Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

1977. március 4.

Í^PÚJSÁG 5

Kommunista szülők értekezlete

Közhely és mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az iskola oktató-nevelő munkája csak akkor lehet igazán eredményes, ha kiegészül a család és a társadalom hasonló tevékenységével.

Ennek különböző módozatai lehetnek, a legtöbb helyen keresik is az együttdolgozás formáit. \

Tudnánk rossz példát is említeni, de célszerűbbnek látszik a-jót bemutatni, okulásul, tapasztalatként másoknak.

Szekszárd és a megye legfiatalabb középiskolája az egészségügyi szakközépiskola. Érdekelt szülők hívták fel rá figyelmünket, s aztán az igazgató, Fenyvesi János és Kiss Istvánná párttitkár tájékoztatott.

— Nem spontán, esetleges, egyszeri dolog, amit tettünk — mondja a párttitkár —, hanem szerepel az alapszervezet munkatervében.

Arról van szó, hogy a rendszeres szülői értekezleteken túl a jövőben rendszeressé teszik — éppen a most szerzett tapasztalatokon felbuzdulva — a kommunista pedagógusok és kommunista szülők találkozóit.

Aztán az igazgató és a párttitkár szavaiból kitűnik, hogy a hosszú távú, elvipolitikai, nevelési célok megoldása együtt látszik biztatónak a hétköznapi, gyakor. lati tennivalókkal. A szakközépiskola és a szakiskola negyvenkét tanulójának párttag szülője jelent meg. Érdekes módon itt az apák voltak többségben, pedig a szülői értekezleten megjelenni hagyományosan anyai feladat. Persze ennek az is egyik fő oka, hogy a férfi párttagok száma messze magasabb, mint a nő párttagoké, de arra is bizton következtethetünk, hogy most, amikor nem amolyan rutin szülői értekezletet szerveztek, hanem valami mást, megmozdultak az apák is.

Biztosan túlzás is van abban, amit a nagykarácsonyi termelőszövetkezet elnöke — jelen esetben apa — mondott, de nincs igazság híján: „Most látom, hogy az apákra is szükség van.”

Kommunista szülők kérték lapunkat — tapasztalatátadás céljából —, írjunk az esetről. És most lássuk, milyen tapasztalatokat szeretnének elterjeszteni.

Eddig általában az volt a gyakorlat, hogy a szülői munkaközösségeken keresztül, vagy azok mellett, tár. sadalmi munkára, különböző rendezvények szervezésére mozgósították az anyákat, apákat. Ez ezután is megmarad az egészségügyi szak- középiskolában és szakiskolában, amiként az is, hogy az iskolai kirándulásokon is fokozottan részt vesznek a szülők, de a tartalmi bővülést nem ebben látja az igazgató és a párttitkár.

A nyomós társadalmi kérdésekre, a politikai-világnézeti nevelésre, a munkára

nevelésre, az iskola és a szülői ház kapcsolatára az eddiginél hangsúlyozottabban kell irányítani a figyelmet. Hogyan látják ezt megoldhatónak? Néhány példa az elhangzott javaslatokból és az elképzelésekből, amelyekkel kibővíteni kívánják a párt. alapszervezet munkatervét:

A politikai vitakörök vezetésére, vagy egy-egy téma megtárgyalásának levezetésére olyan párttag szülőket kérnek fel, akik az adott témában jártasak. A munkára nevelést illetően a szülők elismeréssel szóltak az iskolákról, ellenben akad még javítanivaló a leendő munkahelyeken. Az elméletet és a gyakorlatot közelebb kell hozni egymáshoz. (Ez egyébként az üzemi gyakorlatokkor az élet minden te. rületén felvetődik.) Az építőtáborokban, de főleg az őszi mezőgazdasági munkavégzésnél javítani kell a gyerekek ellátását, élelmezését és nem utolsósorban a munkaszervezést, ne rossz, hanem jó példát lássanak a jövő felnőttjei.

Befejezésül így fogalmaz az igazgató és a párttitkár:

— Tulajdonképpen bizalmat kaptunk a kommunista szülőktől. Ez jólesett, de megnövelte jövőben; felelősségünket is. Évente legalább egyszer — de inkább többször — szervezünk ilyen szülői értekezletet.

Ami Szekszárdon jónak bizonyult, hasznos lehet Dombóvárait, Gyönkön és egyáltalán mindenütt.

Letenyei György

Teritek Itlagymányokon

(Tudósítónktól).

Ülést tartott Nagymányok község Közös Tanácsa. Megtárgyalta és jóváhagyta az 1976. évi tervfeladatok végrehajtásáról szóló értékelést, az 1977. évi költségvetés tervezetét. Mózes György tanácselnök a végrehajtó bizottság kétéves tevékenységéről, Füzesi Pál megyei tanácstag saját tanácstagi munkájáról számolt be.

Az elmúlt évben befejeződött a központi iskola teljes felújítása, három utca villamosítása. Váralján öregek napközi otthona létesült.

Az 1977. évi költségvetés tíz és fél millió forintot irányoz elő. Közel hárommillió forint a fejlesztési alap. Egymillió forint társadalmi munkát terveznek.

Ez évben Váralján és Nagymányokon postahivatal, Nagymányokon tűzoltószertár épül. Elkészül a regionális vízmű tervdokumentációja. Két szolgálati lakást építenek, továbbfejlesztik a váraljai napközi otthonos óvodát. Sor kerül három utca útburkolatának korszerűsítésére. Fásítási programot is előirányoz a terv. A közeli években Váralján parkerdőt alakítanak ki, horgászó-, csónakázótóval. A terület egy részét hétvégi házak építése céljára parcellázzák.

Bánáti Zoltán

H mamák helyeslik

Jó az új látogatási rend

Izsgum Istvánná

KÉT OLYAN fiatalasz- szonyt kerestünk föl, akik nemrég adtak életet második gyermeküknek a megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán. Mint kiderült, őket még az influenzajárvány

miatt elrendelt látogatási tilalom óvta meg a látogatással járó ártalmaktól, a szerető érdeklődés nevében történő megrohamozástól, az

egyéb híján ágyakra telepedő rokonok, ismerősök látható és szabad szemmel nem is látható ajándékaitól. De szó volt már körükben a bevezetés előtt álló látogatási korlátozásról, a dohányzási tilalomról, a virágok, ételek, 12 éven aluli gyerekek behozásának megszüntetéséről. A fiatal anyák döntő többsége helyesli ezeket az új szabályokat, melyeknek megszületésébe az ész érvei mellett bőségesen beleszóltak a féltés szívhangjai is.

*

Izsgum Istvánék Tolna községnek egy annyira új utcájában laknak, hogy a környéken élők se igen tudnak a létezéséről. Pedig hát a Babits Mihály utca van, és modern, itt-ott csak részben befejezett lakóházaiban családok is élnek.

Izsgumnét a boldog anyaságnak az a fénye lengi körül, amitől csak megilletődni tud a váratlan látogató.

Alexandra, aki e hó 4-én lesz egyhónapos, édesen szendereg. Renáta pedig érkezésünkre abbahagyja a tízóraira kapott madártej kanalazá- sát, közli érdeklődésünkre, hogy fél kettő éves — ez két és fél évet jelent —, ezenkívül vessük le a kabátot és máris játszhatunk.

— Én csak helyeselni tudom a látogatási korlátozást — mondja a derűs ismerkedés után Izsgumné, akinek mindkét gyermeke Szekszárdon, a megyei kórházban született. Az utóbbi alkalommal szerzett tapasztalatai nem, annál riasztóbbak voltak viszont az első szülés alkalmával szerzettek. Ügy véli, hogy az ilyen családi események alkalmából mindig kiszélesedő rokonság otthon is meglátogathatja a kismamát. Bent a kórházban a nagy jövés-menés mellett nem biztosítható az a sterilitás, ami szükséges az anyák és a csecsemők egészségének védelmében. Na és a dohányzás! Véleménye szerint a kórházban a dohányfüst azokat is bántja, akik egyébként dohányoznak.

— Biztosan lesznek, akiknek nem tetszik az új rend. De tessék elhinni, nagy szükség van a bevezetésére. Egy nappal a szülés után felkelhetnek az anyák. Tudják kint fogadni férjüket vagy a nagymamákat.

