Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

2 KÉPÚJSÁG 1977. február 12. ' RÉGI IGAZSÁG, hogy a szakszervezetek hatalmas nemzetközi erőként tudják felvonultatni a szervezett munkásság millióit. Ez az erő ölt most ismét testet, amikor a Szakszervezeti Világszövetség felhívására megemlékeznek a chilei néppel való szolidaritás nap­járól. Az erők összesítése a politikában nem egysze­rűen összeadandók összege, hanem hatásában annak sokszorosa. Chile népének változatlanul nagy szüksége van ;erre az erőre — ez az első, amit a szolidaritás napján megállapíthatunk. PINOCHET ORSZÁGÁBAN tovább csikordulnak az ujjszorítók. A Három Mária koncentrációs tábor­ban és a Dawson-sziget poklában tovább szenvednek a foglyok. A DINA, a hírhedt titkosszolgálat, tovább­ra is lesújt a bátrakra, akik a rezsim által gyűlölt szabadságról, nemzeti függetlenségről, emberi jogokról beszélnek. Igen, a hatalom jellege változatlan Chilében. De a hatalom helyzete nem! Minden jel arra vall, hogy azok, akik brutálisan vérbe fojtották a chilei történe­lem legnagyszerűbb kísérletét, akik a félelem éjszaká- ját teremtették meg a csodálatos hajnal után — ma­guk is megtanultak félni. Rettegésük a zsarnoké, aki­nek fel kell ismernie, hogy minapi szövetségesei is elosonnak mellőle, hogy szigetként magára maradt — a gyűlölet és megvetés tengerében. PEDRO FELIPE RAMIREZ kereszténydemokrata politikus, aki maga is megjárta a Pinochet-pokol kín­zókamráit, Brüsszelben bejelentette: Santiagóban a kereszténydemokraták és a Népi Egység pártjai kö- zött megállapodás jött létre a közös harcról. Hosszú volt az út a kereszténydemokraták számára a junta passzív támogatásától az aktív ellenállásig —, de meg­tették ezt az utat. A bejelentés a szolidaritási nap egyik legszebb bizonysága: a harc nemcsak Chilén kí­vül folyik. Letartóztatások Irakban Bagdadban nyilvánosságra hozták az iraki belügymi­nisztérium képviselőjének hivatalos jelentését annak a csoportnak a letartóztatásá­ról, amely február 5-én és 6-án provokációt szervezett az ország déli részében. Mint a nyilatkozat közli, ezek a személyek a Nedzsetből Kér­’ Kambodzsai A VSZK külügyminiszté­riumától származó értesülés szerint a kambodzsai külügy­minisztérium február 4-én memorandumban ítélte el a thaiföldi hatóságok által tá­mogatott sorozatos provoká­ciókat, amelyeket khmer disszidensek szerveztek a népi Kambodzsa ellen. belaba tartó zarándokok sok ezres csoportjába férkőzve forradalomellenes és kor­mányellenes megmozdulá­sokra bujtogattak. Imperia­lista és a cionista körök ál­tal sugalmazott forradalom­ellenes jelszavakat kiabál­tak, lövöldöztek, rendőrségi helyiségeket foglaltak el, há­rom embert megöltek. tiltakozás A VSZK külügyminiszté­riumának képviselője kije­lentette, hogy kormánya azonosítja magát a memo­randum tartalmával, a viet­nami nép és kormány mé­lyen elítéli a thaiföldi rend­szer Kambodzsa-ellenes ma­gatartását. Cunhal Rómában Az Olasz Kommunista Párt meghívására az olasz fővárosba érkezett Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt fő­titkára. A képen: Giancarlo Pajetta, az OKP Politikai Bi­zottságának tagja (jobboldalt) fogadja Cunhalt. (Képtáv­írónkon érkezett.) Belgrád TTkSZ KB ülése Vance javaslata Az Egyesült Államok szüntesse be a króm vásár­lását a fajüldöző Smith- rendszertől — javasolta az amerikai külügyminiszter a szenátus afrikai kérdésekkel foglalkozó albizottsága előtt. Cyrus Vance emlékeztetett rá, hogy az USA az ENSZ Biztonsági Tanácsának álta­la is támogatott határozatát megszegve immár hat éve folytatja rhodesiai króm­vásárlásait. (Képtávírónkon érkezett) A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága Elnökségének Végre­hajtó Bizottsága Belgrádban tartott ülésén gazdaságpoli­tikai kérdésekkel foglalko­zott, mindenekelőtt a kiske­reskedelmi árak idei kedve­zőtlen alakulásának okait elemezte. Munir Meszihovics, a vég­rehajtó bizottság tagja be­számolójában hangsúlyozta, hogy idén Jugoszláviában az árakat tekintve nagyon ked­vezőtlen irányzat tapasztal­ható. Különösen aggasztó az élelmiszerek árának túlmé­retezett növekedése és az a tény, hogy ez az irányzat változatlanul érvényesül. Mindez közvetlen befolyást gyakorol a lakosság életszín­vonalának alakulására és csökkenti vásárlóképességét. A beszámoló aláhúzta, hogy „A jelenlegi helyzet, össz­hangban az 1977. évi fejlesz­tési tervvel, gyors és konk­rét intézkedések meghozata­lát és foganatosítását teszi szükségessé.” Illúziók válsága 4. Az „ipari társadalom” válsága A két rendszer közeledésének antimarxista tézisét--------------------------------- nemcsak nyilvánvalóan apologetikus, a tőkés viszonyokat védelmező céllal fogalmazták meg. A hatvanas évek második felében a diákság és az értelmiség jelentős rétegei — Amerikában és 'Nyugat-Európában — tu­datára ébredtek kiszolgáltatott, elnyomott helyzetüknek, a lázadás, a „kontesztáció” elkeseredett dühével üzentek ha­dat az elembertelenedés, a kizsákmányolás, az egyenlőtlen­ség és az imperialista agresszivitás jelenségeinek. Mivel azonban a forradalom döntő erőitől, a munkásosztálytól és mozgalmától elszigetelődtek, akcióik a romantikus antikapi- talizmus keretei között maradtak. Tőkelilenességük egyfajta technika-, fogyasztás-, sőt, civilizációellenességbe csapott át, így mozgalmuk egyik tragikus ellentmondása éppen abban nyilvánult meg, hogy — érzelmileg ugyan negatív előjellel — adaptálták a polgári ideológia technika-fetisizmusát és konvergencia-koncepcióját. A létező szocializmusban — úgy vélték — a humanista értékek rovására továbbra is döntő marad az ipar, a technika fejlesztésének törekvése; a „tech­nikai racionalitás” és a „teljesítményelv” végzetesen egy­máshoz kapcsolja a kapitalizmust és a szocializmust, lehe­tetlenné teszi az igazi felszabadulást — az egyén ösztön­struktúrájának forradalmát. . A hetvenes évek elejétől kezdve azonban teljesen nyil­vánvalóvá vált, hogy a tőkés világot már nem csak erkölcsi, politikai, tudati-kulturális krízisjelenségek, hanem mélyről fakadó gazdasági válságfolyamatok is sújtják. A polgári teoretikusoknál a technika és a tudamány feltartóztathatat­lan fejlődésébe, a gazdasági növekedés korlátlanságába ve- tett hit helyére egyre inkább a „növekedés korlátainak” koncepciója lép. Az ún. Római Klub jelentései arra figyel­meztetnek, hogy az emberiséget egyetemes 'katasztrófa fenye­geti; a nyersanyag- és energiaforrások kimerülése, a környe­zet szennyeződése, a növekvő népszaporulat és az elégtelen élelmiszer-ellátás bolygónk lakosságát a túlélés vagy pusz­tulás dilemmája elé állítja. A kiút tehát magának a — gaz­dasági és demográfiai — növekedési folyamatnak a leállí­tása, vagy legalábbis drasztikus visszafogása. Míg a konvergencia elmélete „klasszikus’', technicista formájában azt az elméleti mondanivalót tartalmazta, hogy a gazdasági növekedés automatikusan megold minden tár­sadalmi konfliktust és megszünteti a szocializmus-kapita­lizmus ellentétét, napjainkban a konvergencia a növekedés lehetőségeinek tagadása oldaláról is jelentkezik azzal az ál­lítással, hogy a két rendszer politikai-strukturális közeledé­se az egyedüli útja a növekedésből származó katasztrófák elkerülésének. Ebben az. esetben is nyilvánvaló az ideológiai- politikai háttér: a szocializmus létének, erejének, realitásai­nak elismerése ismét a szocializmus minőségi meghatározott­ságainak tagadásával kapcsolódik össze. Az ún. „zéró-növe­kedés” hívei ugyanis úgy állítják be a jövő perspektíváit, hogy a növekedés, a tudományos-technikai haladás társa­dalmi rendszerektől független problémákat vet fel, amelyek­re ugyancsak társadalmilag semleges megoldásokat kell ki­dolgozni. A tőkés világ gazdasági-társadalmi ellentmondásainak mélyülése, a válságjelenségek sokasodása azonban rávilágí­tanak arra, hogy a korlátokba a tőkés típusú növekedés üt­közik, s a „globális”, természeti és emberi korlátok mögött a profitra, az egyoldalúan nyereségre orientált tőkés termelés korlátái húzódnak meg. A növekedés igazi korlátja azonban nem földünk lehetőségei kimerítésének veszélye — ez a kor­lát társadalmi jellegű. A tőkés növekedés határát a termelés társadalmasultsága és az elsajátítás magánjellege közötti el­lentmondás húzta meg. Ezt az ellentmondást világtörténel- mileg azonban nem a növekedés leállítása, hanem alapjai­nak forradalmi megváltoztatása szüntetheti csak meg. Érthető. hogy a polgári rend ügyét és az össztársadal- * mi fejlődés távlatait azonosító burzsoá ideo­lógia a tőkés rend általános válságát az egész emberiséget fenyegető katasztrófaként éli át. A polgári ideológia tehát — és ezt a társadalmi folyamatok és az erőviszonyok objek­tív mozgásai határozzák meg — a szocializmus elleni küz­delmében védekező hadállásba kényszerül, s ez a marxiz­mus—leninizmus eszmei offenzívája további kibontakozta­tásának feltételeit, lehetőségeit teremti meg. G. MARKUS GYÖRGY (Vége) LAPZARTA schmidt kancellár (a képen jobboldalt) Bonnban találkozott Jörgensen dán miniszterelnökkel. (Képtávírónkon érkezett.) MADRID Az Európa Press spanyol hírügynökség jelentette, hogy pénteken a kora délutáni órákban a rendőrség kisza­badította Emilio Villaescusa Quilis altábornagyot, a spa­nyol legfelsőbb katonai bíró­ság elnökét. Néhány perccel a bejelentés után vissza­nyerte szabadságát Antonio Maria de Oriol, az állam­tanács elnöke is. Mindketten sértetlenek. Hetvenegy esztendős korá­ban, szívroham következté­ben elhunyt Fakh-Ruddin Ali Ahmed, az Indiai Köz­társaság elnöke. (Képtávírón­kon érkezett.) BUDAPEST Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken Budapest IV. kerületébe látogatott el. Győ­ri Imre a kerület több épít­kezését tekintette meg, majd az Egyesült Izzóba látogatott el. PRÁGA Pénteken a kora reggeli órákban a pozsonyi repülő­tér közelében lezuhant a csehszlovák légiforgalmi tár­saság Prága—Pozsony között közlekedő IL—14 típusú pos­tai szállítógépe. A szeren­csétlenség következtében a gép személyzetének két tag­ja és két postai alkalmazott életét vesztette. A gép pa­rancsnokát kórházban ápol­ják. A szerencsétlenség okát bizottság vizsgálja. BUDAPEST A fővárosban pénteken ünnepélyesen megnyitották az Ady-emlékmúzeumot. A Veres Pálné utca 4—6. szá­mú ház I. emeleti lakásában a kulturális, a művészeti, a társadalmi élet képviselői a nemzet nevében adóztak Ady Endre emlékének. Születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából emlékmúzeummá avatták első és utolsó fő­bérleti lakását. Spanyolország Délnyugat-Európában a Pireneusi-félsziget nagy ré­szét foglalja magában az 504 748 km! területű, 35 mil­lió lakosú Spanyolország. Népessége kasztíliaiakból, gallegókból, katalánokból és baszkokból áll. Spanyolország ipari-agrár ország, közepesen fejlett iparral. Jelentős ásványi kincsekkel rendelkezik. Az ipari termelés jórészt a monopóliumok kezében össz­pontosul, a villamosenergia­termelés 45, a vas- és acél­gyártás 80, a cementelőállí­tás 75, az üveggyártás 70, a papírgyártás 40, a cukor- gyártás 75, a gyapottermelés 50 és a kőolajbányászat 100 százalékát ellenőrzik. A nem­zeti össztermelésben az ipar 41, a mezőgazdaság 14, a szolgáltatások 45 százalékkal részesednek. Az ország 13 milliós ke­reső lakosságának 40 száza­lékát az ipar és a kereske­delem, 16 százalékát a mező- gazdasági termelés foglalkoz­tatja. A mezőgazdaságot a nagybirtok — a latifundiu­mok — jellemzik. Amíg több mint kétmillió paraszt egyenként 5 hektárnál keve­sebb földdel rendelkezik, a földterület 50 százaléka a földtulajdonosok alig 1 szá-1 zalékának birtokában van. Spanyolország jelentős I szőlő- és bortermelő ország. Az olívaolaj-gyártásban első a világon. A citrusfélék, a [ gabona- és dohánytermelé­sen kívül, szarvasmarha-, ló-, juh-, sertés- és kecske­tenyésztéssel is foglalkoznak. A feldolgozott mezőgazdasá­gi termék az ország kivite-1 lének 60 százalékát adja. A behozatali cikkek között i kőolaj, gépipari termék, I fém- és vegyi áruk szerepel-1 nek. Az ország bevételi forrá­sai között jelentős összeggel I szerepelnek a Nyugat-Európa [ országaiban dolgozó spanyo-| lók átutalásai és az idegen- forgalomból származó bevé-| telek. TERRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom