Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-11 / 35. szám

1977. február 11.

Képújság s

Beszélgetés dr. Szentgáli Gyula c. egyetemi docenssel

Az orvos gyógyít - a számítógép segíti

Tolna megye Tanácsa Egyesített Gyógyító-megelőző Intézete számítóközpontjának működése

Berta József operátor az R—10-es központi egységénél

Heim Károlyné az adattároló mágnesszalagokat cseréli

Éppen tízéves múltra tekint vissza a szekszárdi kórházban a legfontosabb adatok korszerű számítástechnikai eljárásokkal való feldolgozása. Az első lépés 1967- ben történt, amikor megkezdődött a Hollerit gépeken a speciális adatlapok feldolgozása. A számítástechnika gyors fejlődése — és az ezzel együtt járó mind szélesebb körű elterjedése — 1974-ben azt a gondolatot adta, hogy egy korszerű R—10-es számító gépet az egészségügy szolgálatába állítva ki kell dolgozni egy egészségügyi adatbank megyei modelljét, a terv mostanra a megvalósulás olyan szakaszába jutott, ami országos érdeklődést váltott ki mind a szakemberek, mind a laikusok körében.

A számítóközpont üzembe helyezése érdekében az intézet főigazgató-főorvosa nagy munkát végzett. Megkértük, beszéljen az eddigi út tapasztalatairól, a további elképzelésekről.

— A terv gyors megvalósítását az indulásnál, de azt követően is számos előre nem látható gond hátráltatta. Ezek részletes felsorolása most már talán szükségtelen, de szívesen ismertetjük mindazokkal, akik hasonló vállalkozásba kívánnak kezdeni.

Az indulás elől azonban most már az utolsó akadály is elhárult. A múlt év októberének végén, gyakorlatilag hibamentesen átadásra került az R—10-es számító- géprendszer.

— Hány és milyen szakembert igényel a gép zavartalan üzemeltetése?

— A teljes létszámot — a későbbi kétműszakos üzemvitelt is figyelembe véve — 40 szakemberre kontempláltuk. Sajnos néhány fontosabb szervezői munka betöltését még mindig csak részben tudtuk megoldani. A szakemberhiányt munkatársaink önzetlen, szorgalmas munkájával igyekeztünk enyhíteni. Az új szakemberek az első időben főleg a kórházi körülményeket keli, hogy megismerjék, teljes értékű munkájukra csak a későbbiekben számíthatunk.

A géppel dolgozók szakmai képzésére a gondolat felvetésétől kezdve nagy figyelmet fordítottunk; van aki szervizmérnöki tanfolyamot végzett, szakközgazdászt ké- peztettünk ki, számítógépműszerész szakemberek kiképzésére is gondoltunk és folytathatnám tovább a beiskolázásokat. Például van aki a digitalisberendezések szakmérnöki szakán más a rendszerszervező-képzésben, megint mások folyamat- szervezői tanfolyamon vesznek részt. Jelenleg 34-en dolgoznak a géppel. Ugyanakkor gondoskodtunk arról, hogy valamennyi orvos megismerhesse a számítógép egészségügyi alkalmazásának alapelveit. Úgy tűnik, sikerült kialakítani azt az alap- ismereti szintet, amely lehetővé teszi az orvosok együttműködését a számítástechnikában.

— Mit mutatnak az első

tapasztalatok?

— 1976 első félévében

munkánk döntő részét az anyag- és eszközgazdálkodási rendszer szervezése, programozása' és a programok tesztelése jelentette. Az év második felében a kórház adat- és eszköznyilvántartását, valamint a gazdálkodási funkciók egy részét már számítógépes feldolgozással végeztük. Ezek beváltottak a hozzájuk fűzött reményeket. Január 1-én üzembe állítottuk az egységes gazdálkodási

Regi filmek nézői és szereplői

dokumentációs rendszert, amelyet a múlt év második felében dolgoztunk ki. Ennek előnye egy igen alapos kórházi gazdasági bizonylati album elkészítése, valamint az, hogy ehhez az információk áramlásának és kapcsola- latainak kidolgozását is el kellett végezni.

Ez év elején megkezdtük a kórház és a megyei kórházhoz csatolt integrált intézmények alkalmazottainak személyi nyilvántartó rendszerének bérfeldolgozási, bérstatisztikai adatainak számítógépes feldolgozását. Várható, hogy az év második felében a létszám- és adatbázis is működni fog. Hozzáteszem azonban, hogy ez kísérleti jellegű feldolgozás, hiszen az eddig ismert megoldások döntő mértékben ipari jellegűek, más természetű információs igényeket és vezetési stílust elégítenek ki.

A kórház jellege azt az igényt támasztotta, hogy a gyógyszergazdálkodást önálló rendszernek tekintsük és ennek a feldolgozását speciális eljárással munkáljuk ki. Január elsején megindult a gyógyszerek számítógépes nyilvántartása, de a biztonság azt kívánja, hogy a korábbi rendszert is életben tartsuk még egy fél évig, mert ezzel kiszűrhetjük a rendszerbeli esetleges hibákat, egyszersmind azt, hogy a gyógyszergazdálkodásunkban ebből fakadóan problémák jelentkezhessenek.

— Lesz-e közvetlen kapcsolat a beteg adatai és a

számítógép között?

— Igen. A betegfelvétel és visszakereső programrendszer elkészült. Február elsejétől kísérletképpen kétszer nyolc ágyon bevezetésre került. Az ápolási, gyógyítási programok közös rendszert fognak képezni, tehát mindenképpen lesz közvetlen kapcsolata a beteg adatainak és a nyilvántartás korszerűsítésének. E cél érdekében már megkezdődött, néhány területen be is fejeződött az egységes orvosi dokumentációs rendszer részfeladatainak kidolgozása. Nevezetesen elkészült az egységes kórlap, az anamnesislap és a lázlap terve. Ezeket egy kiválasztott területen mintegy fél évig kipróbáljuk, értékeljük a tapasztalatait, szükség szerint módosítjuk, hogy megkezdődhessék teljes körű alkalmazásuk.

Kísérleti jelleggel február 1-én megkezdtük — a kétszer nyolc ágyon — a laborigények adatgyűjtését, adat- továbbítását és feldolgozását, ez természetesen szorosan kapcsolódik majd az egész orvos—gép kapcsolatrendszerhez.

— Úgy összegezhetjük-e az indulás tapasztalatait, hogy helyes volt a nagy értékű gép üzembe állítását és az ezzel járó sok fáradságot vállalni?

— Feltétlenül. Még akkor is, ha a számítógép-rendszer az eredeti tervekhez képest jelentős késéssel került üzembe helyezésre.

Már most azt mondhatom, hogy megérte a fáradságot, a sok megismételt ellenőrzést, a feldolgozási rendszer számos javítását, mert máris azt mondhatjuk, hogy jelentős feladatokat tudtunk az Ft—10-zeí végezni, pedig még csak az elején vagyunk. Bízunk abban, hogy az egy évtizedes adatfeldolgozási rutin, a gép átadása alatt szerzett tapasztalatok a gyógyítómegelőző munka hatékonyságában bőségesen kamatozni fognak.

— Köszönjük .a beszélgetést.

(F. I.)

Moziba általában szórakozni járunk és nem azért, hogy a filmek kultúrtörténeti értékén töprengjünk. Amitől természetesen a filmművészet alkotásai változatlanul az emberiség kultúrkincsei közé tartoznak. Néhány évtizedes múltjukkal világszerte tudományos intézetek foglalkoznak, seregestől jelennek meg az ilyen vonatkozású kiadványok. Filmtörténeti vonatkozása volt annak a lapunkban nemrégiben megjelent rövid felhívásnak is, melyben a Tolna megyében legelőször forgatott két dokumentumfilm — a bátaszéki és a decsi — szemtanúit kerestük. Nem sok bizodalommal, hiszen azóta 49 év telt el és az emberi emlékezet véges. Mégis — többen jelentkeztek.

Mészáros Mihály Bátaszékről arra emlékezik, hogy az akkori karneváli felvonulások egyik attrakciója volt a kissé mókásan hangzó „rucsi-pucsi” nevezetű sváb népi játék. A híradó filmet budapesti filmesek készítették:

— Az akkori filmhíradó munkatársai. Később a Her- mann-moziban vetítették, a tulajdonos a budapesti Hauss Mária filmkölcsönző „filmbörzéjén” szerezte meg a vetíteni- valót.

Tornyos István most már szekszárdi, de akkor ugyancsak bátaszéki lakos:

— Előzetes hírverés nem volt,' a tömegben inkább ■ csak beszélték, hogy filmezés is lesz. A felvonulók régi szokás szerint a Pillér-, a Gál- és a Kati néni-féle korcsmák előtt gyűltek össze. Maszkák is voltak... Később valaki szólt, hogy

tömörüljenek egy kicsit. Amikor már vetítették a filmet, mindenki tudott róla, mert plakátozták. Többször játszották, a felvonulásnak úgy 70—80 méteres szakasza volt látható rajta.

A decsi népművészeti felvonulásról a „mindentudó” Pusztai Sári néni még egy kis megfakult fényképkockát is mutat;

— „Vitézi” nap volt, azokat a 200 holdas Gáspár István vezette. A filmesék a pesti vendégekkel jöttek le, külföldiek is, volt velük tolmács.

Ez igazolja a korabeli újságíró híradását, hogy a propagandafilmet holland és angol tőkések finanszírozták.

A legérdekesebb adatot azonban Varga Istvánná, őcsényi előfizetőnk szolgáltatta, aki ugyan nem a keresettről, de egy ugyancsak eltűnt és elfeledett filmről tud, nem mint néző, hanem résztvevő. A harmincas évek elején vagyunk:

— Készült még Öcsényben egy teljes kétórás némafilm is, helybeli szereplőkkel. Amikor elkészült, első előadása Öcsényben volt, kísérőzene helyett kísérőszöveggel ment a film. Ezt az akkori földmívelésügyi minisztérium készíttette, propagandacéllal, hogy kedvet csináljanak a selyemtenyésztéshez. Megkerestek bennünket, akik akkor a faluban műkedvelő színjátszók voltunk és közülünk válogatták ki a szereplőket. A film azt akarta megmutatni, hogy a paraszti életformába mennyire beleillik a selyemhernyó nevelése is. így aztán a film során kiteljesedtek a falu hétköznapjai, jelen volt az ünnepi népviselet is. Sőt még egy hamisítatlan

Tizenöt éves a decsi járási művelődési központ

mikor a megalakulás utáni első esztendőkre gondolok, ilyenféle közmondások jutnak az eszembe: „Közös lónak túrós a háta”, „Két szék között a pad alá”. Ugyanis az történt, hogy Decsen nem nagyon örültek a járási művelődési központnak és — tapintatosan fogalmazva — passzív rezisztenciába vonultak az új rangú, de ósdi állagú intézményt illetően. így a várt kettős — községi és járási — támogatásból nem lett semmi. Az álmodott rendbehozatal, átalakítás, új berendezés, ábránd maradt hosszú évekig.

Szerencsére voltak lelkes fiatalok, akik belátták azt az egyszerű tényt, hogy ha a kultúrház szép és jó, akkor az a decsieknek szép és jó, ha az rossz, akkor a decsieknek rossz, még akkor is, ha történetesen járásinak hívják. így aztán mások felelősségét is magukra vállalva, erejükkel, szaktudásukkal próbálták pótolni a hiányzó forintokat. Asztalok készültek, polcok, függönytartók és ebben az időben kerültek fel a még ma is meglévő ajtó- és falburkolatok. Igazán otthonossá mégiscsak az utóbbi esztendőkben válhatott, tükrözve már a másfél évtizede remélt ösz- szefogást, közösségi szemléletet, ami — bizonyíték az elért eredmények milyensége, száma — megvolt a művelődési házban megfordult, sokat szidott 'népművelők többségénél. Igaz, történtek a faluhoz, a közönséghez méltatlan dolgok, igaz sokan csak amolyan menedékhelynek nézték a művelődési házi állást, kivárandó a jobb, kedvezőbb helyet. Kis statisztika: most várják a 13. igazgatót és vagy 20-an forogtak az előadói helyeken, gyakran hónapok teltek el, hogy nem volt ember egyik vagy másik poszton. De az is igaz, hogy soha senki sem fáradozott — netán ösztöndíj létesítésével — az áldatlan állapotok megszüntetésén.

No, de ne hánytorgassuk a múltat, végre is ünnep van — noha senki sem ünnepel. Nem. Talán, ha volna erre is figyelő tekintet, akkor több volna az eredmény is. De van így is mit elsorolni.

Az évente 10—15 szakkört, klubot, tanfolyamot szervező népművelők — mint másutt is — sokfélével tettek próbát. Volt ami máig megvan, volt ami elmaradt. A kezdetben százakat mozgató tsz-akadémiák és az „okos, vidám vasárnapok” emlékét,

már újabb kezdeményezések rétegei fedik. De megvan még és szebb lett a romantika után vágyó fiatalok létrehozta pinceklub. Nincs meg a megyében első és sokáig egyetlen, fiatalokat, idősebbeket vonzó filmbarátklub és nincsenek meg az ifjúságnak oly kedves zenekarok. Megvan, illetve meglett a népi együttes. Elődeik a Röpülj páva megnyerésével „Kiváló Együttes” címet kaptak. A maiak között egy „pávás” sincs.

Pedig annak idején, mikor a televízió elindította a Röpülj páva-körök mozgalmát, a Decsen folyó hagyomány- őrző munkát mutatta be elsőnek és példának, mert itt a dalok, táncok gyűjtésén és bemutatásán túl, szervezetten folyt a paraszti gazdálkodás eszközeinek, a hagyományok, szokások, néprajzi emlékek gyűjtése. Magnószalagra kerültek a múltat feltáró emlékezések, filmszalagra a megelevenített szokások, munkafolyamatok és -fogások. A tárgyi emlékek gyűjtésének eredménye lett a művelődési házban létrehozott padlásmúzeum, amely ma már messzi földről vonz látogatókat (körülbelül 40 ezer látogatója volt eddig), mint ahogy a sárközi lakodalom rendezvényei is.

A hagyományőrző munkában sarjadzott és növekedett fel a decsi amatőrfilmezés is, melynek eredményei túljutottak az ország határain. A legutóbbi országos fesztiválon egy Tolna megyei film került döntőbe, az is decsi volt.

Nem volt olyan esztendő, hogy a művelődési ház valamelyik csoportja — a filmeseken kívül is — ne szerepelt volna valamilyen megyei vagy országos versenyen, bemutatón. Volna mit ünnepelni, volna is kivel, de mégsem lesznek színes kultúrműsorok vagy versenyek. Nem hívnak össze találkozókat. Csendes évforduló lesz.

alán jobb így. Több

| idő marad a meditáI cióra — 15 év alatt

összejött elég sok adat — kideríteni, hogy a dolgozók miért mennek el olyan hamar, hogy fényes eredmények olyan dicstelenül miért halványulnak, tűnnek el. Talán van elég tapasztalat „rendezni végre közös dolgainkat”, hogy egyszer már jó zsírosán köszönhessen minden decsi szervnek, intézménynek, az a sokat emlegetett, de máig még alig használt közös kalap.

CZAKÖ SÁNDOR

régi típusú, népünnepélynek számító szekszárdi vásár is helyet kapott, ahol a Tolnán beváltott gubó árát elköltöttük és a pecsenyesütő sátorban a cigánynál is elhúzattuk a nótát.

Nagy, népes vásárok voltak akkoriban. Hogy a filmfelvevő gép mekkora feltűnést keltett, azt hiszem nem kell ecsetelni. Még most is derülök rajta, ha eszembe jut, micsoda furakodás volt, mindenki rajta akart lenni a képen. Mikor aztán a film elkészült, öcsényben a mostani kultúrházban volt az ünnepi bemutató. Minisztériumi kiküldött mondott beszédet, sok köszönetét, dicséretet kaptunk, bár lehet, ha most látnánk a filmet, jókat nevetnénk ifjúkori esetlenkedéseinken. Háromszor adták elő a filmet belépődíj nélkül, hogy a faluban mindenki megnézhesse. Akkor még mozinak híre-hamva sem volt nálunk. De hogy. ez milyen tömeg- megmozdulást és szenzációt jelentett akkor a faluban, az ma már a televízió és az űrhajó korában elképzelhetetlen.

Varga Istvánná, született Bálint Judit az irigylésre méltóan pontos és majdnem riporteri stílusú adatközlők közé' tartozik. Még a forgatókönyv írójának és a film operatőrének nevét is megadta. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat szakemberei most kutatásokat kezdenek a filmarchívumokban az első Tolna megyei filmek netán valahol még lappangó kópiáinak felkutatására. A siker egyáltalán nem biztos, de annak érdekében, hogy bekövetkezzen, szívesen fogadják további esetleges szemtanúk felvilágosításait és a megyei mozikra vonatkozó írásos, fénykép- vagy más tárgyi dokumentumot is.

ORDAS IVÁN