♦

Somos Jánosné valamivel később szült. Valóságos gyermekparadicsom a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcai ház összenyitott két szobája. Már Tolnán arra gondoltam Izs- guméknál, hogy jó dolog ma kisgyereknek lenni. Itt sem gondolhatok egyébre. Még ebéd előtti álmát alussza a kicsi. A mama szívélyes. Hallott, persze, hogy ő is hallott a szülészeti osztályok életében különös jelentőséggel bíró új látogatási rendről.

— Én nem hiszem, hogy bárki örülni tudott annak, hogy egyszerre 8—10 látogató vette körül. Persze, az ember nem szólt, mert nem akart megsérteni senkit. Időszerű volt új látogatási rendet szabni.

— Mi tetszik ebből leginkább?

— Megmondom, a dohányzási tilalom, ami nemcsak a látogatókra vonatkozik. Én is dohányoztam, tudom, milyen nehéz abbahagyni. De egyrészt 4—5 napig, amíg bent

Somos Jánosné

van az ember, ki lehet bírni füst nélkül. Persze, ehhez az is kell, hogy mások füstfelhőit se kelljen „élvezni”. Én a 105-ös kórteremben feküdtem, a dohányzóval szemben, nyitott ajtó mellett. Bántott a füst. Szóval, ki merem mondani, hogy mindenki úgy mérgezi magát a cigarettá- zással, ahogy csak akarja. De másokat ne veszélyeztessen! A rendelőintézetben évek óta nem lehet dohányozni. Eleinte az sem nyerte el mindenkinek a tetszését. Ma meg sem próbál már senki rágyújtani, vagy aki mégis cigarettázni akar, kimegy a főbejárati részre. Szerintem a kórházi osztályokon is megszokják, elfogadják ezt a rendet az emberek.

A KÓRHÁZ-RENDELÖIN- TÉZET új látogatási rendjéről nyilatkozva a szülészetinőgyógyászati osztály főorvosa néhány nappal ezelőtt az érdekeltek megértésére, fegyelmezettségére apellált. Én azzal toldanám meg a bizalom jegyében fogalmazott nyilatkozatot, hogy az új látogatási rend bevezetését követően sok múlik magukon- a betegeken, a szülő nőkön is, akiknek a legnagyobb szükségük van a tökéletes biztonságra.

— óa — Fotó: Komáromi

A bonyhádi Nagyközségi Tanács hatvankét választó- körzetében három tanácstagi hely üresedett meg az elmúlt tanácsválasztás óta. Vasárnap időközi választás lesz Bonyhádon is éppúgy, mint mindenütt, ahol megüresedett egy-egy tanácstagi hely. Ami mégis ünnepélyesebbé teszi a bonyhádi választást, az az, hogy megválasztásuk után az új tanácstagok már a várossá nyilvánított Bonyhádon kezdik meg munkájukat.

Mindhárom jelölt fiatal. Ketten csak most ismerkednek a tanácstagi munka szépségeivel és gondjaival. A közélet számos területén már bizonyították közösségi gondolkodásuk, munkájuk lelkiismeretességét, most — ha a körzetükben lakók megválasztják őket — a szűkebb

haza, a lakóihelyi környezet képviseletében folytathatják ezt.

A bonyhádi központi körzet tanácstagjelöltjét, dr. Hegedűs Jánost, a nagyközségi közös tanácson találtuk meg, megbízott tanácselnökként dolgozik.

— Nekem azon túl, hogy a szűkebb választókerületemben élő embereket képviselem, az egész nagyközség, vagy akkor már város lakóinak a problémáit is a szívemen kell, hogy viseljem. Azt hiszem, a gazdasági változások, a várossá alakulás külső, látható nyomain túl a legfontosabb feladatunk ott lesz, hogy az emberek gondolkodásmódjában, cselekedeteiben is megnyilvánuljon az, hogy ők már városlakók. Egy kisebb közösségben, faluban még mindenki elkészítette a háza előtti virágoskertet, egy városban, lakótelepen már az egy házban, területen lakók összefogása kell a parkosításhoz. összegezve: a városi embernek közéletibb módon kell gondolkodnia. Túllátva önnön érdekein, a közösség érdekében kell cselekednie. A tizenhetes választókörzetben jelöltek tanácstagnak, A legtöbb változás talán ebben a körzetben lesz. Ott épül az új művelődési központ, a járási rendőr- kapitányság épülete, felújítjuk a régi tanácsházát, beépítjük a Kedves cukrászda melletti foghíjas telket, a Perczel utca elején az élet- veszélyes iskola helyére pedig egy húszlakásos garzonház épül. Itt lesz szükség a későbbiekben az építkezések környékének társadalmi munkával történő parkosítására, a városközpont végleges arculatának kialakítására. Ezeket a feladatokat csak a lakossággal és az itt lévő gyárak, üzemek dolgozóival közösen tudjuk megvalósítani.

A bonyhádi kórház udvarán a büfépavilonban dolgozik Tóth Józsefné, a 33. számú választókörzet tanácstagjelöltje. A csinos fiatalasz- szony most ismerkedik meg a tanácstagi munkával. Mint elmondotta, hét éve párttag és előző munkahelyén a cipőgyárban aktívan dolgozott az ifjúsági mozgalomban is.

— Nemrég részt vettem a jelölő gyűlésen. Nálunk a következő időszak legfontosabb munkája a Damjanich utcai szennyvízvezeték építése lesz. A tervek szerint

1978 év végéig be kell fejezni a szennyvízvezeték építését. A Gagarin utcában lakom, az utca szintén az én jövendő körzetemben van. A mi utcánk sokkal szerencsésebb helyzetben van, ott kevesebb a tennivaló. Tudom, hogy ebben a tervidőszakban nincs útépítés előirányozva, de ha egy mód van rá, harcolni fogok azért is, hogy a Damjanich utca mielőbb szilárd burkolatot kapjon. A jelölő gyűlésen nem egy választópolgár emelt szót ezért. A tanácstagi munka elé nagy várakozással nézek. Sokan beszélnek most erről a környezetemben. Vannak olyanok is, akik óvnak tőle, le akarnak beszélni arról, hogy elvállaljam.

Persze én nem rájuk hallgatok. Azt szeretném — megválasztásom esetén — ha

a tanácstagi munkát úgy tudnám végezni, hogy azzal elsősorban a választópolgárok, a harminchármas körzet lakói legyenek megelégedve. Az ő képviseletükben, velük együtt döntve dolgoznánk majd.

Majos 1973 óta tartozik Bonyhádhoz. A távlati tervek szerint a valamikori község egészen összeér a várossal. Az ott épülő, új családi házak már a majdani város felé terjeszkedve kapaszkodnak fel a dombra. A majosi

2. számú utca egyik új házában lakik Kajtár Tibor, az ötvenkilences választókörzet tanácstagjelöltje. Munkahelyén, a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezetben — ahol könyvelési csoportvezető — naponta találkozik a majosi emberek problémáival éppúgy, mint másik társadalmi megbízatása végzésekor a községi népfronttitkári székben.

— Majosról már ma úgy lehet beszélni, mint Bonyhád egyik peremkerületéről, bár az itteni gondok, problémák falusias jellegűek. Engem a régi Fő utca, ma ötös számú utca környékén jelöltek tanácstagnak. Az a körzet talán a legproblémamente- sebb. Ott volt valamikor a község központja. Van víz, járda, villany, csak az emberek gondolkodásmódján kell változtatni. Arra gondolok itt, hogy ne dobáljuk szanaszét a szemetet és hasonlókra. Azon nem kesergek, hogy a művelődési lehetőségek szegények. Majosról, aki igényli a szórakozást, eljár Bonyhádra. így van ez most is, még inkább így lesz, ha elkészül a bonyhádi művelődési ház és a sport- centrum. A gondok nálunk az új telepeken jelentkeznek. A ház előtt csak azért van járda, mert társadalmi munkában megépítettük. Jó lenne idővel szilárd burkolatú útra is szert tenni valami módon. És sorolhatnám tovább a kívánságokat. Húsz év tanácstagi munka sem sok, hogy mindet kielégítsük.

Három fiatal tanácstagjelölt szólt elképzeléseiről, terveiről. Megválasztásuk esetén a környezetükben élő emberek szép és felelősség- teljes munkával bízzák meg őket. TAMÁSI JÁNOS Fotó: Bakó Jenő