Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

1977. március 5. Munkahelyük a világpiac KÉPÚJSÁG 3 Okok, érvek, érzések (2.) írták alá. De ez egyedi eset, ebből még nem lehet messze­menő következtetéseket levonni. — A vétóügy meg a többi okozhatott-e olyan zavart az üzem légkörében, ami a munkásgyűlés elmaradásához ve­zetett? — Nem. Az semmi egyébbel nem magyarázható, mint, hogy rosszul időzítettünk. Zsúfolt volt a január. Mőcsényi csatlakozás A mőcsényi öt községre ki­terjedő Völgységnépe Mg. Termelőszövetkezetben meg­tartották a szocialista brigá­dok találkozóját a mőcsényi klubkönyvtárban. Erős And­rás a téesz elnökhelyettese elmondta, abban, hogy a téesz eredményesen végre­hajtotta az 1976. évi gazdál­kodási tervét, nagy része van a szocialista brigádok­nak. 1976-ban nyolc brigád küzdött a „szocialista bri­gád” cím elnyeréséért. Zsolt László gépészmér­nök, a versenybizottság elnö­ke ismertette a helyezéseket. A nyolcból három brigádnak sikerült elérni a szocialista brigád címet. Az Ady Endre kubikosbrigád 1976. évben elnyerte a „szocialista bri­gád” címet és a zöldkoszorús jelvényt. A cím tulajdonosá­vá vált a Vörösmarty mű­helybrigád is. Az Allende-telep dolgozói elnyerték a kétszeres „szo­cialista brigád” címet és a bronzkoszorús jelvényt. A kitüntetéseket a brigádok ve­zetői vették át, és a brigád­tagok nevében bejelentették csatlakozásukat a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére kibontakozó munkaver­senyhez. Lovák András tudósító Aktívaértekezlet a néphadseregben Pénteken délelőtt Buda­pesten megkezdődött a ma­gyar néphadsereg ifjúsági aktíva értekezlete. A tanács­kozáson részt vett dr. Ma- róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ KB első titkára, Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára. Az aktívaértekezlet előadói beszédét Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter tartotta, referátumát hozzászólások követték. . (MTI) AUTÓKERESKEDŐK BELÉPŐJE A gépipari termékek ex­portjának, importjának is kö­rülbelül az egynegyed része közúti jármű. A MOGÜRT Gépjármű és Külkereskedel­mi Vállalat közvetítésével nagyszabású nemzetközi munkamegosztás érvényesül a járműgyártásban. Az évi 33 milliárd forintos összforga­lomban 10 ezer Ikarus autó­busz kivitele, illetve 80—90 ezer személygépkocsi és 30 ezer tehergépkocsi behozata­la szerepel. A magyar autó­buszexport eléri Franciaor. szág, Olaszország és Svédor­szág együttes kivitelét. EGY AUTÓBUSZÉRT 38 SZEMÉLYGÉPKOCSI Ezen a buszon nemsokára az iraki városok és falvak lakói utaznak majd r Szállításra készítik elő a Volvo—Ikarus autóbuszokat. Az üzemanyagárak nagy arányú emelkedése közvetle­nül érintette a közúti jármű- gyártást: növelte a tömeg- közlekedési eszközök, és mér. sékelte a személygépkocsik iránti keresletet. A konjunk­túra hatására egymást köve­tő két esztendőben, 1974-ben és 1975-ben átlagosan 20—20 százalékkal emelkedett az au­tóbuszok világpiaci ára. Ta­valy már mérséklődött a tö­megközlekedési eszközök iránti kereslet, és kiéleződött a világpiaci verseny. A MOGÜRT dollárbevétele így átmenetileg csökkent, de 1976-ban még mindig kétsze­rese volt az 1973. évinek. Az V. ötéves terv előirányzatai szerint viszont az 1974—75-ös csúcseredményeket