Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-04 / 53. szám
a Képújság 1977. március 4. A Népi Iparművészeti Tanács, Tolna megye Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya. a Népművelési Intézet és a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet „Országos népi szőttes”-pályá- zatot hirdet. A pályázatra beérkezett művekből két alkotás „Sárközi emlékdíj”- ban részesül. A pályázat célja: a magyar népi szövőművészet hagyományait őrző, valamint a hagyományos szövéstechnikák és díszítőelemek alkalmazásával olyan művek készítése, melyek mind művészeti, mind használati szempontból a mai kor igényeinek megfelelnek. Feltételek: A pályázat nyilvános, minden olyan — szövéssel foglalkozó — személy részt vehet rajta, aki a pályázat célkitűzéseit magáévá teszi. Egy személy két kategóriában is pályázhat. Pályázni csak kész alkotásokkal lehet. Kivitelezetlen tervek nem jöhetnek számításba. Olyan műveknél, melyeknél a kivitelező személy nem azonos a tervezővel, meg kell jelölni mindkét pályázó nevét. Ilyen esetekben a pályadíj kétharmada a tervezőt, egyharmada a kivitelezőt illeti meg. Azokat a műveket, melyek más pályázaton is szerepeltek már, vagy a kereskedelemben is ismeretesek, nem lehet beküldeni, illetve azokat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. Minden beküldött művön a pályázó nevét, pontés címét és az eladási árat kérjük feltüntetni. A pályázat eredményének kihirdetésére 1977. június 17-én kerül sor Szeks'zárdon, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban. Pályázati kategóriák: I. A tájegységek szőtteshagyományait őrző — azokat híven tükröző — népi díszítő- művészeti textíliák (térítők, párnák, futók, stb.), pamut, kender, len, gyapjú, vagy egyéb fonalból. II. A népi szövőművészet hagyományai alapján, a mai élet követelményeinek megfelelő, lakásdíszítő (térítők, párnák, függönyök, faliképek, futók, bútorszövetek, térválasztók, terítési garnitúrák, szettek, stb.) A beérkezett pályaműveket zsűriző bíráló bizottságot a Népi Iparművészeti Tanács hívja össze a rendező szervek képviselőiből. Meg nem felelő pályaművek esetében a bíráló bizottságnak joga van a pályadíjakat visszatartani, illetve azokat megosztani. A pályadíjat nyert művek, a Népi Ipar- művészeti Tanács bíráló bizottsága által újból alkotói díjban nem részesíthetők. A pályaművek beküldési határideje: 1977. június 5. Címe: Babits Mihály Megyei Művelődési Központ, Szekszárd. A pályázattal kapcsolatosan felvilágosításokat és szakmai segítséget a HISZÖV népművészeti osztálya, a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai és a díszítőművészeti szakreferensek nyújtanak. Varsó könyvesboltjai A XVI. századból származik az első írásos emlék arról, hogy könyvárusok működtek a lengyel fővárosban. Az írásos emlékek két emberről szólnak, akik könyvgyűjtők, könyvárusok, könyvkötők voltak egy személyben. A XVIII. század végén hét, a XIX. század végén már 33 könyvesbolt működött Varsóban. Ma több mint száz könyvesboltja van Varsónak, közülük 12 könyv- és papíráruház, három idegennyelvű. három zenei könyvesbolt, négy pedig antikvárium. Külön üzlet foglalkozik a könyvküldő szolgálattal. Az egyik könyvesboltban író-olvasó találkozókat rendeznek. Van, ahol rajzokat, reprodukciókat, lemezeket árulnak a könyvek mellett. Bolgár iparművészek Egy kedves tárgy a kiállításról A Bolgár Népművészeti Alap és a Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapja közötti együttműködés keretében hamarosan bemutatják néhány bolgár iparművész alkotásait. A bolgár iparművészek egyéni hangvételű, az ősi népművészet és nemzeti hagyományon alapuló tárgyai nem ismeretlenek a magyar közönség előtt. A Bulgáriába látogató turisták találkoztak velük Szófia, Várna és más bolgár városok, az Arany Homok híres üdülőiben. A kiállítás március 8-tól 22-ig látható a budapesti Csontváry-teremben. $ TflMEOBCKfm nPHBflfi A Tambovszkaja Pravda első oldalán közli a hírt: több Tambov megyei vállalat, szovhoz és kolhoz kapta meg az 1976-os össz-szövetségi munkaversenyben elért kiváló eredményeiért a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Komszomol Központi Bizottsága vörös zászlaját. A vörös zászló kitüntetést kapta a Tam- bovsztroj Házgyár, a Munka Vörös Zászlórendjével kitüntetett zsergyevi Kari Marx kolhoz, a Nyikiforovszkij kolhozközi egyesülés, a Le- nin-renddel kitüntetett ar- zsenkai baromfikombinát, a Tambov járásbeli Komszomol és a Novoljadinszkij szovhoz kollektívája. Dunqntmt napló Ez évi legjelentősebb ülését tartotta Komló város Tanácsa. Az 1977. évi költség- vetési tervet tárgyalták meg. A tanácsülés által egyhangúlag elfogadott költségvetési terv idén töhb mint 87,5 millió forinttal számol. Ez nagyon takarékos és tervszerű gazdálkodással elég. Hogy a költségvetési feladatokat és az intézmények szinten tartását biztosítani tudják, az eddigieknél is hatékonyabb gazdálkodást kell folytatniok, minden felesleges kiadástól, luxus jellegű beszerzéstől tartózkodni kell. A tanácsülésen határozat született arról, hogy a városi tanács a színház- és hangversenyterem beruházási költségeinek fedezésére engedélyezi a lakosságtól, a munkahelyi kollektíváktól az önkéntes pénzbeni hozzájárulás gyűjtését. E tanácsülésen értékelték az elmúlt évben a lakosság által végzett társadalmi munkát. Komló üzemei, intézményei és lakossága az elmúlt évben 8,2 millió forint értékű társadalmi munkát végzett. PETŐFI NÉPE Kecskeméten még hatezer olyan dolgozó él, aki nem végezte el a nyolc általánost — tudjuk meg a Petőfi Népe Harminc év — tízezer tanuló című írásából. Ennek oka a múltban van. Még 1949-ben is duplán meghaladta itt az analfabéták aránya az országos átlagot. S ebben az időben még csak minden huszadik dolgozó végezte el a nyolc általánost. A döntő fordulat 1961-ben következett be a felnőttoktatásban. Ekkor alakult meg a Dolgozók önálló Általános Iskolája, amely ma már tizenkét függetlenített oktatóval küzd azért, hogy minél többen megszerezzék a nyolc általánost. Az elmúlt harminc évben több mint tízezer ember végezte el felnőtt fejjel az általános iskola nyolc osztályát. ,A város vezetői most azon fáradoznak: az általános iskola elvégzésén túl minél többen szerezzenek érettségi bizonyítványt is. Somogyi Néplap A somogyi termelőszöve'- kezetekben a múlt év közepén megközelítette a 205 ezer hektárt a szántó. Ugyanakkor kereken 64 ezer hektárt tett ki a rétek és legelők területe. Az arány azt mutatja, hogy az állatállománynak szükséges szálas és lédús takarmány zöme megteremhetne a réten és legelőn, s csak a kisebb hányadot kellene szántóföldi termelésből biztosítani. Ha ez így lenne, a szántóföldön egyéb kultúráknak maradna több hely, a gyep pedig — kellő javítás és karbantartás után — kellő mennyiségű és minőségű hozammal fizetne. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ha valaki megkérdezné, mi jut eszembe az abai Vörös Hajnal Termelőszövetkezet gépjavító műhelyéről, ezt a furcsa választ hallaná: fiatalok, zene, sár — kezdődik a Fejér megyei Hírlap riportja. A riportból megtudhatjuk: új gépműhelyt építenek és ösztönzik a fiatal szerelőket. hogy szerezzenek jogosítványt is. így nemcsak segíthetnek a kampánymunkában, de többet is kereshetnek. la Penalssancef du Val d'Oise E~ Szekszárd francia testvér- városa lapjának legutóbbi száma hírt ad arról, hogy miként alakul a megyénk székhelyével nagyjából azonos lélekszámú, Párizs melletti város demográfiai helyzete. Idézzük: „Alább olvashatók a születésekre, házasságkötésekre és halálozásokra vonatkozó adatok 1973 és 1976 között. Ezekből a házasságkötések és születések számának csökkenését állapíthatjuk meg, addig amíg a halálozásoké nagyjából ugyanazon a szinten maradt. A lélekszám csökkenésével kell tehát számolnunk. Bízzunk abban, hogy megváltozik a kedvezőtlen gazdasági helyzet, amiben mindennek okát kell keresnünk. 1973: születés 438; házasság 189; halálozás 196. 1974: születés 396; házasság 145; halálozás 201. 1975: születés 384; házasság 150; halálozás 194. 1976: születés 331; házasság 154; halálozás 191. 46. — Szerintem... — ágált a kis ember az őt centiméterekkel meghaladó, ünneplőbe öltözött társak között, kiknek minden inkább kedvükre volt, minthogy a lányt keressék, sőt ez egyenesen érdekük ellen való volt (vegyük figyelembe azt a jogos reményt, hogy a lány árán — hiszen az ördög telhetetlen- ségének is van határa — szinte biztosan megnyerhetik a falu, s a maguk szabadulását) — szerintem — ágált a kis ember, figyelmen kívül hagyva társai érdekét —, a Vaskapu-sziklánál kell megnézni. Kőhajitás a bányától. És egy reggelen a Zsabkát arra látták osonni... — Merre? — kérdezte egy brummogó hang. A lépcsőről zöttyent alá váratlan. Mindnyájan odanéztek a hangra, s a kalapjukhoz nyúltak. — A Vaskapu-sziklát mondom, felügyelő úr — szólott Sandi a maga közvetlen módján, mintha régi ismerőse lenne az öreg Maigret-nek, ki odafenn a lépcsőn rövid pipáját joviálisán félárbócra eresztette. Akár kérdőjelnek is tekinthették. — Ott kellene megnézni, azt mondom. — Maguk is azt mondják? — fordult az öreg nyomozó a bársonyban parádézó atyafiakhoz. Azok sunyítottak, leszegték a tekintetüket. — No — járt a pipa a fogak zöttyenőin. Mintha maga a bölcs nyugalom lengedezne a tér fölött. — Komolyan kérdezem. Maguk ismerik az erdőt. Azért is hivattam magukat. Végigtekintett az embereken, megállapodott a botja mankójára támaszkodó vénséges vén Janón. — Maga, bátyám mit keres itt? Csak nem akar velünk jönni az erdőre? Fejét csóválta, s hazaküldte Janót meg a sok öreget mind. — Tehát? — fordult újra az atyafiakhoz, — Az utat ismerik. Az atyafiak, mozgolódtak, kahicsoltak és főként kerülték a találkozást az öreg Maigret vesevallató tekintetével. Ez várt kicsit fenn a lépcsőn, majd pipája félreszaladt a foga közt. — Vagy nem ismerik? Szólni kellett. Králik Franyo kezdte hüm- mögve: — Hát... ugyebár, út nincsen. Ottanfele. Mindjárt rábólintottak a többiek is. — Giz-gaz meg csalán. — Tüske.,. bozót... — Meg kő... Az öreg nyomozó mosolygott, bólogatott. Élvezte a dolgot, mert nagyon is tudta, hányadán áll. De Sandít is élvezte, ki ha termetével nem is tudott kiemelkedni társai közül, olyan volt, mint a stréber diák, ki majd kiesik ágaskodásával a pádból. Együtt vigyorgott a felügyelővel és folyvást kacsingatott neki. Majd társaihoz szólt oktatólag : — Az a lány tényleg eltűnt. S nem mesealakok tüntették el! A pipás Maigret természetesen látta, hogy neki szól e nagy buzgóság. Rögtön feltolta a pipát. — Az a Vaskapu-szikla, az tetszik nekem. Arról már hallottam. S maga tudja az utat? — Hát már hogyne tudnám! — pattant Sandi azon nyomban a lépcsőre, s a térképtáska csattogott a térdén, mintha tenyerét verdesné össze örömében. — Ahol én egyszer megfordultam. S noha többször se, ez mégis úgy hangzott a magabiztos szüből, mintha akárhányszor megtörtént volna. Mit törődött most a társakkal, kik ott maradtak a háta mögött, inkább még jobban összebújván? Némaságuk Sandinak nem sok jót Ígérőn sötétlett a bársonykalapok alatt. De ő egyre gondolt csak: a török kincsre; az most biztos előkerül. E tudat egész bensejét átragyogta, hogy még (Schubert Péter rajza.) a külseje is íoszforeszkált tőle, a képétől a pepita nadrágjáig, s apró lábaiba paripák nyugtalanságát oltotta. Váltogatta hát maga alatt a lábát, s bizalmasan Maigret felügyelőre hunyorított. — A Zsabka gyereket ne hagyjuk itthon. Maigret visszakacsintott. — Dehogy hagyjuk! — No, csak azért, mert ez aztán alaposan ismer ott minden követ. S biztos, hogy megtaláljuk. A fürkésztekintetű Maigret gyanakodott: — A lányt? Mire Sandi némileg kipottyant egyensúlyából, hogy a dolgok fontossági sorrendjére emlékeztették, de már kicsúszott csodálko- zón elnyílt száján, ha ingadozva is: — A kincset... A törökök kincsét. Azt gondoltam. Maigret nevetett, s barackot nyomott az alant sugárzó főre, mely nem csupán a lépcsőfok mélysége okán himbálózott pocakja magasságában. — Előbb a lányt, jó? — No, persze, persze — vörösödött el füle botjáig a trafikos. Az öreg nyomozó kivette szájából a pipát, s máris utasításokat osztott. A rendőrszakasz csörömpölve ugrott fel a gyepről, pillanat alatt összerázta szerelését. A gyáriak leporolták ülepükről a lépcső porát. A helybeliek meg lábat váltottak maguk alatt, álltó helyükben. * Aztán hozták Zsabkát, meg Buda tanítóék is jöttek. Nem hiányzott senki. Illetve Ond- rej hiányzott meg a tanácselnök, mert ők halaszthatatlan ügyben a városba távoztak. (Folytatjuk) Szőttespályázat Mtaifs %M\. ©QCl ® üil^ßc© p) si©üí^éo©ilAs
