Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-18 / 65. szám
2 KÉPÚJSÁG 1977. március 18. Az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) vek tevékenységét bírálta, vagy mulasztásra hívta fel a figyelmet. Kisebb részük egyes személyek helytelennek vélt magatartását kifogásolta. A bejelentések zöme megalapozott volt, hozzájárult a hibák, a visszaélések megszüntetéséhez. Mindez azt mutatja, hogy az állampolgárok egyre inkább saját ügyüknek tekintik az állami és gazdasági szervek munkájának segítését, figyelemmel kísérik a társadalmi tulajdonnal való észszerű gazdálkodást. Nem hagyják szó nélkül, ha kárt okozó nemtörődömséget tapasztalnak. A közügyekben eljáró állampolgárokra az állami, tanácsi, társadalmi és gazdasági szerveknek mindig figyelni, véleményüket és javaslataikat pedig hasznosítani kell. Az érintett szervek e kötelezettségüknek lényegében már eddig is eleget tettek, de a bejelentések és a javaslatok intézésében fogyatékosságok is előfordultak. A törvényjavaslat amellett, hogy korszerűsíti a közérdekű bejelentések és panaszok elintézésének szabályait, kiterjeszti a rendelkezések hatályát az állami szerveken kívül a vállalatokra, üzemekre és szövetkezetekre is. Ez azért jelentős, mert a munkahelyi demokrácia egyre erőteljesebb kibontakozásának eredményeképpen mind több közérdekű bejelentés és javaslat hangzik el a munkahelyi fórumokon is. Az állampolgárok számára a jövőben még több lehetőséget kell biztosítani, hogy lakó- és munkahelyükön egyaránt elmondhassák véleményüket. — Társadalompolitikai jelentőségű feladat: minden vezető a maga munkaterületén olyan szemléletet és gyakorlatot alakítson ki, hogy mindenki komolyan vegye a közérdekű jelzéseket, még akkor is, ha bírálnak, mert a közösséget szolgálják. A törvény minden bizonnyal kedvező hatással lesz a közéleti aktivitásra, az állami, a társadalmi szervek és a lakosság, továbbá az üzemek, intézmények, szövetkezetek és dolgozóik kapcsolatának erősödésére — hangsúlyozta dr. Papp Lajos. A törvényjavaslat vitája Gázsity Milutinné tanárnő (Baranya megye) hangoztatta, az irányító szerveknek erélyesen fel kell lépniük a felügyeletük alá tartozó olyan intézményekkel szemben, amelyek indokolatlanul elzárkóznak a közérdekű javaslatok megvalósítása elől. Már csak azért is. mert az állampolgár közéleti aktivitását meghatározóan befolyásolja, hogy indítványaival miként foglalkoznak. Dr. Mátay Pál, Fejér megye főügyésze rámutatott, ha a törvényt minden szinten következetesen, szubjektivizmus nélkül hajtják végre, jobb, megalapozottabb döntések születhetnek, hatékonyabbá válik a munka. Ha a határozatok kedvezőtlen döntéseket tartalmaznak is, megalapozott indoklás esetén az állampolgárok bizalommal elfogadják. özv. Gáspár Istvánná hegesztő (Szabolcs-Szatmár megye) felhívta a figyelmet: bizonyára lesznek majd, akik a közélet fórumain a maguk előnyére igyekeznek „hasznosítani’ az új jogszabályt. Az ilyen ügyeskedőkkel szemben a törvény szigorával kell fellépni. Klaukó Mátyás, a Békés megyei Tanács elnöke aláhúzza, a közérdekű javaslatok és jogos bejelentések számának emelkedésében a lakosság közéleti aktivitása nyilvánul meg. Ez jelentősen hozzájárul a tanácsok és a lakosok kapcsolatának fejlesztéséhez. A tanácsoknak is érdeke tehát, hogy kiemelten foglalkozzanak minden közérdekű bejelentéssel. Darvasi István (Budapest) a Magyar Hírlap főszerkesztője kiemelte, az új jogszabály maga is egyik garanciája az emberi' jogok biztosítáTanácskozik az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Képtávírónkon érkezett.) sának. Megjegyezte, hogy mindenütt fel kell lépni a szubjektivizmus és a hatalommal való visszaélés ellen, a tárgyilagos, a közügyet, a nép, az egyes állampolgárok érdekeit egyaránt szem előtt tartó ügyintézésért. Kovács Istvánná munkás- ellátási felelős (Pest megye) elmondta: örvendetes tapasztalat, hogy a közérdekű javaslatokkal élők nagy része egyben társadalmi munkát is felajánl. A gödöllői járásban például a IV. ötéves tervek időszakában 73 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Ez is indokolja, hogy fokozott figyelmet fordítsanak mindenütt az ilyen jellegű bejelentésekre. Szávó Béla, (Budapest) a XIV. kerületi tanács elnöke is azt hangsúlyozta, hogy a gyakorlatban is különbséget kell tenni a jogtalanul panaszkodó, egyéni érdekeit hajszoló, illetve a jogos hiányosságokat megalapozottan felvető, bíráló panasztevő között. Dr. Németh Pál (Borsod megye) a megyei tsz-ek területi szövetségének titkára felvetette: célszerű lenne a rosszhiszemű bejelentések vizsgálatának eredményét alkalmanként a szélesebb nyilvánosság elé tárni. így csökkenne az ok nélkül följelentéseket gyártók száma, az ügyintézőknek pedig több idejük maradna a valóban jogos panaszok kivizsgálására. Koczmann Ferencné ápolónő (Győr-Sopron megye) helyeselte, hogy az azonos tartalmú, ismételt panaszokat nem kell újra és újra kivizsgálni. Bizonyos — tette hozzá —, hogy az új törvény- könyv fokozza a becsületes állampolgárok közéleti aktivitását. i Dr. Juhász Tibor, a Bács- Kiskun megyei Ügyvédi Kamara elnöke a panaszok lelkiismeretes kivizsgálására és intézésére hívta fel a figyelmet. Nemcsak alkotmányos, hanem emberi kötelessége is minden ügyintézőnek, hogy a beadványok, panaszok mögött lássa az embert. Simon Ernőné munkásnő (Somogy megye) kiemelte: az új jogszabály egységesen intézkedik az állampolgárok bejelentéseinek, javaslatainak és panaszainak intézéséről. Eddig ugyanis számos jó javaslat sikkadt el azért, mert a sok címzett között „elveszett” a beadvány. A vitában elhangzottakra dr. Korom Mihály válaszolt. Nyugtázta, hogy a vitában is kifejezésre jutott az egyetértés a törvényjavaslattal, az, hogy a jogszabály jól illeszkedik jogrendszerünkbe. erősíti a szocialista demokráciát. Hangsúlyozta a miniszter: fontos, hogy az ügyintézőket ne a formalizmus vezesse, az akták, a papírok mögött mindig az embert nézzék. Az országgyűlés a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által előterjesztett módosító javaslattal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Beszámoló az Elnöki Tanács tevékenységéről Ezt követően Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára számolt be az Elnöki Tanács elmúlt másfél évben végzett tevékenységéről. Elmondta: a testület harminc olyan törvényerejű rendeletet alkotott, amely hazánk és más országok között létrejött nemzetközi szerződéseket hirdetett ki s 29 olyan törvényerejű rendeletet, amely belpolitikai feladatainkat, társadalmi viszonyaink fejlesztését, gazdasági munkánk javítását, kulturális életünk fejlődését szolgálja. Az Elnöki Tanács alkotmányos felügyeletével nyomon követi a tanácsok munkáját. A beszámolási időszakban az Elnöki Tanács újabb 75 közös tanács alapításáról, csaknem 100 községi tanács területének indokolt átalakításáról, valamint 27 község várossal, illetve más községgel történő közigazgatási egyesítéséről határozott. Az országos településhálózat-fejlesztést figyelembe véve, egységes városhálózat kialakítására törekedve, az Elnöki Tanács április 1-i hatállyal várossá nyilvánította Bony- hádot. Dunakeszit, Marcalit és Siklóst. Városaink száma így 87-re emelkedett. Az Elnöki Tanács az elmúlt másfél év alatt számos — a szocialista világ országaival, a fejlődő világ államaival, a fejlett tőkés országgal hagyta jóvá a diplomáciai kapcsolatok felvételét nagyköveti szinten. (Közülük hat újonnan felszabadult ország.) Jelenleg hazánk 118 országgal tart diplomáciai kapcsolatot. Ilyen kiterjedt kapcsolattal a magyar állam fennállása óta még nem rendelkezett. Az országgyűlés Cseterki Lajos beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. Interpelláció Baráth Endre (Pest m.), a váci járási pártbizottság első titkára a közlekedés- és postaügyi miniszterhez interpellált: a Börzsöny-hegy - ság térségében hogyan lehetne javítani a tv-vételi lehetőségeket. Dr. Ábrahám Kálmán államtitkár válaszában elmondta, hogy 1978 végéig átadják a balassagyarmati, az esztergomi, valamint a peröcsényi átjátszó adókat, amelyekkel javul a vétel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sikerül minden fehér foltot eltűntetni a vételi lehetőségek térképéről. A választ a képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés tavaszi ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget. o Hosszú évtizedeken keresztül sokféle formában vitatott kérdés volt a Magyar Tanácsköztársaság. A megítélés, a viták osztályszempontból, politikai alapállás oldaláról és bizonyos vonatkozásban történetileg is jól elhatárolhatók, megkülönböztethetők. A marxista —leninista történet- és társadalomkutatás az alapvető kérdéseket a szigorú tudományosság alapján az elmúlt évtizedekben egyértelműen megválaszolta. Részkérdésekben a jövőben is merülhetnek fel új tények, lehetségesek új adatokkal, értékeléssel való kiegészítések. ANNAK ELLENÉRE, hogy adott a helyes marxista— leninista válasz — és e válasz sokféle formában és oldalról való publikálásra is került —, szükséges e kérdésre újból és újból visszatérni. A visszatérést két szempontból természetesnek tartom. Egyrészt azért, mert ahogy időben távolodunk, újabb és újabb nemzedékek nőnek fel, akik már semmiféle személyes élménnyel — még közvetettel sem — rendelkeznek, számukra ez az időszak egyértelműen történelem. A magyar történelem e kiemelRedő időszakának megismertetése megértetése pedig nagy gondosságot, megkülönböztetett figyelmet igényel. Természetesnek tartom azért is, mert az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság megszületése, tevékenysége és harca is a leninizmus nemzetközi érvényességének egyik beszédes és letagadhatatlan igazolása. A tanulságlevonás kiapadhatatlan forrás napjaink építőmunkája számára is. TÉNY, HOGY IDŐRŐL IDŐRE, újból és újból meg kell küzdeni olyan téves, hibás álláspontokkal, amelyek lényeget érintőek, amelyek a Tanácsköztársasággal kapcsolatban sarkalatos kérdések. Ezek közül kettő, egymással szoros kölcsönhatásban lévő — sokszor együttesen jelentkező helytelen állásponttal kívánok foglalkozni. Sűrűn találkozunk olyan véleményekkel állásfoglalással, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságnak — vagyis a proletárforradalomnak nem voltak meg a feltételei. Előfordul, hogy hozzáteszik „elhamarkodottan szervezték meg — ezért is bukott meg”. Az szinte tömeges jelenség, hogy a Tanácsköztársaság megdöntéséről úgy beszélnek, hogy „megbukott”. Abban, hogy ezek a nézetek ilyen makacsul tartják magukat, vagy időnként a szokásosnál jobban „fellángolnak”, a közrejátszó tényezők közül háromra kívánok utalni. Szerintem alapul szolgálnak azoknak a rágalmaknak a konzerválódott maradványai, amelyeket évtizedeken keresztül a Horthy-rendszer uralkodó osztálya és a nemzetközi reakció szórt a Tanácsköztársaságra és az imperialista ideológusok időnként ma is felmelegítenek, szükségleteiknek megfelelő időben és módon. Ügy vélem, nem szolgálják jól a magyar történelem e kiemelkedő időszaka helyes értékelése megszilárdulását a televízió olyan riportjai sem, amelyek ismert személyiségek szubjektív megnyilatkozásainak hangot adva, akaratlanul is, de éppen e konzerválódott maradványokat erősítik, támasztják alá a nézők tudatában. VÉGÜL A TAPASZTALATOK arra intenek, hogy a propagandisták körében is nagyobb gondot kell fordítani a tudományos kutatás e kérdésben elért új eredményeinek alaposabb feldolgozására, megismertetésére és az ismeretek megszilárdítására. A propagandista-előkészítőkön, a pártoktatás különböző formáiban e témával megkülönböztetett módon szükséges foglalkozni. A jelek szerint egyes propagandistáknak, a pártoktatás hallgatói egy részének —, de a tanulmányaikat befejezettek közül is többeknek — gondolatvilágát még mindig meg tudja zavarni az e kérdéssel kapcsolatban elhangzó, nem rossz szándékú, de torzult szubjektív megnyilatkozás.- A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG: TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉG A marxista—leninista történelemkutatás a Magyar Tanácsköztársaságról egyértelműen bizonyítja, hogy létrejötte nem mesterkélt, önkényes, erőszakos szervezés, hanem a Magyarországon kialakult forradalmi helyzet szükségszerű következménye volt. 1919. március 21-re a szocialista forradalom minden alapvető feltétele megérlelődött. Ennek figyelmen kívül hagyása egyértelmű lett volna az árulással, amely hosszú időre visszavetette, helytelen irányba terelte volna a magyar munkásmozgalom fejlődését. Következményei beláthatatlanok lettek volna. A tények azt is bizonyítják, hogy a munkások, katonák már a polgári demokratikus forradalom menetében létrehozták a saját hatalmi szervüket, a munkás- és katonatanácsokat. E tanácsok nem váltak a polgári kormány függvényévé — mint ahogy az 1917-es februári forradalomban Oroszországban —, hanem ellenkezőleg, egyre jobban forra- dalmasodtak, valóban forradalmi szervekké kezdtek válni. Az üzemekben hozzákezdtek a termelés munkásellenőrzésének megvalósításához, számos helyen eltávolították a vezetésből a reakciós igazgatókat. Vidéken szaporodtak a fellépések a reakciós jegyzők ellen. Több helyen lefegyverezték a csendőrséget, megindult a földfoglalási mozgalom. A forradalmi katonák illetve a Budapesti Katonatanács fellépésére lemondásra kényszerült a reakciós honvédelmi miniszter, Bartha Albert és hasonszőrű társa; Fridrich István államtitkár is. AZ ESEMÉNYEK MENETE egyértelműen mutatta, hogy „az uralkodó osztály sem képes a régi módon uralkodni”. A polgári demokratikus forradalom eredményeként létrejött kormány osztálytartalmát tekintve a burzsoázia hatalmát testesítette meg. De éz a hatalom létrejötte pillanatában már tükrözte a hatalomra került új osztály a burzsoázia gyengeségét. Egyrészt azzal, hogy a saját hatalmi formáját, a kormányt is csak az SZDP részvételével tudja létrehozni, nem is beszélve arról, hogy kizárólagos hatalma megteremtéséhez, a magyar proletártömegek forradalmi harca, annak állandó növekedése miatt nem is tudott eljutni. Az 1918 őszén hatalomra jutott magyar burzsoázia számára nem volt járható út a hagyományos burzsoá kormányzási forma. A forradalmi tömegnyomás miatt kénytelen volt tudomásul venni a szokásosnál szélesebb demokratizmus érvényesülését. Éppen emiatt kezdtek szervezkedésbe ellene a monarchista erők és az ellenforradalmi tisztibandák. (MOVE—ÉME stb.). E kényszerűség aggodalommal töltötte el az antanthatalmakat is. Segítséget innen sem kaphatott, ellenkezőleg, növekedett a kormányra nehezedő nyomásuk. AZ ÁLLANDÓSULÓ kormányzati válsággal küzdő burzsoázia egyre sűrűbben nyúlt a fegyveres eszközökhöz a tömegekkel szembeni harcban, a polgári demokratikus forradalom „befejezése” érdekében. Ennek tetőpontja a KMP vezetőinek letartóztatása, megkínoztatása volt. Az a tény, hogy a burzsoá kormány egyre sűrűbben és brutálisabban nyúlt a fegyveres elnyomáshoz, világossá tette, hogy „egyre kevésbé tud a régi módon uralkodni”. (Folytatjuk) Perecsi Ferencné, MSZMP Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettese
