan állunk — de, hát persze —, ez szép!... Huszonhét perc múlva: Y rr egy angyal! Anyám szörnyen dühönie, ez az eső gött volna, ha észreveszi, hogy kifestettem magam. Éppen tizenhét lett és úgy csinosítja magát, mint egy — mint egy olyan, tudod, így beszél anya. Az eső most mindent lenyalt, s nem kell összekennem a zsebkendőmet. Hát nem angyal ez az eső?... Tizenegy perc múltával: Haza akarsz még menni, Liza? Nem. — Te? Ember, ha ezt hallaná valaki: Egyikünk sem akar már hazamenni! Igen, te ez az eső egy angyal! Fordította: Drescher Attila
