Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-18 / 65. szám

1977. március 18. Z'TOLNÁN , , , NÉPÚJSÁG 3 A párttagsági könyvek cseréje után A pártalapszervezetekben a párttagsági könyvek cse­réjét a KB határozatainak szellemében tervszerűen, megfelelő politikai tartalommal megtöltve valósították meg. Elmondhatjuk, hogy a tagkönyvcsere — amely a párt újjászervezése óta a párt belső életének egyik leg­jelentősebb eseménye volt — elérte a kitűzött célokat, de érdeklődést és kedvező visszhangot váltott ki a párton- kívüliek között is. Mostanában már az akció tapasztala­tairól is számot adhatunk. Az egyéni beszélgetések A tagkönyvcsere előkészí­tésének legfontosabb mozza­natai a párttagokkal folyta­tott egyéni beszélgetések vol­tak. Ezeket a beszélgetéseket a pártalapszervezetek veze­tőségei körültekintően szer­vezték meg, jó légkörben zaj­lottak le. A beszélgetések szelleme megfelelt a Köz­ponti Bizottság elvárásának: egyenrangú partnerek esz-, mecseréje volt. Mindkét részről komolyan készültek a beszélgetésekre. A párttagság nagyra érté­kelte, hogy véleményével se­gítheti az alapszervezet mun­káját, s azt, hogy maga is konkrét értékelést kapott, magatartásáról, egész tevé­kenységéről és pártmunká­járól. A KB határozatának szándékát, hogy minden párttag vizsgálja mag a ma­ga fejlődését, magatartását, a beszélgetések jól szolgál­ták. A beszélgetések egyér­telműen nagy felelősséget, s a párt iránti odaadást tanú­sították. Több esetben elő­fordult, hogy a párttagság saját munkájáról kritikusab­ban vélekedett mint a veze­tőség. Az összességében pozitív tapasztalatok mellett azon­ban néhány alapszervezetben nem sikerült a legfőbb poli­tikai kérdésekre irányítani a figyelmet. Esetenként a be­szélgetéseket elvieskedő vi­ták jellemezték, a beszélgető csoportok bizonytalankodtak az értékelésben. Az is elő­fordult, hogy nem reagáltak azokra a kérdésekre, ame­lyekre éppen ott lehetett vol­na választ adni. A javaslatok megvalósítása A pártalapszervezetek ve­zetőségei a beszélgetések be­fejezése után az elhangzott vélemények, javaslatok ösz- szegezését, feldolgozását a ta­pasztalatok hasznosítását nagy felelősséggel elvégez­ték. A javaslatok egy részét helyben megoldották, néhány javaslattal az összegező tag­gyűlés nem értett egyet, az időigényes feladatokat intéz­kedési tervben rögzítették, a javaslatok kisebb részét a felsőbb pártszervekhez, illet­ve állami, gazdasági, tömeg­szervezeti kommunista veze­tőkhöz továbbították intézke­dés végett. Fontos politikai érdekünk fűződik ahhoz, hogy a párttagság minden elhangzott javaslata, észre­vétele kellő figyelmet kap­jon, azok közül egy se kal­lódjék el. A KB 1975. októberi hatá­rozata lehetővé tette, hogy a párttag, illetve a pártalap- szervezet vezetősége, vala­mint a taggyűlés a tagsági könyvek cseréje során éljen az olyan jogokkal mint a ki­lépés, a párttagok sorából való törlés. A határozatnak ezt a részét is sikerült meg­értetni a párttagsággal és vi­lágossá tenni, hogy a párt­ban nincs szükség tagreví­zióra. Az őszinte, nyílt be­szélgetéseken többen jelen­tették be kilépési szándéku­kat, de a kilépők nagy részé­nek az*alapszervezetek ve­zetőségei ajánlották ezt a lé­pést. A beszélgető csoportok több alkalommal kezdemé­nyezték a párt tagjai közül való törlést. A kikerültekkel való bánásmód elvszerű volt, egzisztenciális következmé­nyei nincsenek, általában megmaradtak a párt politi­kájának szimpatizánsaiként. A pártiból való kikerülések nevelő hatást