Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

Képújság 1917. március 4. Csütörtökön délben közös nyilatkozat kiadásával zárult Nyugat- illetve Dél-Európa három legnagyobb kommu­nista pártja vezetőinek két­napos madridi találkozója. A deklarációban Georges Mar­chais, a Francia Kommunista Párt és Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt ne­vében támogatásáról biztosí­totta a Spanyol Kommunista Pártot és Spanyolország ösz- szes demokratikus erőit a demokráciáért és a szabad Spanyolország felépítéséért folyó harcukban. A három kommunista ve­zető nyilatkozatában hangsú­lyozta azt a meggyőződést, hogy a Spanyol Kommunista Párt, az összes haladó pártok legalizálása elengedhetetlen előfeltétele a spanyolországi demokrácia megteremtésé­nek, és a valóban szobád vá­lasztások megtartásának. Marchais, Berlinguer és Carrillo a nyilatkozat továb­bi részében hitet tettek „a politikai és társadalmi erők pluralitásán” alapuló új, szo­cialista társadalom felépítése mellett, amely tiszteletben tartja és szavatolja az ösz- szes kollektív és egyéni sza­badságjogokat. Állásfoglalá­Madridban megtartott tanácskozásuk után Enrico Berlin­guer, az Olasz, Santiago Carrillo, a Spanyol és Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára sajtóérte­kezleten válaszolt az újságirók kérdéseire. (Képtávírónkon érkezett). sukban hangsúlyozzák azt az óhajukat, hogy mindhárom párt teljes függetlensége alapján megvalósítják az egyes országok adottságaival összhangban lévő szocialista társadalmat. A nyilatkozat aláírói hang­súlyozzák, hogy különleges jelentőséget tulajdonítanak mindennemű előrehaladásnak az enyhülés, a békés egymás mellett élés és a fegyverzet­csökkentés területén, a hel­sinki záróokmány megvalósí­tásában, Végezetül az összes demokratikus erők közti pár­beszéd szükségességét hang­súlyozva síkraszállnak a de­mokráciát és haladást óhajtó erők egysége mellett. Kairó A csúcsértekezlet előkészítése Kairóban csütörtökön — hatvanegy ország részvételé­vel — megnyílt Afrika és az arab világ külügyminiszte- Teinek értekezlete. A tanács­kozás célja előkészíteni a két nagy államcsoport hétfőn — ugyancsak az egyiptomi fő­városban — kezdődő csúcsér­tekezletét. A megbeszélés első része volt nyilvános, a hivatalos üdvözlések után zárt ülést tartottak. Három üdvözlő beszéd hangzott el: Fahmi külügy­miniszter a vendéglátó egyip­tomi kormány nevében, Tu­nézia külügyminisztere az arab államok, Togo diplomá­ciájának vezetője pedig az afrikai országok nevében szólt a tanácskozás résztve­vőihez. Mindhárman hang­súlyozták az afrikai és az arab államok közös érdekelt­ségét az imperializmus elleni harcban, annak a kölcsönös segítségnek a fontosságát, amelyet a két államcsoport tagjai egymásnak nyújtani tudnak a függetlenségi harc teljes sikerre vivésében. A zárt ülésen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára és William Eteki Mbovmova, az Afrikai Egységszervezet főtitkára tartott beszámolót az együttműködés szempont­jából nagy jelentőségű 1976. áprilisi dakari és az 1977. ja­nuári lusakai megbeszélések­ről. * Mint az Arab Liga és az Afrikai Egységszervezet szó­vivői csütörtökön közölték a sajtóval, a külügyminiszterek megkezdték annak a doku­mentumtervezetnek a meg­vitatását, amelyet a hétfőn megnyíló csúcskonferencia elé terjesztenek. A dokumen­tum „Kairói nyilatkozat” ne­vet visel és azokat a területe­ket tekinti át, amelyeken Afrika népeinek és az arab államoknak együttműködése megvalósulhat. BUDAPEST Megjelent Ilku Pál válo­gatott beszédeinek és cikkei­nek gyűjteménye „Korszerű műveltség — szocialista