Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

1977. március 4. /TOLNÁN, , , iméPUJSAG 3 A II. országos nőkonferencia előtt... Nőpolitikánkról a MNOT tagjával Mire ezek a sorok napvilágot látnak, megkezdi úti készülődését az a 17 asszony és leány, aki a szőkébb ha­za asszonyait, lányait képviseli a Magyar Nők Országos Tanácsa II. konferenciáján. A kétnapos tanácskozáson a külföldi vendégekkel együtt Körülbelül hatszázan vesznek részt, természetesen nemcsak nőpolitikában legérdekel- tebbek a nők, hanem a férfiak is, a párt-, állami és tár­sadalmi szervek képviselőiként. A nőpolitikái határozatok végrehajtását pártunk 1970- ben tette a társadalom ügyé­vé, így az a konferencia, mely március 5-én és 6-án zajlik a Parlament kongresz- szusi termében, arra keresi a választ, hogy hol tartunk most. Az MNOT beszámoló­jának tárgya a nőpolitikái határozatra hozott intézkedé­sek megvalósításának össze­gezése, a folyamatosként je­lentkező tennivalók megfo­galmazása lesz. Ez alkalom­mal választják újjá egyéb­ként az MNOT több mint 100 tagú vezetőségét is, mely­ben Tolna megyei asszonyok is helyet foglalnak. Herczig Józsefnével, a mö- zsi Mg. Termelőszövetkezet tagjával arról beszélgettünk, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsának tagjaként mi­lyennek látja a nőpolitika helyzetét és vidékisége nem akadályozta-e abban, hogy az MNOT munkájában részt ve­gyen? Mint elmondotta, gazdasá­gi, politikai, társadalmi, kulturális fejlődésünk függ­vényében kell vizsgálni a nők életének változásait, me­lyeknek kétségkívül 1970 volt a legkiemelkedőbb határkö­ve. Az MNOT sok eredményt summázhat a II. nőkonferen­cián. de feltétlenül meg kell fogalmaznia a további tenni­valókat is, hiszen a nőpoli­tikái határozat végrehajtása folyamatos. így folytatta: — Nem éreztem njunkám során hátrányát annak, hogy vidéken lakom és nem a fő­városban. A vidékiség sze­rintem előny, mélyebb való­ságismeretet biztosít. Az MNOT-nak valahány ülésén részt tudtam venni és két alkalommal arra is módom volt, hogy beszámoljak a nők helyzetének változásairól. Mondjuk, hogy egy csepp tengervízben benne van a tenger. Valószínű Herczig József né is erre gondolt, amikor először szót kérve, 1971-ben arról beszélt, hogy termelőszövetkezetük­ben rendezték a nők szabad­ságának az ügyét. — Ez volt az első lépés. Kimondhatatlanul örültünk neki, annak még inkább, hogy soha nem reagáltak úgy a közös gazdaság vezetői a kéréseinkre, hogy „na, már megint mit akarnak a nők?” Persze, hogy jóleső érzés volt beszámolnom az országos ta­nácsban. Pedig az csak a kez­det volt. Tavaly már fizetett szabadságuk — és pótszabad­ságuk — volt azoknak azasz- szonyoknak, lányoknak, akik ledolgozták március 1-től november 30-ig a tízórás, 225 napot. Tudok egyébként arról, hogy az egyenlő murn­...mindenben bizakodó va­gyok káért, egyenlő bér elve nem minden ipari vagy mezőgaz­dasági üzemben érvényesül úgy, mint nálunk. Ez, továb­bi tennnivalókat jelez. Sző­kébb környezetemben a nő­politikái határozat által meg­kívánt szemléletváltozással mi elégedettek vagyunk. A termelőszövetkezet vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy fontosnak ítélt gazdasági tevékenysé­günkön kívüli dolgainkat megkönnyítsék. Rendszeresen szó esik a szolgáltatások ja­vításáról, s ott van az üzemi konyhánk, mely az elsők kö­zött valósult meg. Ez a gon­doskodás mindenkinek tet­szik, de nekünk asszonyok­nak különösen tetszik az, hogy akárhol dolgozunk, ki­szállítják a meleg ételt. A kertészetben, ahol 67-től 76­ig kint dolgoztam én is. van ebédlő és zuhanyozó. Most raktáros vagyok, ugyanitt. — Miről beszélt, amikor másodszor is szót kért az MNOT-ban? — A szolgáltatásokról, mert úgy érzem, hogy e te­kintetben a falun élő, mező- gazdaságban dolgozó asszo­nyok vannak a legkedvezőt­lenebb helyzetben. A jobb ellátásnak tárgyi és tudati akadályai vannak. Mi még mindig sok mindent magunk akarunk csinálni és csiná­lunk is. Ahol a nagymamák besegítenek a téeszben dol­gozó asszonyoknak, ott van kis könnyebbség. Akinek nincs segítsége, az naponta körülbelül 16 órát dolgozik. Tízet a termelőszövetkezet különböző munkahelyein, legkevesebb 5—6 órát otthon, hogy a család rendben le­gyen. Gondolom, erről is szó lesz a konferencián, akár­csak a szakmai képzésről, vagy a szabad idő okos fel- használásáról, a gyermekne­velésről, családi munkameg­osztásról. — Mit vár ettől a kétnapos tanácskozástól? — Én mindig, mindenben bizakodó vagyok. Azt várom, hogy amiként az I. konferen­cia, a II. is új lendületet ad a nőpolitika gyakorlatának és még társadalmibbá tehet­jük azt az ügyet, mely eddi­gi eredményeit a társadalom­nak köszönheti. A beszélgetést megköszön­ve abban állapodtunk meg Herczig Józsefnéval, hogy felkeressük az MNOT ta­nácskozása után, amikor is a soros «tennivalókról lehet majd szót ejteni. — li — Egymillió Lada exportra A Togliattiban működő autógyár elkészítette a kivi­telre Kerülő egymilliomodik „Lada” típusú gépkocsit. A gyár ezt a típust 40 ország­ba exportálja, közöttük Bel­giumba, Finnországba, Fran­ciaországba, Magyarország­ra, a Német Demokratikus Köztársaságba és a Német Szövetség; Köztársaságba. A „Lada”-sorozat legújabb típusa a módosított „Lada— 1600”. Ennek 85 lóerős mo­torja különösen kis mérték­ben szennyezi a környezetet. A motor teljesítményének növelése ellenére az üzem­anyag-fogyasztás nem vál­tozott. 687 tartóoszlop Az Albertirsa és Vinnyica között épülő 750 kilovoltos villamosenergia-távvezeték 268 kilométer hosszú ma­gyar szakaszán 687 vasszer­kezeti oszlopot állítanak fel, s ezek mintegy 80 százalé­kát ez év végre összeszere­lik. A villamos energiát szál­lító acél-aluminium sodrony- vezeték szerelése a munka utolsó fázisa. Ezzel termé­szetesen nem várják meg, amíg helyére kerül az ösz- szes távvezetékoszlop. Az Országos Villamos Távveze­ték Vállalat 2-es számú sze­relésvezetősége máris meg­kezdte az építés utolsó és legfontosabb munkarészét, az áramvezető sodronyok szere­lését. A nyergesújfalui Magyar Viscosagyárban poli-anil-nik- ril gépsor megkezdte a termelést. Az u. n. szálkísérleti üzemben textilipari körülmények között vizsgálják a gyármányok minőségét. Sajtótájékoztató A népgazdaság energiaellátása A Parlamentben csütörtö­kön délelőtt dr. Simon Pál nehézipari miniszter sajtó- tájékoztatón ismertette a nép­gazdaság energiaellátásá­nak helyzetét. Többek kö­zött elmondta, hogy az ener­giatermelő ágazatok 1976-ban teljesítették terveiket, és megvan minden feltétele an­nak is, hogy hasonlóképpen 1977-ben ugyancsak kiegyen, súlyozottan kielégítsék az or­szág energiaigényeit. Ebben az évben a hazai kőolajbá­nyászat 2,15 millió tonna kő­olajat szállít a finomítóknak. A kőolajtermék feldolgozási terveinek megfelelően 7,9 millió tonna kőolaj külföldi beszerzését irányozták elő, s ennek túlnyomó részét a Szovjetunió szállítja. A vil- lamosenergia-fogyasztás az idén várhatóan 6,5 százalék­kal emelkedik, s így összes­ségében eléri a 27,5 milliárd kilowattórát. A villamos. energia-ipar teljesíti ezeket az igényeket hazai termelés­sel, s a KGST-országok vil- lamosenergia-rendszeréből átvett energiával. (MTI) Okok, érvek, érzések Az igazság gyakran szinte szökik az ember elől. Kergeti, már-már a markában tartja, és egyszerre kicsúszik a keze közül. Ilyenkor marad a hit, hit abban, hogy én tudom, mi az igazság, hisz a nyo­mában voltam... Most, hogy mindezt el akarom mondani, félek, nem megy majd olyan egyszerűen, mint amilyennek hittem. Lapozok egy József Attila-kötetben. „Az igazat mondd, ne csak a valódit” — biztat a költő, aki valóban „ordas idők­ben” vállalta az igazmondás minden ódiumát. Mennyivel könnyebb most... 1977. január 24-én negyed háromra munkásgyűlést hir­dettek az MMG szekszárdi gyárában. Munkásgyűlést, ame­lyen a gazdasági vezető a legszélesebb nyilvánosság előtt szán­dékozott megismertetni a kollektívával az ez évi feladatokat. Leutazott Pestről a vállalat szb-titkára is. A gyár igazgatója ezt az alkalmat kívánta felhasználni arra, hogy megválaszoljon néhány olyan kérdést, amely még az elmúlt évben hangzott el a dolgozók részéről. A munkásgyűlés azonban elmaradt... Legalább kétszáz emberre számítottak, de még a negyed része sem jelent meg. Vajon ilyen érdektelenek lennének az emberek saját munkahelyük gondjai iránt? Vagy valami szervezésbeli hiba rontotta el a gyűlést? Netán az üzem légköre nem kedvezett a megtartásának? Ezekre a miértekre keresem a választ. Az igazat megvall­va, nehezen tudom a véletlen rovására írni. íme, a gyár igazgatójának a véleménye: — A gyár sajátos helyzetéből adódik — gyáregység va­gyunk —, hogy mi már kész, elfogadott tervet kapunk. Ennek ellenére fontos feladatnak tartom, hogy teendőinkkel, a ve­lünk támasztott elvárásokkal az egész kollektíva megismer­kedjen. Éppen ezért, több fontos fórumon már elmondtuk, milyen teendők várnak ránk ebben az esztendőben. Volt párt­vezetőségi ülés, KISZ-vezetőségi ülés, brigádvezetői tanácsko­zás, osztályvezetői megbeszélés. Hangsúlyozom, mégis szük­ségesnek tartottam — és ezzel egyetértettek a társadalmi szer­vezetek vezetői is — hogy az egész kollektívával meg kell is­mertetni céljainkat. így született meg a döntés: tartsunk mun­kásgyűlést. Úgy látjuk most utólag, hogy az időpont megvá­lasztása nem volt szerencsés, hisz rendkívül zsúfolt volt a január, no meg talán a társadalmi szervezetek sem mozgósí­tották olyan aktívan az embereket, ahogy kellett volna. A kérdés csupán feltételezés: — Nem volt-e valami olyan zavaró esemény, amely ká­rosan befolyásolta volna az emberek hangulatát itt az üzemen belül? Az üzemi demokráciának tartalmat csak a megfelelő munkahelyi légkör adhat... — Mi itt a gyárban igyekeztünk mindig eleget tenni azok­nak a követelményeknek, amelyeket a gazdasági vezetéstől megkövetel az üzemi demokrácia. A dolgozók fenntartás nél­kül elmondhatták a véleményüket és arra a lehetőségek sze­rint igyekeztünk a legrövidebb időn belül válaszolni — és megoldani a felmerülő problémákat a gyakorlatban is. Mit mondjak? Hozzám is bármikor be lehet jönni, de ha épp el vagyok foglalva, később magam keresem meg az illetőt a munkahelyen. Én az üzemi demokráciát a termelést segítő, nélkülözhe­tetlen vezetési eszköznek tekintem ... Az igazgató válasza kerek, kézelfogható. Tehát nem volt szerencsés az időpont és a szervezéssel megbízottak sem vé­gezték kiemelkedően a feladatukat. Ám mégis furcsa, hogy egy munkáskollektíva ilyen okok miatt nem vesz részt egy olyan gyűlésen, — amelyen saját munkájuk, saját feladataik adják a témát. Emiatt elmaradhat egy munkásgyűlés? Ez nem dicséri a kollektívát sem. Mégis, mit mondanak ők, a legilletékesebbek, miért nem mentek el a munkásgyűlésre? — Hogy én miért nem mentem el? Hát beteg a gyere­kem, meg aztán mi van akkor, ha hozzászólok? így is dolgoz­nom kell, meg úgy is. Ne írja le a nevem, nincs jelentőségé. Üjabb munkás. — Én ott voltam. Lett volna mondanivalóm is — de hót elmaradt, mert nem sok munkás, — már úgy értem, fizikai — volt ott. Jó tízen, ha voltunk. Hogy a többség miért nem jött el? Tényleg erre kíváncsi? Elmondhatom, bár nem tartottam közvéleménykutatást... csak éppen itt vagyok közöttük. — A legtöbben úgy vannak, nem szeretik az értekezlete­ket. Különösen, ha nem sok értelme van. Akad egy-két nagy pofájú — engem is beleszámítva —, akik ilyenkor kipakolnak, aztán ... aztán margd minden a régiben. Én is elmondtam néhányszor, minőségi munkát nehéz ilyen eszközökkel végez­ni. Nincs rá pénz — mondják. Hát tudja mit? Az sem kerül­ne többe, mint az irodák új függönyei, meg a fönti folyosók új burkolata, meg az irodisták fehér köpenyei ... Na, írja meg, ha akarja. A nevem is odaírhatja. Esztergapad van sok helyen, engem meg elcibálni sem lehetne a gép mellől — és mondja a nevét. Más műhely, más ember. — Na, engem aztán kifogott. Gyakran kapom meg ugyan­is, hogy begyepesedett kispolgár vagyok. Meg ügyeletes de­magóg. Nem, ... a nevem nem mondom meg ... ennyire tény­leg lehet, hogy kispolgár vagyok. Talán névvel hitelesebb? Ha akarja, így is elhiszi, amit mondok, ha meg nem, akkor mit beszéljek a levegőbe. Azt ugyanis nem szeretem. Ezért is nem mentem el a munkásgyűlésre. Mit tudnak mondani ja­nuár végén? A kész, elfogadott terveket. Amit végre kell hajtani. Akkor meg mire jó az egész, úgy tenni, mintha pont az én véleményemre lennének kíváncsiak? Azt hiszem, nem­csak én vagyok ezzel ilyenformán ... Megint más vélemény. — Névtelenül lehetek cinikus? Tudja, hogy néz ki itt az üzemi demokrácia? Mindent elmondhatsz, meg is hallgatnak — de minek? Ügy is az történik, amit egy emelettel följebb jónak látnak. Nézze meg a bakancsom talpát. Azért gumi, hogy ne csússzon a folyosókon. Itt meg a gép mellett leszedi az olaj. De mindegy, lényeg, hogy az irodák környéke már jól mutat. Érti ezt? Egy házzal odébb: — Hallott már valamit harangozni a legutóbbi fizetés- emelésről, amiben az igazgató egymaga döntött? Kihagyva a szakszervezetet, a közvetlen munkahelyi vezetést? Gondolja, hogy ez erősítette a kedvező munkahelyi légkört? Hadd ugorjak egy kicsit térben és időben. Nem sokat, csak néhány napot, és egy emeletnyit fölfelé. Az üzem párt­titkára mondta beszélgetésünk során: — Ne vegye hántásnak, de tulajdonképpen a valóságban alig van valami abból az ellentétből, amin a sajtó és a rádió, televízió állandóan lovagol, hogy így a munkások, meg úgy az alkalmazottak... (Folytatjuk) GYŐRI VARGA GYÖRGY A PAN II. GÉPSOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom