Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-22 / 44. szám
2 Képújság 1977. február 22. PANORÁMA ff Nagyon éles ellentétek” lf«noe iNBfeleaete kOxel-keleti kVrűlját í Cyrus Vance amerikai külügyminiszter — hat közel- keleti országban tett látogató- kőrútja befejeztével — hétfőn délelőtt Damaszkuszból visszaindult az Egyesült Államokba. Elutazása előtt, amerikai újságírókkal beszélgetve kijelentette: „Nagyon éles ellentéteket” kell leküzdeni, amíg megvalósul a közel- keleti béke. Vance szerint megbeszélései során meggyőződött arról, hogy mind Izrael, mind az arab országok készek részt venni az év második felében a genfi értekezleten, amelyen az átfogó rendezést vitatnák meg. Az „eljárási kérdésekben” — mindenekelőtt a palesztinai- ak részvételét illetően — már korántsem beszélhetünk ilyen egységről — fűzte hozzá az amerikai külügyminiszter, majd a közel-keleti probléma három fő elemét a következőkben határozta meg: a béke megteremtése, a megszállt területekről történő visszavonulás és a palesztinok sorsának rendezése. Vance az alapvető ellentéteket az alábbiakban foglalta össze: — A béke meghatározása: az arabok ezen a hadiállapot megszüntetését értik, Izrael viszont a kapcsolatok teljes normalizálását. — A visszavonulás: az arab államok az összes megszállt területek kiürítését követelik, Izrael viszont „határmódosításokat” kíván. — A palesztinok sorsa: Vance szerint „még az arab országok között is eltérőek az álláspontok” a kérdés rendezését illetően. Az amerikai külügyminiszter elmondotta még, hogy a meglátogatott országok vezetői elfogadták az egyesült államokbeli látogatásra szóló meghívást, Asszad szíriai elnök viszont a tervek szerint Európában találkozik Carter elnökkel. Állón izraeli külügyminiszter a szokásos vasárnapi kabinetülésen Vance látogatásáról előterjesztett jelentésében kifejtette, hogy az Egyesült Államok, Izraelhez hasonlóan, ellenzi egy „harmadik állam” (palesztinai) létrehozását Izrael és Jordánia között. Ugyanakkor „a jó irányba tett lépésnek” minősítette Szadat egyiptomi elnök közelmúltban elhangzott kijelentését, amelyben „Jordánia és egy palesztin állam szoros kapcsolatait” szorgalmazta még a genfi értekezlet felújítása előtt. A hírügynökségek ezzel összefüggésben emlékeztetnek arra, hogy Szadat az amerikai külügyminiszternek egy Jordánia és a leendő palesztin állam közötti „konföderáció” kialakításáról beszélt. Állón azt is közölte, hogy az Egyesült Államok mindaddig nem ismeri el a< PFSZ-t, amíg az nem fogadja el a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát és nem ismeri el Izraelt. Vance állítólag arról is biztosította Allont, hogy az Egyesült Államok nem szándékozik saját rendezési tervet előterjeszteni, csupán „jó szolgálatait” ajánlja fel. LONDON Az Angol—Magyar Baráti Társaság szombaton 25. évi közgyűlését tartotta a londoni Caxton Hallban. A jubileumi közgyűlésen Charles Ringrose főtitkár felelevenítette a társaság születésének körülményeit, s hangsúlyozta, hogy az Angol— Magyar Baráti Társaság az elmúlt negyedszázad alatt mindenkor a népek közötti barátság és megértés, a nemzetközi béke és biztonság erősítése érdekében munkálkodott. LENINGRAD Hétfőn szülővárosában, Leningrádban ünnepélyesen leleplezték Alekszej Koszigin bronz mellszobrát. A szó. cialista munka kétszeres hősének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, á Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének mellszobrát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletére állították fel. Cunhal nyilatkozata A PKP kész összefogni a PSZP-vel Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot adott országának politikai helyzetéről Si- mó Endrének, az MTI lisszaboni tudósítójának. „Aggódunk országunk politikai helyzetének közeljövőben várható alakulása miatt. A nemzetközi imperializmus támogatta portugál jobboldal arra törekszik, hogy nyíltan reakciós kormányt csikarjon ki, vagy rábírja a szocialista pártot a jobboldallal való koalíciós összefogásra. A PSZP-kormány a tőke pozícióinak helyreállítására és a demokratikus forradalom alapvető vívmányai, az államosítások, a földreform és a munkásellenőrzés ellen irányuló politikájával megnyitja a kaput a külföldi monopóliumok uralma előtt. Folytatódik a fasiszta összeesküvés is” — mondta Cunhal. A PKP a demokratikus alternatíva tervét állítja szembe a jobboldali alternatívával: ez a kormány politikájának módosítását és olyan kabinet megalakítását jelentené, amely folytatja a fasizmus megdöntése után végbement gazdasági és társadalmi átalakulást. Ez az alternatíva nem valósítható meg a KP, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatása, részvétele nélkül. Cunhal úgy vélekedett, annak ellenére, hogy a jobboldal teret nyert, a PSZP pedig engedményeket tesz neki és a nemzetközi monopoltőkének, vannak olyan demokratikus, haladó erők az országban amelyek képesek szavatolni a demokráciát és fejlesztését. Utalt a szakszervezetekre, amelyeknek egysége megerősödött a közelmúltban megtartott kongresszuson, a mezőgazdasági tsz-ekre, a közös gazdaságokra és a kistermelők egyesületeire, hozzáfűzte: a fegyveres erők kötelékében továbbra is nagyon erős április 25. szelleme és a köztársasági alkotmányhoz hű erős áramlat működik. A PKP szeretne ugyan összefogni a PSZP-vel, de ez eddig azért nem sikerült, mert a PSZP következetesen elutasította a KP-nek közös platform kialakításának megvitatására tett javaslatát. Cunhal a forradalmi vívmányokat fenyegető veszélyek között megemlítette az államapparátus összetételét. A kormány politikáját, főképpen a nemzetgazdaság független fejlesztését veszélyeztető külföldi hitelek igénybevételét és a közös piaci csatlakozást, amelyhez nem adottak az ország gazdasági feltételei és amely ürügyül szolgál ahhoz, hogy beavatkozzanak és nyomást gyakoroljanak Portugáliára. A cárizmus végnapjai (1.) Azt, hogy egy forradalom mikor tört ki és mikor győzött, pontosan lehet tudni. Azt, hogy mikor kezdődött, szinte soha. Évtizedeken, sőt évszázadokon át nő, halmozódik az a gyúanyag, amely egy napon hirtelen felrobbantja a gátakat. Ahhoz, hogy megértsük egy- egy jelenség okát, ismernünk kell a közeget. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt 1917 februárjában Oroszországban, ismernünk kell azt az Oroszországot, amely azokban a napokban összeomlott. Az akkori oroszok — mintegy százötvenmillió ember — elsöprő többsége egyszerűen nem tudta, hogy az ország, amelyben él, a földfelszín egyhatodát borítja. Ködös fogalmaik voltak arról is, hány honfitársuk van. Aki vándorolt — és abban az Oroszországban nagyon sokan vándoroltak, űzte őket a nyomor korbácsa —, látott üzbégeket és tatárokat, zsidókat és szlávokat, németeket és grúzokat, örményeket és kalmüköket. KÉT DÁTUM A lényeget az is tudta, aki nem vándorolt: bármelyikük meghalhat annak a távoli titokzatos ismeretlennek egyetlen intésére, aki valahol Pétervárott, díszes trónon dönt élet és halál fölött. A februári forradalom 1917. február 27-én, illetve március 12-én győzött. Két dátum? Nem, egy! 1918-ig Oroszország a Julián-naptárt használta. Ez a XX. században 13 nappal maradt el a világon csaknem mindenütt használt Gregorián-kalendáriumtól. A különbség jelkép is. Csakhogy az eltérés a világ fejlettebb országai és a cár birodalma között nem tizenhárom nap, hanem legalább egy évszázad volt. A nagyvárosokban ez nem volt szembeszökő, a vidéki városkákban már inkább. De az igazi Oroszország lakosságának többsége a falvak ezreiben élt, ahol esténként minden sötétségbe, tavasszal és ősszel pedig sárba fúlt. A tél fél esztendeig teljes mozdulatlanságba dermesztette és elvágta a külvilágtól az ország nagy részét. KUNYHÓK.. Vagy százmilliónyi ember élt kunyhókban. Az élet dió- héjnyi sajka volt számukra, amely kiszolgáltatottan himbálózik ismeretlen erők óceánján és bármelyik pillanatban pozdorjává zúzódhat egy zátonyon. Ha elmaradt az eső, a parasztok leszedték kunyhóik tetejéről a szalmát és odaadták a jószágnak. Ha beállt a tél, a vakítóan szikrázó mesevilágban gyermekek fagytak meg és haltak éhen. Néha a nagyvárosból lejött barátaival a földesúr. Trojkák és szánok csilingeltek, az élő és a halott gyerekek szülei felemelték fejüket a vidám hangra. Magukra aggatták rongyaikat és kiálltak a kalyibák elé. Szokás volt, hogy az elsuhanó, bundás urak és hölgyek néhány kopejkát hajítottak a tömegnek. A parasztok eltemették a halott gyerekeket és hallgatták, amint az élők kenyeret kérnek. Aztán már akkor is kiálltak az útra, ha nem hallották a csilingelést. Amikor már maguk is együtt üvöltöttek a farkasokkal az éhségtől, nekizúdultak valaminek. Üzletnek, úri társaságnak, raktárnak, ami akadt. Ilyenkor hamarosan megérkezett egy szakasz kozák. Gőzölgő, jól táplált paripákon jöttek, fekete kesztyűs kezükben egyaránt jól forgatták a kardot és a korbácsot. Ha parancsot kaptak rá. lőttek is. Gondolkodás nélkül és azonnal. 1917 februárjában sokan akkor értették meg, hogy ez már a forradalom, amikor a kozákok már nem lőttek a tömegre. Állítólag magával a cárral. II. Miklóssal is ez történt. Amikor meghallotta. hogy testőrsége, a Kozák Kíséret megtagadta az éhes, izzó szemű tömeg megtámadását, akkor, csak akkor kezdte sejteni, hogy eljött a vég. TÖMEGSÍR II. Miklós 1896. május 26- án vonult be a koronázás ősi színhelyére, „a negyvenszer negyven templom” hagymakupolás Moszkvájába. Trónját 870 gyémánt, 144 rubin és 129 igazgyöngy díszítette, koronáján 44 óriás gyémántot vett körül kisebb briliánsok serege, központi íve két oldalán pedig 38—38 csodás igazgyöngy csillogott. Ezt a koronát az uralkodó a saját fejére tette — minden oroszok cárját nem koronázhatta meg más, mint önmaga. A koronázási népünnepély színhelyére, a Hodinka- mezőre hatalmas tömeg sereglett. A réten csak ideiglenesen temettek be egy félbehagyott építkezés nyomán támadt gödröt. A sokaság alatt valósággal süllyedni kezdett a föld. Hamarosan hörgő sebesültek és néma halottak ezrei töltötték meg a mezőt, a népünnepély színhelye tömegsírrá változott. Aznap este volt a francia nagykövet bálja. A cár úgy döntött, hogy a történtek ellenére megjelenik rajta. Az uralkodópár táncolva suhant a kristálycsillárok alatt, miközben nem messze a bálteremtől, az ispotályok termeiben, sőt udvarain és folyosóin tovább aratott a halál. így kezdődött a Ro- manovok véres drámájának utolsó felvonása, amely 1917 februárjában ért véget. HARMAT ENDRE Következik: Szimbirszkben született. Körút és körkép Hétfő esti kommentárunk. Mario Soares legújabb kőrútjának célja, mint ezt ő maga oly szívesen hangoztatja, gazdaságilag is mind közelebb hozni Portugáliát a Közös Piachoz, a nyugat-európai gazdasági integrációhoz. Katonailag ez az integráció már régen megvalósult, a rossz emlékű’ diktátor, Salazar korszakában. A NATO akkor annyira fotósnak tartotta „Európa nyugati szélét”, hogy minden „szalonképességi aggályt” félretéve a fasiszta rezsimet katonai gépezetének részévé tette. Számos megfigyelő vallja ma is: ez a nyugati döntés évtizedekkel elodázta, ami végül 1974. április 25-én bekövetkezett. Nagyszerű forradalmi folyamat kezdete volt az a nap, napjaink Portugáliáját viszont éppen az a szomorú tény jellemzi, hogy ezek a vívmányok — veszélybe kerültek. Nem az a fő baj, hogy dr. Mario Soares kabinetje gőzerővel dolgozik a nyugati gazdasági integrációhoz való csatlakozásán, hanem az, hogy ezért túlságosan nagy árat hajlandó fizetni. Ezért hatja át érthető aggodalom azt a nyilatkozatot, amit Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára adott a Magyar Távirati Iroda lisszaboni tudósítójának. Az az ár, amit a Közös Piac — és „mellesleg” a NATO — brüsszeli főhadiszállása a hitelekért és az EGK-hoz való eljövendő csatlakozás lehetőségéért kér, körülbelül a következő: 1. A hazai tőke hatalmi helyzetének restaurálása. Ez a forradalmi folyamat megtorpanását, sőt, visszafordítását jelenti; megkérdőjelezi az eddigi államosításokat és a munkásság beleszólási jogát számos üzem vezetésébe. 2. Ami mindezzel szorosan összefügg: a jelenlegi irányvonal visszaszerezheti a 'külföldi monopóliumok számára a portugáliai vadászterületet. 3. Az ország létérdeke, a baloldali egység helyett a kabinet és a szocialista párt inkább jobbra tekint, nyilván ugyancsak a brüsszeli hitelezők nyomásának engedve. Miközben Soares körúton van, Cunhal nyilatkozata körképet vázolt fel. A körkép színei sötétek, de hát a „modell”, a portugál valóság jelenleg ilyen. A derűsebb árnyalatok ígérete nem az egyoldalú külföldi orientációban, hanem a demokratikus erők egységének lehetőségében rejlik. HARMAT ENDRE LAPZARTA SALISBURY Ian Smith rhodesiai kormányfő az ABC amerikai televíziónak adott nyilatkozatában ismét szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok újítsa fel diplomáciai kezdeményezéseit és Kissinger volt amerikai külügyminiszter afrikai kőrútjához hasonlóan nyújtson segítséget az ügyben. A fehértelepes rezsim vezetője ismét leszögezte, hogy nem hajlandó tárgyalni Joshua Nkomóval, az afrikai felszabadítási mozgalom elismert vezetőjével, akit Smith harciasnak nevezett és akj szerinte nem jön számításba Rhodesia jövőjének alakításában. A rho. desiai kormányfő újra elővette régi érvelését: az állítólagos szovjet veszélyre hivatkozva sürgette Washington kezdeményezéseit. NEW YORK New Yorkban tartja ülésszakát az ENSZ világűrbizottságának tudományostechnikai albizottsága. A Szovjetunió képviselője tájékoztató közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben a Szovjetunió készségét fejezi ki arra, hogy együttműködjék az érdekelt államokkal abban, hogy megfelelő megállapodások alapján geológiai rendeltetésű kozmikus felvételeket készítsen területükről és rendelkezésükre bocsássa az így nyert adatokat. TOTÓNYEREMÉNYEK A totó 8. játékhetének nyereményei: 13 plusz 1 88 db, 11 003 forint, 13-as 183 db, 5140 forint, 12-es 4726 db, 196 forint, 11-es 35 381 db, 26 forint, 10-es 153 221 db, 11 forint. Utcai baleset (Lomidze rajza a moszkvai Krokogyilból.)
