Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-18 / 41. szám
k 1977. február 18. ^PÚJSÁG 3 Nyugodtan vonul le az ár A belvízhelyzet nem súlyos Paksnál a vízmérce 640 centit mutat, látható a képről, hogy a kikötőnél még legalább egy méter víz elfér, amíg eléri a korlátot — hol van még az épület ehhez! Npav-ntnap óta 'ieszt'^'•get bennünket a rádió, meg a tv: árvíz- veszélyről szólnak a hírek, a képek azt mutatják, hogy a tehergépkocsik tengelyig járnak a vízben. Megszokott kép pedig ez, hiszen minden évben, a hóolvadás után a patakok vize megduzzad, némelyik kiszalad a medréből, ha az eső néhány napig a vízgyűjtő-területen a szokásosnál több. Tehát „itt van nyakunkon az ár, és Tolnában mi a helyzet?” — kérdezhetnék olvasóink. Sietünk megnyugtatni mindenkit: nem súlyosabb, mint az előző években. Természetes dolog, hogy ha a fővárosban a Duna mondjuk február 14-én tetőzött, ez az árhullám hozzánk Dunakömlődnél az ártéri erdőre kiszaladt a Duna csak a hét vége felé érkezik. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságban minden évben gondosan felkészülnek a tavaszi, a jeges árra. Az etetést úgy igazítják, hogy mire a víz, szinte naptári pontossággal megérkezik, hogy elborítsa az árterületet, akkorra a vadak már védett helyen legyenek. Az árvízvédelmi szolgálat nemcsak most, hanem egész évben készenlétben áll, hiszen nem azért költött államunk több milliárd forintot erre a szervezetre, hogy ne legyünk nyugodtak a vizek mellett. A gemenci erdő lapos részeit elborította a víz. Szokás szerint néhány termelőszövetkezet rétjeit, szántóit elöntötte a belvíz. Meg is kezdték a víz kiemelését, hogy mielőbb szikkadjon a föld, védjék a vetést a kipusztulástól. A vízügyi igazgatóság szekszárdi szervezete is készen áll. Tegnap a decsi szövetkezet vezetői kérték őket, hogy a lankóci szivattyúállomást helyezzék üzembe. A hét végén erre sor kerül. A figyelő- szolgálat az utasításoknak megfelelően dolgozik. Rend van a vizek partján, a további szükséges intézkedéseket arra illetékes személyek és szervek haladéktalanul megteszik — ha a helyzet úgy kívánja. Képeink is megnyugtató híreket adnak a belvízhelyzetről.- Pj Szoboszlaj István, a Szekszárdi Állami Gazdaság üjbereki kerületében elindítja a szivattyút A Sió, a töltéserösitő, -széle sitő munkák után most könnyen befogadja a rengeteg vizet. Palánknál olyan széles a víztükör, mint a Duna közepes vízállásnál. Fotó: G. K. Mintaszerű állattenyésztés Pálfán VÁRAKOZÁSSAL teli esz- tendő után tegnap tartották meg a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezetben a zárszámadó közgyűlést. A közgyűlésen részt vett dr. Gyugyi János, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, dr. Czimbalmos Béla, a TOT főtitkára, dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint Horváth József, a Tolna megyei TESZÖ V titkára. Mint azt Lakos József, a szövetkezet elnöke beszámolójában elmondotta, a tagság és a vezetőség az 1976. évi tervének megállapításakor tudatában volt annak, hogy teljesíteni kell az MSZMP XI. kongresszusa határozataiból, az MSZMP programnyilatkozatából, a népgazdaság ötödik ötéves tervéből, az MSZMP Tolna megyei és a paksi járási bizottsága cselekvési programjából, valamint a szövetkezet pártszervezetének határozataiból eredő feladatokat; meg kell teremteni a fejlett szocialista társadalom építésében való hatékony részvétel feltételeit. Az elmúlt évben mindenekelőtt arra törekedtek, hogy növeljék a termelés hatékonyságát, fokozottabban kihasználják a belső tartalékokat, fejlesszék az üzem- és munkaszervezést, továbbá szakszerűen és takarékosan gazdálkodjanak. A termelési tényezőket jól összehangolták; kedvező arány alakult ki a növények és az állatok biológiai tulajdonságai, valamint a termelési eszközök és az alkalmazott technika között. A műtrágya-, a növény- védőszer- és a takarmányfelhasználás megfelel a hozamoknak. A szövetkezet 3191 hektáron 353 dolgozó taggal folytatja tevékenységét. A gazdálkodás az állattartásra és a szántóföldi növénytermesztésre épül. A gépellátottság megfelelő, az állatok többségét szakosított szarvasmarha- és sertéstelepen tartják. A szövetkezet mérleg szerinti eredménye tízmillió-háromszázezer forint — kevesebb, mint amennyit terveztek. A 800 hektáron termesztett búza 47 mázsát, a 970 hektáron vetett kukorica pedig 51 mázsát adott hektáronként. A búza termésátlaga meghaladta a tervezettet. Kukoricából kevesebbet takarítottak be, mint amennyit terveztek, — annak ellenére, hogy gondosan elvégezték a talajelőkészítést, a vetést, a növény- ápolást. A fajták jobb kiválasztásával a kiesés minden bizonnyal csökkent volna. Az elmúlt évben a szövetkezet belépett a KATEJ termelési rendszerbe, — melynek gesztorgazdasága lett. Minthogy a meglévő magyartarka tehénállománnyal a tejelő tehenészeti szintet tartósan biztosítani nem tudják, fajtaátalakító keresztezést kezdtek el. Az egy tehénre jutó éves tejtermelés igep magas: 3500 liter. A gazdaságban 1056 szarvasmarhát tartanak,'ebből 394 a tehén. A sertéstartás technológiáját módosították; bevezették az ISV-rendszerű battériás süldőnevelést, — jó eredménynyel, mert egy hónappal rövidült a hizlalási idő, s egy kilogramm élősúlygyarapodást két és fél kiló vegyes abrak felhasználásával érnek el. A hízó sertéseket — tavaly összesen 4544-et — a pápai exportvágóhídon értékesítették. A SZÖVETKEZET változatlanul fontos feladatának tartja, hogy a tagok egészséges körülmények között dolgozzanak, támogatják az arra rászorulókat, s kielégítik a kulturális igényeket. Az elmúlt évben kirándulásokra, társasutazásokra közel 74 ezer forintot, tanulmányi ösztöndíjakra pedig 28 ezer forintot fordítottak. A közgyűlés bizottságainak beszámolója után tájékoztató hangzott el az ez évi pénzügyi terv főbb mutatóiról, majd a közös gazdaság elnöke kitüntetéseket és jutalmakat adott át a példamutatóan dolgozó tsz- tagoknak. Az érdekes színvonalas------------------------ beszélgetés, netán igazi vitatkozó szeminárium, pártnap, vitakör ma már nem tartozik a ritkaságok közé. Számos alkalommal élményt nyújtó foglalkozásnak részesei a párfokta- tás, a politikai oktatás hallgatói. Propagandánk mind eredményesebben kapcsolódik az embereket foglalkoztató politikai kérdésekhez, s az elméleti tételeknek, a politika elvi alapjainak oktatásával segíti eligazodásukat a jelenkor összetett folyamataiban. Hiba lepne azonban nem észrevenni, hogy a propagandamunkában jócskán találhatók formális vonások is. A formalizmus — s erről nyíltan szólt a párt Központi Bizottságának októberi határozata — csökkenti a propaganda hatékonyságát. Ha e formális vonásokat le tudjuk küzdeni, akkor az oktatás, a propaganda hasznosan szolgálhatja a gyakorlatot. A formalizmus mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy a marxizmus alkotó elsajátítása helyébe nem egyszer a tananyagok szövegszerű, iskolás jellegű megtanulása lép. Valamiféle „is'kolásdi” ez, ahol az oktató „leadja” és számon kéri az anyagot. Eközben elsikkad a legfontosabb, ami a politikai képzésnek értelmet ad: a meggyőződést formáló, a politikai gyakorlatot segítő elsajátítása eszméink lényegének, a tanultak összekapcsolása az élet valódi problémáival. Találkozhatunk olyan emberekkel, akik a marxizmust vagy annak alkotórészeit valamely iskolatípuson, tanfolyamon „bevágták”, felelték róla a vizsgán, beszámolón, összefoglalón, s miután megkapták a végzettségüket tanúsító papirost, többé nem érdekelte őket, elfelejtették. Holt ismeret- anyag maradt számukra, érdeklődésüket nem keltette fel, szemléletüket nem befolyásolta. Akadnak, akik lé- telszerűen megtanulták ugyan a dialektika fő törvényeit, de nem gondolkodnak dialektikusán, nem tudják a dolgokat összefüggéseikben, ellentmondásaikban, változásaikban szemlélni. Megtanulták, hogy a munkásmozgalom mindig az adott követelményékhez igazította céljait és módszereit, de ezt a mai politikai kérdések megítélésekor képtelenek megérteni és alkalmazni. Tudtak felelni a vizsgán a politikai gazdaságtan tételeiből, de amikor a mai gazdasági gyakorlat feladataival kerülnek szembe, a közgazdasági szemlélet minimuma is hiányzik belőlük. Kétségtelen, hogy ezek a jelenségek összefüggnek a káderképzés feladatainak formális felfogásával is. Az élet tapasztalatainak elemzése vezette pártunkat abban, hogy ismételten hangsúlyozza a vezetők elméleti-politikai képzettségének szükségességét. Ezt azonban némelyek — „beiskolázok” és „beiskolázottak” egyaránt — úgy fogták fel, hogy mielőbb meg kell szerezni a szükséges végzettséget tanúsító bizonyítványt, hogy voltaképpen a papír, és a statisztikai arány a lényeges, nem a valóságos tudás. Márpedig — kell-e hangsúlyozni? — a párt nem a kimutatások kedvéért szorgalmazza a marxizmus tanulását, hanem abból a meggyőződésből kiindulva, hogy megfelelő elméleti ismereték nélkül ma egyetlen vezető, egyetlen párttag sem képes sikeresen megoldani feladatait. Az eddigiek is tanúsítják, hogy a formalizmus ebben' az esetben is a valóságos célok, szükségletek elhomályo- sodásából, a külsődlegesség, a látszat eluralkodásából ered. Ilyen irányzatokkal elsősorban ott találkozhatunk, ahol a propagandairányítás sem nélkülözi a formális vonásokat. Effajta jelenség például az egyes tanfolyamok hallgatóinak gondatlan kiválogatása. Találkoztam már olyan, kimondottan a pártélet és pártirányítás kérdéseit tárgyaló csoporttal, ahol a hallgatók számottevő része pártonkívüli Volt. Igaz, nekik sem ártottak az itt szerzett ismeretek, ám nem, vagy alig lehettek olyan közvetlen tapasztalataik, amelyekhez azokat kapcsolhatták volna, s a gyakorlati munkában sem tudták a tanultakat hasznosítani. Mennyivel okosabban szervezte meg e tanfolyamokat az az üzemi párt- bizottság, amely ebben a témakörben külön csoportokat indított pártvezetőségi tagoknak, pártbizalmiaknak, más pártaktivistáknak, az egyes csoportok tananyagát kibővítette a résztvevők társadalmi megbízatásának ellátásához szükséges helyi tudnivalókkal. így a tananyag elsajátítását szorosan összekapcsolta a pártmunka gyakorlatával. Az ilyen szemlélet es gyakorlat ott honosodik meg, ahol a propaganda-munkát nem önmagában vizsgálják, hanem szoros összefüggésben a pártpolitikai tevékenység: egészével. Persze, a mechanikus szemlélet ilyen esetben is éreztetheti hatását. Az éves beszámoló taggyűléseken például a vezetőség nemritkán csupán a pártoktatás felszíni jegyeit összegezi (létszám, megjelenés, aktivitás, fegyelem), a tartalmi kérdések elemzésébe viszont nem bocsátkozik. A formalizmus Ieküz--------------------------------------dese t ehát mindenekelőtt azt igényli, hogy soha és sehol ne feledkezzünk meg a propagandamunka valóságos céljáról. Arról, hogy az nem önmagáért van, hanem a cselekvést szolgálja. Mert az ismeretek csak a tettek sorozatában válnak holt tudásanyagból eleven hatóerővé. GYENES LÁSZLÓ