gyakoroltak az alapszervezeték tagjaira, érezhetően javult a pártfe­gyelem és az aktivitás. Kritika és Önkritika Pártunkban a tagkönyv-“ csere egyben nagy politikai neveilő kampány is volt. Az eszmecserék erősítették a párt eszmei, politikai, cse­lekvési egységét, de arra is figyelmeztettek, hogy a szo­cialista építés és fejlődés so­rán felvetődő újabb és újabb kérdések, ellentmondások megoldásában naponta meg kell teremteni a pártban az összhangot. Az alapszerve- zetetóben felerősödött a kri­tika és önkritika szelleme: a pártszervezetben, mun­kahelyen, a tágább társadal­mi környezetben tapasztalt hiányosságokat, fejlődésünk fonákságait a tagság i'avító szándékkal bírálta. Élesen vetődtek fel a helyi terme­lésszervezéssel, -irányítással összefüggő kérdései. Látszott, hogy a párttagok többsége ér­ti, hogy a szocialista építés soron lévő feladatai közül a döntő láncszem a gazdaság fejlesztése. A párttagság ál­tal felvetett kérdések és bí­ráló megjegyzések realitáso­kat tükröztek, túlzásokkal csak elvétve lehetett talál­kozni. A tagkönyvcsere hozzájá­rult a párt tömegkapcsola­tának erősítéséhez. Bár az akció a párt belső ügye volt, de hatása kedvező a párton- kívüli tömegekre is. A be­szélgetések során a pártta­gok sok esetben megfogal­mazták, hogy az általuk el­mondott vélemény, javaslat egyetértéssel találkozik pár­ton kívüli dolgozó társaik vé­leményével is. A párton kívü­li tömegek reagálását a párt politikájára legérzékenyeb­ben a pártalapszervezetek, pártcsoportök érzékelik, ame­lyekben a kommunisták kü­lön felhívták a figyelmet a tömegkapcsolatokat eseten­ként rontó jelenségekre: a jó politikai döntések gyenge végrehajtására, sőt, nem tel­jesítésére, egyes párttagok példamutatásának hiányára. Cselekvő egység A párt politikáját illetően a tagkönyvcsere nem hozott felszínre alapvetően új kér­déseket. A párttagság egysé­ges abban, hogy a párt po­litikája jó, készek „ezért dol­gozni. A javaslatok, észrevételek minden szinten a pártmunka továbbfejlesztésének kiapad­hatatlan forrásai. A párttag­ság nagy felelősséggel és megfontoltan mondott véle­ményt a fontosnak ítélt kér­désekről. A vélemények hasznosítása a különböző szintű pártszervezetek első­rendű kötelessége. Dr. Kovács József, az MSZMP KB munkatársa Palántanevelés a közösben Nagydorogon 60 hektáron termeszt dohányt a tsz és 40 hektár lesz az a terület, amit a tagok ilyen célra használnak fel a háztáji földeken. A palántanevelést és a dohány növényvédel­mét a közös gazdaság végzi el mind a 100 hektáron, a többi munkát pedig „haza­viszik” a tagok — a fűzés­től a simításig. Pécsi kaputelefon Moszkvában A kaputelefon a Baranya megyei Elektrotechnikai és Szerelőipari Vállalat egyik legismertebb terméke. Ma­gyarországon eddig negyed- millió család otthonában szereltek fel ilyen készülé­ket. A gyár kapacitása azon- han töhhre is futia mint a hazai igények. Március első hetében az ELEKTROIM- PEX külkereskedelmi vál­lalattal közösen, termékbe­mutatót rendeztek a szov­jet fővárosban. Már meg is érkezett a moszkvai épület­igazgatóság soron kívüli próbarendelése. Napirenden: Dr. Bakos Z^igmond miniszterhelyettes Szekszárdon Szekszárdon, a megyei ta­nácsnál tegnap megbeszélést tartott dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyet­tes, dr. Gyugyi János, az MSZMP Tolna megyei Bizott­ságának titkára és dr. Sza- bópál Antal, a megyei tanács elnöke. A megbeszélésen részt vettek a minisztérium illeté­kes szakvezetői, a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács ágazatilag érdekelt osz­tályvezetői és Gyerő András, az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnö­ke. A napirenden az előző évi megbeszélésen kialakított ál­lásfoglalások teljesítésének értékelése és a könnyűipari ágazat népgazdasági tervéből adódó fő feladatainak Tolna megyei vonatkozásai szere­peltek. Egységesen úgy ítélték meg a résztvevők, hogy az előző évben hozott határozatokat mind a minisztérium, mind a tanács, mind pedig az érintett gazdálkodó szervek teljesítet­ték, s ezzel elősegítették a munkaerő hatékonyabb fel- használását, a beruházásokat, a további beruházások elkez­désének feltételeit pedig megteremtették, illetve elő­készítették. A szolgáltatáso­kat mind az állami, mind a szövetkezeti szektor növelte, s a magánkisipar-politika eredményes érvényesítése alapján növekedett a magán­kisipar szolgáltatást nyújtó teljesítménye. A könnyűipari ágazat ter­melést növelő, az exportot — főleg a ruházati termelési ágakban — nagymértékben fokozó, a munkatermelé­kenységet emelő, a rekon­strukciókat folytató fő fel­adatainak részesei a Tolna megyei vállalatok és ipari szövetkezetek is. A szervezés magasabb színvonalra emelé­se, a további beruházások, a termelési kooperációk, a gaz­dasági társulások, a munka­erőszükséglet biztosítására és hatékony felhasználására vo­natkozó sorolási javaslatok alátámasztják az ágazat 1977. évi terveinek^teljesítését. A miniszterhelyettes, a megyei párt- és tanácsi veze­tők újabb közös állásfogla­lást alakítottak ki, amelyben előirányozták a kitűzött cé­lok közös megvalósítását és a még alacsony hatékonysággal működő gazdasági egységek továbbfejlesztését. A - tárgyalás résztvevői meglátogatták a Szekszárdi Bútoripari Vállalatot, a Szekszárdi Nyomdát, s meg­tekintették a Simontornyai Bőrgyárban folyó beruházást. Mérlegzáró közgyűlés Simontornyán A simontornyai művelődé­si házban tartotta mérleg­záró közgyűlését a SIMO- VILL Ipari Szövetkezet. Ta­valy 7,7 százalékkal termel­tek többet a szövetkezetben, mint a megelőző évben. Jobbágy József, a szövetke­zet elnöke tartotta a beszá­molót, elemezte azokat a gondokat amelyek a szövet­kezet munkájára évek óta jellemzőek. Az elnöki be­számoló után a szövetkezeti bizottságok vezetői mond-, ták el, miként tevékenyked­tek az elmúlt évben. A köz­gyűlés munkájában részt vett dr. Gyugyi János, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának titkára is. El­ismerését fejezte ki a terv teljesítéséért pozitívan érté­kelte a hatékonyság növelé­sére az önköltség csökken­tésére kidolgozott intézke­déseket és eredményeket. Bírálta a szövetkezetben ta­Dr. Gyugyi János beszél a szövetkezet közgyűlésén pasztaiható negatív jelensé­geket, a gazdálkodási hi­bákat, téves szemléleteket. % Tudna Ön jobban dolgozni? Ezt mOSt véletlenül ----------------- rosszkor kér­dezte. Mert nekem nem az a problémám, hogy tudnék-e jobban dolgozni, hanem az, hogy jobban kell dolgoz­nom. Jobban, ha azt aka­rom, hogy meglegyen ugyan­az a forintom, mint azelőtt volt. És egyedül hiába dolgo­zom jobban, mindannyiunk­nak hajtanunk kell, akik ezen a szalagon vagyunk. Mert itt egyéni teljesítmény nincs. Ha egy lemaradt, ugrott az egész brigád pénze. Én csak betanított munkás vagyok, maga újságíró, biztos furcsállja, hogy én kérdezek. De mégis meg kell kérdez­nem, tudja-e maga, mi az, hogy öt egész héttized. Na, ugye, hogy nem tudja? Hát az, hogy mihozzánk kijöttek stopperórával, és megállapí­tották, hogy a nyolcórás mű­szak