Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Mai számunkból NAPIRENDEN A SZÁMVITEL <3. old.) ASSZONYOK A KLUBBAN (4. old.) A KISZ KÉPZŐMŰVÉSZETI ÍIJ LÉTESÍTMÉNYEK ÖSZTÖNDÍJASAI A DALMANDI ÁG-BAN (5. old.) (3. old.) Kölcsönös bizalom párt vezető szerepe az intézmények és szer. vezetek szerteágazó rendszerén keresztül ér­vényesül. Alkotmányunk js kimondja a mun­kásosztály pártjának vezető szerepét hazánk társadalmi, politikai életében. Ám minden­fajta szervezeti-intézményi rendszernél job­ban biztosítja e szerep valóságos érvényre jutását az a kölcsönös bizalom, amely az utóbbi két évtizedben alapvető jellemzője a párt és a munkásosztály, a párt és a dolgozó nép viszonyának. E bizalom folyamatos fenntartása, szüntelen erő­sítése az egyik legfőbb vonása az MSZMP munka-* stílusának. A párt abból indul ki, hogy a szocialista társadalom csak az egész nép tevékenységének ered­ményeként jöhet létre, a nép megérti és kész vállalni az ebből eredő feladatokat. A párt ezért nem kívánja rákényszeríteni elgondolásait a tömegekre, hanem meg­győzés útján alakítja ki az egyetértést. Az eszmecse­rékben a vezetés nemcsak kifejti a maga elgondolá­sait, hanem meghallgatja és gondosan mérlegeli a tö­megek véleményét is. A pártnak ez a munkastílusa, a párt részéről meg­nyilvánuló bizalom — mint két évtizede folyamatosan tapasztaljuk — bizalmat szül a másik oldalon is. E politikai vonal alapján a pártonkívüliek, a legszéle­sebb rétegek meggyőződhetnek róla, hogy a párt nem uralkodni akar a nép fölött, hanem szolgálni kívánja felemelkedését. A vezető szerep a mi felfogásunk sze­rint — mint ezt Kádár János nemegyszer hangsúlyoz­ta — szolgálat, a munkásosztály, a nép ügyének szol­gálata. A párt iránti bizalmat éppen az tartja fent, hogy az emberek a mindennapi gyakorlatban állan­dóan érzékelhetik ezt a törekvést. Súlyos történelmi tapasztalatok alakították ki pár­tunkban ezt a szemléletet. Az ifjabb nemzedékek már nem emlékezhetnek rá — s már csak ezért is tanulsá­gos felidézni —, hogy az ötvenes évek első felében a vezetés a gyanakvás és a bizalmatlanság szemüvegén keresztül tekintett a tömegekre, sőt, a párt kádereire is. A szektás politika mély árkot ásott a párt és a néptömegek közé. Ezt az árkot azután ellenségeink olyan szakadékká mélyítették, amelybe kis híján si­került beletaszítaniok a magyar népi demokráciát. A válságon az MSZMP éppen azért tudott vi­szonylag rendkívül gyorsan úrrá lenni, mert az ellen, séggel szembeni határozott fellépést párosította a tö­megekbe vetett mélységes bizalommal. Ha fellapozzuk a Központi Bizottság akkortájt született határoza­tait, kiolvashatjuk belőlük a szilárd bizalmat abban, hogy az ellenforradalmi demagógia által megtévesztett tömegek képesek lesznek felismerni az igazságot, meg­látni a szabadság, a demokrácia, a nemzeti érdekek jelszavaival fellépő ellenséges erők valóságos termé­szetét és céljait. A történelem igazolta ezt a várako­zást. Olyan tanulsága ez a fejlődésünknek, amelyet soha nem felejthetünk el, nehezebb időkben éppoly kevéssé, mint amikor viszonylag jól mennek a dolgok. Mert ez a kölcsönös bizalom olyan erkölcsi-politikai tőke, amely napos és borúsabb időben egyaránt el­engedhetetlen feltétele a zavartalan fejlődésnek. Jól látják és tudják ezt ellenségeink is. Nem vé­letlen, hogy a szocialista országok ellen most folyó nyugati kampányban a fő cél a párt és a nép kapcso­latának aláásása, az ékverés, a bizalmatlanság felszí­tása. Hazánkról e kampányban viszonylag kevés szó esik, de a szándékok iránt mi sem táplálhatunk illúzió­kat. Ám azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy minden ilyen törekvés homokra épül, éppen mert szilárdan őrizzük a párt és a nép egymás iránti bizalmát. Ez a bizalom könnyíti meg a szótértést olyan ese­tekben, amikor egy-egy intézkedés kedvező hatása csak távlatilag érvényesül, vagy amikor szükséges, de kihatásaiban ellentmondásos lépésről van szó. Ké­nyesnek tűnő politikai problémák megoldását is segíti, kedvező hátteret, alapot biztosítva ehhez. Gondoljunk csak olyan kérdésre, mint hazai árrendszerünk, árpo­litikánk. Ismeretes, hogy a mi viszonyaink között köz­gazdaságilag az olyan árrendszer az ésszerű és indo­kolt, amely lehetővé tesz bizonyos ármozgásokat. Tény, hogy az ilyen árrendszer politikailag több gondot okoz, mintha — „kerül, amibe kerül” alapon — a költségve­tés magára vállal minden többletköltséget és így aka­dályozzuk meg az árak változását. A párt mégis a gaz. dasági ésszerűség mellett döntött, azt az utat választ­va, hogy az életszínvonalat növekvő árszínvonal mel­lett emeljük. Bízott a közvélemény ítélőképességében, s a tapasztalatok szerint ez a várakozás nem bizonyult megalapozatlannak. Nemcsak a politikai vonalon múlik azonban a köl­csönös bizalom fennmaradása. Minden pártszervezet, minden kommunista felelős érte a maga területén. Kü­lönösen fontos szerepet játszik itt a párttagok, a kom­munista tisztségviselők személyes magatartása, stílusa, életvitele. Tudjuk, hogy senki nincs eleve beoltva olyan „betegségekkel” szemben, mint az úrhatnámság, a gőg, a hatalmaskodás, s mindig kísértő veszély a ki­oktató stílus, a türelmetlenség, a restség az érvelésre és a vitára. Márpedig az efféle magatartás súlyosan árthat a bizalomnak. Ezért is kell fellépnünk ellene, bármikor és bárhol is ütné fel a fejét. történelem megtanított bennünket, hogy a párt csak a nép támogatásával, a nép pedig csak a párt vezetésével érheti el céljait. Ezek a célok ma hazánkban egybeesnek. Ebben I az azonosságban gyökeredzik és ezt erősíti tovább a párt és a nép történelmi tapaszta- I latokra épülő kölcsönös bizalma. GYENES LÁSZLÓ A testvérpártól! kb-títkárainak értekezlete Szófiában szerdán délelőtt megnyílt a szocialista orszá­gokban tevékenykedő test­vérpártok központi bizottsá­gai ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó tit­kárainak soron lévő értekez­lete. A tanácskozáson részt vesznek a Bolgár Komrnu­A Tolna »megyei Tanács közművelődési bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. A napirenden két — egymás­hoz közel fekvő — téma sze­repelt. Vértesi Antal, a dom­bóvári MÁV művelődési ház igazgatója az intézmény munkájáról adott tájékozta­tást, különös tekintettel a munkásművelődés helyzetére. A bizottsági tagok és a meg­hívottak írásban kapták kéz­hez Oláh Mihály tanácsel­nök beszámolóját Pakson, áí: atomerőmű építkezésén dol­gozók kulturális ellátottságá­ról. A dombóváriak és a pak­siak helyzetképét együtt tár­gyalta meg a bizottság. Dombóvár közművelődése köztudottan nehéz helyzet­nista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Ku­bai Kommunista Párt, a Len­gyel Egyesült Munkapárt, a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt, a Német Szocia­lista Egysógpárt, a Román Kommunista Párt, a Szov­ben van. A városi művelődé­si ház épülete használhatat­lan, az új művelődési köz­pont elkészültéig sok hárul a vasutasok művelődési há­zára, amelynek felszereltsé­ge, állapota szintén korsze­rűtlen. A város igényeit is kiszolgáló épületben nehéz munkát végeznek azok, akik­nek elsődleges feladata a vasutas dolgozók sajátos kul­turális igényeinek ellátása lenne. Erre természetesen szükség van, s talán ezt az időszakot — a kényszer szül­te helyzetet — próbaként is értékelhetik akkor, amikor eldől, hogy a város művelő­dési intézményei egyesül­nek-e. A vasutas művelődési ház vezetője mindenesetre erre tett javaslatot a jetunió Kommunista Pártja képviselői. Grisa Filipov, a BKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a központi bizottság tit­kára nyitotta meg az érte­kezletet. Két napig tart a tanácsko­zás. közművelődési bizottságnak. A paksi atomerőmű épít­kezésének gondjai arányosak a létesítmény rangjával. Ép­pen ezért érthető, ha a szak- felügyeleti vizsgálat után a közművelődési bizottság is foglalkozott azzal, hogy mi­lyen az itt dolgozók kulturá­lis ellátottsága. A kulcsintézmény a mun­kásművelődési központ lesz, amelyet 1979. január elsején adnak át. Ezt az épületet a legkorszerűbb elvek alapján tervezték, s feltehetőleg kor­szerű színtere lesz a műve­lődésnek. Addig is sok ten­nivaló van, és számos —még kihasználatlan — lehetőség arra, hogy az atomerőmű építői több kultúrához jus­sanak. Egykori NÉKOSZ- vezetők Kádár Jánosnál , A Népi Kollégiumok Or­szágos Szövetsége megalaku­lásának 30. évfordulója al­kalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a Központi Bizottság székhá­zában szerdán fogadta a NÉKOSZ egykori vezetőinek küldöttségét. A találkozón, amelyen részt vett Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, átnyújtotta Kádár Já­nosnak a NÉKOSZ jubileumi emlékplakettjét. Magyar küldöttség Bagdadban Bagdadba erkezett a ma­gyar—iraki gazdasági együtt­működési állandó vegyes bi­zottság III. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség, amelyet dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a vegyes bizottság társ­elnöke vezet. A két küldöttség első ta­lálkozóján öt albizottságot hozott létre. Ezekben tár­gyalnak a két ország gazda­sági és kereskedelmi együtt­működésének kérdéseiről. Közművelődési bizottság Munkásművelődés Dombóváron, Pakson A megyében nem súlyos a belvízkár Az ország északkeleti ré­széből naponta érkező hír­adások árvízveszélyről szá­molnak be. Nagy területek vannak belvíz alatt. A nagy mennyiségű csapadék és a szokatlanul enyhe idő kö­vetkeztében megindult olva­dás megemelte a folyók víz­szintjét, nagymértékű a bel- vízképződés. Tolna megyében kedve­zőbb és korántsem ilyen ag­gasztó a helyzet. A mező- gazdasági osztály — két hét­tel ezelőtti — felmérése sze­rint a megyében összesen 4746 hektár mezőgazdasági területet borít belvíz — ez a megye összterületének dur­ván másfél százaléka. Ennek zöme a paksi járásban van, 2400 hektár. Mindössze négy­száz hektár búza van víz alatt. Az osztály január végi fel­hívása nyomán a mezőgaz­dasági üzemek megszervez­ték az ár-, illetve belvíz el­leni védekezést. Elvégezték az árkok, belvízlevezető csa­tornák, átereszek kitisztítá­sát, a védekezéshez szüksé­ges gépek, felszerelések kar­bantartását. A Vízügyi Igazgatóság tá­jékoztatása szerint a helyzet alig tér el a korábbi éveké­től. A megye folyóinak, csa­tornáinak vízszintje meg­emelkedett, a levonuló árhul­lám talán kis zöldárnak is ne­vezhető, de árvízveszély nincs. A megemelkedett víz­szint következtében több he­lyütt van árvízvédelmi készültség, ami tulajdonkép­pen a fokozott megfigyelés­ből, a készenlétből áll. Első­fokú árvízvédelmi készült­ség van a Sió és Nádor csa­torna sióagárdi torkolatánál. Itt a csatorna melletti terü­letekről szivattyúzzák a vi­zet. Működik egy szivattyú Nagydorog magasságában, szintén a belvizet emeli a Nádorba. Palánknál a mözsi téesz területéről is szivaty- tyúzzák a belvizet a Sióba. Innét lefelé Bátáig (szekszárd —bátai öblözetnek nevezik) szintén elsőfokú a készültség. Ezen a szakaszon két beépí­tett szivattyútelep üzemel, Lankócnál (Decs magasságá­ban) és Bátánál. Képeink az e szakaszon lé­vő várdombi határban készül­tek. A megyében mindössze 1000 hektár a belvízzel borított szántóterület. s Várdombon 150 hektár búza van kisebb-nagyobb foltok­ban belvíz alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom