Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-03 / 28. szám
A közoktatás kérdései Az iskolák és a művelődési intézmények kapcsolata A különböző szintű iskolák és a közművelődési intézmények közötti kapcsolat régi. Az utóbbi években vált társadalmi igénnyé és nemcsak a közművelődés, de az oktatásügy sürgős tennivalójává ennek a kapcsolatnak a rendszeresebbé, szervezettebbé, mindenekelőtt tartalmasabbá tétele. A közismertebb oldala a kérdésnek, hogy a gyerekeket be kell vonni a közművelődési intézmények programjaiba, az intézmények pedig adjanak programot a gyerekeknek. A másik oldal legalább ilyen fontos; a köz- művelődésben adott lehetőséget jobban használják fel az iskolák a nevelésben, az oktatásban. A megyei képet, a művelődésügyi osztály írásos anyaga és Papp Ferenc köz- művelődési csoportvezetővel folytatott beszélgetés, valamint saját tapasztalatunk alapján kíséreljük meg felvázolni. Az oktatáspolitikai és a közművelődési párthatározat jelölte meg a feladatot: ideológiai életünk két fontos területének kapcsolatait tovább kell elősegíteni. Ma már megfigyelhető a szemléletváltozás, de még egyoldalúan. A KÖNYVTÁR ÉS AZ ISKOLA A közművelődés szakemberei tesznek többet a cél érdekében. A gyerekeket „bevitték a könyvtárba”'. Hat önálló gyerekkönyvtár működik. A módszerek is változatosak és figyelemre méltóak, a vetélkedőktől kezdve a Bölcs Bagoly-akcióig sok érdekes program várja a gyerekeket. Egy bátaszéki vetélkedőn villámgyorsan keresték ki a gyerekek azt az információt, amire a kérdés vonatkozott. Ez példa arra is, hogy a könyvtár hogyan segítheti az iskolai oktatómunkát, aminek egyik célja megtanítani a diákot arra, hol és hogyan juthat a keresett válaszhoz. Az általános gyakorlat szerint egyegy magyartanár tartja a kapcsolatot a könyvtárral, ami kezdeti lépésnek jó, de tovább kell fejleszteni. A nagyobb településeken a járási székhelyen úgy, hogy a tartalmi munka kapcsolódjék jobban egymáshoz. Az iskola nevelési tervében szerepeljen a könyvtár munkája és a könyvtár is vegye figyelembe saját terveiben az iskolai feladatokat. Kisközségekben ésszerűtlen, hogy két könyvtár van, egy iskolai és egy közművelődési. összevonásukkal helyiség szabadul fel, nem kell két könyvtáros sem. A beszerzés költséges párhuzamosságai is elkerülhetők. Néhány terület, ahol az együttműködés még fejleszthető. Történelemtanításban már történt előrelépés, az iskolákkal közösen honismereti vetélkedőket szerveztek, sokoldalúan használták ki a könyvtárak a felszabadulásunk 30. évfordulójának megünneplésében rejlő hazafias és internacionalista nevelési lehetőségeket. De más tantárgyakhoz is; matematika, fizika, kémia, biológia lehetne a könyvtárnak olvasnivalója, ha a könyvtáros tisztában lenne azzal, melyek az ajánlott olvasmányok. Sokoldalú a megyei könyvtár iskolákat segítő bibliográfiai tevékenysége. Az úttörőszövetség megalakulásának 30. évfordulójára Játékos könyvek címmel irodalmi jegyzéket készítettek. Kapcsolatot építettek ki a nemzetiségi iskolákkal is. Nagymányokon, főiskolásokkal rendhagyó irodalomórákat szerveztek. A meglevő kapcsolat egyik példája, hogy a tiszteletdíjas könyvtárosok legalább 40 százaléka pedagógus. Még egy dolgot szóvá kell itt tenni: nem mindenütt és nem minden pedagógus könyvtári tag. A MŰVELŐDÉSI HAZAK KIHASZNÁLÁSA Tíz művelődési ház és iskola között van együttműködési megállapodás a megyében, kapcsolat ennél több létezik és jön létre. Egyik formája a kapcsolatnak ma a középiskolai érdeklődési körök, a vertikális KISZ- szervezetek bevonása a művelődési ház munkájába. És megfordítva. A jól, vagy az iskolánál jobban felszerelt művelődési házak biztosíthatják a helyet a szakköröknek. Szekszárdon a megyei művelődési központban és a járási székhelyeken is működnek különböző iskolák