Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

A ^PÚJSÁG

1977. március 5.

CSALÁD-OTTHON

Családi illemtan

IMII jó modor, az udvarias- Ettí sag csak akkor válik |P§:j igazán az ember ter- aPffj mészetes viselkedésformájává, ha már otthon, a családban így nevelkedett. A szülőktől látott jó példa formálja a gyermek egyéniségét; így van ez az udvariassággal is. Nemcsak „házon kívül”, hanem a családi életben is vannak olyan szabályok, amelyeket illik betartani egymás iránti szere- tetből, tiszteletből. Néhány ezek közül:

...Reggel köszönni illik. Kívánjanak kedvesen jó reggelt a családtagok, még akkor is, ha történetesen rosz- szat álmodtak, vagy „bal lábbal keltek fel”. Ugyanígy este is illik jó éjt kívánni,

...Mielőtt a fürdőszobába belépünk — kopogtassunk, még akkor is, ha „csak” a gyerek van bent.

...A fürdőszobát használat után tegyük rendbe. Ne maradjon piszkos csappancsík a

mosdón vagy a kádon, viz a földön, hogy a következő családtag esetleg elcsússzon.

...A család valamennyi tagja használja az ilyen egyszerű szavakat, mint „köszönöm”, „szívesen”, „kérem”, „légy szíves”.

...A háziasszonynak nem illik a közös ételbe főzőkanállal belekóstolni. Külön kanállal igen.

...Nem illik az asztalnál evés közben újságot olvasni!

...A gyereket étkezés közben vagy közvetlenül alvás előtt nem illik szidni. Egészségi okokból.

...A gyereknek adott szót is illik megtartani.

...Nem illik a gyerek előtt valakiről elmarasztalóan nyilatkozni, akinek a szemébe elbűvölően szépeket mondtunk — talán éppen azelőtt egy órával.

...A tanulás komoly munka, nem illik a gyereket tanulás közben zavarni azzal, hogy „szaladj ide”, „fuss oda”. Azzal a felkiáltással, hogy úgyis „csak” tanul.

...Nem illik egész vasárnap hálóingre felvett pongyolában járni. A férjnek sem illik pizsamában, borot- válatlanul, ápolatlanul lenni egész vasárnap, hiszen „csak” a felesége látja. Az egymás iránti szeretet és tisztelet otthon is kötelez a kulturált megjelenésre.

...Illik a házastársaknak egymás ügyes-bajos dolgait türelmesen meghallgatni és egymást tanáccsal ellátni.

...Illik tudni mindenkinek a névnapját, születésnapját, emlékezetes évfordulókat és pár kedves szóval, kis ajándékkal megemlékezni róluk. Ilyen alkalmakkor kedves családi légkörben, barátságos beszélgetéssel eltölteni néhány órát.

...A szülőknek sem illik közbevágni, ha a gyerek elmondja élményeit — „majd később vagy holnap mondd el”.

.. A családhoz tartozó rokonokkal illik jó viszonyban lenni. Még akkor is, ha az néha nehéz:

(FK)

Varrjunk magunknak nyakkendőt!

Az idén nemcsak a férfiak, a nők is nyakkendőben parádéznak, különösen divam■

tos tartozéka ez a diáklányok blúzának, ruhájának.

Készülhet a legváltozatosabb kelmékből: jerseyből, szövetből, ünnepi alkalomra szaténból, selyemből, bársonyból. Anyagszükséglete 68x60 cm. A szabásmintát minden esetben ferde szálirányban fektetjük az anyagra, úgy szabjuk ki.

Hogy jobb tartása legyen, egy keskenyebb és puhább sifondarabot is szabjunk hozzá bélésnek, amelyet befelé hozzáfércelünk' a nyakkenTávozásuka t a rendőrhatóság fölöttébb helyeselte, sőt szorgalmazta. Ondrej nem mászkálhat tovább fegyver, valamint más szolgálati jelvények, így a szabályzatban előírt egyenruházat nélkül a határban, melynek közbiztonsági viszonyai nem éppen meg- ; nyugtatóak.

Zsabkát nézte mindenki: vajon minő jogállással lép ki az ajtón? A több mint gyanú ; folytán feltételezett tettes.

De Zsabka elég hetykén, s kötetlen kézzel jelent meg a lépcsőn, mintegy biztos tu- ! datában ártatlanságának.

Ebből ugyan senki se következtethette a biztos ártatlanságot, sőt még azt se, hogy a gyanú elhárult a feje fölül, mert a háttérből két rendőr szeme pihent rajta; de hogy semmi bizonyosat nem tudtak rásütni, az ; valószínű volt.

Zsabka hát mint félig szabad, félig rab lépkedett a menetben, mely végre az erdő felé indult. S ebből a félig szabad helyzeté- ; bői volt egy gunyoros oldalpillantása a Maigret körül nyüzsgő trafikos felé: „Beáruljalak?” Sandi azonban könnyed vigyor- ral visszadobta a labdát. Magabiztossága mögött bonyolult gondolatmenet állt. Éspedig: „Magának, uram, peche van. Képzelje el, kiderülne, hogy maga fogta az ásót, négy pirosért. Ráadásul abban a szent meggyőződésben, hogy sírrablás történik. Hát tudja meg, hogy közérdek volt, sőt államérdek! S még ma nagyot fog nézni, uram!” ;

Mindezt egyetlen fricskavillantásba sűrítette a kis ember. És ahogy a fegyveres hatalom oldalán ugrándozott, elemében, mint ki tudja, miféle titkok tudója, Zsabka felfogta, hogy elveszítette fölötte hatalmát. Et- . tői kicsit el is bizonytalanodott, s a rabság- ! érzet kezdett dominálni benne.

Végigmentek a „nemjóbanjárás” útján, a patakmederben, mert a kis ember csak erre tudta az utat. Göndör Lidi keresztjénél felkapaszkodtak a gyökereken.

A rendőrök maguk elé engedték a gyáriakat, a bársonyruhás parasztokat, akik ruhájukat kímélve, szótlan kölletlenséggel hágtak fel a meredek parton és annyi ügye- fogyottsággal, mintha soha erdőt se jártak volna.

Odafenn a templomhomályú, nagy zöld kupolacsarnokban szétrázódtak kissé, mert tágabb lett a tér. A gyáriak és a rendőrök csatárláncot alkottak a hatalmas fák szürke oszlopa között, melyek maguk fölött szét- : terítve tartották lombjukat. A parasztok pedig inkább együtt tartottak, egymás sarkát csaknem letaposva, mint a juhászkutyák terelte nyáj. Noha egy-egy tréfaszót is ejtettek fura helyzetükre, inkább csak a köny- nyebb viselés miatt.

Kosznovszki Péter például így szólt:

— Vetted fel napszám, Franyo?

— Áztat osztották?

— Szaladj, kérjed!

Ilyeneket szólották nagy néha, vadkörte- ' vigyorral. De inkább nem szólották semmit, ; a képük pedig akkor is csak olyan volt, mint a zöld vadkörte. Magukban imádkoztak. De nem az égi Úrhoz, hanem akihez imádkozni . közönségesen nem szokás, a pokol bélihez: ; ne tekintse bűnükül, mit nem önszántukból tesznek, vonja el büntető kezét a faluról.

Eközben pedig jól előrehaladtak az erdő mélyének mélyére. „Fenének sietünk” — morgolódtak, mert szedni kellett a lábat. Fel a meredeken, le a meredekről. A kis ember törte az élen a bozótot. Maigret a nyomában.

Dómbaj Josko homlokát törölgette, lihegve.

— Töpötyű hogy tudja szaladni — mérgelődött.

— Áztat fizetnek, nem mint téged.

Holub Ciprián is megszólalt erre:

— Furdalás őtet szaladtat.

El is hallgattak eztán mind. Mert igaz az, hogy a csepp emberből indult ki a bajok sora; ezt jó észben tartani. Mikor a rosszra rávette a két asszonyt. Azzal indult el, s hova érkezett? Az ártatlan lányt elnyelte az

A budapesti nemzetközi vásár a ruházati iparban még sokáig téma lesz, miután az újdonságok létrehozását, nagy szériákban, egy éven belül, megoldottnak ígérte az alapanyaggyártó és konfekcionáló.

Sok olyan textilalapanyagot gyártó vállalat jelentkezett ruházati anyaggal, amely korábban nem, vagy csak háztartási textíliát gyártott, így például a RÁBATEX is, amely most igen korszerű, mutatós, divatos alapanyagot mutatott be, a modellt az MDI készítette el számukra.

„B” és „N” jelzésű rajzunkon bemutatjuk e modellt, fekete és okkersárga double pamutanyagból készült ingruha és pelerin. Az anyag mindkét oldala felhasználható, díszítésként vagy kombinációként. Az ingruhán négy zseb van, ezek mindegyike ferde irányba állított anyagból szabott, valamint a hólpánt is. Hozzá csinos a fekete lakk öv.

A pelerin ujjarésze csak könyökig ér, hossza a csípőt fedi. A ruha gallérja hajlik ki, a pelerin mindkét oldalon hordható.

A már díjazott anyagok között szerepelnek a Habselyem Kötöttárugyár igen kellemes, lágy esésű fehérnemű kelméi, melyekből már modelleket is készítettek, amelyek a Divat — korszerűség pályázaton első helyezést nyertek.

A GRABOPLAST gyár is igen praktikus alapanyagokkai jelentkezett a BNV-n. Ezek közül említjük meg „V” jelzésű modellünket, amely kissé gyöngyházfényű, hús színű alapon fekete csí- kozású, csípőig érő esőkabátka. A dupla vállrésszel készült kabátka lezser szabású, saját megkötésű övvel

vagy anélkül is hordható, hősége lehetőséget nyújt arra, hogy vastagabban is alá öltözhessünk.

Nagy divat lesz a rövid esőkabát — még téliesített változatban is — és ebből az anyagból, úgy véljük, nagyon csinos.

ÉKSZER ÉS RUHA

Nincs igazuk azoknak, akik azt vallják: csak aranyat vagy inkább semmit sem tesznek a nyakukra, karjukra, ujjúkra. Például azért, mert az arany ugyan több színárnyalatban kapható, mégis többnyire sárga. Ez pedig nem illik ezüstszállal átszőtt ruhákhoz. (A nagyestélyi ruhák kedvelt alapanyaga lurex szálas, tehát éppen a báli előkészületek során kell gondosan ügyelni az ékszerválasztásra.) A sárga és lila színű, vagy az ezüstszállal átszőtt ruhákhoz

ezüst vagy akár bizsu láncot és karkötőt ajánlunk, mintsem aranyat. De! A ruha nyakmegoldására is figyelnünk kell. Erősen dekoltált ruhához rövidebb, hosszabb lánc is illik, kevésbé kivágotthoz viszont csak rövid. Ha a ruha mintás, különösen, ha arannyal vagy ezüsttel hímzett, fölösleges további fémet magunkra aggatni. Valódi gyöngysort vagy utánzatot tehetünk a nyakunkba, de mély kivágás esetén egy hetykén megkötött kicsinyke muszlinkendő is nagyon kedves lehet.

Nincs igazuk a nem valódi ékszer ellenzőinek azért sem, mert az ékszerboltokban árusított gyűrűk, karkötők rendszerint hagyományos formájúak, agyon- cirádázott, apró kövekkel kirakott, többnyire virágot ábrázolók. Pedig a nagyon divatos ruhához nemigen illik a hagyományos, agyondíszített gyűrű, táncospár, vagy szívmedáll. A bizsuk között viszont bőven van választék. Cz.

erdő. Elnyelte és nincs többet... „És most már szaladhat a csepp ember hiába.”

így jutottak el arra a helyre, ahol a szekérnyom elveszett.

A kis ember megtorpant, körülnézett. Az alakjához túlméretezett térképtokra is rápillantott, noha térképnek nem sok hasznát vehette. Semmibe vesző szekérnyomokat a turistatérképek se tüntetnek fel. Hiszen nem is várt segítséget Sandi a térképtől. A tudákos magabiztosság afféle reflexmozdulata volt. Mert a következő pillanatban rövid karja már határozott irányba csapott: erre! S nekivágott a csalánnak, tüskének, indák szövevényének, kőről kőre lépve. És csakugyan: a természetnek e sűrű, bujtató szőttese alatt vezetett a keskeny kis ösvény, melyet egykor az asszonyok kifejtettek a zöld gubancból a nagy vadászathoz.

A menet a szűkös terepviszonyokhoz alkalmazkodva alakot változtatott. Libasor(Schubert Péter rajza.)

ban kapaszkodtak feljebb és feljebb. Csak Zsabka hátában nyomakodott, egymás hátának ütközve, meg-megbillentve egymás egyensúlyát a sziklás mélységek fölött, a két rendőr.

Buda tanítóék közvetlen Zsabkáék előtt haladtak. Ott volt Hornyák Marci, Dombaj Gyurka, Kis Pista, de még Králik Jozso is. Kosznovszki Feró pedig a legelején kaptatott e szűkebb társaságnak. Dacosan leszegte magas homloKát, melyre az árnyék úgy odatelepedett e napokban, mintha örökre befészkelte volna magát a pórusok közé. Ugyanígy a beharapott ajak szélén az engesztelhetetlen harag vonalai; magát és másokat soha fel nem mentőn. Tolta volna frissebb haladásra a maga előtt lépkedőket, noha az egész menet meglehetősen fürgén kapaszkodott felfele, az iramot diktáló, kőről kőre ugráló kis ember igyekezetéből.

Kosznovszki Feró előtt a gyáriak lépkedtek. Lonci azonban leszakadt tőlük, mert összebarátkozott Buda tanítóval meg a fiaival. Még az út elején hozzájuk csapódott, mert részleteket akart megtudni Anyicska eltűnéséről. A részleteket megtudta, de nem lett okosabb. Azért mégis jó volt ez a beszélgetés. Mint a fullasztó levegőtlenségben egy kis szellő. Jó szellő, friss szellő. És kicsit szégyellte magát, hogy mindenkiben ellenséget látott.

Egyetlen ellenséges falnak tekintette a falut, ahogy reggel leszállt a buszról. Mintha ezer bizalmatlan, gyanakvó tekintet meredne rá a házak mozdulatlan ablakaiból.

Majd a fiúk, Buda tanítóval! Az előítélet belső ellenállását kellett leküzdenie, hogy közeledjen hozzájuk. A mindent tudni akarás segítette, bírta le benne a rossz emlék munkálását. Mert az a búcsúnap a baljós tekintetű, loboncos keresztes lovagokkal, kik mint sötét árnyak, kitartóan és fenyegetőn követték mindenhová őket — rossz álmai közt is a legrosszabbak közé tartpzott. S most egy-egy viszontlátott arc — noha a felismerésben kicsit bizonytalan volt, mert kereste a loboncot meg a keresztet — szinte sokkosán hatott rá. De aztán csak odament hozzájuk és bemutatkozott, mint akit bizonyára ismernek látásból és aki az eltűnt leány városi barátnője. Még azt is megmondta, mert izgalmában nagyon bőbeszédű lett, hogy egy gépen dolgoztak a gyárban.

(Folytatjuk)

dőhöz. A nyakkendő végeit természetesen hátul középre

— 5 cm magasságban — kerül.

szimplán varrjuk. A varrás BK.