em­ber” címmel. A könyvhöz Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese írt előszót. BRÜSSZEL A nyugati országok bizo­nyos körei részéről a belgrá­di találkozó előtt indított nagyszabású kampányba leg­újabban egy veterán rágal­mazót is bekapcsoltak: Habsburg Otto Brüsszelben nyilvános előadást tartott arról, hogy szerinte mit kell tenni a belgrádi tanácskozá­son az európai biztonság és együttműködés érdekében a nyugati kormányoknak. Habsburg Ottó, akit a jobb­oldali belga lap, a La Der- niere Heure egyszerűen „az osztrák császári és királyi ház jelenlegi fejének” ne­vez, azt tanácsolja a Nyugat­nak, hogy a találkozón lép­jen fel „határozottan megfo­galmazott” állásponttal, min­denekelőtt természetesen a neki tetsző célok érdekében.­A vasasok mindig zászlóvivők voltak (Folytatás az 1. oldalról). mára ma is fő követelmény, hogy szoros kapcsolatban le­gyen a tömegekkel, jól is­merje a dolgozók igényét, örömét és gondját. Hangoz­tatta, hogy a szakszervezet feladatai jelentősen megnö­vekedtek, s ezzel párhuzamo­san növekszik jogkörük és hatáskörük is. A dolgozóknak soha nem volt még annyi le­hetőségük aktívan részt venni saját sorsuk, az ország ügyei­nek intézésében, mint ma, és ez nem kis részben a szak- szervezet megnövekedett jog- és hatásköre, valamint a szakszervezeti demokrácia ré­vén valósul meg. A vasas­szakszervezetnek is a mun­kahelyektől, az üzemektől kezdve az államvezetés leg­felső szintjéig minden fóru­mon kezdeményező és bele­szólási joga van a társadalom ügyeinek intézésébe. A szak- szervezet részt vesz a dönté­sek előkészítésében, megho­zatalában, s aktívan közre­működik azok végrehajtásá­ban. Ezután Biszku Béla, a párt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét tolmácsol­ta az ülés résztvevőinek, a vasipari dolgozóknak. — Legnagyobb szakszerveze­tünk életében — mondotta — visszatükröződik népünk, nemzetünk történelmi múltja, küzdelme, fejlődése. A va­sasszakszervezet minden korszakban, nemzedékről nemzedékre osztálytudatos, mély társadalmi felelősségér­zettől áthatott és minden ál­dozatra kész harcosok tíz- és százezreit nevelte föl. A va­sasok zászlóvivők voltak a régi idők sztrájkharcaiban éppúgy, mint a Tanácsköz­társaság csataterein, a Horthy-fasizmussal vívott élet-halál küzdelemben, vala­mint 1945 után, a munkás­hatalom kivívásában és az új társadalmi rendszer épí­tésében. A Központi Bizottság tit­kára ezután arról szólt, hogy dolgozó népünk eredménye­sen munkálkodik az V. öt­éves terv megvalósításáért. Most, a tervidőszak máso­dik évében a múlt évinél na­gyobb ütemű gazdasági fej­lődést kell elérni. Sok bizta­tó jel mutat arra, hogy a jobb, szervezettebb, hatéko­nyabb, magas minőségi szín­vonalú munka és az erősödő munkafegyelem révén telje­síthetjük idei feladatainkat. Országszerte a fokozott tár­sadalmi aktivitás, az egész­séges kezdeményezés újabb példáival találkozunk. Mun­kásosztályunk, dolgozó né­pünk megérti, hogy egész to­vábbi fejlődésünk elsősor­ban saját munkánk színvo­nalától, eredményeitől függ. A szakszervezetek szerepé­ről szólva hangoztatta, hogy azok rendkívül fontos hiva­tást töltenek be, amikor — élve az üzemi, munkahelyi demokrácia egyre bővülő le­hetőségeivel — kezdeménye­zéssel, újszerű akciókkal, lendületes szervezőmunkával segítik a munkások, a szo­cialista brigádok, a kollek­tívák munkamozgalmainak kibontakozását. a munka­versenyek sikerét. Elisme­réssel szólt arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére kibontako­zott munkaverseny kezde­ményezői a vasasok voltak. A hajógyáriak, az ózdiak fel­ajánlásait követően Csepel versenyre hívta a dolgozó kollektívákat, s ez a felhívás az egész országban és határa­inkon túl is visszhangra ta­lált. Az ünnepi versenyhez ösztönzést ad Leonyid Brezs- nyev Csepelre küldött leve­le, amelyben üdvözölte és méltatta a felhívás jelentő­ségét. Végül Biszku Béla, a Köz­ponti Bizottság nevében to­vábbi sok sikert kívánt a va­sasszakszervezet több mint 650 ezres tagságának. Az ünnepi központi veze­tőségi ülésen a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa ne­vében valamennyi szervezett dolgozó üdvözletét tolmácsol­ta Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese. Utána Pierre Baghi, a vasasszak­szervezetek nemzetközi szö­vetségének főtitkára a szer­vezethez tartozó 20 millió vasmunkás üdvözletét tolmá­csolta, majd Ivan Ivanovics Kosztjukov, a szovjet kohász­szakszervezet elnöke és Sulo Pentilla, a finn vasasszak­szervezet elnöke köszöntötte az ülés résztvevőit. Az ünnepi központi veze­tőségi ülés az Internacioná- lé hangjaival ért véget. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vas- Fém- és Villamosenergiaipari Dol­gozók Szakszervezetének cen­tenáriuma alkalmából a szakszervezeti mozgalomban kifejtett tevékenységük elis­meréséül kitüntetéseket ado­mányozott. A kitüntetéseket csütörtökön a Parlament Munkácsy-termében Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Az ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titká­ra, Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese, Borovszky Ambrus, a vasasszakszerve­zet elnöke és Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára. A Munka Vörös Zászló Ér- / demrendje kitüntetést kapta: Jackwert Ede nyugdíjas gyárigazgató és Somogyi An­tal nyugdíjas gyárigazgató. A Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrend kitüntetést kapta: Drahos Lajos nyugdí­jas nagykövet, Lakatos Al­bert nyugdíjas gyárigazgató, Noszál József nyugdíjas gyá­ri művezető, Sugár Lajos minisztériumi főosztályveze­tő. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést öten, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát tízen, bronz fokozatát tizenöten kapták meg. Az ünnepség után az El­nöki Tanács a kitüntetettek tiszteletére fogadást adott. (MTI). Gromiko levele Oleg Trojanovszkij, a Szov­jetunió állandó ENSZ-kép- viselője március elsején át­nyújtotta Kurt Waldheim- nak, az ENSZ főtitkárának Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter levelét az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakával kap­csolatos kérdésekről. A Rosenberg-dosszié (3.) Nem tagadhattuk meg lelkiismeretünket A bíróság a „bizonyítékok” alapján bűnösnek mondta ki Julius és Ethel Rosenberget, és villamosszékre ítélte őket. A védőügyvéd 19-szer felleb­bezett az ítélet ellen, két ke­gyelmi kérvényt is megfogal­mazott. A házaspár — nem Robert Meeropol, a kisebbik Rosenberg fiú nyilatkozik szülei perújrafelvételi kérel­mének benyújtása után Wa­shingtonban. (Képtávírónkon érkezett). sokkal kivégzése előtt — be­advánnyal fordult az USA el­nökéhez, Dwight D. Eisenho- werhez: „Lehetséges, hogy ön sze­mély szerint meg van győ­ződve bűnösségünkről, de sokszor előfordult már a múltban, hogy minden habo­zás nélkül bíztak az akkor hozott döntésben, és később, amikor az igazság kiderült — aminthogy napfényre fog ke­rülni a mi esetünkben is — sajnálták, hogy a halálos íté­let végrehajtása lehetetlenné tette az elkövetett igazságta­lanság orvoslását.” A ROSENBERG ÁRVÁK SZÜLEIK BECSÜLETÉÉRT Néhány hónappal a Rosen­berg házaspár kivégzése után Londonban „The Rosenberg Letters” címmel kiadták Ethel és Julius mintegy 250 levelét, amelyet a börtönből írtak, elsősorban gyerekeik­nek, Robertnek és Michael- nek. Részlet az egyik levél­ből: „... először természetesen keservesen gyászolni fogtok minket, de nem egyedül fog­tok gyászolni. Ez a mi vigasz­talásunk és végül is ennek kell benneteket is megvigasz­talnia. És végül rá fogtok jön­ni arra is, hogy az életet ér­demes élni. Vigasztaljon ben­neteket az, hogy mi ezt még most is tudjuk, amikor lassan közeledik a végünk, olyan mély meggyőződéssel, amely legyőzi a hóhért! ... Mindig emlékezzetek rá, hogy ártatlanok voltunk és nem tagadhattuk meg lelki­ismeretünket. Minden erőnk­kel magunkhoz szorítunk és csókolunk benneteket.” Michaelt és Róbertét egy New York-i tanító fogadta örökbe; azért, hogy ne legye­nek megbélyegzettek a Ro­senberg árvák, a házaspár sa­ját nevére vette a fiúkat. Michael és Robert Meeropol a szülők kivégzése óta készül arra, hogy bebizonyítsa: ha­mis, koholt vádak alapján végezték ki szüleiket. Ma már megérettnek tartják az időt arra, hogy perújrafelvé­telt kérjenek szüleik ártat­lanságának bizonyítására. A törvény lehetőséget ad arra, hogy húsz évvel az ügy le­zárása után a Rosenberg— Meeropol fivérek betekint­hessenek az egyelőre szigo­rúan őrzött periratokba. A Rosenberg-per új raf el vételé­ért küzdő országos bizottság rendszeresen követeli az ügy­iratok nyilvánossá tételét. A Rosenberg-bizottság tavaly novemberben 30 ezer ember által aláírt petíciót juttatott el az akkori igazságügy-mi­niszterhez. A washingtoni körzeti bíróság határozatban utasította a kormányintézmé­nyeket, hogy engedélyezzék a két fiúnak a betekintést az aktákba. A Rosenberg-bizott­ság 2500 oldalas tartalom- jegyzéket állított össze a per páncélszekrényekben őrzött aktáiról. A Szövetségi Nyomozóiro­da egyelőre hallani sem akar a páncélszekrények kinyitá­sáról. KULCSÁR LÁSZLÓ LAPZARTA TRIPOLI Szerda este a líbiai legfel­ső népi kongresszus alapvető változásokat fogadott el az ország politikai intézményei­nek struktúrájában. A kong­resszus dél-líbiai Sebhá- ban tartott, háromnapos ülé­sének záróakkordjaként ki­kiáltották a Líbiai Arab Né­pi Szocialista Köztársaságot. A népi hatalom kikiáltá­sául szolgáló dokumentum leszögezi, hogy a törvényho­zás alapja a Korán, kifejti a kongresszus eltökéltségét a szabadság, a szocializmus, a minden arab országot magá­ba foglaló arab egység meg­valósítására és minden ha­gyományos intézmény eluta­sítására. A legfelső népi kongresz- szus szerdai ülésén meghí­vottként részt vett a líbiai látogatáson tartózkodó Fidel Castro kubai államfő, akit a kongresszus tagjai viharos ünneplésben részesítettek. LUANDA Újabb részleteket hoztak nyilvánosságra az észak-an­golai Pangala város ellen szombaton végrehajtott tá­madásról. A szemtanúk elbe­szélése szerint a támadók a reggeli órákban körülvették a mintegy 7000 lelket számláló mezőgazdasági települést, miután megelőzőleg a város­ba vezető utakat aláaknáz­ták. A 200 főnyi támadó cso­port mészárlásának első ál­dozata egy négyéves gyermek volt. A lövöldözés két órán át volt hallható, majd a tá­madók sötétedéskor foszto­gatni kezdtek a házakat, pénz, ital és fegyverek után kutattak, erőszakoskodtak a nőkkel. A mészárlást egy másik szemtanú szerint — három európai zsoldos irányításával hajtották végre. Mint isme­retes, a támadás 43 angolai halálát okozta, s 25-en meg­sebesültek. A dél-afrikai fajüldöző rezsim további csapatokat irányí­tott a törvénytelenül megszállt Délnyugat-Afrikába (Na­míbia), hogy ott a SWAPO felszabadítási mozgalom par­tizánjai ellen harcoljanak. (Képtávírónkon érkezett)

Next

/
Oldalképek
Tartalom