tanulóiból alakult szakkörök. Gyakran presztízskérdést csinálnak abból, hogy melyik intézmény a működtető. Annál is inkább kell ez ellen a szemlélet ellen küzdeni, mert a gyakorlatban a szakkörvezetők 65 százaléka pedagógus. Bonyhádon, Tamásiban, Dombóvárott a művelődési ház szakköre működik az iskolában. A helyi tárgyi és személyi feltételek felmérése után célszerű eldönteni, hol is legyen a szakkör. Művelődési házak társadalmi vezetőségeiben vannak pedagógusok, de maguk a társadalmi vezetőségek is többet dolgoznak papíron, mint a valóságban. Leggyakoribb kapcsolat a kultúrház és az iskola között a társadalmi ünnepségek közös megrendezése. Néhol ezzel ki is merül az együttműködés. Az pedig szinte felfoghatatlan, hogy ha ezekre az ünnepekre olyan színvonalas műsort tud adni az iskola, mint amilyet ad, akkor tánccsoportja, énekkara vagy szavalókórusa miért nem működik folyamatosan? Sok az anyagi természetű vita is. Ki fizesse az olajat, takarítónőt, stb-t? Ezeket a kérdéseket rendezni lehet és kell, mert a tanteremhiány egyre több helyütt teszi szükségessé, hogy tanórákat is a művelődési házban tartsanak. Panaszkodunk a tornateremhiányra, de még csak tíz községben használják erre a célra a művelődési házak naphosszat üresen álló nagytermeit. Ha más rendezvény van, a tornaszerek egy függönnyel eltakarhatok. Az anyagi vitáknak is véget vet az összevonás. Két községben, Kölesden és Tenge- licen, az összes intézményt közös igazgatás alá helyezték. Szakályon a művelődési házat és az iskolát vonták össze. MOZI, LEVÉLTÁR, MÚZEUM A mozik adta lehetőséget sem használják ki az iskolák kellőképpen. Sok oktatóismeretterjesztő film vetítésére lenne lehetőség. Van „ovi- és iskolamozi”, de a jól felszerelt szaktantermekben is lehet filmeket vetíteni. A megyei levéltár és a múzeum mintegy kinyitotta kapuit a fiatalok, a diáklátogatók előtt. Szervezett és átgondolt kapcsolatok jöttek így létre. A múzeumban rendszeresek az iskolai csoportos látogatások az állandó és időszakos kiállításokra. A KISZ-bizottság és a középiskolák szervezésében megyei honismereti szakkör alakult. Máris több tehetséges fiatalt fedeztek fel, akik országos pályázatokon is eredményesen szerepeltek. A levéltár az országos tanulmányi versenyeken induló középiskolások részére biztosít kutatási lehetőséget. Az iskolák önálló kiállításaira reprodukciókat kölcsönöz. Az a tapasztalat ugyanakkor, hogy a Tanulmányok Tolna megye történetéből című színvonalas helytörténeti sorozat anyagát az iskolák nem használják. A levéltárban általános iskolások helytörténeti szakköre működik. Az előbbrelépés személyi feltételei nem minden községben adottak, de már folyik a komplex képzés a főiskolákon, ahonnét népművelő és pedagógiai végzettséggel érkeznek a fiatal szakemberek. Az ELTE közművelődési tanszéke végez majd egy felmérést a megyében, amelynek az a célja, hogy feltérképezze a személyi és tárgyi adottságokat. Ennek alapján döntenek a további intézkedésekről. Addig is és persze utána is az együttműködés legfontosabb tényezője a népművelő és a pedagógus személyisége, készsége és képessége az új követelmények felismerésére és azok megvalósítására. IHAROSI IBOLYA 1977. február 3. 1« A szovjet vállalatok évente sok ezer új szakmunkást alkalmaznak. A fiatalokat idősebb mesterek; szakoktatók veszik pártfogásukba. Több mint tíz éve annak, hogy a leningrádi „Elektro- szila” gyárban bevezettek egy új rendszert, amelynek ma már több formája létezik. Nemrég Nyikolaj Dobro- noszov, az Uraiban levő Kopajszki Gépgyár esztergályosa — aki maga is szakoktató —, azt javasolta, hogy vezessék be a csoportos patronálást. Miután javaslatát elfogadták, a szakoktató nem egy fiatal munkást, hanem egy egész brigádot vett pártfpgásába. Azt tűzte ki célul, hogy a tanulók három hónap alatt elérjék a tapasztalt munkások termelési színvonalát. Az üzem vezetősége és a szakszervezeti bizottság felkarolta a kísérletet, hiszen annak sikere jelentős termelékenység-növekedést ígért. Tudni kell ehhez, hogy a vállalatnál a gépalkatrészek 70 százalékát esztergapadon munkálják meg. Nyikolaj Dobronoszov harminc éve dolgozik az üzemben, és hírét nemcsak ennél a vállalatnál ismerik. Messze, az Uralon túl is, a szakma mestereként tartják számon. Kiemelkedő termelési eredményeiért megkapta a Lenin-rendet, amikor pedig a nyolcadik ötéves tervidőszakban két ötéves terv feladatait teljesítette, a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Három hónappal később Dobronoszov tanulócsoportjában a termelékenység 3,2- szeresére növekedett. És ami szintén nem mellékes eredmény: megnőtt a fiatalok önbizalma, jobban kötődnek a szakmájukhoz, javult a csoport közösségi szelleme is. Nyikolaj Dobronoszov elsősorban arra neveli tanítványait, hogy mindig az újat, a jobbat keressék. L. Butorina — Hm — mondták, de zárkózottságukból semmit fel nem adtak. Sandi láthatta, hogy szövetség van köztük. „Ellenem?” Megint volt ilyen érzése, s ez kicsit megtorpantotta. Icipicit csak, mert nem hihetett benne; sors- üldözöttségében nem tudott elképzelni ekkora igazságtalanságot. Át is ugrotta mindjárt az "érzését, s hevesen hadonászva kiáltozott: — A biztosító kiröhög! Jóemberek, kiröhög!... Mi az, hogy én voltam az epicentrum? Pedig én voltam, Isten az atyám! És nincs rá tanúm, mert mind aludtatok!... Értsétek meg, kettényílt a házam! És csak az enyém, és senkié! Ez most már biztos. Igen, mert én voltam az epicentrum! Ilyen pech még nem volt! És pont én, pont én... — Akkora keserűség öntötte el, a könnye kicsordult. — El se hiszik, hogy a föld rengett, hiszen sehol semmi nyoma... másutt. Nincs a teremtésben vesztes, csak én! E patetikus felkiáltás süket csendbe veszett. Senki se tudta, hogy nem eredeti, de nem is törődtek vele. Egyet nagyon is értettek : a trafikos háza kettényílt. Nagyon is értették ezt, és a csendben, mert a mosógép is elhallgatott, egymás pillantását keresték. S mikor megtalálták, összenézésükben jelentőség volt. Végre Hermina kimondta. Kimondta a többiek helyett is. Szemben állt a trafikossal és sok sárga ránca közül a szemébe nézett, s azon át valamely földöntúli tájékra. — Magának a ház nyílta kettőbe — mondta. — Terézának meg tehénke adta véres tej máma reggelre. — Ott sír szegény... — Bozsenának is megeredt most a nyelve. Sandi csak nézett egyikről a másikra, kínlódott a nevetés a szája sarkán. A férfiakra nézett. A férfiak egymáshoz szóltak: — Matejt láttátok? Odaki ül a pádon. Nem beszél, és sárga, mint a hótt. Úgy mondták egymásnak, mintha Sandi ott se lenne. Vagy levegő lenne csak. Amikor meg a szemük feléje lobbant, vád lobbant benne. — Meg vagytok zöldülve — hebegett Sandi, értett már mindent. Nagyot legyintett, s bosszús nevetéssel otthagyta őket. Egyenesen a tanácsházára ment. A tanácselnök nagy darab, nyugodt ember volt. Kék szeme jóindulatúan pihent a trafikoson. — Ki fizeti meg a károm? — sírt Sandi. — Hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen! Én!... A tanácselnök nyugtatgatta: — Kiabálni azért nem kell. Nyugi csak... Ha tényleg földmozgás következtében keletkezett a kár, és nem valami statikai hiba folytán... — Persze, hogy tényleg — vágott a szavába a kis ember. — A Földrengésjelző Intézet is megmondhatja. Újra felhívták a Földrengésjelző Intézetet. Ott megint csak azt mondták, hogy az észlelt földlökések nem indokolják a ház kettéválását, legfeljebb az epicentrumban. — A károsulton kívül más nem is észlelte a földlökéseket? — kérdezték, mintegy kételkedve a károsult jóhiszeműségében. Sandi nem hallotta a kérdést, csak a tanácselnök bizonytalan válaszát: — Nem... Nem