Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

1977. február 22. Képújság 3 Zárszámadás Gyönkön, Szekszárdon ■ ■ ■■■■'■ ■■ -1 ■ 1 ■ 1111 - I, 1 1 Jegyzet egy tv-riporthoz Gyönkön 1976 a rendcsinálás éve volt LEHET-E monopolhelyzetben vállalat nálunk, a szocia­lista termelési viszonyok között? A válasz nyilván éppoly akadémikusnak tűnik, mint maga a kérdés. Mégis, mindket­tő elhangzott a vasárnapi Hét című tv-műsorban. Joggal, hisz a probléma, amit a riport boncolgat, égetően aktuális. És — sajnos — legalább ennyire általános is. Aligha szorul bizonyításra, hogy a rosszul értelmezett vállalati önállóság milyen komoly mértékben okozhat káro­kat a népgazdaság egészének. Mi is volt az adott riport (általánosítható) eszenciája? ADVA EGY VÁLLALAT, amely a mütyürke- (lásd: pl. csigafúró, stb.) gyártás hazai prófilgazdája. Nekik azonban nem kifizetődő a mütyürke a belföldi piacra (mindezt persze ilyenkor úgy illik mondani: szűk a termelési keresztmetszet, akut munkaerőhiány, stb.), ezért inkább (vállalati önállóság) öntyöm-pöntyöket gyártanak exportra. Érthető, nem? Na­gyobb nyereség, esetleg még egy kis bérpreferencia is le­esik, tekintettel az exportra. Gyülekezés a művelődési ház előtt A közgyűlés elnöksége: Jankó János, a tamási járási párt- bizottság titkára, Laszk Gábor üzemi párttitkár, Tarczal János, a szövetkezet elnöke, Török János, a megyei párt- vb tagja. így aztán eltűnik a hazai piacról a mütyürke. Következ­mény: számos vállalat nem teljesíti tervét (esetleg sem bel­földi, sem külföldi megrendeléseit) és okként a mütyürke hiányára panaszkodik, amely termékük szerves része kellene hogy legyen. így már nem is tűnik akadémikusnak a tv riporterének kérdése a monopolhelyzetet illetően. A riport okulással is szolgál, joggal sürgeti e téren azt a tudati változást, amely szükséges ahhoz, hogy a különböző gazdasági döntéseknél ne a népgazdasági érdek kerüljön két vállra, szemben a szűkebb csoportérdekkel. HISZEK a tudati változtatás eredményességében. Mégis, és anélkül, hogy sérelem érné a vállalati önállóságot, talán nem ártana nagyobb súlyt fektetni a központi-ágazati irányí­tás szerepére e téren. És a kettő együtt biztosan elérné azt az üdvözítő célt, hogy a profilgazda monopolhelyzete ne vissza­húzó önállóság, hanem termelést serkentő tényezője legyen szocialista gazdálkodásunknak. Gyvgy Dombóvár Az Un io példás törekvése Laszk Gábor üzemi párt­titkár elnökletével szomba­ton egyórás késéssel kezdőd­hetett a gyönki zárszámadó közgyűlés, mert a Volán a szárazdi és udvari buszokat elfelejtette elindítani. így a két társközség termelőszö­Török János: A küzdelmes év eredményei a reális ter­vek, a tagság szorgalma biz­tató a jövő feladatainak meg­oldására. vetkezeti parasztjai nem a legjobb hangulatban érkez­tek a gyönki művelődési ház­hoz. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez a közös gazdaság a múlt évet veszteséggel zárta, éppen arra kellene vigyázni, hogy ilyen apró bosszúságok ne mérgesítsék még jobban a helyzetet. Egyébként a gyönki köz­gyűlés teljesen rendben, a szabályoknak megfelelően kezdődött el, folyt és fejező­dött be. A szövetkezet 228 dolgozó tagjából 217 jelen volt, így a gyűlés minden­képpen elérte határozat- képességét. A közgyűlés va­lahogyan más hangulatban folyt le, mint azt megszok­tuk. Először az adta meg kü­lönösségét, hogy első alka­lommal találkoztak a meg­változott körülmények kö­zött a közös gazdaság tagjai, hiszen tavaly volt az első év, amikor a tagság, elsősorban a járási pártszervek támo- gatása-biztatása nyomán új vezetőséget állított a posz­tokra és ezek támogatását nemcsak szóban ígérte. így a jó együttműködés a várt eredményeket meghozta, an­nak ellenére, hogy a szövet­kezet több mint hárommillió forintos veszteséggel zárta az évet. A másik fontos mo­mentum: a szövetkezét elnö­ke a vezetőség beszámolóját kritikusan, szinte személyre szólóan terjesztette elő. A 4389 hektáron gazdálkodó szövetkezet földjeinek arany­korona-értéke is alacsony, azon túl, hogy a táperő- utánpótlás évtizedekig a ha­tárban „nem volt műsoron”. Ezért is, meg az előző évben elhúzódott, el nem végzett őszi alapozó munkák elma­radása, a rossz időjárás még jobban megviselte a gyönki határt. Úgyhogy a szövetke­zet elnöke a tagság szemébe mondhatta, hogy a termelés növekedését nem sikerült el­érni, szegényebb lett a tag­ság és az állam is. A nehéz helyzetet ugyan év közben a tagság felismerte, szívét- lelkét adta a munkába, azon­ban a több éves mulasztáso­kat egy évben nem lehet pó­tolni. Míg másutt a termés- csökkenés búzából például csak 4—5 mázsa volt hektá­ronként, itt lényegesen több. A gyönki közös gazdaságot végül is a tagság szorgalma emeli fel, a tavalyi év volt az első olyan, amely szigorú tervszerűséggel bonyolódott. Az idei év tervei nem maxi­málisak, hiszen a gépesítés- talajerő-utánpótlás kérdés­komplexumban még keveset sikerült előrelépni. Főleg az­zal, hogy a megyei szervek kellő hitellel támogatták a gyönki Petőfi Mgtsz-t, rész­ben azzal, hogy a hitelt hely­ben jól hasznosítják. így nem szanálják a közös gaz­daságot, de az idén még szi­gorúbb keretek között kell gazdálkodni. A közgyűlés munkájában részt vett Török János, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság tagja. Az ő szavait érdemes feljegyezni a gyön­ki helyzetről. Köztudott, hogy Török elvtárs a zombai termelőszövetkezet párttitká­ra, így kétszeres közelségből- érdekeltségből tudja meg­ítélni a helyzetet. „Az el­múlt évben Gyönkön be­bizonyították, hogy a gépek és eszközök jobb kihasználá­sának lehetőségeit felismer­ték, így végezték dolgukat. A megyei pártvezetés úgy ítéli meg a közös gazdaság vezetőinek, dolgozóinak munkáját, hogy a küzdel­mes év a felfelé ívelést in­dította el. Biztosított az 1977- es feladatok megvalósítása, mert a tagság és a vezetőség jól együttműködik, s ebben a munkában a pártszervezet tagsága az élenjáró. Gyönk „Jóleső érzéssel tölthet -el bennünket, hogy a tavalyi, nehéz év ellenére teljesítet­tük, sőt túlteljesítettük a tervtárgyaló közgyűlés által kitűzött feladatokat.” — ezekkel a szavakkal kezdte a a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet tegnapi zárszámadó közgyű­lésén beszámolóját Heimann Ferenc, a szövetkezet elnö­ke. Az üzem eredményes esztendőt tudhat maga mö­gött, ami elsősorban a tagság szorgalmas munkájának, összefogásának, a szövetke­zetben uralkodó nyugodt légkörnek köszönhető. A termelőszövetkezet terü­lete nem nagy, mindössze 1461 hektár; ebből 1108 hek­tár a szántó és 122 hektár a szőlő. Az 1975-ös gazdasági évhez viszonyítva a mező- gazdasági termelés 16 száza­mindig jó gazdaságáról volt híres. Az itteni emberek a múltban is kiváló gazdák voltak, nem lehet, hogy ezen a területen szakszerű irányí­tás mellett, a tagok szorgal­ma ne érlelné meg a gyü­mölcsét. A gyönki adottsá­gok kihasználása elkezdő­dött. Nem várunk látványos és gyors változást, hanem az előbbre jutás, az legyen meg­alapozott, szívósan, lépésről lépésre kell itt újra bizonyí­tani a közös gazdaságban rejlő erőket.” A közgyűlésen többen mondták el véleményüket. Nem egy hozzászóló arra ha­talmazta fel a vezetőséget, lékkai növekedett — ebben nagy része volt annak, hogy a szőlő igen szép eredmé­nyeket hozott: ötvenöt szá­zalékkal teljesítette túl a ter­vét a gazdaság. Bár a mező- gazdasági termelés eredmé­nye összességében emelke­dett, a szántóföldi növény- termelés elmaradt a terve­zettől. Az okok itt is ugyan­azok, mint más mezőgazda- sági üzemekben: szárazság, kedvezőtlen csapadékeloszlás. A búza a tervezettnél többet — 45 mázsát, a kukorcia vi­szont kevesebbet — mindöSz- sze 39 mázsát — adott hek­táronként. A növénytermesz­tés munkáinál éreztette hatá­sát, hogy a szükségesnél lé­nyegesen kevesebb a mun­kaerő, az idősebb téesztagok koruknál, teljesítőképessé­güknél fogva nem tudnak hogy a továbbiakban is szi­gorú-igazságos legyen, a párt által jelölt úton vezessék a gyenge gazdaságot, a rossz körülmények között a már látható és várható eredmé­nyek felé. Gyönkön 1976 a rendcsiná­lás éve volt. Ezt zárta le, hi­telesítette a tagság. Egyben bizalmat is kapott a közös gazdaság minden dolgozója, vezetője a járási, a megyei párt- és állami vezetéstől. Úgy éreztük a közgyűlés vé­gén, hogy a gyönki közös gazdaság tagsága és vezető­sége érzi, milyen felelősség hárul rá 1977-ben.-Pj­a megyében eleget tenni a megnövekedett feladatoknak. Az állattenyésztésre jel­lemző, hogy az állatlétszámot nem tudták emelni, mivel az építkezés lehetőségei korlá­tozottak. A meglévő tehén- állomány tejtermelése magas — 3473 liter tehenenként és évenként —, ezzel a fejési át. laggal a megye 71 termelő- szövetkezete között a nyol­cadik helyen állnak. A tehe­nészetben tudományos ala­possággal elkészített számí­tások alapján határozzák meg a takarmányadagokat. A sertésállomány korszerűt­len, hagyományos épületeik­ben van, a tartástechnológia nem fejleszthető, s ezért nágy az élőmunka-igénye. A zárszámadó közgyűlés­sel egy időben tárgyalta a szö­vetkezet tagsága az ez évi termelési és pénzügyi tervet, s választotta meg a szövet­kezet vezetőségét, valamint a közgyűlés bizottságainak tagjait. A termelőszövetkezet elnöke ismét Heimann Fe­renc lett. A közgyűlésen a megye és a város párt- és ál­lami vezetői közül is sokan részt vettek. Bucsi Elek, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője a me­gye mezőgazdaságának hely­zetéről beszélt, Kaposi István, a városi tanács osztályveze­tője pedig a város három ter­melőszövetkezetének munká­járól, a továbbfejlődés ész­szerű lehetőségeiről szólt. (Tudósítónktól.) Minden termelőüzem ered­ményes gazdálkodásának egyik igen fontos feltétele az, hogy jól tervezik meg az al­kalmazotti létszámot, ki­használják a belső tartalé­kokat és megszervezik az irányító szakemberek, vala­mint a számviteli dolgozók munkáját. Ezért vizsgálta meg az alkalmazotti lét­számgazdálkodást Dombó- várott a városi népi ellen­őrzési bizottság tizenegy ipa­ri üzemnél, illetve szövetke­zetnél. A segítő szándékú vizsgálat kiterjedt az alkal­mazotti létszám alakulására, foglalkoztatásának hatékony­ságára. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a termelőüze­mek és szövetkezetek több helyes intézkedést tettek már eddig is az alkalmazotti állománycsoportba tartozók teljesítménykövetelmé­nyeinek fokozására. Az Unió Ipari Szövetkezet ilyen irá­nyú gyakorlata példaként szolgálhat valamennyi ter­melőegység számára. 1975 ta-, vaszán három különböző pro­filú ipari szövetkezet egyesí­tése következtében alakult meg az Unió Ipari Szövetke­zet, három — építőipari, fa­ipari és műanyag-gumiipari — ágazattal. Az egyesítés több problémát vetett fel, éppen az alkalmazotti lét­szám helyes, és a termelés szempontjából hasznos fog­lalkoztatása miatt. Az egyesülés óta eltelt két év bebizonyította, hogy a vezetők előrelátó szervező munkája nem volt hiábavaló. Az átszervezésnél nagyon vi­gyáztak a helyes arányok ki­alakítására. Hiszen több olyan beosztás volt a régi szövetkezetekben, amelyek­ből kettő eleve feleslegessé vált. így több személyi problémát is meg kellett ol­dani. Az egyes döntéseket mindig alapos elemzés előz­te meg, s így a döntések zö­mükben megnyugtatóak vol­tak. A szövetkezet vezetői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a termelésszervezés, üzemi rend, a számvitel és az ügyvitel különböző terü­letein végrehajtandó belső átszervezéssel meglegyen a különböző szakmák egységes irányítása. Az adminisztra­tív tevékenységeket össze­vonták, de ügyeltek arra is, hogy a telephelyekre kihe­lyezett számviteli dolgozók a helyszínen intézzék a fi­zikai munkások bér-, SZTK- és egyéb ügyeit, megkímélve őket a több kilométeres gya­loglástól. Igen dicséretes a szövetkezet vezetőinek az a törekvése is, hogy minden alkalmazotti állományban foglalkoztatott dolgozó a munkájához szükséges képe­sítést megszerezze. Jól tud­ják a vezetők, hogy ez nem' rövid időt vesz igénybe, hosszabb távon mégiscsak így tudják biztosítani a mű­szaki irányító gárda terme­lést segítő munkájának ha­tékonyságát, valamint a gé­pesített számvitel eredmé­nyességét. Nem sajnálják az évi 180 ezer forintot, amit átlagosan a továbbtanulók segítésére adnak. Cserében valamennyi továbbtanuló szerződést köt a szövetke­zettel, hogy az iskola elvég­zése után a szövetkezetnél marad. így elérték, hogy a szövetkezetnek nincs különö­sebb létszámgondja, és ki­magaslóan jó a szakember- gárdája. Az alkalmazotti ál­lományba tartozók elégedet­tek, s nagy kedvvel dolgoz­nak azon, hogy a szövetke­zet munkájának jövedelme­zősége, a mind jobb és jobb munkaszervezés, anyagellá­tás és kereskedelmi kapcso­latok révén növekedjék. 1976-ban a szövetkezetnek 1217 fő volt az éves átlag­létszáma, s az alkalmazot­tak az összes dolgozók 17 százalékát tették ki. Azt még feltétlenül meg kell említeni, hogy az alkalma­zotti kategórián belül to­vább csökken az ügyintézők száma, s ezzel párhuzamo­san növekszik a termelés- irányító szakembereké. A népi ellenőrző bizottság vizsgálatában részt vevők el­ismerték a szövetkezet tevé­kenységét, és további követ­kezetes szervező munkára ad­tak ösztönzést. Magyarszéki Endre A szövetkezetben magas az átlagéletkor Tejtermelésben a 8. helyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom