Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-04 / 53. szám
Képújság 1917. március 4. Csütörtökön délben közös nyilatkozat kiadásával zárult Nyugat- illetve Dél-Európa három legnagyobb kommunista pártja vezetőinek kétnapos madridi találkozója. A deklarációban Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt és Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt nevében támogatásáról biztosította a Spanyol Kommunista Pártot és Spanyolország ösz- szes demokratikus erőit a demokráciáért és a szabad Spanyolország felépítéséért folyó harcukban. A három kommunista vezető nyilatkozatában hangsúlyozta azt a meggyőződést, hogy a Spanyol Kommunista Párt, az összes haladó pártok legalizálása elengedhetetlen előfeltétele a spanyolországi demokrácia megteremtésének, és a valóban szobád választások megtartásának. Marchais, Berlinguer és Carrillo a nyilatkozat további részében hitet tettek „a politikai és társadalmi erők pluralitásán” alapuló új, szocialista társadalom felépítése mellett, amely tiszteletben tartja és szavatolja az ösz- szes kollektív és egyéni szabadságjogokat. ÁllásfoglaláMadridban megtartott tanácskozásuk után Enrico Berlinguer, az Olasz, Santiago Carrillo, a Spanyol és Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára sajtóértekezleten válaszolt az újságirók kérdéseire. (Képtávírónkon érkezett). sukban hangsúlyozzák azt az óhajukat, hogy mindhárom párt teljes függetlensége alapján megvalósítják az egyes országok adottságaival összhangban lévő szocialista társadalmat. A nyilatkozat aláírói hangsúlyozzák, hogy különleges jelentőséget tulajdonítanak mindennemű előrehaladásnak az enyhülés, a békés egymás mellett élés és a fegyverzetcsökkentés területén, a helsinki záróokmány megvalósításában, Végezetül az összes demokratikus erők közti párbeszéd szükségességét hangsúlyozva síkraszállnak a demokráciát és haladást óhajtó erők egysége mellett. Kairó A csúcsértekezlet előkészítése Kairóban csütörtökön — hatvanegy ország részvételével — megnyílt Afrika és az arab világ külügyminiszte- Teinek értekezlete. A tanácskozás célja előkészíteni a két nagy államcsoport hétfőn — ugyancsak az egyiptomi fővárosban — kezdődő csúcsértekezletét. A megbeszélés első része volt nyilvános, a hivatalos üdvözlések után zárt ülést tartottak. Három üdvözlő beszéd hangzott el: Fahmi külügyminiszter a vendéglátó egyiptomi kormány nevében, Tunézia külügyminisztere az arab államok, Togo diplomáciájának vezetője pedig az afrikai országok nevében szólt a tanácskozás résztvevőihez. Mindhárman hangsúlyozták az afrikai és az arab államok közös érdekeltségét az imperializmus elleni harcban, annak a kölcsönös segítségnek a fontosságát, amelyet a két államcsoport tagjai egymásnak nyújtani tudnak a függetlenségi harc teljes sikerre vivésében. A zárt ülésen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára és William Eteki Mbovmova, az Afrikai Egységszervezet főtitkára tartott beszámolót az együttműködés szempontjából nagy jelentőségű 1976. áprilisi dakari és az 1977. januári lusakai megbeszélésekről. * Mint az Arab Liga és az Afrikai Egységszervezet szóvivői csütörtökön közölték a sajtóval, a külügyminiszterek megkezdték annak a dokumentumtervezetnek a megvitatását, amelyet a hétfőn megnyíló csúcskonferencia elé terjesztenek. A dokumentum „Kairói nyilatkozat” nevet visel és azokat a területeket tekinti át, amelyeken Afrika népeinek és az arab államoknak együttműködése megvalósulhat. BUDAPEST Megjelent Ilku Pál válogatott beszédeinek és cikkeinek gyűjteménye „Korszerű műveltség — szocialista ember” címmel. A könyvhöz Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese írt előszót. BRÜSSZEL A nyugati országok bizonyos körei részéről a belgrádi találkozó előtt indított nagyszabású kampányba legújabban egy veterán rágalmazót is bekapcsoltak: Habsburg Otto Brüsszelben nyilvános előadást tartott arról, hogy szerinte mit kell tenni a belgrádi tanácskozáson az európai biztonság és együttműködés érdekében a nyugati kormányoknak. Habsburg Ottó, akit a jobboldali belga lap, a La Der- niere Heure egyszerűen „az osztrák császári és királyi ház jelenlegi fejének” nevez, azt tanácsolja a Nyugatnak, hogy a találkozón lépjen fel „határozottan megfogalmazott” állásponttal, mindenekelőtt természetesen a neki tetsző célok érdekében.A vasasok mindig zászlóvivők voltak (Folytatás az 1. oldalról). mára ma is fő követelmény, hogy szoros kapcsolatban legyen a tömegekkel, jól ismerje a dolgozók igényét, örömét és gondját. Hangoztatta, hogy a szakszervezet feladatai jelentősen megnövekedtek, s ezzel párhuzamosan növekszik jogkörük és hatáskörük is. A dolgozóknak soha nem volt még annyi lehetőségük aktívan részt venni saját sorsuk, az ország ügyeinek intézésében, mint ma, és ez nem kis részben a szak- szervezet megnövekedett jog- és hatásköre, valamint a szakszervezeti demokrácia révén valósul meg. A vasasszakszervezetnek is a munkahelyektől, az üzemektől kezdve az államvezetés legfelső szintjéig minden fórumon kezdeményező és beleszólási joga van a társadalom ügyeinek intézésébe. A szak- szervezet részt vesz a döntések előkészítésében, meghozatalában, s aktívan közreműködik azok végrehajtásában. Ezután Biszku Béla, a párt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét tolmácsolta az ülés résztvevőinek, a vasipari dolgozóknak. — Legnagyobb szakszervezetünk életében — mondotta — visszatükröződik népünk, nemzetünk történelmi múltja, küzdelme, fejlődése. A vasasszakszervezet minden korszakban, nemzedékről nemzedékre osztálytudatos, mély társadalmi felelősségérzettől áthatott és minden áldozatra kész harcosok tíz- és százezreit nevelte föl. A vasasok zászlóvivők voltak a régi idők sztrájkharcaiban éppúgy, mint a Tanácsköztársaság csataterein, a Horthy-fasizmussal vívott élet-halál küzdelemben, valamint 1945 után, a munkáshatalom kivívásában és az új társadalmi rendszer építésében. A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy dolgozó népünk eredményesen munkálkodik az V. ötéves terv megvalósításáért. Most, a tervidőszak második évében a múlt évinél nagyobb ütemű gazdasági fejlődést kell elérni. Sok biztató jel mutat arra, hogy a jobb, szervezettebb, hatékonyabb, magas minőségi színvonalú munka és az erősödő munkafegyelem révén teljesíthetjük idei feladatainkat. Országszerte a fokozott társadalmi aktivitás, az egészséges kezdeményezés újabb példáival találkozunk. Munkásosztályunk, dolgozó népünk megérti, hogy egész további fejlődésünk elsősorban saját munkánk színvonalától, eredményeitől függ. A szakszervezetek szerepéről szólva hangoztatta, hogy azok rendkívül fontos hivatást töltenek be, amikor — élve az üzemi, munkahelyi demokrácia egyre bővülő lehetőségeivel — kezdeményezéssel, újszerű akciókkal, lendületes szervezőmunkával segítik a munkások, a szocialista brigádok, a kollektívák munkamozgalmainak kibontakozását. a munkaversenyek sikerét. Elismeréssel szólt arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaverseny kezdeményezői a vasasok voltak. A hajógyáriak, az ózdiak felajánlásait követően Csepel versenyre hívta a dolgozó kollektívákat, s ez a felhívás az egész országban és határainkon túl is visszhangra talált. Az ünnepi versenyhez ösztönzést ad Leonyid Brezs- nyev Csepelre küldött levele, amelyben üdvözölte és méltatta a felhívás jelentőségét. Végül Biszku Béla, a Központi Bizottság nevében további sok sikert kívánt a vasasszakszervezet több mint 650 ezres tagságának. Az ünnepi központi vezetőségi ülésen a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében valamennyi szervezett dolgozó üdvözletét tolmácsolta Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese. Utána Pierre Baghi, a vasasszakszervezetek nemzetközi szövetségének főtitkára a szervezethez tartozó 20 millió vasmunkás üdvözletét tolmácsolta, majd Ivan Ivanovics Kosztjukov, a szovjet kohászszakszervezet elnöke és Sulo Pentilla, a finn vasasszakszervezet elnöke köszöntötte az ülés résztvevőit. Az ünnepi központi vezetőségi ülés az Internacioná- lé hangjaival ért véget. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vas- Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének centenáriuma alkalmából a szakszervezeti mozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adományozott. A kitüntetéseket csütörtökön a Parlament Munkácsy-termében Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese, Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke és Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára. A Munka Vörös Zászló Ér- / demrendje kitüntetést kapta: Jackwert Ede nyugdíjas gyárigazgató és Somogyi Antal nyugdíjas gyárigazgató. A Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést kapta: Drahos Lajos nyugdíjas nagykövet, Lakatos Albert nyugdíjas gyárigazgató, Noszál József nyugdíjas gyári művezető, Sugár Lajos minisztériumi főosztályvezető. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést öten, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát tízen, bronz fokozatát tizenöten kapták meg. Az ünnepség után az Elnöki Tanács a kitüntetettek tiszteletére fogadást adott. (MTI). Gromiko levele Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-kép- viselője március elsején átnyújtotta Kurt Waldheim- nak, az ENSZ főtitkárának Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levelét az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakával kapcsolatos kérdésekről. A Rosenberg-dosszié (3.) Nem tagadhattuk meg lelkiismeretünket A bíróság a „bizonyítékok” alapján bűnösnek mondta ki Julius és Ethel Rosenberget, és villamosszékre ítélte őket. A védőügyvéd 19-szer fellebbezett az ítélet ellen, két kegyelmi kérvényt is megfogalmazott. A házaspár — nem Robert Meeropol, a kisebbik Rosenberg fiú nyilatkozik szülei perújrafelvételi kérelmének benyújtása után Washingtonban. (Képtávírónkon érkezett). sokkal kivégzése előtt — beadvánnyal fordult az USA elnökéhez, Dwight D. Eisenho- werhez: „Lehetséges, hogy ön személy szerint meg van győződve bűnösségünkről, de sokszor előfordult már a múltban, hogy minden habozás nélkül bíztak az akkor hozott döntésben, és később, amikor az igazság kiderült — aminthogy napfényre fog kerülni a mi esetünkben is — sajnálták, hogy a halálos ítélet végrehajtása lehetetlenné tette az elkövetett igazságtalanság orvoslását.” A ROSENBERG ÁRVÁK SZÜLEIK BECSÜLETÉÉRT Néhány hónappal a Rosenberg házaspár kivégzése után Londonban „The Rosenberg Letters” címmel kiadták Ethel és Julius mintegy 250 levelét, amelyet a börtönből írtak, elsősorban gyerekeiknek, Robertnek és Michael- nek. Részlet az egyik levélből: „... először természetesen keservesen gyászolni fogtok minket, de nem egyedül fogtok gyászolni. Ez a mi vigasztalásunk és végül is ennek kell benneteket is megvigasztalnia. És végül rá fogtok jönni arra is, hogy az életet érdemes élni. Vigasztaljon benneteket az, hogy mi ezt még most is tudjuk, amikor lassan közeledik a végünk, olyan mély meggyőződéssel, amely legyőzi a hóhért! ... Mindig emlékezzetek rá, hogy ártatlanok voltunk és nem tagadhattuk meg lelkiismeretünket. Minden erőnkkel magunkhoz szorítunk és csókolunk benneteket.” Michaelt és Róbertét egy New York-i tanító fogadta örökbe; azért, hogy ne legyenek megbélyegzettek a Rosenberg árvák, a házaspár saját nevére vette a fiúkat. Michael és Robert Meeropol a szülők kivégzése óta készül arra, hogy bebizonyítsa: hamis, koholt vádak alapján végezték ki szüleiket. Ma már megérettnek tartják az időt arra, hogy perújrafelvételt kérjenek szüleik ártatlanságának bizonyítására. A törvény lehetőséget ad arra, hogy húsz évvel az ügy lezárása után a Rosenberg— Meeropol fivérek betekinthessenek az egyelőre szigorúan őrzött periratokba. A Rosenberg-per új raf el vételéért küzdő országos bizottság rendszeresen követeli az ügyiratok nyilvánossá tételét. A Rosenberg-bizottság tavaly novemberben 30 ezer ember által aláírt petíciót juttatott el az akkori igazságügy-miniszterhez. A washingtoni körzeti bíróság határozatban utasította a kormányintézményeket, hogy engedélyezzék a két fiúnak a betekintést az aktákba. A Rosenberg-bizottság 2500 oldalas tartalom- jegyzéket állított össze a per páncélszekrényekben őrzött aktáiról. A Szövetségi Nyomozóiroda egyelőre hallani sem akar a páncélszekrények kinyitásáról. KULCSÁR LÁSZLÓ LAPZARTA TRIPOLI Szerda este a líbiai legfelső népi kongresszus alapvető változásokat fogadott el az ország politikai intézményeinek struktúrájában. A kongresszus dél-líbiai Sebhá- ban tartott, háromnapos ülésének záróakkordjaként kikiáltották a Líbiai Arab Népi Szocialista Köztársaságot. A népi hatalom kikiáltásául szolgáló dokumentum leszögezi, hogy a törvényhozás alapja a Korán, kifejti a kongresszus eltökéltségét a szabadság, a szocializmus, a minden arab országot magába foglaló arab egység megvalósítására és minden hagyományos intézmény elutasítására. A legfelső népi kongresz- szus szerdai ülésén meghívottként részt vett a líbiai látogatáson tartózkodó Fidel Castro kubai államfő, akit a kongresszus tagjai viharos ünneplésben részesítettek. LUANDA Újabb részleteket hoztak nyilvánosságra az észak-angolai Pangala város ellen szombaton végrehajtott támadásról. A szemtanúk elbeszélése szerint a támadók a reggeli órákban körülvették a mintegy 7000 lelket számláló mezőgazdasági települést, miután megelőzőleg a városba vezető utakat aláaknázták. A 200 főnyi támadó csoport mészárlásának első áldozata egy négyéves gyermek volt. A lövöldözés két órán át volt hallható, majd a támadók sötétedéskor fosztogatni kezdtek a házakat, pénz, ital és fegyverek után kutattak, erőszakoskodtak a nőkkel. A mészárlást egy másik szemtanú szerint — három európai zsoldos irányításával hajtották végre. Mint ismeretes, a támadás 43 angolai halálát okozta, s 25-en megsebesültek. A dél-afrikai fajüldöző rezsim további csapatokat irányított a törvénytelenül megszállt Délnyugat-Afrikába (Namíbia), hogy ott a SWAPO felszabadítási mozgalom partizánjai ellen harcoljanak. (Képtávírónkon érkezett)