hiszem... Nem tudok róla. Azaz éppen e körül van egy kis probléma... Letette a kagylót. A trafikoshoz fordult. — Ok se biztosak a dologban — sóhajtott. — Ide figyelj, Sándor! Nem lehet, hogy csak képzelődsz? Nézd csak, senki se jött még ezzel. Magam se tudok róla. Igaz, jó az alvó- kám... De ha földrengés volt, valaki csak van még rajtad kívül, aki észlelte... A trafikos nyelt egyet: hiszen van, a Zsabka, ketten észlelték a sírnál. De ezt hogyan mondja meg? Nem szólt. — Várj csak — mondta a tanácselnök, az ablakra nézett. Felállt, kinyitotta. A kocsma előtt ma többen lődörögtek, mint máskor. Mert az ünnepnek még átlógott a lába a hétfőre is, meg volt is mit beszélni. Szétfutott hamar a hír, hogy a Cserni Pál megsokallta a dolgokat. Ma éjjel aztán odacsapott. így járnak, akik ujjat húznak vele. Lám, a Sandi mester háza odalett, és Matejéknál is van sírás-rívás. Marisa boldog, mert őt kihagyta a Cserni Pál. Boldogságában nem fér a bőrébe. Állandóan kiszaladgál a kapuba és beszédesebb, mint bármikor. Mindenkinek el kell mondania — mert nem fér meg benne —, hogy őrá nem is haragudhat a pokol fejedelme, mert ő volt, aki nem akart a Vaskapusziklához menni, és ő volt, aki mondta, hogy forduljanak vissza. S akit Marisa egy kis beszélgetésre elkap, váltogathatja a lábát, míg továbbengedi. Ezeket tárgyalgatták a kocsma előtt, s éppen azon röhögtek, Marisa milyen boldog, hogy kimaradt a szórásból, mikor nyílott a tanácsháza ablaka. Az elnök kikiabált az embereknek: — Maguk tudnak a földrengésről? Az emberek odanéztek, a vigyor ott volt az ajkukon. S hogy nem feleltek, az elnök még egyszer szólt: — Észlelt valaki ilyet az éjjel? — Éjjel? — töprengett Martin, a borbély. — Sokaknak forgott a világ az éjjel. (Schubert Péter rajza.) Ezen megint nevettek egy jót, még az elnök is elmosolyodott. Akkor is mosolygott, amikor visszafordult Bandihoz. — Hát látod. — Részeg volt ez mind — dohogott keserűen Sandi. — Ezeket ugyan hiába kérded. — Ez van — mondta az elnök. — Egyelőre. Nézte kicsit a mosolygós kék szemével Sandít, s megkockáztatott egy kérdést: — Te józan voltál? Sandi felállt és sértődötten elment. Másnap reggel jót nevetett a falu. Mert legjobb öröm a káröröm. Marisát szarvára szúrta egy szarvas. Ezt akkor tette, amikor Marisa keblét elégedettség dagasztotta és szívesen tett összehasonlításokat a maga javára, és nagyon biztos volt a maga dolgában. Elég kényes helyen ejtett sebet rajta. Szerencsére a hely inkább illem szerint volt kényes, semmint életveszély tekintetében. A szarvas pirkadatkor jelent meg az udvaron. A zárt kapu ellenére. Ezt később az emberek bizonyító jelként emlegették, holott tudták, hogy a szarvas könnyedén libben át a kerítéseken. Marisa felnyitotta a tiszta lelkiismeretűek édes álmából szemét, és hallotta, hogy kívül motoz valaki. Meg- böködte a férjét. — Te, jár itt valaki... — Hagyj békén! — mondta Gyúró, ki este sokat ivott, és átfordult a másik oldalára. Marisa felkelt, az ablakhoz lépett és látta, hogy egy szarvas a fiatal almafát dézsmálja. Cseppet se Volt rest, nosza, seprűt ragadott, s amúgy pendelyben a szarvasra támadt. — Hess te! — rikoltott. A szarvas legelt még egy kicsit, s csak akI kor fordult meg, mikor csattant lapockáján a seprű. Egy szó nélkül szarva közé vette Marisát, és feltette a kerítésre. Marisa éktelen visítást csapott, melyet a méltatlanul ért sérelem felhangjai színesítettek. Ült a kerítésen amúgy pendelyben, és visított, ülepéből csörgedezett a vér, mert bár a hím állat a gyengébb nemre tekintettel finoman cselekedte, amit cselekedett, kapitális fejdíszének egy oldalágacskája mégiscsak beleakadt az asszonyba. — Isten nem ver bottal — mondták az előszaladó emberek, mert azonnal látták a dolog jelentését. (Folytatjuk) Rendhagyó irodalomóra a zeneiskolában