is túl­szárnyalva, összesen 6900 au­tóbuszt kell tőkés piacokon értékesíteni. A tőkés export döntő ré­sze kooperációs jellegű. A kooperáció sajátos formája a karosszériaexport — Volvo és Steyer alvázakra szerelve. A Volvo és Csepel Autógyár, valamint a MOGÜRT együtt­működésével az idén 850, jö­vőre 1000, 1985-ig pedig ősz. szesen 10 ezer terepjáró gép­kocsi készül. A kooperáció megint más formáját igény­lik a fejlődő országok. Irak. ban naponta egy autóbuszt szerelnek, francia Saviem, il­letve svéd Scania alvázakra. A karosszériaelemeket az Ikarus szállítja. Persze az eredménynek nem valamiféle automatizmus, a KGST-szakosítás mechanikus következményei: a szocialis­ta gazdasági integráció csak lehetőséget ad a gyors mű­szaki-gazdasági fejlesztésre. Az eredményekért újból és újból meg kell küzdeni. A szakosítással és a koope­rációval még a KGST piacai­ra sem jár állandó belépő. Minden szocialista ország — az NDK kivételével — fej­leszti autóbuszgyártását. A leggyorsabban — érthető módon — a Szovjetunió, ha­zánk ugyanis a hatalmas szovjet igényeknek csupán a töredékét képes kielégíteni. Jelenleg a Szovjetunió a vi­lág legnagyobb autóbusz, gyártó hatalma, évi mintegy 70 ezer darab termelésével. Az európai szocialista orszá­gok üzemeiben, a csehszlová­kiai Skoda-gyár kivételével, külföldi licencek vásárlásá­val fejlesztik az autóbusz- gyártást. KOVÁCS JÓZSEF A haza közúti járműgyár­tás annyiban egyedülálló a világon, hogy az autóbuszipar nem támaszkodik tömeges személy- és tehergépkocsi­gyártó bázisra. De nem érez­zük ennek hátrányát. Egy­részt azért, mert az autó- buszgyártás széles nemzetkö­zi kooperációra épül, a KGST keretében, másrészt azért, mert a baráti országokkal kötött hosszú lejáratú megál­lapodások garantálják nagy darabszámok értékesítését. Végül pedig a közúti jármű- gyártás „egyoldalúsága” azért sem hátrányos, mert az autó. busz ellenértékeként kapott devizáért beszerezhetjük a személy- és tehergépkocsi­kat — kellő mennyiségben, megfelelő minőségben, nagy választékban és gazdaságo­san. Egy autóbuszért átlago­san 30 személygépkocsit ka­punk. Ez a cserearány szá­munkra kedvező, jelzi, hogy a nemzetközi munkamegosz­tás előnyös, jelzi, hogy az autóbuszokat a világon szin­te egyedülálló szérianagyság­ban készítjük. A személygép­kocsigyártásban viszont csak törpe sorozatokra rendezked­hetnénk be. (Az univerzális tehergépkocsi-gyártást a kis szériák okozta ráfizetés miatt kellett megszüntetni.) Az Ikarus autóbuszok fő vásárlója a Szovjetunió, a teljes termelésnek több mint a fele kerül e legnagyobb partnerhez. A vevők közül ki­emelkedik még az NDK; 1976—1980-ban összesen 8 ezer darab Ikarus autóbuszt vásá­rol. A két legnagyobb vásár­lón kívül a MOGÜRT szinte valamennyi szocialista or­szágba szállít autóbuszokat. Utaztak már munkásvonattal? Olyanra gondolok, ahol a hajnali kelés fáradtsága ül az emberek arcán, de a borosták alatt nem az elkeseredés gyűri a bőrt. Nagyhangú, /füstös, lármás kupék ezek az aktatáskák simábbik oldalán repede­zett kártyák csattognak és a vitatkozók egymás szájából sze­dik el a szót: Nálunk még... és nálunk... Sok mindent megtudni egy ilyen úton (feltéve, ha nem nyakkendőt igazgatva ül be az ember, és persze nyomban fel­szisszen, ha három pirosra bemondják az ultit), egyszóval hamar eligazodhat egy-egy vállalat, üzem életében. Megtud­ható, milyen emberek a főnökök, milyen volt az utolsó ter­melési tanácskozás, ki miért kapott vagy nem kapott pré­miumot, hogy megint mit szúrtak el a technológián, amit csak túlórával lehet helyrehozni — szóval mindent. Hogy ez miért jutott eszembe? Azért, mert a jegyzetei­met lapozva arra gondoltam — jó lenne felülni egy ilyen vonatra. És akkor nem egyszerűen a panaszokat hallgatnám, vagy a magyarázatokat — hanem az embereket. És talán hallanék valami igazán meggyőzőt arról, hogy miért maradt el egy munkásgyűlés. Ehelyett, mit is tehetnék mást — itt ülök újra az irodában, arra kérve az igazgatót, segítsen fel­oldani azt a rengeteg ellentmondást, ami az alapkérdésre (miért maradt el a munkásgyűlés) adott válaszok között feszül. Úgy tűnik, az igazgató hangjában az előző beszélgetés tárgyilagos kimértségéhez képest egy kis feszesség bujkál. — Engedje meg, hogy azt mondjam, ezek azok a szélső­ségek, amiket maga hallott vagy hallani akart. Állítom, ha lemegyünk az üzembe, legalább harminc embert talál olyat, aki mindennek az ellenkezőjét is elmondja. Idáig minden tervezett gyűlést, tanácskozást rendben, sőt állítom, kitűnő hangulatban tudtunk megtartani. Meg­nézheti a jegyzőkönyveket. írott nyomai vannak azoknak az intézkedéseknek, amelyeket az elhangzott észrevételekre tet­tünk. Magának is észre kellett vennie, hogy szélsőségeket hallgatott végig. Ez a fehérköpeny-téma és társai! Jogos el­várás tőlünk, hogy olyan kulturált termelési környezetet te­remtsünk, amit különböző helyről érkező partnereink bizto­sítottnak ítélnek meg egy szerződés esetén. Az üzemekre is sor kerül e téren. Olaj meg bakancs? Ott folyik az olaj a gép mellett, ahol nem kellő gonddal végzik a munkát. — Hallottam még egy, az előbbiekhez hasonló apróságot. Az igazgató elvtárs egyszer kiszórta az egyik dolgozó szek­rényéből a tízóraiját. Máig is sokat emlegetik... — Először is nem szórtam ki. Kinyitottam és az értékes szerszámok közül kitettem egy üveg lekvárt, kenyeret, bicskát. Aligha kétséges, ezeknek nem sok keresnivalójuk van ilyen helyen... — Elmondaná, mi volt az a béremelés, amelyet szak- szervezeti vétó követett? — Van néhány kitűnő szakmunkásunk, akiknek sokáig nem tudtunk béremelést adni. Négyszögülésen beszéltünk ró­la, kértem a szakszervezetet, hogy beszélje meg a bizalmiak­kal is. Különben nézze meg, a béremelési utasításon itt van valamennyi illetékes aláírás, beleértve a közvetlen munka­helyi vezetőket. Még egyszer, csak annyit mondhatok, szélsőségesek a vélemények, beállítás kérdése, hogy ki milyen mértékben ad rájuk. Van teendőnk bőven az üzemi demokrácia meg­szilárdítása terén. Csak sajnos sokan megfeledkeznek róla, hogy az üzemi demokrácia nem kívánsághangverseny. Nem­csak a jogokról, de a kötelességekről is szó van benne... Meg fogjuk tartani a munkásgyűlést... Az üzem párttitkárának is elmondom azokat a kételyeket, amelyeket az elhangzott vélemények ébresztettek bennem. — Akarja, hogy megmondjam, kiktől hallotta ezeket? Vannak nálunk, akik előszeretettel lovagolnak egy-egy té­mán — akár éveken keresztül... — Hát az csak nem baj, ha valaki jobb szerszámokkal akar jobb munkát végezni? — Ahhoz kell tudni vigyázni a meglévőre. Nincs rendjén, hogy ugyanazok az emberek, akik rendszeresen számon kér­nek rajtunk bizonyos dolgokat, önmagukkal szemben sokkal elnézőbbek, Törekvéseink közé tartozik az üzemi munka- fegyelem erősítése és ez nem éppen könnyű dolog. Nincs itt baj a légkörrel, de mindig akadnak olyanok, akik előszere­tettel felfújnak egy-egy témát. — Ilyen volt az a bizonyos béremelési ügy is? — Nem. Ott tényleg megsértették az üzemi demokrácia szabályait. — Láttam az utasítást a béremelésre. Szabályosan rajta volt valamennyi érdekelt jóváhagyó aláírása. — Azok utólag kerültek rá. Illetve: a pártszervezet ré­széről úgy történt az aláírás, hogy míg én egy órára kimen­tem az üzemből, addig a helyettesem — aki érdemben nem sokat tudott a dologról — aláírta. Az üzemvezetők is később Végiglapoztam az elmúlt év termelési értekezleteinek jegyzőkönyveit. A hozzászólások szinte kizárólag a termelést érintő észrevételek voltak; szerszám, anyag, technológia, munkásvédelem. Egyértelmű: — akik elmondták, valóban részeseinek érzik magukat az üzem gondjaiban, eredményei­ben — s szándékuk aligha lehetett személyes eredetű. Átlag­ban tíz felvetés közül mintegy hetet oldottak meg többé- kevésbé kielégítő módon. A szakszervezeti titkárral két ízben is beszélgettem. A parányi iroda lenn van a földszinten, közvetlenül a műhelyek mellett. — Ne kelljen az embereknek azt mondani, hogy „fel­megyek a szakszervezethez — ezért költöztünk ide. Lehet, hogy ez egyesek szemében demagógia — de én ismerem az embereket. Figyelni kell ilyen kis dolgokra is. Az szb-titkár 1974-ben esztergályos volt itt. — Nehéz dolog. Nem állunk olyan rosszul e téren, mint azt néhány vélemény alapján gondolná. De tagadhatatlan, valami visszaesést érezni néhány intézkedés, néhány apró­ság kapcsán. Például, ez a fehérköpeny téma. Tény: az em­bereket foglalkoztatja. Annál is inkább, mert amíg nekünk — úgymond alkalmazottaknak — egy hét alatt elintéződött kérés nélkül a köpeny, addig nem ritkán egy fizikai munkás­nak hetekig kell várnia, amíg munkaruháját ki tudja cserélni megfelelő méretűre. Ez ott a gép mellett jelentősebb, mint amilyen a valóságban. Szimbólumnak tekintik egyesek... — Ne haragudjon, de ha ez így van, talán valóban kicsit szimbólum. És én úgy érzem, ez azokon múlik, akik azt a bizonyos fehérköpenyt „viselik”. Emlékszik: ön sem ment be a gépek közé, úgy hívtunk ki egy asszonyt... — Igaz. Pedig, higgye el, semmi szándékosság nem volt benne. — Biztos! De vajon, ha még most is a gépnél állna, ak­kor is el hinné a magyarázatot? — Hát... Elmaradt egy munkásgyűlés. Lehet, hogy szervezési hiba miatt, lehet, hogy az emberek paszivitása is közrejátszott. Lehettek más okok is. A gyár ezért még feltehetően éppoly jól teljesíti az ez évi célkitűzéseket, mint az elmúlt évben. GYŰRI VARGA GYÖRGY ■ ■ AZ INTEGRÁCIÓ CSAK LEHETŐSÉG ' A sokoldalú kapcsolatok fejlesztése, elmélyítése a KGST tagországokkal tehát nem vezet elzárkózáshoz. Sőt: a nagy sorozatú gyártás­sal párosuló, korszerű, gaz­daságos technológia és minő. ség versenyképessé, export­képessé teszi termékeinket a legigényesebb, piacokon is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom