Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

1977. március 4. Í^PÚJSÁG 5 Kommunista szülők értekezlete Közhely és mégsem lehet elégszer hangsú­lyozni, hogy az iskola ok­tató-nevelő munkája csak akkor lehet igazán eredményes, ha kiegészül a család és a társadalom hasonló tevékenységével. Ennek különböző módoza­tai lehetnek, a legtöbb he­lyen keresik is az együttdol­gozás formáit. \ Tudnánk rossz példát is említeni, de célszerűbbnek látszik a-jót bemutatni, oku­lásul, tapasztalatként mások­nak. Szekszárd és a megye leg­fiatalabb középiskolája az egészségügyi szakközépis­kola. Érdekelt szülők hívták fel rá figyelmünket, s aztán az igazgató, Fenyvesi János és Kiss Istvánná párttitkár tájékoztatott. — Nem spontán, esetleges, egyszeri dolog, amit tettünk — mondja a párttitkár —, hanem szerepel az alapszer­vezet munkatervében. Arról van szó, hogy a rendszeres szülői értekezlete­ken túl a jövőben rendsze­ressé teszik — éppen a most szerzett tapasztalatokon fel­buzdulva — a kommunista pedagógusok és kommunista szülők találkozóit. Aztán az igazgató és a párttitkár szavaiból kitűnik, hogy a hosszú távú, elvi­politikai, nevelési célok meg­oldása együtt látszik bizta­tónak a hétköznapi, gyakor. lati tennivalókkal. A szak­középiskola és a szakiskola negyvenkét tanulójának párttag szülője jelent meg. Érdekes módon itt az apák voltak többségben, pedig a szülői értekezleten megje­lenni hagyományosan anyai feladat. Persze ennek az is egyik fő oka, hogy a férfi párttagok száma messze ma­gasabb, mint a nő párttago­ké, de arra is bizton követ­keztethetünk, hogy most, amikor nem amolyan rutin szülői értekezletet szerveztek, hanem valami mást, meg­mozdultak az apák is. Biztosan túlzás is van ab­ban, amit a nagykarácsonyi termelőszövetkezet elnöke — jelen esetben apa — mondott, de nincs igazság hí­ján: „Most látom, hogy az apákra is szükség van.” Kommunista szülők kér­ték lapunkat — tapasztalat­átadás céljából —, írjunk az esetről. És most lássuk, mi­lyen tapasztalatokat szeret­nének elterjeszteni. Eddig általában az volt a gyakorlat, hogy a szülői munkaközösségeken keresz­tül, vagy azok mellett, tár. sadalmi munkára, különböző rendezvények szervezésére mozgósították az anyákat, apákat. Ez ezután is meg­marad az egészségügyi szak- középiskolában és szakisko­lában, amiként az is, hogy az iskolai kirándulásokon is fokozottan részt vesznek a szülők, de a tartalmi bővü­lést nem ebben látja az igaz­gató és a párttitkár. A nyomós társadalmi kér­désekre, a politikai-világ­nézeti nevelésre, a munkára nevelésre, az iskola és a szülői ház kapcsolatára az eddiginél hangsúlyozottabban kell irányítani a figyelmet. Hogyan látják ezt megoldha­tónak? Néhány példa az el­hangzott javaslatokból és az elképzelésekből, amelyekkel kibővíteni kívánják a párt. alapszervezet munkatervét: A politikai vitakörök ve­zetésére, vagy egy-egy téma megtárgyalásának levezeté­sére olyan párttag szülőket kérnek fel, akik az adott témában jártasak. A munká­ra nevelést illetően a szü­lők elismeréssel szóltak az iskolákról, ellenben akad még javítanivaló a leendő munkahelyeken. Az elméle­tet és a gyakorlatot közelebb kell hozni egymáshoz. (Ez egyébként az üzemi gyakor­latokkor az élet minden te. rületén felvetődik.) Az épí­tőtáborokban, de főleg az őszi mezőgazdasági munka­végzésnél javítani kell a gyerekek ellátását, élelme­zését és nem utolsósorban a munkaszervezést, ne rossz, hanem jó példát lássanak a jövő felnőttjei. Befejezésül így fogalmaz az igazgató és a párttitkár: — Tulajdonképpen bizal­mat kaptunk a kommunista szülőktől. Ez jólesett, de megnövelte jövőben; felelős­ségünket is. Évente leg­alább egyszer — de inkább többször — szervezünk ilyen szülői értekezletet. Ami Szekszárdon jónak bizonyult, hasznos lehet Dombóvárait, Gyönkön és egyáltalán mindenütt. Letenyei György Teritek Itlagymányokon (Tudósítónktól). Ülést tartott Nagymányok község Közös Tanácsa. Meg­tárgyalta és jóváhagyta az 1976. évi tervfeladatok vég­rehajtásáról szóló értékelést, az 1977. évi költségvetés ter­vezetét. Mózes György ta­nácselnök a végrehajtó bi­zottság kétéves tevékenysé­géről, Füzesi Pál megyei ta­nácstag saját tanácstagi munkájáról számolt be. Az elmúlt évben befejező­dött a központi iskola teljes felújítása, három utca villa­mosítása. Váralján öregek napközi otthona létesült. Az 1977. évi költségvetés tíz és fél millió forintot irá­nyoz elő. Közel hárommillió forint a fejlesztési alap. Egy­millió forint társadalmi mun­kát terveznek. Ez évben Váralján és Nagymányokon postahivatal, Nagymányokon tűzoltószer­tár épül. Elkészül a regioná­lis vízmű tervdokumentáció­ja. Két szolgálati lakást épí­tenek, továbbfejlesztik a vár­aljai napközi otthonos óvodát. Sor kerül három utca útbur­kolatának korszerűsítésére. Fásítási programot is előirá­nyoz a terv. A közeli évek­ben Váralján parkerdőt ala­kítanak ki, horgászó-, csóna­kázótóval. A terület egy ré­szét hétvégi házak építése céljára parcellázzák. Bánáti Zoltán H mamák helyeslik Jó az új látogatási rend Izsgum Istvánná KÉT OLYAN fiatalasz- szonyt kerestünk föl, akik nemrég adtak életet második gyermeküknek a megyei kór­ház szülészeti-nőgyógyászati osztályán. Mint kiderült, őket még az influenzajárvány miatt elrendelt látogatási ti­lalom óvta meg a látogatás­sal járó ártalmaktól, a sze­rető érdeklődés nevében tör­ténő megrohamozástól, az egyéb híján ágyakra telepedő rokonok, ismerősök látható és szabad szemmel nem is lát­ható ajándékaitól. De szó volt már körükben a beve­zetés előtt álló látogatási kor­látozásról, a dohányzási tila­lomról, a virágok, ételek, 12 éven aluli gyerekek behozá­sának megszüntetéséről. A fiatal anyák döntő többsége helyesli ezeket az új szabá­lyokat, melyeknek megszüle­tésébe az ész érvei mellett bőségesen beleszóltak a fél­tés szívhangjai is. * Izsgum Istvánék Tolna községnek egy annyira új ut­cájában laknak, hogy a kör­nyéken élők se igen tudnak a létezéséről. Pedig hát a Ba­bits Mihály utca van, és mo­dern, itt-ott csak részben be­fejezett lakóházaiban csalá­dok is élnek. Izsgumnét a boldog anya­ságnak az a fénye lengi kö­rül, amitől csak megilletődni tud a váratlan látogató. Alexandra, aki e hó 4-én lesz egyhónapos, édesen szen­dereg. Renáta pedig érkezé­sünkre abbahagyja a tízórai­ra kapott madártej kanalazá- sát, közli érdeklődésünkre, hogy fél kettő éves — ez két és fél évet jelent —, ezenkí­vül vessük le a kabátot és máris játszhatunk. — Én csak helyeselni tu­dom a látogatási korlátozást — mondja a derűs ismerke­dés után Izsgumné, akinek mindkét gyermeke Szekszár­don, a megyei kórházban született. Az utóbbi alkalom­mal szerzett tapasztalatai nem, annál riasztóbbak vol­tak viszont az első szülés al­kalmával szerzettek. Ügy vé­li, hogy az ilyen családi ese­mények alkalmából mindig kiszélesedő rokonság otthon is meglátogathatja a kisma­mát. Bent a kórházban a nagy jövés-menés mellett nem biztosítható az a steri­litás, ami szükséges az anyák és a csecsemők egészségének védelmében. Na és a do­hányzás! Véleménye szerint a kórházban a dohányfüst azokat is bántja, akik egyéb­ként dohányoznak. — Biztosan lesznek, akik­nek nem tetszik az új rend. De tessék elhinni, nagy szük­ség van a bevezetésére. Egy nappal a szülés után felkel­hetnek az anyák. Tudják kint fogadni férjüket vagy a nagymamákat. ♦ Somos Jánosné valamivel később szült. Valóságos gyer­mekparadicsom a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcai ház összenyitott két szobája. Már Tolnán arra gondoltam Izs- guméknál, hogy jó dolog ma kisgyereknek lenni. Itt sem gondolhatok egyébre. Még ebéd előtti álmát alussza a kicsi. A mama szívélyes. Hal­lott, persze, hogy ő is hallott a szülészeti osztályok életé­ben különös jelentőséggel bí­ró új látogatási rendről. — Én nem hiszem, hogy bárki örülni tudott annak, hogy egyszerre 8—10 látogató vette körül. Persze, az ember nem szólt, mert nem akart megsérteni senkit. Időszerű volt új látogatási rendet szabni. — Mi tetszik ebből legin­kább? — Megmondom, a dohány­zási tilalom, ami nemcsak a látogatókra vonatkozik. Én is dohányoztam, tudom, milyen nehéz abbahagyni. De egy­részt 4—5 napig, amíg bent Somos Jánosné van az ember, ki lehet bírni füst nélkül. Persze, ehhez az is kell, hogy mások füstfel­hőit se kelljen „élvezni”. Én a 105-ös kórteremben feküd­tem, a dohányzóval szemben, nyitott ajtó mellett. Bántott a füst. Szóval, ki merem mondani, hogy mindenki úgy mérgezi magát a cigarettá- zással, ahogy csak akarja. De másokat ne veszélyeztessen! A rendelőintézetben évek óta nem lehet dohányozni. Elein­te az sem nyerte el minden­kinek a tetszését. Ma meg sem próbál már senki rágyúj­tani, vagy aki mégis ciga­rettázni akar, kimegy a fő­bejárati részre. Szerintem a kórházi osztályokon is meg­szokják, elfogadják ezt a rendet az emberek. A KÓRHÁZ-RENDELÖIN- TÉZET új látogatási rendjé­ről nyilatkozva a szülészeti­nőgyógyászati osztály főor­vosa néhány nappal ezelőtt az érdekeltek megértésére, fegyelmezettségére apellált. Én azzal toldanám meg a bi­zalom jegyében fogalmazott nyilatkozatot, hogy az új lá­togatási rend bevezetését kö­vetően sok múlik magukon- a betegeken, a szülő nőkön is, akiknek a legnagyobb szükségük van a tökéletes biztonságra. — óa — Fotó: Komáromi A bonyhádi Nagyközségi Tanács hatvankét választó- körzetében három tanácstagi hely üresedett meg az el­múlt tanácsválasztás óta. Vasárnap időközi választás lesz Bonyhádon is éppúgy, mint mindenütt, ahol megüresedett egy-egy tanácstagi hely. Ami mégis ünnepélyesebbé teszi a bonyhádi választást, az az, hogy megválasztásuk után az új tanácstagok már a várossá nyilvánított Bonyhá­don kezdik meg munkájukat. Mindhárom jelölt fiatal. Ketten csak most ismerked­nek a tanácstagi munka szép­ségeivel és gondjaival. A közélet számos területén már bizonyították közösségi gon­dolkodásuk, munkájuk lelki­ismeretességét, most — ha a körzetükben lakók megvá­lasztják őket — a szűkebb haza, a lakóihelyi környezet képviseletében folytathatják ezt. A bonyhádi központi kör­zet tanácstagjelöltjét, dr. He­gedűs Jánost, a nagyközségi közös tanácson találtuk meg, megbízott tanácselnökként dolgozik. — Nekem azon túl, hogy a szűkebb választókerületem­ben élő embereket képvise­lem, az egész nagyközség, vagy akkor már város lakói­nak a problémáit is a szíve­men kell, hogy viseljem. Azt hiszem, a gazdasági változá­sok, a várossá alakulás külső, látható nyomain túl a legfon­tosabb feladatunk ott lesz, hogy az emberek gondolko­dásmódjában, cselekedetei­ben is megnyilvánuljon az, hogy ők már városlakók. Egy kisebb közösségben, faluban még mindenki elkészítette a háza előtti virágoskertet, egy városban, lakótelepen már az egy házban, területen la­kók összefogása kell a parko­sításhoz. összegezve: a váro­si embernek közéletibb mó­don kell gondolkodnia. Túl­látva önnön érdekein, a kö­zösség érdekében kell csele­kednie. A tizenhetes válasz­tókörzetben jelöltek tanács­tagnak, A legtöbb változás talán ebben a körzetben lesz. Ott épül az új művelődési központ, a járási rendőr- kapitányság épülete, felújít­juk a régi tanácsházát, be­építjük a Kedves cukrászda melletti foghíjas telket, a Perczel utca elején az élet- veszélyes iskola helyére pe­dig egy húszlakásos garzon­ház épül. Itt lesz szükség a későbbiekben az építkezések környékének társadalmi munkával történő parkosítá­sára, a városközpont végle­ges arculatának kialakításá­ra. Ezeket a feladatokat csak a lakossággal és az itt lévő gyárak, üzemek dolgozóival közösen tudjuk megvalósíta­ni. A bonyhádi kórház udva­rán a büfépavilonban dolgo­zik Tóth Józsefné, a 33. szá­mú választókörzet tanácstag­jelöltje. A csinos fiatalasz- szony most ismerkedik meg a tanácstagi munkával. Mint elmondotta, hét éve párttag és előző munkahelyén a ci­pőgyárban aktívan dolgozott az ifjúsági mozgalomban is. — Nemrég részt vettem a jelölő gyűlésen. Nálunk a következő időszak legfonto­sabb munkája a Damjanich utcai szennyvízvezeték épí­tése lesz. A tervek szerint 1978 év végéig be kell fejez­ni a szennyvízvezeték építé­sét. A Gagarin utcában la­kom, az utca szintén az én jövendő körzetemben van. A mi utcánk sokkal szerencsé­sebb helyzetben van, ott ke­vesebb a tennivaló. Tudom, hogy ebben a tervidőszakban nincs útépítés előirányozva, de ha egy mód van rá, har­colni fogok azért is, hogy a Damjanich utca mielőbb szilárd burkolatot kapjon. A jelölő gyűlésen nem egy vá­lasztópolgár emelt szót ezért. A tanácstagi munka elé nagy várakozással nézek. Sokan beszélnek most erről a kör­nyezetemben. Vannak olya­nok is, akik óvnak tőle, le akarnak beszélni arról, hogy elvállaljam. Persze én nem rájuk hall­gatok. Azt szeretném — megválasztásom esetén — ha a tanácstagi munkát úgy tudnám végezni, hogy azzal elsősorban a választópolgá­rok, a harminchármas kör­zet lakói legyenek megelé­gedve. Az ő képviseletükben, velük együtt döntve dolgoz­nánk majd. Majos 1973 óta tartozik Bonyhádhoz. A távlati tervek szerint a valamikori község egészen összeér a várossal. Az ott épülő, új családi há­zak már a majdani város fe­lé terjeszkedve kapaszkod­nak fel a dombra. A majosi 2. számú utca egyik új házá­ban lakik Kajtár Tibor, az ötvenkilences választókörzet tanácstagjelöltje. Munkahe­lyén, a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezetben — ahol könyvelési csoportveze­tő — naponta találkozik a majosi emberek problémái­val éppúgy, mint másik tár­sadalmi megbízatása végzé­sekor a községi népfronttit­kári székben. — Majosról már ma úgy lehet beszélni, mint Bonyhád egyik peremkerületéről, bár az itteni gondok, problémák falusias jellegűek. Engem a régi Fő utca, ma ötös számú utca környékén jelöltek ta­nácstagnak. Az a körzet ta­lán a legproblémamente- sebb. Ott volt valamikor a község központja. Van víz, járda, villany, csak az em­berek gondolkodásmódján kell változtatni. Arra gondo­lok itt, hogy ne dobáljuk sza­naszét a szemetet és hason­lókra. Azon nem kesergek, hogy a művelődési lehetősé­gek szegények. Majosról, aki igényli a szórakozást, el­jár Bonyhádra. így van ez most is, még inkább így lesz, ha elkészül a bonyhádi mű­velődési ház és a sport- centrum. A gondok nálunk az új telepeken jelentkeznek. A ház előtt csak azért van járda, mert társadalmi mun­kában megépítettük. Jó lenne idővel szilárd burkolatú út­ra is szert tenni valami mó­don. És sorolhatnám tovább a kívánságokat. Húsz év ta­nácstagi munka sem sok, hogy mindet kielégítsük. Három fiatal tanácstag­jelölt szólt elképzeléseiről, terveiről. Megválasztásuk esetén a környezetükben élő emberek szép és felelősség- teljes munkával bízzák meg őket. TAMÁSI JÁNOS Fotó: Bakó Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom