Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-12 / 36. szám
2 KÉPÚJSÁG 1977. február 12. ' RÉGI IGAZSÁG, hogy a szakszervezetek hatalmas nemzetközi erőként tudják felvonultatni a szervezett munkásság millióit. Ez az erő ölt most ismét testet, amikor a Szakszervezeti Világszövetség felhívására megemlékeznek a chilei néppel való szolidaritás napjáról. Az erők összesítése a politikában nem egyszerűen összeadandók összege, hanem hatásában annak sokszorosa. Chile népének változatlanul nagy szüksége van ;erre az erőre — ez az első, amit a szolidaritás napján megállapíthatunk. PINOCHET ORSZÁGÁBAN tovább csikordulnak az ujjszorítók. A Három Mária koncentrációs táborban és a Dawson-sziget poklában tovább szenvednek a foglyok. A DINA, a hírhedt titkosszolgálat, továbbra is lesújt a bátrakra, akik a rezsim által gyűlölt szabadságról, nemzeti függetlenségről, emberi jogokról beszélnek. Igen, a hatalom jellege változatlan Chilében. De a hatalom helyzete nem! Minden jel arra vall, hogy azok, akik brutálisan vérbe fojtották a chilei történelem legnagyszerűbb kísérletét, akik a félelem éjszaká- ját teremtették meg a csodálatos hajnal után — maguk is megtanultak félni. Rettegésük a zsarnoké, akinek fel kell ismernie, hogy minapi szövetségesei is elosonnak mellőle, hogy szigetként magára maradt — a gyűlölet és megvetés tengerében. PEDRO FELIPE RAMIREZ kereszténydemokrata politikus, aki maga is megjárta a Pinochet-pokol kínzókamráit, Brüsszelben bejelentette: Santiagóban a kereszténydemokraták és a Népi Egység pártjai kö- zött megállapodás jött létre a közös harcról. Hosszú volt az út a kereszténydemokraták számára a junta passzív támogatásától az aktív ellenállásig —, de megtették ezt az utat. A bejelentés a szolidaritási nap egyik legszebb bizonysága: a harc nemcsak Chilén kívül folyik. Letartóztatások Irakban Bagdadban nyilvánosságra hozták az iraki belügyminisztérium képviselőjének hivatalos jelentését annak a csoportnak a letartóztatásáról, amely február 5-én és 6-án provokációt szervezett az ország déli részében. Mint a nyilatkozat közli, ezek a személyek a Nedzsetből Kér’ Kambodzsai A VSZK külügyminisztériumától származó értesülés szerint a kambodzsai külügyminisztérium február 4-én memorandumban ítélte el a thaiföldi hatóságok által támogatott sorozatos provokációkat, amelyeket khmer disszidensek szerveztek a népi Kambodzsa ellen. belaba tartó zarándokok sok ezres csoportjába férkőzve forradalomellenes és kormányellenes megmozdulásokra bujtogattak. Imperialista és a cionista körök által sugalmazott forradalomellenes jelszavakat kiabáltak, lövöldöztek, rendőrségi helyiségeket foglaltak el, három embert megöltek. tiltakozás A VSZK külügyminisztériumának képviselője kijelentette, hogy kormánya azonosítja magát a memorandum tartalmával, a vietnami nép és kormány mélyen elítéli a thaiföldi rendszer Kambodzsa-ellenes magatartását. Cunhal Rómában Az Olasz Kommunista Párt meghívására az olasz fővárosba érkezett Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. A képen: Giancarlo Pajetta, az OKP Politikai Bizottságának tagja (jobboldalt) fogadja Cunhalt. (Képtávírónkon érkezett.) Belgrád TTkSZ KB ülése Vance javaslata Az Egyesült Államok szüntesse be a króm vásárlását a fajüldöző Smith- rendszertől — javasolta az amerikai külügyminiszter a szenátus afrikai kérdésekkel foglalkozó albizottsága előtt. Cyrus Vance emlékeztetett rá, hogy az USA az ENSZ Biztonsági Tanácsának általa is támogatott határozatát megszegve immár hat éve folytatja rhodesiai krómvásárlásait. (Képtávírónkon érkezett) A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének Végrehajtó Bizottsága Belgrádban tartott ülésén gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, mindenekelőtt a kiskereskedelmi árak idei kedvezőtlen alakulásának okait elemezte. Munir Meszihovics, a végrehajtó bizottság tagja beszámolójában hangsúlyozta, hogy idén Jugoszláviában az árakat tekintve nagyon kedvezőtlen irányzat tapasztalható. Különösen aggasztó az élelmiszerek árának túlméretezett növekedése és az a tény, hogy ez az irányzat változatlanul érvényesül. Mindez közvetlen befolyást gyakorol a lakosság életszínvonalának alakulására és csökkenti vásárlóképességét. A beszámoló aláhúzta, hogy „A jelenlegi helyzet, összhangban az 1977. évi fejlesztési tervvel, gyors és konkrét intézkedések meghozatalát és foganatosítását teszi szükségessé.” Illúziók válsága 4. Az „ipari társadalom” válsága A két rendszer közeledésének antimarxista tézisét--------------------------------- nemcsak nyilvánvalóan apologetikus, a tőkés viszonyokat védelmező céllal fogalmazták meg. A hatvanas évek második felében a diákság és az értelmiség jelentős rétegei — Amerikában és 'Nyugat-Európában — tudatára ébredtek kiszolgáltatott, elnyomott helyzetüknek, a lázadás, a „kontesztáció” elkeseredett dühével üzentek hadat az elembertelenedés, a kizsákmányolás, az egyenlőtlenség és az imperialista agresszivitás jelenségeinek. Mivel azonban a forradalom döntő erőitől, a munkásosztálytól és mozgalmától elszigetelődtek, akcióik a romantikus antikapi- talizmus keretei között maradtak. Tőkelilenességük egyfajta technika-, fogyasztás-, sőt, civilizációellenességbe csapott át, így mozgalmuk egyik tragikus ellentmondása éppen abban nyilvánult meg, hogy — érzelmileg ugyan negatív előjellel — adaptálták a polgári ideológia technika-fetisizmusát és konvergencia-koncepcióját. A létező szocializmusban — úgy vélték — a humanista értékek rovására továbbra is döntő marad az ipar, a technika fejlesztésének törekvése; a „technikai racionalitás” és a „teljesítményelv” végzetesen egymáshoz kapcsolja a kapitalizmust és a szocializmust, lehetetlenné teszi az igazi felszabadulást — az egyén ösztönstruktúrájának forradalmát. . A hetvenes évek elejétől kezdve azonban teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a tőkés világot már nem csak erkölcsi, politikai, tudati-kulturális krízisjelenségek, hanem mélyről fakadó gazdasági válságfolyamatok is sújtják. A polgári teoretikusoknál a technika és a tudamány feltartóztathatatlan fejlődésébe, a gazdasági növekedés korlátlanságába ve- tett hit helyére egyre inkább a „növekedés korlátainak” koncepciója lép. Az ún. Római Klub jelentései arra figyelmeztetnek, hogy az emberiséget egyetemes 'katasztrófa fenyegeti; a nyersanyag- és energiaforrások kimerülése, a környezet szennyeződése, a növekvő népszaporulat és az elégtelen élelmiszer-ellátás bolygónk lakosságát a túlélés vagy pusztulás dilemmája elé állítja. A kiút tehát magának a — gazdasági és demográfiai — növekedési folyamatnak a leállítása, vagy legalábbis drasztikus visszafogása. Míg a konvergencia elmélete „klasszikus’', technicista formájában azt az elméleti mondanivalót tartalmazta, hogy a gazdasági növekedés automatikusan megold minden társadalmi konfliktust és megszünteti a szocializmus-kapitalizmus ellentétét, napjainkban a konvergencia a növekedés lehetőségeinek tagadása oldaláról is jelentkezik azzal az állítással, hogy a két rendszer politikai-strukturális közeledése az egyedüli útja a növekedésből származó katasztrófák elkerülésének. Ebben az. esetben is nyilvánvaló az ideológiai- politikai háttér: a szocializmus létének, erejének, realitásainak elismerése ismét a szocializmus minőségi meghatározottságainak tagadásával kapcsolódik össze. Az ún. „zéró-növekedés” hívei ugyanis úgy állítják be a jövő perspektíváit, hogy a növekedés, a tudományos-technikai haladás társadalmi rendszerektől független problémákat vet fel, amelyekre ugyancsak társadalmilag semleges megoldásokat kell kidolgozni. A tőkés világ gazdasági-társadalmi ellentmondásainak mélyülése, a válságjelenségek sokasodása azonban rávilágítanak arra, hogy a korlátokba a tőkés típusú növekedés ütközik, s a „globális”, természeti és emberi korlátok mögött a profitra, az egyoldalúan nyereségre orientált tőkés termelés korlátái húzódnak meg. A növekedés igazi korlátja azonban nem földünk lehetőségei kimerítésének veszélye — ez a korlát társadalmi jellegű. A tőkés növekedés határát a termelés társadalmasultsága és az elsajátítás magánjellege közötti ellentmondás húzta meg. Ezt az ellentmondást világtörténel- mileg azonban nem a növekedés leállítása, hanem alapjainak forradalmi megváltoztatása szüntetheti csak meg. Érthető. hogy a polgári rend ügyét és az össztársadal- * mi fejlődés távlatait azonosító burzsoá ideológia a tőkés rend általános válságát az egész emberiséget fenyegető katasztrófaként éli át. A polgári ideológia tehát — és ezt a társadalmi folyamatok és az erőviszonyok objektív mozgásai határozzák meg — a szocializmus elleni küzdelmében védekező hadállásba kényszerül, s ez a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívája további kibontakoztatásának feltételeit, lehetőségeit teremti meg. G. MARKUS GYÖRGY (Vége) LAPZARTA schmidt kancellár (a képen jobboldalt) Bonnban találkozott Jörgensen dán miniszterelnökkel. (Képtávírónkon érkezett.) MADRID Az Európa Press spanyol hírügynökség jelentette, hogy pénteken a kora délutáni órákban a rendőrség kiszabadította Emilio Villaescusa Quilis altábornagyot, a spanyol legfelsőbb katonai bíróság elnökét. Néhány perccel a bejelentés után visszanyerte szabadságát Antonio Maria de Oriol, az államtanács elnöke is. Mindketten sértetlenek. Hetvenegy esztendős korában, szívroham következtében elhunyt Fakh-Ruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke. (Képtávírónkon érkezett.) BUDAPEST Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken Budapest IV. kerületébe látogatott el. Győri Imre a kerület több építkezését tekintette meg, majd az Egyesült Izzóba látogatott el. PRÁGA Pénteken a kora reggeli órákban a pozsonyi repülőtér közelében lezuhant a csehszlovák légiforgalmi társaság Prága—Pozsony között közlekedő IL—14 típusú postai szállítógépe. A szerencsétlenség következtében a gép személyzetének két tagja és két postai alkalmazott életét vesztette. A gép parancsnokát kórházban ápolják. A szerencsétlenség okát bizottság vizsgálja. BUDAPEST A fővárosban pénteken ünnepélyesen megnyitották az Ady-emlékmúzeumot. A Veres Pálné utca 4—6. számú ház I. emeleti lakásában a kulturális, a művészeti, a társadalmi élet képviselői a nemzet nevében adóztak Ady Endre emlékének. Születésének 100. évfordulója alkalmából emlékmúzeummá avatták első és utolsó főbérleti lakását. Spanyolország Délnyugat-Európában a Pireneusi-félsziget nagy részét foglalja magában az 504 748 km! területű, 35 millió lakosú Spanyolország. Népessége kasztíliaiakból, gallegókból, katalánokból és baszkokból áll. Spanyolország ipari-agrár ország, közepesen fejlett iparral. Jelentős ásványi kincsekkel rendelkezik. Az ipari termelés jórészt a monopóliumok kezében összpontosul, a villamosenergiatermelés 45, a vas- és acélgyártás 80, a cementelőállítás 75, az üveggyártás 70, a papírgyártás 40, a cukor- gyártás 75, a gyapottermelés 50 és a kőolajbányászat 100 százalékát ellenőrzik. A nemzeti össztermelésben az ipar 41, a mezőgazdaság 14, a szolgáltatások 45 százalékkal részesednek. Az ország 13 milliós kereső lakosságának 40 százalékát az ipar és a kereskedelem, 16 százalékát a mező- gazdasági termelés foglalkoztatja. A mezőgazdaságot a nagybirtok — a latifundiumok — jellemzik. Amíg több mint kétmillió paraszt egyenként 5 hektárnál kevesebb földdel rendelkezik, a földterület 50 százaléka a földtulajdonosok alig 1 szá-1 zalékának birtokában van. Spanyolország jelentős I szőlő- és bortermelő ország. Az olívaolaj-gyártásban első a világon. A citrusfélék, a [ gabona- és dohánytermelésen kívül, szarvasmarha-, ló-, juh-, sertés- és kecsketenyésztéssel is foglalkoznak. A feldolgozott mezőgazdasági termék az ország kivite-1 lének 60 százalékát adja. A behozatali cikkek között i kőolaj, gépipari termék, I fém- és vegyi áruk szerepel-1 nek. Az ország bevételi forrásai között jelentős összeggel I szerepelnek a Nyugat-Európa [ országaiban dolgozó spanyo-| lók átutalásai és az idegen- forgalomból származó bevé-| telek. TERRA