alatt a mi szalagunk csak öt egesz héttized órát ment. Rendben van, mi is belát­tuk, hogy ez kevés. Legalább­is, én magam néha kicsit rös- tellkedtem, hogy csak itt ülök, ülök, a szalag meg áll, elszá­moláskor mégis megvan a száz százalékom. így hát nem is nagyon tiltakoztunk, mikor bejelentették, hogy normarendez.es lesz. Meg is történt. Azt kérdezte tőlem, tud­nék-e jobban dolgozni, mond­tam, hogy muszáj. Most még­is megkérdezném: csak ne­kem, csak nekünk kell job­ban dolgozni? Mert a normá­sok nagyon lelkesek voltak, az az érzésünk itt mindany- nyiunknak, hogy az 5,7 he­lyett, most 7,3-at állítottak be normakövetelménynek. Ezt se érti, ugye? Minálunk a kol­lektív szerződés szerint egy műszakban — az ebédidőn kívül — kétszer húsz percre leáll a szalag. Uzsonnázni, meg kimenni oda, ahová az asszonyoknak egy műszak alatt legalább kétszer csak ki kell menni. Mondom, az az érzésünk, hogy nekünk 7 óra 20 percet egyfolytában dolgoznunk kel­lene. Nem könnyű dolog ez, de megtennénk, hiszen mi is a piacról élünk, meg külön­ben is, az ember szereti, ha nincs panasz a munkájára. A szalag azonban nem megy 7 óra 20 percet! Megáll, mert hol csavar nincs, hol anya nincs, hol ez hiányzik, hol az hiányzik. Megáll a szalag, vá­runk, hogy közben mit mon­dunk, azt ne kívánja, hogy részletezzem. És mit mondtunk, amikor megkaptuk a fizetést! Meg­döbbenve tapasztaltuk ugyan­is, hogy a borítékban 3—400 forinttal kevesebb pénz volt, mint amennyit megszoktunk. És ez már nem a mi hibánk miatt... Képzelheti, mekkora bot­rány volt; művezető, pártbi­zalmi, szakszervezet, minden­ki mozgott. Az emberek nem nagyon tolonganak manapság szalag mellé, itt is voltak a vezetők hamarosan, mert — nem szép dolog ugyan — ki­lépéssel fenyegetőztünk. Lét­re is jött a megállapodás, hogy én nem tudom milyen címen, kapunk havonta 2— 300 forint pótlékot, addig, amíg az új normába belejö­vünk. így hát az én pénzem, a -------- mi pénzünk meg­lesz, vagy majdnem meglesz. Mégis azt mondom, ha már kérdezte tőlem, hogy ne csak a mi normánkat piszkálják, hanem azokét is, akiknek ar­ról kell gondoskodniok, hogy ezekben a kis fiókokban itt ni, ahonnan az alkatrészeket előszedem, mindig legyen minden, ami kell. És akkor, gondolom, nem lesz baj se a száz százalékkal, se a terv­teljesítéssel. F ÖLDEÁK1 BÉLA A Dombóvár-alsó vasútál­lomás szomszédságában, a kaposvári vágányon dolgozik a pályafenntartási főnökség gépesített brigádja. A főnök­ség több mint kétszáz kilo­méter hosszúságban javítja, gondozza a pécsi igazgatóság vágányhálózatát. A nehéz pá­lyamunkát ma igen sok kis­gép könnyíti. Például a fő­nökségen évente több alka­lommal ellenőrző útra kül­dik a mérőkocsit, ennek nyo­mán pedig a gépesített bri­gádokat. A sínek, a töltés korrekcióját, ahol szükséges, gépekkel végzik. A krampács csak ritkán kerül az emberek kezébe, sűrűbben a döngölő, vibrátor és sínfúró-fűrészelő gép. A pályakarbantartó bri­gádokat gyorsan mozgó, spe­ciális kisvonat szállítja a munkahelyre. A vágányzárak rövidítése a fontos, ezért egy- egy vonat indulása után azonnal kisietnek a munka­helyre, néhány órás munka után összeszedik a legfonto­sabb munkaeszközt a kisvo- natra és beviszik a legköze­lebbi állomásra. Amíg két vonat között nincs a gépes vonat a pályán, a munkások a töltésen a finomabb egyen- getést, vízelvezetést végzik el. Képünkön épp megérkezett a gépesített brigád a dombóvá­ri tejüzem melletti vasúti vá­gányra. !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom